Az ​elfeledett kert 481 csillagozás

Kate Morton: Az elfeledett kert

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy kislányt magára hagynak 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón.

Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv – egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és „Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja.

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454535
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454535 · Fordította: Borbás Mária
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
492 oldal · ISBN: 9789632454535 · Fordította: Borbás Mária

2 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Eliza Makepeace · Georgiana Mountrachet · Nell Andrews · Rose Mountrachet · Adeleine Langley - Az elfeledett kert · Adeline Mountrachet · Cassandra Ryan · Christian Blake · Linus Mountrachet · Nathaniel Walker

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia · Cornwall · Ausztrália


Kedvencelte 127

Most olvassa 27

Várólistára tette 421

Kívánságlistára tette 375

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Kate Morton: Az elfeledett kert

Hihetetlen módon elvarázsolt ez a családtörténet. Csodaszép volt, és én imádtam minden egyes sorát. Nagyon izgalmas és lenyűgöző volt, ahogy az írónő felvezeti a történetet, ami tele volt titokkal, hazugsággal, csalással, árulással. A történet három szálon fut, és mindhárom hihetetlen módon izgalmas volt. A jelenbeni főhősnő egy száz éves titok nyomában ered. A múltbeli főhősnő meg egy csomó megpróbáltatáson megy végig. Nagyon izgalmas volt végig követni útjukat. Amit még kiemelnék az a szerelmi szál, ami szinte csak az utolsó oldalakon mutatkozik, és ezért történetbe ténylegesen megmaradnak a fontosabb elemek. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha én is részese lettem volna a nyomozásnak. Nagyon ajánlom…..

>!
Ottilia P
Kate Morton: Az elfeledett kert

A maga nemében kitűnő regény; remekül felépített, könnyed stílusú, dús fantáziára valló, romantikus, de nem túlzottan érzelgős írás. Több idősíkban játszódó, 100 éven átívelő, titkokat rejtő, azok után nyomozó, majd megfejtő történet, amelyben a szerző kellő arányban vegyíti az élvezetet és a szomorú, kellemetlen érzéseket kiváltó részeket.

Sajnos nagyon sok a könyvben a gépelési hiba, és nekem a cserépedény megtalálása már nem kellett volna, az zökkentett ki, és ébresztett fel álmodozásomból, az olvasottak átéléséből. Jobb lett volna, ha marad egy apró titok, egy homályban maradó részlet.

A mesék zseniálisak! De jó lenne látni az illusztrációkat is! A olvasó ugyan óhatatlanul elképzeli és kezében érzi (szagolja, simítja) az ódon, bőrkötéses, csodákat rejtő mesekönyvet.

Varázslatos a szirt, a kilátás, a tenger, a szirti ház, a labirintus, de különösen a titkos kert. De szíves heverésznék és olvasgatnék ott nyaranta élvezve a hangokat, illatokat és ízeket! Imádtam a régmúlt időkben kószálni. Jól szórakoztam, kikapcsolódtam, és most pont erre volt szükségem.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454535 · Fordította: Borbás Mária
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Kate Morton: Az elfeledett kert

Már épp itt volt az ideje olvasni valamit az írónőtől, mivel a könyvei remek értékeléseket kaptak. Amúgy is szeretem a családregényeket, a 100 éves titkokat (Az Éjféli rózsa és a Vadvirágok lányai is kedvenc lett). A történet Angliában kezdődik és az 1900-as évek elejét a kis Eliza szemével láthatjuk. Rajta kívül még Nell és Cassandra szálán fut a cselekmény. Nell múltja utáni nyomozását az unokája, Cassandra fejezi be, a szálak pedig Cornwallba vezetnek. Ide utazik Ausztráliából, hogy megfejtse, ki és miért tett egy kislányt egy Ausztráliába tartó hajóra. Olyan jól elrejtett titokról van szó, amihez alapos nyomozómunkára és a helyiek segítségére van szükség. Ki volt Rose és Eliza? Hogyan alakult az életük?
A cselekmény lassan folydogál, három szálon – három különböző időben fut,mire belemerülnék az egyikbe, jön a váltás. Ráadásul előbb tudtam meg az igazat, mint a főhős, úgyhogy utána drukkolhattam is neki, hogy végre ő is rájöjjön. A szerelmi szál a történetben egyáltalán nem jelentős, bár aranyos volt. A hangsúly leginkább Rose és Eliza barátságának és jellemének fejlődésén és változásán van. Na és persze kell egy gonosz, irigy banya ide is, nehogy túl szép legyen a történet.

2 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Kate Morton: Az elfeledett kert

Lenyűgöző, szinte hibátlanul felépített családregény. Tele titkokkal, intrikával és persze az elmaradhatatlan szerelemmel és járulékával a szenvedéssel.
A végkifejlet ugyan már előre sejthető, mégis melegséggel tölti el az embert. Na és a történetbe szőtt mesék…egyszerűen zseniálisak.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/10/kate-morton-az-elfe…

>!
B_Tünde P
Kate Morton: Az elfeledett kert

Amikor olvasás közben azzal szórakoztatom magam, hogy azt próbálom kiszámolni, a könyv hány százalékánál tartok, az nem jelent túl jót – és itt ez történt, folyamatosan azt figyeltem, mikor lesz már vége.
Elég szövevényes volt a történet, ami önmagában nem lett volna baj, de az időbeli ugrások miatt nagyon széttöredezett, sokszor nehezemre esett újra felvenni a fonalat és kibogozni, hogy akkor most melyik idősíkon vagyunk éppen, és ki kicsoda. Elnézve a magas százalékot és az értékeléseket, ez valószínűleg nem a könyv hibája. Talán túl sokat vártam tőle, vagy rosszkor olvastam, nem tudom, de nem volt hozzá elég türelmem, egyáltalán nem kötött le. És még valami, ami szerintem „megalapozta” a viszonyunkat: a „lélekegyedül” kifejezés, ami az első oldalakon rögtön a szemembe ötlött. Bár nem tetszett különösebben, de azt gondoltam itt egy új szófordulat, de érdekes, ezzel még soha nem találkoztam. Néhány oldalon belül kb. ötödszörre olvasva azonban már borzasztóan idegesített, és ezt sajnos a történet sem tudta feledtetni.

2 hozzászólás
>!
Miestas
Kate Morton: Az elfeledett kert

Kedves Kate Morton !
Szeretek veled titkok után nyomozni, felfedezni a kapcsolódó szálakat, régmúlt időkben bóklászni, régi kúriák, kertek múltját megismerni, szerelembe esni, szenvedni a hősnőkkel, és szeretem azt a könnyed írói stílust, ami még kellően rózsaszínű ködbe von, de nem csöpög a cukormáztól. Szeretem azt az írói vénát, ami tudja, hogy hol kell meghúzni a vonalat, hogy még higgyem, ami le van írva, hogy még ne dobjam félre, hogy ne mondjam azt badarság, ezt nem hiszem el…. Nekem a könyveid a kikapcsolódást jelentik, és ez bőségesen elég…főleg az ilyen havas téli estéken.

8 hozzászólás
>!
Levandra
Kate Morton: Az elfeledett kert

Kissé vontatott a történetvezetés, zavarba ejtő az ugrálás az időben, a váltott módban történő mesélés megtöri a fókuszálást. Eliza és Nell története mellett Cassandráé unalmasnak tűnt és lassította az olvasás tempóját. Hitelesnek, bár kissé képeslapszerűnek éreztem az 1900-as évek ábrázolását. Kicsit olyan is volt, mintha tananyagot mondana fel az írónő, ezért unalmasnak éreztem a korabeli Londont, aminek főbb ismertető jegyei a köd, a Temzéből kivetett hullák és Hasfelmetsző Jack volt. Halkan jegyzem meg, hogy ezeknél a részeknél sokszor eszembe jutott Victor Hugo A nyomorultak című regényének Thénardier-családja. Ennek ellenére éppen ezeket a részeket szerettem jobban.

Bővebben: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/01/kate-morton-az…

>!
EssentialHencsi MP
Kate Morton: Az elfeledett kert

Na, ezt nem gondoltátok volna, mi? Én sem. Egy egyáltalán nem Lénaanyukája-kompatibilis (@szadrienn ©) romantikus könyv a kedvencek közt, őrület. De itt a romantikát a szó legnemesebb értelmében gondoljátok: nem egy csöpögős, fidres-fodros, habos-babos, nyáltól csöpögő förmedvény ez a könyv, hanem egy fordulatos, izgalmas családregény, tele intrikával, szomorúsággal.
Az elején mondjuk azt hittem, egy Camilla Lackberg-könyvet lapoztam fel, vagy valamelyik másik skandinávot, mert ők szeretnek ennyire ugrálni az időben. Először kicsit zavaró volt, de aztán ahogy haladtam a cselekménnyel, úgy lett egyre jobb és jobb a koncepció. Annyira a hatása alá kerültem, úgy izgultam a kis Nell-ért, pedig hát tudtam, hogy neki ugye nem eshet sok baja… Annál jobban aggódtam Elizáért spoiler. A nagy titkot spoiler sikerült kitalálnom Cassandra előtt, bár sejtem, nem voltam egyedül ezzel. A végét komolyan megkönnyeztem, de csitt, erről senkinek egy szót se, még kiderül, hogy vannak érzéseim. A mesék pedig valami csodálatosak.
Pár szót még a könyvben található kifejezésekről: a „lélekegyedül” szó kicsit idegesített, én az egyes-egyedüllel is kiegyeztem volna. A „megemelte a szemöldökét” szófordulattól pedig rámjött a röhögés bocsi, azért mégsem vagyok annyira romantikus , főleg a vége felé, ahogy sorra fény derült a titkokra, és mindenki emelgette a szemöldökét állandóan, kezdtem aggódni, hogy valakié a végén leesik. Főleg Christian-é, ő volt a fő-szemöldökemelgető.
Na de remélem, Kate Morton többi könyve is ilyen jó, itt figyelgetnek engem, gondolkozom, belevágjak-e a következőbe, vagy jóból is megárt a sok?

7 hozzászólás
>!
Vadapple
Kate Morton: Az elfeledett kert

Ez volt az első teljes könyv, amit a kisfiam születése óta elolvastam, ezért nekem különleges ez a könyv.
A több idősávon futó történet nagyon tetszett. Sajnálom, hogy Eliza és Ivory/Nell kapcsolata így alakult.
Ajánlom e könyvet a romantikus regények kedvelőinek!

>!
DarknessAngel
Kate Morton: Az elfeledett kert

Hiszel a sorsban, a végzetben? Egy a természetnél is nagyobb hatalomba, ami a markában tart mindannyiunkat? Mert mi más lehetne, ami képes ilyen pusztításra, ami egy család sorsát, ekkora tragédiával pecsételi meg?
Ez a történet mérhetetlenül szomorú. A szereplők élete tele van sorscsapásokkal, mindent átitat a keserűség, mindenki csak egy jobb, egy szebb életre vágyna.
Egy beteg kislány az egészségéről álmodik, egy férjről, akit szerethet, és egy gyermekről, aki a boldogságuk beteljesedése lenne.
Egy másik, szegényebb kislány csak azt szeretné, ha szeretnék, és lenne mellette valaki. Ő jószívű, és sosem panaszkodik, vidám. A lelke gyönyörű.
Aztán ott van az a kislány, akivel az egész történet elkezdődik. Senki sem tudja ki ő, később már maga a lány sem. Ő csak az igazságot szeretné tudni. Vele kezdődik , és vele is ér véget minden.
Mindenki helyesen szeretne cselekedi, csak az a baj, hogy mindenki mást lát helyesnek, és ezért történik egy csomó tragikus esemény. Lehet, el lehetett volna kerülni, de az is lehet, hogy ez volt megírva, így akarta a sors.

Hiába ennyire szomorú a történet, azért a szépség, a varázslat mégiscsak ott bujkál a lapokban. Kate Morton elérte, hogy újra könnyekre fakadjak, és hogy még egy kedvencet avassak.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– Azzal élj, amid van, és ne sajnáld, amid nincs.

529. oldal, 43. fejezet

1 hozzászólás
>!
Aquarius

A mesék különös élvezetet jelentenek, felkeltve a gyermekkor elbűvölő és olykor félelmetes érzéseit.

129. oldal

3 hozzászólás
>!
DarknessAngel

– Erős akarattal a gyenge is erőre tehet szert.

244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eliza Makepeace
3 hozzászólás
>!
Miestas

– Kegyetlen úrnő az emlékezet, mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan táncoljunk vele.

509. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eliza Makepeace · emlékezet · Nathaniel Walker
1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Aki a halál néma hajójára vált jegyet, mindig a rég eltávozottak arcát keresi a parti tömegben?

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Majika

[…] a múlt olyan, mint valami régi barát. Néha csak úgy beállít hívatlanul és el se megy!

578. oldal

>!
Majika

A sátán mindig talál szorgos kezeket gonoszságához.

342. oldal

>!
Aquarius

Sose feledd, hogy kellően erős akarattal még a gyengék is nagy erővel rendelkezhetnek.

149. oldal

>!
Majika

Akinek munkával tele a keze, annak a legboldogabb a szíve, mert az elméje szűkölködik időben, hogy a bút-bajt keresse.

114. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Emlékek kellenek ahhoz, hogy az ember életben tartsa a múlt dolgait.

445. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Joss Stirling: Storm és Stone
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Nevil Shute: Az örökség
Mary Hooper: Eliza Rose
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Kerstin Gier: Zafírkék
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Stephanie Laurens: Kalózszív
Anne Gracie: Tudorok