Ébredés 60 csillagozás

Kate Chopin: Ébredés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Edna ​Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.
A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1899

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2011
202 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671468 · Fordította: Antoni Rita

Enciklopédia 3


Most olvassa 2

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

Amadea>!
Kate Chopin: Ébredés

Nézzük, mit mond egy 1899-es regény a női szerepekről!

A főszereplő Edna Pontellier egy tehetős kreol üzletember felesége. Életét az arisztokráciára jellemző hagyományok alakítják; kedden, miután a szolga ezüsttálcán úrnője elé vitte a vizitkártyákat, fogadni kell a látogatókat; meg kell terveznie a heti menüt és utasítania a szakácsnőt, hogy ne szárítsa ki a halat; a quadroon (negyedvér) dajkát meg kell róni a rendetlensége miatt; a vacsorához szépen fel kell öltözni és érdeklődő csevegést folytatni a férjével, akinek mindenben engedelmességgel tartozik – ha a férj azt mondta, ideje visszavonulni, nem ücsöröghet még kint a teraszon vállkendőbe burkolózva. Az általános, uralkodó nézet szerint a nő legfontosabb életcélja a meleg családi légkör biztosítása és gyermeknevelés, valamint érezze megtiszteltetésnek, hogy „önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja”.
Ha pedig a gondolkodás veszélyes útjaira kalandozik, vagy véleményének, akaratának ad hangot, persze, hogy elő kell venni a családfát örökletes elmebetegség után kutatva.

Kezdem magam felhúzni, holott a regény közel sem olyan gyújtó hangvételű, mint amilyennek a kis összefoglalásom alapján tűnik. Persze, példálózhatnék, hogy ezek az elvárások még a 21. században is jelen vannak, és hogy mennyire felállt a hátamon a szőr, amikor tegnap az aluljáró lépcsőjén ordibálni kezdett egy elhanyagolt fickó, hogy „Szép nők, nem féltek???!!!”, de inkább a könyvről szeretnék mesélni.
Nagyon… energiatakarékos, jóformán eseménytelen a történet, ahol a nagy változások a főszereplő lelkében zajlanak, de nem óriási csinnadrattával és megmondó jelleggel; szegény Edna maga sem tudja, pontosan mi zajlik benne és mihez kezdjen a benne kavargó, felzaklató gondolatok sorával. Ebben a világban a látszat, az etikett és a pletyka (illetve az ettől való félelem) alkotja a szentháromságot, Ednának nem áll rendelkezésre támogató baráti közeg vagy a szakkönyvek megnyugtató hátországa, egyedül a család idős orvosa (vajon ők az orvosi egyetemről kikerülve rögtön jogosultak lesznek arra, hogy az életkortól függetlenül „gyermekem”-nek szólítsanak mindenkit?) fordul igazi érdeklődéssel és megértéssel felé. A barátai, bizalmasai vele együtt csak az illendőség bábjai, akik az elvárt pillanatban bólogatnak és sablonos válaszok mögé rejtik a valódi véleményüket (ha ugyan van), érzelmeket pedig nem illik kimutatni, micsoda tapintatlanság lenne az! Edna tehát magára marad, és a benne dúló érzelmek pont úgy jelennek meg, ahogy mi is érezzük magunkat néha: valami formálódik, valami nincs rendjén, de nem tudjuk, pontosan mi az, és nekiállunk lomolni saját magunkban, hogy kiderítsük a nyugtalanság okát, aztán vagy sikerül valami következtetésre jutni, vagy keresgélünk tovább.

Befelé forduló, finom, érzékeny próza az Ébredés, le kell hozzá lassulni. Unokatestvére, mondjuk, a Mansfield-féle szenzitív stílusnak, csak kevésbé explicit (magyarul: homályosabb, megfoghatatlanabb). Könnyű belőle annyit érzékelni, hogy a szerencsétlen gazdag liba jó dolgában csak vergődik a selyemruhájában és a gyémánt diadémjában, de a madarak se szeretnek aranykalitkában élni, és az író arról írjon, amit ismer – Kate Chopin nem írhatott a parasztlányok vagy mosónők lelki változásáról, mert valószínűleg nem ismerte őket. Az internet és a könyvtár csodálatos dolog meg az is, hogy mi, nők, felügyelet nélkül bemehetünk oda – lásd Saját szoba. Nekem tetszett ez a könyv, főleg a szimbolikusnak tekinthető végkifejlettel együtt. Amolyan langyos állóvíznek gondoltam az elején, ahol nincs tétje a dolgoknak, csak nyaralgatunk meg fürödgetünk, aztán szép lassan meghódított magának Edna története – főleg azután, hogy befejeztem és hagytam kikristályosodni a jelentőségét. Lehet, hogy egy markánsabb stílussal bíró szerző „jobban” (értsd: időtállóbb-átütőbb módon) megírta volna, de igazságtalanság lenne figyelmen kívül hagyni a korát.

Ui.: És Délen játszódik, ami általában pluszpontot jelent.

Morpheus>!
Kate Chopin: Ébredés

Ó, Edna, Edna, te nő, aki férjhez mentél, mert férjhez kellett menned és szülnöd két gyereket, aztán elindultál önmagad (?) felé, közben leráztad a férjed rabigáját (egészen könnyen ment, de azért el nem váltál), szerelmes voltál valakibe, mással pedig érzéki vágyaidat csillapítottad, festettél, sosem szűkölködtél. Gyermekeid a nagyszülőkkel, szolgálókkal jól elvoltak. spoiler Ennyi volt mindössze az „önmagad”? Vagy inkább ez is csak semmi, egy szimpla, sehová sem vezető lázadás?

dokijano >!
Kate Chopin: Ébredés

Nem voltam elragadtatva ettől a regénytől. Úgy látszik, nem tudom eléggé beleélni magamat a XIX. századi New Orleans-i fiatal, gazdag hölgy helyzetébe. Pláne nem tudom eléggé átélni és elgondolni, mihez kezdenék a kiszolgáló személyzettel és a rengeteg pénzzel a hátam mögött, a nagy semmittevés közepén. A gyerekeimmel sincs semmi gondom, valami csoda folytán jólnevelt és érdeklődő kisfiúkká cseperedtek, vélhetően a dadák jóvoltából. Sok gond nincs velük. Jaj, de azok az unalmas szomszédok és ismerősök, akiket rendszeresen szórakoztatni kell hetente egyszer! Az borzasztó! Még azon az egy napon sem tehetem azt, amit akarok. Hát egy fityfenét! Nem fogok én senki kénye-kedvére ugrálni ezután, a férjem pénzéből telik arra, hogy új otthont keressek magamnak, ahol nem kell minduntalan valamelyik cselédbe ütköznöm. Ide akár a lovagjaim is eljöhetnek anélkül, hogy megszólnának az ismerősök.
Szóval szörnyen nehéz dolga van egy úrhölgynek, pláne amikor még a nyaralószigetre sem lehet elmenni, hogy legalább kimozduljon az ember a megszokott környezetéből.
Azt még csak-csak megértem, hogy nem tetszik neki, amikor a férje durván szól hozzá, és a saját tulajdonának tekinti. Ettől én is menekülnék. De hogy miért kell több ifjú hódoló fejét is elcsavarni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha…, pedig dehogy. Nem érdekli különösebben a gyermekei sorsa sem, hiszen azok éppen jó nevelésben részesülnek az anyós-após farmján. Inkább fogja magát, és elmenekül a „rettentő” lelki teher alól spoiler.
Egy olvasásnak jó volt, de nem különösebben tetszett. Tényleg meg kellett erősítenem magam, hogy eggyel növelhessem az 1001 könyves kihívásra olvasottak számát. Annyi pozitívumot mégis fel tudok hozni mellette, hogy ebből a regényből végre megtanultam, a kreolok nem színes bőrűek, hanem az amerikai kontinensre kivándorló francia vagy spanyol telepesek leszármazottai, akik már ott születtek. Én eddig azt hittem, hogy ugyanolyan kevert vérűek, mint pl. a mulattok és a meszticek, de erről szó sincs. Az ő bőrük maximum a napsütéstől lenne kreol színű, ha nem óvnák gondosan, hogy hófehér maradjon. Emellett még jó néhány francia kifejezést is megismerhet a frankomán olvasó, amelyek jelentése szószedetben található.

Maryse>!
Kate Chopin: Ébredés

Elképesztő történet, hangsúlyos téma és gyönyörű szimbólumok! Tetszett a regény hangneme és légköre, a karakterek árnyalt jellemzése, a sok fontos kérdés felvetése. Objektíven tárja fel a női függetlenség vágyát, a szexuális és érzelmi tudatosság igényét, amelyet Edna „ébredése” jelképez. A lényeg pedig az – az én felfogásom szerint –, hogy a sikeres élet titka önmagunk felfedezése mellett az egyensúly megteremtése egyéniségünk és az elvárások között, életünk kudarca pedig az, ha önmagunkat gátoljuk a kiteljesedésben, ha elhagyjuk, ha semmi bevesszük vágyainkat. A nem önazonos élet élése és az „én” egyensúlyhiánya látjuk hová vezethet …
Ednát nemcsak nőként, hanem emberként is alaposan megismerhetjük, belső küzdelmeinek plasztikus leírása nagy hatással volt rám. Edna erős nő, dacosan és bátran keresi saját identitását, mert a hagyományos női szerepek és társasági elvárások teljesítése nem lesz elég számára egy tengerparti nyaralás, és a szerelem megtalálása után. Szeretné átélni a cselekedetek, érzelmek széles skáláját függetlenül attól, hogy azok mennyire indokoltak, megalapozottak a kívülálló szemszögéből. Edna érzelmi fejlődésének jelét abban is látom, ahogy a zenét felfedezi, és lázadásának egyik formája is lesz.
Felmerült bennem jó néhány kérdés pl. az árulás kérdése is, van – e és ha igen ki kit árul el a történetben. Mi az összefüggés és hol van a választóvonal az önzőség és az önfeláldozás között? Az önérzet kiteljesedése mit von maga után és hol van a felelősség határa. És a kettős mérce, működött az vitathatatlan, na és napjainkban? És mi a helyzet a korlátozásokkal?
A XIX. század utolsó harmadában Tolsztoj és Maupassant, Flaubert műveiben is megjelennek hasonló tulajdonságú hősnők, érdekes az összevetésük.

Uzsonna>!
Kate Chopin: Ébredés

A történet főhősnője, Edna 28 éves, szép, előkelő, népszerű férjjel, két gyermek édesanyjaként, gyönyörű házban él New Orleansban. Álomélet ez, ennél szebbet senki sem álmodhatna – gondolhatja bárki. Álom-élet ez, kezd derengeni főhősnőnk gondolatában is, de a szó más jelentésében. A felismerés halvány fénysugara derengett fel benne megvilágítva az utat, és egyben tudatosítva benne, hogy nem lenne szabad rálépnie. És mint mikor ébredezünk, eleinte csak pár foszlányát érzékeljük a külvilágnak, de fokozatosan több és több kívülről érkező inger késztet arra bennünket, hogy felnyissuk végre a szemünket. Eleinte kábán kavargunk álom és való világ határán, majd egyre inkább különválik a két világ és végérvényesen felébredünk.
Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt.
Nagy dolog erre ráébrednie a 19. század végén egy nőnek. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek kegyeskedik a nők számára kimérni.
Nem könnyű ezen érzések, sejtések, gondolatok árjával megküzdeni, ahol az emberi elvárások az odaadó, jó feleség, jó anya szerepébe sodorja a nőket. És ha nem próbál a sodrás ellenében menni, akár békésen szunyókálhat SZEREPÉBEN.
De kezdetben minden – főleg egy külön világ! – szükségszerűen kusza, homályos, zűrzavaros, majdhogynem elviselhetetlen. Milyen kevesen bukkanunk csak a felszínre! Hány lélek válik semmivé e kavargó örvényben!
Mi újság a te lelkeddel? Békésen szunyókál, vagy vele együtt teszed dolgodat, végzed igazi SZEREPEDET? Hallod a tenger zúgását? A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben. Hallod a tenger zúgását? Keresd az utadat, ma már könnyebb megtalálni, mint a 19. század végén. Hallgasd a tenger zúgását.

szodav>!
Kate Chopin: Ébredés

Kedves Mindenki! Az én meglátásomban a könyv remekmű! Olyan témákat feszeget az írónő, amik szerintem máig nem avultak el. Ha megfigyeljük, ma is rendkívül nagy nyomás nehezedik a nőkre, tán még jobban, mint századokkal ezelőtt. Ma egy nő feladata már nemcsak a család ellátása, a gyereknevelés, hanem a kemény munka, a munkahelyeken olykor tapasztalható negatív diszkrimináció. Az egyedülálló kismamákról nem is beszélve. Érdekes, ahogyan itt egyesek a főszereplőnővel kapcsolatos ellenérzésük miatt pontozták le a könyvet magát. A véleményem szerint másik erénye a könyvnek, hogy többsíkú karakterrel operál, nem foglal állást, csupán egy szereplője szemén keresztül ábrázol egy egész világot. Charlotte Lennox és a Bronte nővérek után, úgy gondolom, ezzel a regénnyel Kate Chopin alkotta a legmaradandóbbat a XX. század előtti nőirodalomban.

patakizs>!
Kate Chopin: Ébredés

Eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Valahol mélyen értem Ednát, vágyik valamire, amiben addig nem volt része, de azért lássuk be, semmi szörnyű nincs az életében. Lehet, hogy maradi vagyok, de a férje se szörnyű, néha mond meredek dolgokat, de arról igazán nem tehet, hogy Edna nem vonzódik hozzá.
Szívesen cserélnék vele egy napra: én egész nap „szenvednék” a szörnyű sorsomon, olvasgatnék, festegetnék, úszkálnék, miközben le kéne szúrnom egy-két embert a személyzettől, elmennék 2 db puszit adni fejenként a gyerekeimnek, vásárolnék néhány ruhát magamnak, stb. Eközben Edna dolgozna, foglalkozna a gyerekekkel és a háztartással. Garantálom, nem sok ideje maradna arra, hogy szenvelegjen.
Amúgy a gyerekek miatt nem cserélnék vele: elképzelhetetlen, hogy heteket távol töltsenek tőlem.
A férfiakkal kapcsolatos dolgait sem értem: spoiler
Bocsi minden feministától…

gab001 P>!
Kate Chopin: Ébredés

Nagyon találó a cím és sokkal többet mond el az emberi lélekről, mint azt vártam volna. Az ember hajlamos arra, hogy egyik napot élje a másik után anélkül, hogy elgondolkodna rajta, vajon ez boldoggá teszi-e. Majd történik valami, ami felnyitja a szemét, s elkezd gondolkodni, s változtatni is, ha elég bátor. Egy nő életében ezt a valamit általában egy férfi jelenléte idézi elő. Ednával is ez történt. Az írónő olyan biztos kézzel vezet végig a folyamaton, hogy szinte magunkra ismerünk. Azon kaptam magam, hogy ittam a szavait, s sikerült megértenem Ednát, még akkor is, ha a döntéseivel nem tudok egyet érteni. Érdekes kirándulás volt a lélek útvesztőjében. Megkedveltem a szereplőket és New Orleans sokszínűségét.

Profundus_Librum>!
Kate Chopin: Ébredés

A könyv mai megítélése igen szélsőséges, ez a MOLY-on is jól megfigyelhető. Bár szerintem zseniális regény, a huszonéves korosztály kifejezetten érdektelennek és unalmasnak tartja. Ez a könyv pontozásaiban is jól tükröződik, vagy épphogy csak „megfelelőnek” tartják, vagy magasztalják, ahogy én is teszem. Feltételezem, hogy egy bizonyos életkort meg kell élni ahhoz, hogy értékeljük a történet szépségét, meg kell tapasztalni a párkapcsolati monotóniát, a megkísértést. Meg kell élni a kétségbeesést, amikor tudatosul, hogy döntésünkkel apró életek irányát befolyásoljuk megváltoztathatatlanul, és nem tudunk arra garanciát adni, hogy minden jobb lesz, csak annyit tudunk, hogy nekünk most épp így a jó. És nem utolsó sorban meg kell élni a veszteség érzését… Mindezek nélkül a sztori aligha ad többet egy szépen megírt, de már lejárt szavatosságú regénynél, amit éjjeliszekrényünkön tartunk, és „Ébredés” helyett leginkább az „Altatóként” címkéznénk.
Pedig ezek a történetek korukban felforgató gondolatokat inspiráló alapművek voltak, amit mindenki olvasott, csak senki se vallotta be. Ennek a könyvnek a megírása például egyenesen Kate Chopin írói karrierjének befejezésébe került, és alig 4 éven belül pedig meg is halt.
A regényt megjelenésekor ugyan nem tiltották be, de alaposan felbőszítette a kritikusokat a női szexuális vágy ilyen nyílt ábrázolása. A közvélemény egy része egyenesen „méregnek” titulálta a regényt, stílusában pedig morbidnak, kellemetlennek és vulgárisnak találtatott. Azt hangoztatták, hogy ez az írás túlságosan „erős” egy tiszta neveltetésű erkölcsös hölgy számára…

Folytatás itt: http://profunduslibrum2.blogspot.hu/2012/11/kate-chopin…

Enola87 P>!
Kate Chopin: Ébredés

Vegyes érzések kavarognak bennem. Tetszett a könyv, bár az első pár fejezetnél még úgy gondoltam egy romantikus történet fog kialakulni a továbbiakban. Örülök, hogy nem így lett….Edna vergődésének, gondolatainak mélyebb bemutatását hiányolom. Ugyanakkor nem tudom őt elítélni, sem támogatni abban, amit tett, mert még csak elképzelni sem tudom, hogy abban a korban milyen lehetett nőként élni.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Többé nem érte be azzal, hogy mások véleményéhez igazodjék – hogy is tehette volna, amikor tulajdon lelke hívta?

cassiesdream>!

De akkor sem akarok mást, mint a saját utamat járni.
Ez persze meglehetően nagyravágyó törekvés, főleg ha mások életén, mások szívén, mások előítéletein kell áttaposnia az embernek.

194. oldal

Profundus_Librum>!

A baj az, hogy a fiatalok átengedik magukat az ábrándjaiknak. Ez talán az előrelátó Természet műve: álságos csapda, hogy anyákat biztosítson a faj számára. Márpedig a Természet nem számol az erkölcsi következményekkel, vagy az emberek által létrehozott mesterséges körülményekkel, melyeket mindenáron igyekszünk kényszerűen fenntartani.

Uzsonna>!

    A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben.
    A tenger hangja a léleknek szól. Érintése érzéki, és a testet lágy, meghitt ölelésbe vonja.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger
angelacsapo22 >!

A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben.

25. oldal

Enola87 P>!

Ezernyi szó sem beszélt volna szebben a csöndnél azokban a pillanatokban, melyekben hangtalanul lüktetett az újonnan támadt, soha nem érzett vágy.

53. oldal

Spepa>!

Mindent összevetve, Mrs. Pontellier nem érezte élete kizárólagos, mindent betöltő értelmének az anyaságot; és ezzel igencsak magára maradt a nők között azon a nyáron a Grand Isle-n. A többiek gondolatai kizárólag gyermekeik körül forogtak, és azon nyomban kiterjesztett szárnyakkal suhantak, amikor becses ivadékukra bármily valódi vagy képzelt veszély leselkedett. Ők azon nők közé tartoztak, akik ajnározták gyermekeiket, bálványozták férjüket, és valóságos megtiszteltetésnek érezték, hogy önmagukat mint önálló személyeket teljesen háttérbe szoríthatják, s helyette mint őrangyalok védőszárnyakat növeszthetnek.

16-17. oldal

Spepa>!

– Ismeri ön Mademoiselle Reiszt? – váltott témát hirtelen Edna.
– A zongoristát? Igen, látásból ismerem. Hallottam már játszani.
– Időnként, tréfálkozó modorban, furcsa dolgokat mond; az ember akkor fel sem fogja a jelentőségüket, de utólag azon kapja magát, hogy befészkelték magukat a gondolataiban.
– Például?
– Nos, például amikor ma eljöttem tőle, átölelt, és megtapogatta a lapockámat. Azt mondta, meg akarja nézni, elég erős-e a szárnyam. „A madárnak, ha magasabb szintre akar emelkedni a földhözragadt hagyományoknál és a gúzsba kötő előítéleteknél, erős szárnyra van szüksége. Igazán lehangoló látvány, amikor a gyengék kimerülten visszazuhannak, és összezúzzák magukat.”

144-145. oldal

Spepa>!

Edna érezte, hogy fokozatosan süllyed lefelé a társadalmi ranglétrán; szelleme viszont, ezzel egy időben, egyre magasabb szintre emelkedik. Minden egyes lépés, melyet annak érdekében tett, hogy kiszabadítsa magát a rá nehezedő számtalan kényszerű elvárás alól, megsokszorozta erejét, és hozzájárul egyénisége kiteljesedéséhez. Végre a saját szemével kezdett látni; észrevette és megértette az élet felszín alatti áramlásait is. Többé nem érte be azzal, hogy mások véleményéhez igazodjék – hogy is tette volna, amikor tulajdon lelke hívta?

165-166. oldal

Spepa>!

Igen, előfordulnak olyan időszakok, amikor erőt vesz rajtam a csüggedés és a szenvedés. De akkor sem akarok mást, mint a saját utamat járni.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csüggedés · szenvedés

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Louisa May Alcott: Négy leány
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Sylvia Plath: Az üvegbura
Virginia Woolf: Clarissa
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Guy de Maupassant: Egy élet
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Charles Dickens: Szép remények
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete