Fénykép ​ezüstkeretben 32 csillagozás

Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ruby Lennox kelletlenül fogant Bunty méhében, és akarata ellenére jött a világra, miközben édesapja egy smaragdruhás nőnek a kocsmában azt mesélte, hogy nem is házas. Bunty sem akart férjhez menni Georghoz, de végül is a férfi hagyta el őt. Tulajdonképpen romantikus hősnő szeretett volna lenni, akit az álomférfi magával visz Amerikába. Ehelyett azonban a yorki székesegyház közelében egy állatkereskedés felett meghúzódó aprócska lakásban él, gúnyolódó, de érzékeny kislányával, meg a zsémbes Gilliannel. És ekkor Ruby… A Fénykép ezüstkeretben családregény. A XIX. század végén kezdődik egy vándorfényképész szerelmes pillantásával, aki megörökíti a gyönyörű Alice-t és gyermekeit.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Geopen, Budapest, 2003
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639093769 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

lenne P>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Hát vége lett! A családregények jellegzetessége, hogy az elmúlás érzése csak akkor erősödik fel az emberben (legalább is nálam), ha a könyvet befejeztem. Pedig addig is szalad-rohan az idő a lapokon, mégis… a legvégén hirtelen mindenki elénk áll, mint egy színdarab végén, és akkor tudatosulhat, mennyi életet néztünk végig. Tetszett az életek alakulása, a titkok kitudódása…
A borító és a cím viszont szerintem, nem annyira a könyv hangulata. A könyv lazább, nyílt, a borító régies, zárt.

Katherine_Grey>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Az 1951-ben született angol szerzőnő 1995-ös, első regénye eredeti címén a Behind the Scenes at the Museum címre hallgat. Ez talán még inkább kifejezi, milyen is ez a látszólag hagyományos, monumentális családregényként induló, majd egyre személyesebbé és szívszorítóbbá váló könyv. Egy élet tárgyai, emlékei és képei között járhatunk fel s alá az iróniával és némi csalódott tisztánlátással visszatekintő főszereplő, Ruby vezetésével, aki 1951 és 1992 között éli életét, melyet 13 fejezeben mond el. Minden róla szóló történethez tartozik azonban egy másik, egy lábjegyzetes, amellyel az előző századfordulóig, családja, szerettei és utáltjai messze múltjába kalandozhatunk vissza, szép, független és furcsa nők sorsát ismerhetjük meg, akik elhagytak egy férfit, vagy elvesztettek egy férfit, hozzákényszerültek egy férfihez, vagy rajongtak egy férfiért, akik elrontották a sorsukat és akik megjavították, akik álmokban éltek és akiket megfosztottak az álmaiktól. Szerelem és csalódás, boldogság és kiábrándulás, női és férfitörténetek váltakoznak egymással a könyv lapjain, lebilincselően, bonyolultan, mégis követhetően, s közben Ruby életének titkaira is lassan fény derül, utolsóként arra, miért nem lehetett ő édesanyja „drága, drága gyöngye”… S miközben Ruby megfejti önmagát, mi, olvasók is közelebb juthatunk ahhoz a megfejtéshez, milyenek is valójában a nők. Cseppet sem romantikus vagy giccses, mégis varázslatos könyv, ami az első néhány lap olvasása után beszippant és nem enged el többet.

lizke>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Rengeteg jellem, sors, felszínes világ és hasonlók.
Az elején még tetszett, egy család történetét görgetjük fel, de néha már itt is zavaró volt az, hogy ide-oda csapong a történet, megemlít valamit, hogy majd később kifejti. Ez még a kisebb „gond” volt, mert egy idő után fel lehetett venni a fonalat.
Aztán mikor sorra halt meg mindenki, kisbabától elkezdve felnőttig és egyre inkább megjelent a gonoszság, de már olyan szinten, h nekem zavaró volt (tudom ez jelen van az életünkben, de ezt most valahogy nem tudtam megemészteni) akkor azt mondtam hogy na jó, nekem ez most neem.
Amúgy a stílusával nincsen semmi gond, jó ez csak lehet, hogy rosszkor fogtam neki.
Nem ásom el teljesen, egyszer lehet, hogy újra előveszem, hátha akkor nem ragadok le ennyire az egyes momentumoknál és jobban belelátok.

Régi_Hédi>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Többet vártam a fülszöveg alapján… A történet jó, de az ugrálás az idősíkok és szereplők között nem tetszett, ahogy az egyik főhős nevén fordítása sem. Mókuci. Kimondottan zavart az egész történet alatt. Főként, hogy egyetlen más szereplőnek nem volt lefordított neve. Szóval, ez nem volt az igazi teljesen.

olvasónő>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Lehet, csak nem a megfelelő pillanatban találta meg a könyv, de nem akarom kínlódva olvasni.Annyi másik érdekes könyv nálam van a könyvtárból,egyenlőre félre teszem.Talán majd egyszer.

Tercia>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Vaktában vettem, ha mindig így sikerülne eltalálni…
Családregény. Bonyodalmak, összefűződő szálak, dráma, szerelem, izgalom.
Kicsit olyan mint a Bellefleur Oates-tól, de kevésbé sötét.
Nem cukormázas, néha súlyos, de annyira fordulatos, izgalmas, hogy nekem letehetetlen volt.

„…csak szavakkal lehet olyan világot teremteni, aminek van értelme.”

Lizi_Eyre>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Lehet, hogy túlidealizáltam magamnak, míg nem tudtam elolvasni, mivel a címe és a tartalma, na meg a borítója nagyon megfogott. Az első háromszáz oldalt faltam, aztán valahogy elment tőle a kedvem, de a vége megint tetszett. Habár az indulásnál ráncoltam a homlokom, mikor megfogan, s ez így le volt írva, na de sebaj. Érdekes, hogy az anyját végig Mókucinak hívják, zavaró, engem kifejezetten idegesített. Azt írta, hogy öt generációt mutat be, én inkább négyet mondanék. Oké, mesél egy picit a lányairól is, de a könyv terjedelméhez képest épphogy megemlíti őket.
Amúgy nem volt rossz. Mivel egy egész családot ír le, néha vissza kellett lapoznom, hogy pontosan tudtam, akkor most melyik szereplő kicsoda, de végig következő. A múltbéli jelenetek nagyon feldobták, nélküle olyan semmilyen/átlagos lenne a könyv.

csilla0923>!
Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

Letehetetlen. Nagyon jó, fordulatos történet. A családregény toplistámban benne van az első háromban :)


Népszerű idézetek

lenne P>!

Negyven évet vártam arra, hogy az anyámmal játsszam, és most végre napos délutánokat töltünk a színlelés végtelen állapotában az Alzheimer bolygón.

417. oldal, Tizenharmadik fejezet, 1992 Megváltás

csilla0923>!

Végül is hiszek abban, hogy csak szavakkal lehet olyan világot építeni, amelynek van értelme.

433. oldal

lenne P>!

A szellemek világa – amennyire én látom – elég világias hely lehet, olyan, mint egy orvosi váró, ahol az emberek egymás közhelyeit próbálják túlszárnyalni.

135. oldal, Negyedik fejezet, 1956 A névadás

5 hozzászólás
lenne P>!

A túlvilági életről alkotott Talált Tárgyak Szekrénye- elméletem a következő: amikor meghalunk, egy nagy Talált Tárgyak Szekrényhez vezetnek bennünket, ahol megőriztek számunkra mindent, amit valaha elveszítettünk: minden hullámcsatot, ceruzát és tollat, fogat és fülbevalót, kulcsot és tűt (csak gondoljunk bele, mennyi is lenne ez!). Minden kikölcsönzött könyvet, minden macskát, aki nem tért haza, pénzérmét, karórát (amelyek még őrzik számunkra az időt).

367. oldal, Tizenegyedik fejezet, 1968 Bölcsesség

csilla0923>!

Patricia megölel a peronon. – A múlt az, amit az életben hátrahagysz, Ruby – mondja egy reinkarnálódott láma mosolyával. – Badarság, Patricia – feleltem. – A múlt az, amit magaddal viszel.

431. oldal

lenne P>!

Mr. Simon először is külföldi volt, mi több, magyar, bár amikor kitört a háború, fennen kezdte el hangoztatni angolságát. Kis termetű volt, és kopasz feje fénylett; mindig kifogástalanul öltözködött, mellényzsebében nagy arany zsebórát hordott.

103. oldal, Harmadik lábjegyzet, A kiszolgálás zavartalan

Mucli>!

A múlt az, amit az életben hátrahagysz, Ruby – mondja egy reinkarnálódott láma mosolyával. – Badarság, Patricia – felelem. – A múlt az, amit magaddal viszel.

(Geopen 2003) 431.o

lenne P>!

Miss Terry nem volt olyan jó szervező és előrelátó, mint Mrs. Reeve, semmilyen listát nem állított össze, de regényt hozott, amelyet majd felolvashat a gyerekeknek, nem a szokásos erkölcsnemesítő bibliai történeteket, amelyeket vasárnaponként fásultan olvasott fel, hanem a frissen megjelent Fecskék és fruskákat, amely – mint öccse bizonygatta – „átkozottul jó kalandregény”.

216. oldal, Hatodik lábjegyzet, A vasárnapi iskolai kirándulás

lizke>!

…és most már bármelyik nap nekifogok egy nagyobb vállalkozásnak: a családfáról írt versciklusnak. Jut hely benne mindenkinek…..
…és ki a megmondhatója, mi a valóság, és mi a a kitaláció?
Végül is hiszek abban, hogy csak szavakkal lehet olyan világot építeni, amelynek van értelme.

433. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Galsworthy: Modern komédia
Edward Rutherfurd: New York
Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl
Zadie Smith: Fehér fogak
Tracy Chevalier: Hulló angyalok
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Bächer Iván: Kutya Mandovszky