Behálózva 93% 77 csillagozás

Könyvileg ez nem ötös nálam, de amiről szól, az hihetetlenül fontos és érzékeny téma, ezért mégis öt csillagot adtam. Iskolai zaklatás mindig volt, és mindig lesz. Ez sajnos tény, de ez a könyv azért fontos, mert megmutatja a kiutakat, a lehetőségeket, hogy mit lehet tenni. Kicsit didaktikus munkának tartom, szerintem ez volt az írónő célja. Minden kimondódik, többször is, szentenciaként. Ez persze nem is baj, hiszen fiataloknak írták. Örülök, hogy elolvastam, mélyen érintett, összefacsarodik a szívem, minek lehetnek kitéve gyerekek… És csak remélni merem, hogy az én Kicsikém sosem tapasztal majd ilyesmit.

Nagyon erőteljes könyv. És szomorú, hogy ennyire buták és kegyetlenek tudnak lenni a fiatalok merő önzőségből és spekulációból. Sajnáltam, hogy Avalon spoiler nem mertek fellépni a maguk védelmében, hogy kizárták a felnőtteket. spoiler
Eléggé megrázó lett a történet vége ahhoz, hogy talán elgondolkodjanak azok a gyerekek, akiknek a kezébe kerül, hogy milyen hatalom van a szavak erejében, hogy az a néhány odavetett, számukra komolytalan és felületes bántás a másikban mekkora sebeket tud okozni. spoiler Az nagyon tetszett a végén, hogy erősen hangsúlyozva volt, hogy az ilyen típusú zaklatásokra is van (lehet) megoldás, és igenis jelezni kell a felnőtteknek és az iskolának az ilyen hadjáratot, akiknek (remélhetőleg) van eszközük és hajlandóságuk a probléma kezelésében.

Felnőttként olvasva ezt a könyvet, azt kell mondjam, hogy ijesztő.
Félelmetes, hogy a gyerekek milyen ellenszenvesek, gyűlölködők tudnak lenni egymással.
Nagyon sajnáltam Avalont, és Marshallt is, hogy aljas zaklatás célpontjai lettek.
Fájt a szívem értük, és csak drukkolni tudtam, hogy végre beszéljenek róla valakivel.
Egy gyereknek sem kellene ilyesmin keresztül mennie, és egy gyereknek sem kellene ilyesmit csinálnia.
A tanulság számomra pedig az, hogy úgy neveljem a gyermekem, hogy eszébe se jusson másokról valótlant, rossz indulatú dolgokat állítani, és ha ő ilyet tapasztal, merjen róla beszélni, akkor is ha fél, hogy csak rosszabb lesz utána.

Gondoltam, hogy rövid könyv, gyorsan elolvasom. Nem így történt. Annyira nyomasztott a téma, hogy csak kis adagokban tudtam olvasni. Mégis megérte, mert tetszett a stílus és megszerettem főszereplőt is. Avalon az új iskolájában a zaklatók áldozatává válik, akik az Internetet is felhasználják, hogy továbbgyötörjék. Szemléletformáló olvasmány, mert teljesen átélhetjük az áldozat érzéseit. Ráadásul a szivatók okaira is fény derül és megoldással is szolgál a könyv. Megdöbbentő, hogy mi mindenre képesek az emberek már gyerekként is. Ahogy az is, hogy vannak oldalak, ahol ilyen rágalmazások megengedettek. Bár viszonylag boldog befejezése van a történetnek, mégis elég nagy tüskét hagy maga után. Nem lehet elmenni mellette.

Ha nem lenne ilyen trágár a nyelvezete, akkor ezt a könyvet olvasásra ajánlanám a diákjaimnak, hogy felnyissam a szemüket. Sajnos volt szerencsém megtapasztalni, milyen az, ha a gyerekek gyűlölködnek… Külső és belső tulajdonságok miatt, egymás képességei miatt, családi háttér miatt, meg egyáltalán, szinte akármi miatt.
Számtalanszor hallottam már, hogy „én nem leszek vele egy csoportban…” és azt is, hogy „fúj, én biztos nem ülök ez mellé”. El kellene olvasniuk egy ilyen könyvet, mert valószínűleg ezeknek a gyerekeknek eszükbe sem jut, hogy mekkora fájdalmat okoznak a társuknak. Csak azt veszik észre, hogy ők most viccesek, menők, népszerűbbek lettek.
Nagyon nem tetszett a sok ocsmány megfogalmazás, ez rontott a könyv „irodalmi értékén” – már ha volt neki ilyen, ám nem ez volt a fő erőssége. A mondanivalója azonban nagyot ütött.

Nagyon komoly problémáról szól ez a könyv. Sokszor éreztem dühöt és frusztráltságot olvasás közben. Tudom, hogy nem szabadna ilyet írnom, de ha tanúja lennék gyerekek ilyetén viselkedésének, ott valaki nagyon pórul járna. A könyvben viszont Avalont nem nagyon értettem meg. Az érthető, ha a gyerek és a szülő között nem olyan szoros a kapcsolat, de amit én láttam, hogy náluk erős volt a kötelék, megfelelő értékrendjük volt és szerető család voltak, és ezért volt számomra érthetetlen, hogy mennyire nem kért segítséget. Sajnos ezért ő is idegesített. De hogy egy h@lye elkezdi a kegyetlenkedést, és viszi magával a többit, elég nyomasztó volt. A tragédia sajnos nem is maradt el. Szerintem ilyen könyveket vagy filmeket igenis meg kellene ismertetni a gyerekekkel, hogy igenis érezzék magukat rosszul, hátha felfogják milyen következménye lehet a zaklatásnak.

Az iskolai zaklatás meglátásom szerint mindig aktualitást élvező téma.
A zaklatás már bizony sajnos az általános iskolában elkezdődik. A gyermekek pedig minél hamarabb megtanulják ezt a helyzetet kezelni annál jobb…
Ehhez pedig még hozzá adni az internet adta lehetőségeket a legkézenfekvőbb, mivel így a gyerekek egy sokkal hozzájuk közelebb álló veszélyforrásról is hallhatnak, mindezt a gyerekek szintjén stílusával ötvözni fenomenális ötlet volt!!!!

Ilyenkor adok hálát a normális környezetemért.

Borító 5/1 túl komolytalan borító egy ilyen könyvhöz
Cselekmény: Nincsenek szavak. Gombóc volt a torkomban, és legszívesebben odamentem volna Avalon gépéhez és összetörtem volna, utánna feljelentést tettem volna, és megcsapkodtam volna a plasztikokat. De nem tehettem. És meg lett a következménye. Több ilyen kellene olvasnia a generációnknak.

Kamaszoknak való történet az iskolai zaklatás fekete bugyrairól. Azt gondolnánk, hogy ilyen nincs, ez nem történhet meg a valóságban, hogy ennyire kegyetlenek legyenek a diákok, de sorra találhatunk erre igazolást: Amanda Todd, Gabriel Taye, a budapesti, sérült gyermek, akikkel osztálytársai muszlim terroristásdit „játszottak”, a székesfehérvári iskola aulájába leugró diák… de nem kell messzire mennünk, azt hiszem, mindnyájunk 30 km-es körzetében van legalább egy olyan kis- vagy nagyiskolás fiú vagy lány, akinek az életét pokollá teszik az osztálytársai. És ebből a pokolból nem tudnak kiszállni, mert sokszor egyedül maradnak, és félnek (vagy sokszor még a segítségkérés is süket fülekre talál…). Ennek a regénynek az a nagy előnye, hogy a rossz megoldási útvonal mellett pozitív kiutat is talál, és tud mutatni, talán elég pozitívat ahhoz, hogy ezek a gyerekek meg merjenek szólalni.
Úgy gondolom, hogy sovány vaddisznó vágtában kellene a tanárokat és az óvodapedagógusokat érzékenyíteni a témában, hogy utána képesek legyenek a saját környezetükben értelmes és hasznos érzékenyítő foglalkozásokat tartani, és a bajt is idejében észrevenni! Szerencsére manapság az ilyesmik megoldására még órarendi keret is biztosítva van (mert igenis lenne értelme az etikának.)