A ​tóparti ház 191 csillagozás

Kate Morton: A tóparti ház

„Ilyen ​az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”

1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az… (tovább)

Eredeti mű: Kate Morton: The Lake House

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
ISBN: 9789632665313 · Fordította: Borbás Mária
>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632665290 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Alice Edevane · Benjamin Munro · Eleanor Edevane


Kedvencelte 26

Most olvassa 17

Várólistára tette 224

Kívánságlistára tette 172

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Kate Morton: A tóparti ház

Hűűű, micsoda könyv volt ez!! Teljesen lenyűgözött!! Kate Morton is ott van már jó ideje a kedvenceim sorában, sőt, közös kedvenceink sorában, mert Zsófi is nagyon szereti a könyveit, így talán nem is meglepetés, hogy ezúttal is sikerült elkápráztatnia.

Talán Kate könyveinek össze is lehetne szedni a hozzávalóit:

Végy egy régvolt családot, legyenek kedvesek, aranyosak, édes gyerekekkel, legyen benne szerelem, mindent elsöprő, sok mindent kibíró, legyen egy gonosz szereplő, legyen egy félreismert, és a legfőbb alkotórész semmiképpen se hiányozzon belőle, az pedig egy olyan titok, ami uralja az egész könyvet, amin nem csak mi olvasók törjük a fejünket, hanem a könyvben felbukkanó új szereplők.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/01/kate-morton-topar…

19 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Kate Morton: A tóparti ház

Nagy reményeim voltak a regénnyel kapcsolatban, és nem kellett csalódnom. Most is egy több évtizeden és generáción átívelő családregénnyel ajándékozott meg az írónő. Egy felderítetlen eltünés 1933- ból. Egy tökéletes család, ami nem is annyira tökéletes, és egy nagyon jó megérzésekkel rendelkező nyomozónő. Mivel elég sokat ugrálunk az időben – 1912, 1932, 1933, 2003 – ezért időnként lassúnak tűnik a cselekmény. Én azonban nagyon is élveztem ezeket a visszaemlékezéseket. Eleanor és Anthony találkozását, Alice kalandjait, a család életébe való bepillantásokat. Nagyon meglepett a vége, de már az elején éreztem, hogy spoiler.
Igazán lebilincselő történet, ezúttal Cornwallból.

>!
meseanyu MP
Kate Morton: A tóparti ház

Nagyon szépen összerakott regény, kicsit tündérmeseien lekerekített, kicsit klisés, de az a fajta, amikor mély sóhajjal csukod be a könyvet, hogy az, amit sejtettél és reméltél, bekövetkezett. A krimi része fordulatos, izgalmas, a cornwalli hangulat meg lenyűgöző. Kate Morton úgy ír a házról, a kertről, az időjárásról, a család mindennapjairól, hogy összefut a nyál az ember szájában. És a szereplők is élnek, lélegeznek. Azt hiszem, ennek a műfajnak ő a királynője, lehet, hogy csak őt kéne olvasnom, hogy megkíméljem magam a csalódásoktól.

3 hozzászólás
>!
gabiica P
Kate Morton: A tóparti ház

Ez volt az első Kate Morton könyv, amit olvastam, és meg kell mondjam, egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jól felépített történet volt, magával ragadott.
Néha kicsit megzavart az időben való ugrálás, de hamar ráéreztem a dolog lényegére.
Csodálatos volt az egész. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett valójában, és reméltem a legjobbakat. spoiler
Szerettem a visszaemlékezéseket, jó volt közelebbről is megismerni a családot. Izgalmas volt, kellőképpen krimi-jellegű, ami nagyon jót tett a történetnek.
Valahol mélyen éreztem, hogy spoiler
Biztosan nem ez volt az utolsó, amit Kate Mortontól olvastam.

>!
szadrienn P
Kate Morton: A tóparti ház

Vajon mi történt valójában Cornwallban? Hová tűnt az Edevane család tizenegy hónapos kisfia 1933 nyarán, Szent Iván éjszakáján? – tette fel a kérdést Kate Morton, és magával hívott egy finom, lágy, nőies rejtvénybogozásra.
Eleinte nehezen ment, sötétebb színekre, kevesebb harmóniára, több feszültségre vágytam, de aztán a méhzümmögés, a hangasusogás, az ötórai tea és friss sütemény csodás illata megtette hatását, lassan működésbe lépett a varázslat, és magával sodort a vidéki Anglia könnyed bája.
Végre ráhangolódva az idillre – ami aztán egyre nagyobbakat billent – elszántan a titok nyomába eredtem, beleszédülve az idősíkok közötti veszélyes ugrándozásba.
Élveztem a nyomozást, de az értékelésekben feltűnő „kissé klisés”, „kicsit kiszámítható” kritikai hangokkal is egyetértek. Ami pedig a könyv végét illeti, a szerző eddigi regénylezárásai valódi drámával, mesteri csavarral hozzám közelebb álltak, a mostani befejezés számomra bódítóan édes.

3 hozzászólás
>!
DarknessAngel
Kate Morton: A tóparti ház

Gyönyörű borító, isteni történet, Kate Morton még mindig nagyszerű. Ez az első olyan könyvem az írónőtől, aminek nem sírtam a végén. Ennek örültem is, meg nem is. :D
A történet amúgy megint valami hihetetlenre sikeredett. Annyi titok, aminek egyszerűen nincsen vége, és annyi gyanúsított… Komolyan mondom, én kb. minden variációra gondoltam, csak pont arra nem, ami igazából történt. Többször volt, hogy csak néztem nagyokat, annyira meglepett a dolgok alakulása, és kismilliószor mondogattam magamnak olvasás közben, hogy: „Ezt nem hiszem el!” Viszont volt egy dolog, ami a végén nem lepett meg annyira -spoiler- ,erre még az elején gondoltam is, ezért nem volt olyan meglepő.
Nagyon szerettem az Anthony-Eleanor szerelmi szálat, annyira romantikus volt. Alice és Sadie is szerintem kitett magáért, egy percig sem unatkoztam. Én kifejezetten szeretem, amikor az időben ugrálunk, jobban fenntartja az izgalmat. Most is imádtam betekinteni nemcsak az 1933-as évbe, hanem az 1912-es be is, hogy aztán folytathassuk a nyomozást 2003-ban.
Nagyon szeretem, ahogy Kate Morton ír, és azok a gyönyörű helyszínek! Cornwall, a tóparti ház valami meseszép. Szívesen ellátogatnék oda.

2 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Kate Morton: A tóparti ház

" Bevallom a Felszáll a köd után volt bennem egy kis félsz, de ahogy belekezdtem nem volt kérdés, hogy ez egy nagyon, de nagyon jó történet lesz.
Úgy látszik lassan össze lehet gyűjteni Kate Morton könyveinek összetevőit, hogy létrejöjjön egy újabb bestseller. Rengeteg visszatérő közös kis elemet találhatunk a könyveiben, mégis fantasztikusan gazdag fantáziával, rengeteg szerethető szereplővel, és generációkon átívelő titkokkal fűszerezve mindig valami újat mutat nekünk."
További gondolatokat itt olvashatsz a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/kate-morton-toparti…

>!
Madama_Butterfly P
Kate Morton: A tóparti ház

Múlt és jelen váltakozásával fűszerezett családregény – van itt minden, ami egy jó könyv alapreceptje: rejtély, romantika, generációkon átívelő titok, és egy tökéletes spoiler család. De a tökéletesség mögé ideiglenesen lehet rejtőzni csak, a maszk (és a múlt) repedései előhozzák a valódi arcunkat…. Ami biztos: az adott szó kötelez, annak megtartása pedig néha nehéz és áldozatokat követel. Ára pedig mindig mindennek van, és az élet be is nyújtja a számlát….vagy éppen visszaad és igazságot szolgáltat.
Kate Morton zseniális mesemondó, ez a története az egyik eddigi legjobb,

>!
KönyvMoly_1989 P
Kate Morton: A tóparti ház

A jó könyvekkel általában hamar végzek, de ezt a csodát igyekeztem minél tovább kiélvezni.
Kate Morton már – már szépirodalmi stílusa ötvözte a nyomozás izgalmát és feldolgozta egy különleges család életét.
Egyedi, fordulatos krónika megbánásról, titkokról, elhallgatott igazságokról,tiltott szerelemről és egy csavaros bűntény megoldásáról… És mindezt úgy vetette papírra az írónő, hogy szinte ott éreztem magam a helyszínen a szereplőkkel. Bejártam a gyönyörű vidéket, én is ott nyújtóztam a kúria kertjében, sétáltam az azt körülvevő erdőben… Együtt nyomoztam Sadie – vel és együtt sírtam a többi szereplővel az utolsó oldalakon.
Kedvenc könyv, imádtam!!!

2 hozzászólás
>!
Levandra P
Kate Morton: A tóparti ház

Kedves történet a maga tragédiáival, félreértéseivel együtt. Keserédes ízét még azután is érezni fogod, hogy elolvastad az utolsó mondatot.

Számomra nehezen indult be a történet, kicsit untam is az elejét, de érdemes volt kitartani. A könyv szerkezetét nem mindig értettem, vagy inkább nem értettem vele egyet. Túl sok volt a szereplő, túl sok szálon futott a történet, ami a túlírottság érzetét adta. Sokszor tettem fel a kérdést olvasás közben, hogy miért kell most ez vagy az a kitérő, de mindig volt jelentősége, bár a vontatottság érzetét adta. Igazából már alig vártam, hogy a végére érjek és amikor ez megtörtént, a végkifejletnél pedig azt akartam, hogy tovább tartson. Még, még, még!

Szokásos Kate Morton sablon alapján készült ez a történet is. Ugyanaz, mint a többi, csak pepitában, de társul hozzá az az észrevétel is, hogy kezd fáradni az írónő tolla.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Ki gondolta volna, hogy a könyveknek ilyen hatalmuk van, kényszerítik az embert, hogy órák hosszat forgassa a lapokat?

220. oldal

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

– Holnap sütni fogok, az én szabadalmazott körtés lepényemet! – Összevonta a homlokát. – Csak éppen most jutott eszembe, hogy nincs hozzá körte.
– Én ugyan nem vagyok szakértő, de szerintem ez esetleg probléma lehet.

55. oldal

4 hozzászólás
>!
szadrienn P

Varázslatosak voltak azok a délutánok a könyvtárban, belélegezve ezernyi történet napmelengette állott porát.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
>!
szadrienn P

Ilyen az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.

76. oldal

1 hozzászólás
>!
Hóvirág72

(…) a szegények elszenvedhetik a szegénységet, de a gazdagoknak be kell érniük a fölöslegességgel, és a tétlenségnél nincs nagyobb erő, ami elemésztheti az ember lelkét.

95. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

– Unalom az ostobák birodalma – hallotta tulajdon hangját Eleanor. – Szánalomra méltó állapot.

354. oldal

>!
Csoszi P

Az ember csak egyvalamire számíthat: hogy senki másra nem számíthat.

64. oldal

>!
FreeAngel 

A sérülések begyógyulnak – az ember lelkében okozott kár sokkal rosszabb…

405. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Edevane · gyógyulás · lélek
>!
Csoszi P

Tudod-e, azt szokták mondani, mennél nagyobb a Szent Iván-éji tűz, annál szerencsésebb lesz az ember a jövő esztendőben.

192. oldal

>!
FreeAngel

(…) a tulajdon, amit az emberek mohón birtokolnak a múló jelenben, sorsszerűen eltűnik vagy éppen elporlad, betemeti a föld, az eljövendő nemzedékek kíváncsiságára vár.

240. oldal

Kapcsolódó szócikkek: birtoklás · jelen · kíváncsiság · múlt

Hasonló könyvek címkék alapján

Nora Roberts: Az Oromház rejtélye
Stephenie Meyer: A Vegyész
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Kim Harrington: Clarity – A tisztánlátó
Jeffrey Archer: Apám bűne
Ella Barrick: Halálos keringő
Joss Stirling: Storm és Stone
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
Amanda Quick: Míg a halál el nem választ
Jayne Ann Krentz: Nem bízhatsz senkiben