A tél szürke ködében egy majom tűnik fel Francesék utcájának sarkán. Zöld mellényt és piros kalapot visel, a gazdája pedig egy öreg kintornás, aki szomorú dallamokat játszik a járókelőknek. Esténként vajon hová megy haza a kismajom? Vajon Frances anyukája miért nem engedi, hogy náluk vacsorázzanak? Vajon mivel vidíthatná fel Frances az öregembert?Ilyen kérdések járnak a kislány fejében. A könyvből megtudod, megleli-e a válaszokat…
Örömhír 24 csillagozás
Eredeti cím: Great Joy
Eredeti megjelenés éve: 2007
Tagok ajánlása: 3 éves kortól
Kedvencelte 3
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 45
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon szép rajzolású történet. Alapvetően karácsonyi mese szeretne lenni, valami, ami meghittséget teremet, és rávezeti az olvasót, hogy mennyire fontos az életben a nem anyagi javak, hogy figyeljünk egymásra, és gondoskodjunk a másikról.
A történet sok szempontból számomra kevés volt. Egyrészről amit mutat, az kevés számomra, és nem mond semmi különlegeset, vagy mást, mint más karácsonyi történet. Míg a vége is kicsit lezáratlan, még néhány oldal befejezés mindenképpen elkellet volna a történetnek, hogy a katarzist levezesse.
Nem volt rossz mese, de igazán jó sem. Ha valaki vallásos, annak talán picit jobban tudnám ajánlani, de alapvetően egy kedves, egyszerű karácsonyi mese.
Csodálatos, fantasztikus, szívetmelngető karácsonyi történet. Gyönyörű illusztrációkkal zsúfolva. Olyan szépséges, ilyet ritkán olvas az ember. Felnőtteknek is ajánlom, és mindenkinek, mert jót tesz a léleknek. Karácsony este a legszebb. Kimondhatatlanul szép
Ünneprontó leszek. Egy csodálatos kiállítású, művészi igényességgel illusztrált, magasztos üzenetet hordozó tanmese – csak éppen kevésbé a gyermek, sokkal inkább a felnőtt olvasó szemével nézve. A mesét kísérő festmények visszaadnak ugyan valamicskét a havas, téli éjszaka tejszerű homályából vagy az ünnep fényeinek rebbenései keltette arany ragyogásból – mindez az egykori, örökké emlékezetes, igaz karácsonyok hangulatát idézi fel egy felnőtt szívében, de egyáltalában nem biztos, hogy a gyermeki pillantás is ugyanezt látja, amikor színes lapokra vetül. Maga a szöveg is hasonlóképpen félreorientált: a befejezetlenség hatása pontosan abból fakad, ami egy gyermek és egy felnőtt szociális tudásalapját egymástól elválasztja. A végeredmény nem is lehet más, mint egy meddő, öszvérszerű kreatúra: felnőtt olvasmánynak kevés, gyerekkönyvek sok.
Nagyon nagy kár, hogy “nem mer” silent book lenni ez a könyv, mert életemben nem találkoztam még ehhez fogható illusztrációval. Utoljára Az elveszett léleknél tapasztaltam hasonlót. Bár a stílus teljesen más, de ezeket a képeket is megbabonázva bámultam és rengeteg érzelmet hívtak belőlem elő.
A szöveg sem rossz, épp csak egy kicsivel marad el a képvilágtól; a fél csillagnyi levonás a hirtelen elvágódó végnek szól – de úgy is felfoghatjuk, hogy a szerző hagyja továbbgondolni a dolgokat és ránk bízza az esetleges folytatást.
Nagyon szép a grafikája, valamiért a Karácsonyi ének jut róla eszembe, bár más a sztori, csak a hangulata miatt.
Nem igazán mese, hanem inkább egy jócselekedet példázata, mely irányt mutathat másoknak is… Viszont félig befejezetlen. A képi világ végigviszi a történetet, de szöveg nem… Hogy a gyerekben ne maradjon hiányérzet, a végén fel kell tenni neki a kérdést, hogy szerinted mi történt? Majd megmutatni neki az utolsó képeket, hogy annak segítségével a saját szavaival fejezhesse be a történetet…
Öröm kézbe venni ezt a könyvet, nagyon szép az illusztráció. A történet is szívetmelengető, igazi karácsonyi hangulatot áraszt. A befejezés viszont hiányos, csak a képekből találhatjuk ki. Inkább beszélgetésre, gondolkodásra készteti az olvasót. Aranyos mese.
Szerintem ez a könyv nem annyira mese, mint inkább példabeszéd, ami azt jelenti, hogy nekünk kell befejeznünk. Nem a fantáziánkkal, hanem úgy, hogy hasonló helyzetben mi hogyan cselekszünk. S amit teszünk mi, az lesz a történet vége. Egyébként az illusztrációk is továbbviszik a történetet, tehát az utolsó kép pozitív változást sugall, akárcsak az írónő utolsó mondata az utolsó utáni oldalon. Azért én annyira nem aggódnék azon, hogyan magyarázzam ezt el egy kisgyereknek. Ha minden kommentár nélkül felolvasom és megnézzük a képeket, teljes nyugalommal teret engedhetek a gyerek magyarázatának, ahogy ő látja és értelmezi. Talán jobban is érti, mint mi felnőttek.
Nagyon szép mese, bár picit rövid, de a lényegét így is lehet érteni:) Az illusztrációk gyönyörűek benne:) A vége nem derül ki pontosan, de azt hiszem az utolsó kép elég sokatmondó. Meghozza a karácsonyi hangulatot.:)
Húú, első molyos nyereményem, úgyhogy csak szépet és jót mondhatok róla:D
De viccen kívül, mást nem is lehet. Az illusztrációt nem győztem csodálni, a történet nagyon aranyos. A végét valóban balladai homály fedi, és rövidke, de sebaj. Csak fél csillagába kerül:)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Boldizsár Ildikó – Farkasházi Réka: Igazi karácsony 90% ·
Összehasonlítás - Takács Viktória: Betlehemi mese 94% ·
Összehasonlítás - Cynthia Paterson: A bűvös szán 93% ·
Összehasonlítás - Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai 94% ·
Összehasonlítás - Varró Dániel: Diótörő 89% ·
Összehasonlítás - Kőszegi-Arbeiter Anita: A fények ünnepe ·
Összehasonlítás - Bombicz Judit: Mesék elalvás előtt 90% ·
Összehasonlítás - Barbro Lindgren: Segítség, elvesztem! 82% ·
Összehasonlítás - Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja 80% ·
Összehasonlítás - Lackfi János: Igaz mese a karácsonyról 70% ·
Összehasonlítás