Garantált ​hepiend 82% 76 csillagozás

Majdnem minden második oldalon találkozunk egy könyvvel, aranyos, olvasós, könyvmolyos megállapítással, érdekes könyves információkkal.
Egyszóval ez egy könyv az olvasás és a könyvek szeretetéről, aminek egyik legfontosabbb főszereplői maguk a könyvek.
Tehát, ha néha előfordult már veled, hogy az emberek, egyéb szocális elfoglaltságok helyett egy jó kis olvasásra tetted le a voksodat, akkor ez a könyv a te könyved! :)

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/katarina-bivald-ga…

Sem ismerője, sem célcsoportja nem vagyok a romantikus chick lit kategóriának, de próbálok nem előítéletes lenni. Így szerencsére nem maradtam le egy kellemes kalandról, egy bájos és szórakoztató történetről. Ráadásul a remek borító sem hazudik: valóban tele van könyvekkel, több is felkerült közülük a várólistámra. Persze lehetne egyenletesebb, kidolgozottabb és kevésbé kiszámítható, de akkor más címkéket kapott volna. Szerintem hozta, amit kell, könnyed, nyári olvasmánynak kiváló volt. off

Kellemes könyv. Nagyon tetszett a hangulata. Egy álmos amerikai kisváros, amelyet a válság tönkretett, és a lakói, akik fásultak, beletörődtek a helyzetbe és próbálnak túlélni. Idecsöppen a könyvmoly Sara Svédországból, akit eleinte értetlenkedve figyelnek. Számos vicces és érdekes helyzet után, a városlakók „összeesküvést” szőnek, hogy spoiler. Nekem külön öröm volt, hogy az írónő rengeteg könyvet említett meg a regényben:)

Nehezen tudok dűlőre jutni, hogy ez most nekem tetszett-e igazán, vagy sem.
A történet aranyos, de olyan, mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy chick lit-et akar-e írni, vagy valami komolyabb, mélyebb tartalommal bíró, emberi sorsokat bemutató könyvet.
A szereplők közül Amy és John volt a legszimpatikusabb számomra, nagy kár, hogy Amy-t csak abból a pár levélből ismerhetjük meg; illetve néhány beszélgetésből, amivel emlékeznek rá. John a mellékszereplők között is csak hátul van, ezt szintén sajnálom. Sara és Tom esetében nem is értem, hogy miért és hogyan, azért ez így kevéske. És a többieknél is, kicsit bele-belekapunk az életükbe, problémáikba, érzéseikbe, de semmi nincs rendesen kifejtve.
Tetszett a könyv hangulata, Broken Wheel közössége, de olyan elnagyolt volt nekem minden.

Kellemes olvasmány, főleg a könyvek szerelmeseinek, olyan történet, aminek a végkicsengése az, hogy az olvasó ember, még ha szerény külsejű is és nem annyira a társaság középpontja, a könyvek által sokat hozzá tud adni egy közösséghez, egyben pedig el is nyeri méltó jutalmát. A főhős egy szerethető könyvmoly, sok kedvelt könyvet említ a történet, terítékre kerül jó pár író is, emellett meglehetősen vicces és abszurd szereplők illetve jelenetek, sőt izgalmak is vannak, úgyhogy lehetne ez egy tökéletes kötet is. Hogy mégsem lesz az, az elsősorban annak köszönhető, hogy minden pozitívuma ellenére nem tudtam megszeretni a lepukkant, isten háta mögötti helyszínt, és sajnos a rettentően hideg-rideg férfi főhőst sem.

Vannak olyan könyvek, amiknek húzzuk a végét, mert tudjuk, hogy ha egyszer vége lesz, ki kell lépnünk a világából, és soha többet nem fogunk rátalálni arra a különleges hangulatra, amit azt olvasva éreztünk. Na, ez a könyv ilyen. Megerősített abban, amit hatéves korom óta gondolok, hogy az olvasás jobbá teszi az emberek, és a könyvek jobbá teszik a világot. Felrázhatnak egy tespedő, gazdasági problémákkal küzdő közösséget, és reményt adhatnak olyan embereknek, akik hosszú évek óta csak a túlélésre gyúrnak.
Ráadásul ez a regény három az egyben: chiklit a jobbik fajtából, ahol mindenki egymásra talál, nagy szerelmek és igaz barátságok szövődnek. Igazi feel good irodalom is, aminek a végén pozitívan és bizakodva tekintünk a világba, mert megerősödött a hitünk abban, hogy az emberek alapvetően jók, csak a világgazdaság döcög egy kicsit. Ezen kívül irodalmi-önsegítő kiadásként is lehet értelmezni, mert rengeteg jó tippet ad, ha valaki éppen a következő olvasmányát keresi már. Egyébként ha szerettétek a Krumplihéjpite irodalmi társaságot és Anna Gavalda Együtt lehetnénk-jét olvasni, akkor igazi csemegére találtok ebben a könyvben.

P.S.: A történet Iowában játszódik, a végtelen kukoricamezők földjén, és annyira erős vizuális élményt ad, hogy szinte láttam magam előtt a belőle készült filmet. Ha valaki olvassa Hollywoodban a molyt, akkkor Ryan Goslingot javasolnám a férfi főszereplő szerepére.

Kb. két éve keltette fel ez a könyv az érdeklődésemet egy értékelés hatására. Úgy gondoltam, ha egy könyv tele van csupa könyvvel, csakis szuper olvasmány lehet. Hát … nem így lett. Halálra untam magamat.
Miről is szól akkor egyáltalán ez a könyv?
➪ Bivald személyes véleményeiről egyes könyvekről, szerzőkről. (Na jó, némely megjegyzésében van azért igazság.)
➪ arról, hogy egy kisváros hogyan hal ki, sajnos, mert a nagyvárosok elcsábítják a fiatalokat. (Na de ha nincs munkalehetőség, élet, mozgás, akkor mégis mit várnak az elöregedésen kívül?)
➪ kapunk egy leheletnyi rápillantást arra, régen milyen volt a feketék-fehérek kapcsolata, a jelenben meg a meleg- helyzet. De mindegyik olyan leheletnyi, mintha Bivald félt volna belevágni a sűrűjébe, csak azért szeretett volna tartalmasabb tartalmat is gyártani.
➪ hogy milyen hülyék az emberek, fordítva fogják meg a könyveket és azt se tudják ki mi fán terem. (Tisztelet a kivételnek persze mindig.)
Miért is olvastam akkor végig? Mert a fene vigye el, azt hittem fog benne valami történni! Hát a fenéket! 500 oldal nyomor, szenvedés.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/04/katarina-bivald-ga…

Az előítélet csúnya dolog. Sara biztos azt mondaná, hogy nem helyes úgy elítélnem egy szerző, illetve az ő kezében lévő könyvkiadó műveit (jelen esetben Fejős Éva könyveit, aki egyben az ezt a könyvet is kiadó Erawan tulaja), hogy soha egyet se olvastam el közülük. És ebben igaza is van, de ettől még nem érzek késztetést, hogy fent nevezett szerzőre vonatkozóan ezt a hiányosságot pótoljam – viszont a kiadó könyveivel még fogok próbálkozni.
Ugyanis ez a könyv cuki volt. És vicces – manapság olyan ritkán fordul elő, hogy sírok a nevetéstől, most pedig kétszer is megadatott. Két egymást követő bekezdésen, ráadásul. spoiler Adott egy idős amerikai hölgy, akit leginkább csak a levelein keresztül ismerhetünk meg, és egy harmincas svéd nő, aki eddig könyvek közt élt emberek helyett, de most nekivág Iowának, hogy találkozzon a barátnőjével. A drámai események színtere a kukoricatenger közepén haldokló kisváros, Broken Wheel, mellékszereplői pedig különféle, szerethetően bolondos népek. Anno azért raktam várólistára ezt a regényt, mert egyik molyismerősöm az Együtt lehetnénkhez hasonlította – nekem ez nem annyira klappol, ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor az a Gilmore Girls lenne, abban vannak még ilyen lökött szereplők :) És rengeteg könyvet említenek benne (egy részénél jókora spoilerrel…), utoljára ennyi szerzővel-címmel szerintem A királynő olvasban találkoztam.
Tökéletes választás, ha egy aranyos, de nem csöpögős, vicces chick-litre fáj a fogad.

U.i. Valahol a könyv közepe felé elgondolkoztam rajta, Saraval vagy Amy-vel barátkoznék-e szívesebben, aztán rájöttem, hogy leginkább Katarina Bivalddal. Úgy érzem, rokonlélek. :)

Valóban nagyon kedves és szívmelengető könyvről van szó. :) Brooken Wheel igazi kis letűnt csodaváros lehet, ahol még létezik az emberek közötti összetartás, önzetlen szeretet és segítés. Valószínűleg nem meglepő a történet vége, hiszen a cím is erre utal, mégis érdemes bejárni ezt a kissé kanyargós utat, amit a két főhősünk is kiáll az igazi boldogságért cserébe.
Olykor le-leült, kicsit vontatottá és lassúvá vált a történet, emiatt kapott egy csillag levonást, de összességében minden könyvmolynak ajánlom, mert egy kicsit rólunk is szól. :)

Öt csillag azért az egyetlen jelenetért, amikor Sara a könyvesbolt kirakatában olvas :)))
Kicsit lassan indultak be az események, ahogy az egy álmos, halódó amerikai kisvároshoz illik, de aztán a svéd turista akcióba lendül és a város lassan változni kezd.
Egy tökéletes antihősnő, nagyon jó karakterek, humoros, néhol kicsit abszurd események, rengeteg kukorica, egy sajátos könyvesbolt, jobbnál jobb könyvek: skandináv krimik, verseskötetek, romantikus regények, fantasyk és persze melegpornó :))), a végén pedig garantált hepiend.
„Olvasni vagy nem olvasni, ez itt a kérdés…”, azt hiszem ez nem kérdés :)))