Felszáll ​a köd 91% 568 csillagozás

„Mindenképpen nagyot lendített a könyv élvezhetőségén a szerkezete. Az, hogy előbb tudjuk meg bizonyos dolgok következményeit, mint ahogy azok megtörténtek, izgalmassá és különlegessé teszi a történetet. Ugyanígy a levelek, újságcikkek is nagyban hozzájárultak, hogy szép kerek, a két szálból gyönyörűen összefonódó sztorit kapjunk.
Összességében ez egy remek történet volt, lágy és kellemes, amolyan igazi női regény, csak Grace lehetett volna szerethetőbb karakter. Vagy csak nekem volt vele bajom?”
A véleményemről tovább olvashatsz itt:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/02/kate-morton-felszal…

Kate Morton nagyszerű mesélő, ez a történet pedig egyszerűen magával ragadó!
Az 1920-as évek Angliája történelmileg és társadalmilag is érdekes időszak – egy korszak, a tradícionális arisztokrácia hanyatlása, a világháború utáni sokkból való ébredezés időszaka – egy furcsa és törékeny kor, amelybe ebben a regényben különös szemszögből kapunk betekintést.
Több, mint egy családregény – egy finom női lélekkel átszőtt mese. Ajánlom! spoiler

Nagyon nehezen haladtam vele.
Érdekesnek tűnt, aztán unalmassá vált.
Valószínűleg el fogom majd később olvasni, de most rosszkor vettem le a polcomról.
A terjedelme is mutatja, hogy túlságosan aprólékos.
Sajnálom.

Ez egy rendkívül jó könyv!!! Nagyon szeretem a családregényeket, és ez mindamellett, hogy a műfaj egyik igen jól sikerült példánya, több is annál. Folyamatosan fenn tartja az olvasó érdeklődését, figyelmét, ami szükséges is, mert szinte minden apró kis mozzanatnak jelentősége van. Nagyon jól felépített és megírt történet. Tulajdonképpen két fontos történelmi és társadalmi szempontból meghatározó jelenség köré építette az írónő a regény cselekményét. Az egyik az első világháborúban részt vett és túlélőként hazatért katonák megváltozott viselkedése, lelkivilága, amit az átélt borzalmak okoztak. A másik pedig az arisztokrácia kezdődő hanyatlása.
Már jó ideje szemeztem a könyvvel, de a végső lökést @Agatha értékelése adta, amit ezúton is köszönök neki. Jöhet a Downton Abbey! :)

Nagyszabású család regény, nem akar több lenni mégis az ! Nagyon szerettem olvasni, pedig a mondatok egyszerűek, semmi „nagy irodalmi pátosz”, mégis tele értékkel, amik a sorok között bújnak meg. Hűség, lojalitás, szeretet, kitartás…
Mintha egy film kockái peregtek volna a szemem előtt olyan képi hatást alkotott Kate Morton. A történet az angol arisztokrácia bukásának kezdetén, az I. Világháború utáni időkben -amikor a nők már szabadabban akartak lélegezni – és napjainkban játszódik. Emlékezés egy letűnt kor hajdani szerplőire. Amíg olvastam mind itt voltak velem.

Vegyes érzelmekkel vagyok eziránt a könyv iránt. tetszett is meg nem is. Maga a történet jónak hangzott, de túlságosan el lett nyújtva, a szereplők idegesítőek voltak, különösen Hannah. Jobban mondva még az elején szimpatikusnak tűnt, de egyre jobban vált ellenszenvessé. Az időben való ugrálást nagyon jól oldotta meg az írónő és persze itt sem maradhatott el a végéről a csavar.

99 év szép hosszú idő, melybe számtalan titok, kapcsolat, szerelem belefér. Finoman szőtt szavak, kedves érzelmek, „becses, tökéletes pillanatok” várnak az olvasóra.

Mintha a Downton Abbey-t olvastam volna.
Egy elegánsan megírt, vagy még inkább elmesélt történet egy családról, a világháborúk előtti és utáni életükről, az álmok széthullásáról és egy olyan titokról, ami főszereplőnk egész életét végigkísértette. Bizony mondom, nemcsak egy háborús családregényt, hanem egy lélektani krimit is kapunk egyben, kapunk apró nyomokat, egyes dolgokat már a legelején tudunk (mint pl. Robbie halála), másokat csak sejtünk, és csak a legutolsó oldallal lesz teljes a kép. Egyetlen egy oldal sem fölösleges.
Nagyszerű szereplőink vannak, mind élnek, egyiküket sem tudtam utálni, és mindannyiuknak voltak emlékezetes pillanataik.
Imádtam, ahogyan az írónő finoman átlépett a mából az idős Grace gondolatain át a régmúltba ahelyett, hogy – és ezzel szétzilálva a történetet – egy fejezetet az egyik, a következőt a másik idősíkba helyezi.
Egy szó mint száz: új kedvencet avattam.

Ó ez már megint annyira jó volt! Imádom a hanglatot, a csordogáló cselekményt, amit ha nem Kate Morton írja talán itt-ott vontatottnak is éreztem volna, de nála kellemesen fürdőztem a töltelék cselekmények leírásában is, és azt kívántam bár sose érne véget (spoiler ). Imádtam a Dowton Abbey-i hangulatát (bár ez a könyv sorozat előtt született). Bizony sok szereplőnél nem tudtam elvonatkoztatni és óhatatlanul azokkal a karakterekkel személyesítettem meg őket.

Néha nekem is a kezembe kerül egy-egy romantikus könyv, mint most éppen ez is.
Vontatott, nehézkes volt az elején, nem is teljesen azt hozta, amit a fülszövegben ígért, de kitartottam és megbékéltünk egymással.
Hosszú-hosszú éveket ölel át, és nem is annyira romantikus az egész.
Néha eljátszok a gondolattal, hogy vajon mi lett volna, ha én akkor élek, hogyan tűrtem volna a sors dobálásait, de aztán rájövök, hogy ehhez nem is kell annyira visszamenni az időben.
A legnagyobb baja az volt a könyvnek, hogy túl hosszú lére lett eresztve a történetmesélés, néhány oldalnyit ki lehetett volna hagyni belőle, nem kellett volna minden betűhöz ragaszkodni.
Szerintem a kihagyásokkal sokkal élvezhetőbb lett volna a könyv.