Cincin ​Lovag legendája 82% 59 csillagozás

Olyan nagyon aranyos kis történet! Egy Cukker tanmese! Cin – Cin ! ♥

Akárhányszor elolvasom, mindig könnyeket csal a szemembe…ami a könyv vége felé szelíd zokogássá erősödik.
A legmegrázóbb mese, amit életemben olvastam és egyben a legtökéletesebb. Semmihez nem tudnám hasonlítani azt az élményt, amit ad. Nincsenek rá szavak.
Ha olvasod, kérlek öleld magadhoz a szereplőket a nevemben is. Ez a kemény, nem a Rolling Stones.

Egy meseregény bátorságról, álmokról és reményről. Nem lett cukormázas a vége sem, de valahol mindenki megkapta azt, amire vágyott. Igaz, nem úgy, ahogy elképzelte. De nem ilyen az élet is? Elvárásokról és csalódásokról is bőven esik szó, szinte minden főbb szereplővel kapcsolatban. Lemondjunk-e valakiről azért, mert nem olyan, amilyennek elképzeltük? Megbánjuk-e ezt később és lesz-e lehetőségünk jóvátenni?

Ez egy elég fura gyerekkönyv volt. Valószínűleg pár év múlva lesz még belőle egy újraolvasásunk, mert a lányomnak most még nem volt való. Igazából nekem sem mindig, de én inkább azt nehezményeztem, hogy néhol elég szürreális, és a szereplők is kissé tudathasadásosak. Senki nem úgy viselkedik, ahogy kéne neki, talán csak a hercegnő, aki viszont annyira naivan jóságos, hogy ő meg azért sok. Néha úgy éreztem, a szerző komoly gondban van, hogy mit találjon még ki, és az sem javította az olvasás élményét, hogy a mi példányunkban legalább három helyen van tördelési hiba, így többször is elkezdődik ugyanaz az oldal. Összességében nem volt olyan rossz, de nagyon lassan haladtunk vele, mert igazából egyikünket sem érdekelt annyira mi fog történni; sem a lányomat, sem engem.

Bevallom, bármiféle előismeret nélkül kezdtem neki ennek a meseregénynek, csak annyit tudtam róla, hogy készült belőle animációs film (amit szintén nem láttam még). Így arra nem számítottam, hogy ez ENNYIRE JÓ lesz, arra pedig pláne nem, hogy én, aki gyerekként is inkább a Gyufaárus kislányt és A kis hableány eredeti verzióját preferáltam a happy enddel domináló rajzfilmekkel szemben, még engem is kis híján könnyekre fakasztott.
Ez a könyv tömény gyönyörűség. Szerintem sosem találkoztam még olyan meseregénnyel, mely ennyire finoman, intelligensen sugallja az élet kikerülhetetlen tragédiáit, s biztat a kitartásra, mondván, hogy a csoda bekövetkezik, legfeljebb másmilyen formában, mint arra gyerekként számítanánk. Tetszett, ahogy a Szerző kiszól az Olvasóhoz. Kedves, türelmesen magyarázó, mégsem éreztem a kelleténél szájbarágósabbnak. Tökéletesen tartotta a harmóniát minden tekintetben.
Talán A kis herceghez vagy a A sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülnihez tudnám hangulatilag és mondanivaló tekintetében hasonlítani, bár jelen alkotás terjedelmesebb, ennélfogva, úgy érzem, közelebb is hozta hozzám a karaktereit (annak ellenére, hogy meglepően sok szereplőt mozgat, egyiket sem éreztem felesleges tényezőnek, sőt, mindegyikük egy-egy mikrokozmosznyi, önálló lelkivilágnak hatott).
Nem szokásom maximális pontszámokat osztogatni, ha mégis rányomok az öt csillagra, azt általában olyan könyv esetében teszem, ami már nem egyszer, hanem legalább kétszer bizonyított. Én most mégis kivételt teszek, és megelőlegezem Cincin Lovagnak a maximális pontszámot, bízva benne, hogy majd második olvasásra is rabul fognak ejteni a leírtak. Leendő gyermekeimnek is mindenképpen a figyelmébe fogom ajánlani, ha betöltötték tizedik esztendejüket. Kisebb gyermekeknek valóban megrázóan hathat némely felvázolt szituáció.

Imádtam ezt az apró kis egeret, fantasztikus, hogy milyen érzéseket ki nem hoz az emberből egy ilyen mese. :)

Egyik kedvenc filmünk. Azt már megszoktam, hogy a film és a könyv néha köszönőviszonyban sincs egymással, mint itt is, de sajnos a könyv most nagy csalódás ebből a szempontból. Olvasva az értékeléseket, nem értem, én másik könyvet olvasok? A fiaimnak hoztam ki a könyvtárból és még szerencse, hogy beleolvastam, mert nem fogom nekik egyelőre elolvasni (5 és 8 évesek). A történet elején megszületik Cincin, egyedül az alomból ő maradt életben. Anyja csalódott, kijelenti, hogy Cincin is meghal, merthogy beteges,nem érte meg a szenvedést, és inkább elmegy sminkelni! (merthogy francia származású egér). És ezt olvassam fel a gyerekeimnek? Felnőtt fejjel szívszorítóan szép, kicsit olyan érzésem van, mint amikor az Árvácskát néztem. Erre mennyi csillagot adjak?

Aranyos, de azért magvas kis könyv. Van benne némi bölcsesség, némi népmesei áthallás, de a Diótörő is eszembe jutott pár pillanatában. Jó az írónő humora, jó a fordítóé is. És az is jó, hogy eléggé őszinte a valós élet kapcsán, akármennyire mesés legyen is.

Gyermekkorom meghatározó élménye volt. Annyira megrázott, amikor olvastam :)) De imádtam.

Olyan aranyos volt!! :) Még egy ilyen könnyed kis olvasmány is tele van meglepő fordulatokkal…semmi sem úgy történt benne ahogy számítottam rá :D Éppen ezért tetszett annyira!