Válogatott ​versek 10 csillagozás

Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek

„Mindenki ​ismerőse vagyok / és mégis mindenkinek idegen. / Keresd meg gyökereimet / számláld meg ágaimat / és a testvérem leszel” – olvasható Kassák 1963-ban megjelent Vagyonom és fegyvertáram című verseskötetének mottója. Ez az önmeghatározás – a mindenki számára egyszerre ismerős és mégis idegen – a költő-prózaíró-képzőművész szinte egész pályájára érvényes. A magyar irodalom európai rangú egyénisége, aki a külföldi avantgárd irányzatok legjelesebb költőivel, művészeivel egyidejűleg vívja meg a maga forradalmát, világérzéséhez és valóságlátásához új formát teremtve, hajlíthatatlan jellemmel, erkölcsi tisztasággal ragaszkodva önmagához. Viták kereszttüzében élt és alkotott, nemegyszer elhallgattatva, a publikációtól is eltiltva. Ez a válogatás a költői életmű legjavát adja, a kötetek megjelenésének sorrendjében, azok szerkezetét megtartva. Csak az Éposz Wagner maszkjában (1915) című, elsőként megjelent kötetét közlik teljes terjedelmében a szerkesztők, valamint a Mesterek… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Harminc Év, A magyar költészet kincsestára

>!
Unikornis, Budapest, 1995
314 oldal · ISBN: 9634270166
>!
Kriterion, Bukarest, 1983
266 oldal
>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1975
252 oldal · keménytáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Arno · Brüsszel


Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Hannibal_Lector>!
Kassák Lajos: Válogatott versek

Nagyon szeretem, érzékletes és egyedi. Sose tanulta, hogy kell írni és talán ezért is lett olyan csiszolatlanul zseniális.


Népszerű idézetek

zn0 >!

s néha föl szeretnénk ordítani a kínjainkat de fogaink között
szétporladnak a hangok

35. oldal (0 x 0 = 0)

Nazanszkij >!

Sírfeliratom

Éltem bár nem akarták hogy éljek.
Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.

174. oldal, Vagyonom és fegyvertáram - 1963 (Kriterion, 1983)

Nazanszkij >!

„Mentenem kéne, ami menthető” – írja a Költészetem című versében, majd ezzel a megrendítően mély helyzetképpel folytatja:

s én csak ülök
súlyosan
akár egy kőtömb
akár az az óriási madár

– a madárral a mozgás, dinamika, repülés futurista asszociációira nyílna lehetősége, de ez a kassáki „madár” már nem repül, olyan, mint amelyiket

kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.

24. oldal, Kassák Lajos - Ágoston Vilmos (Kriterion, 1983)

Nazanszkij >!

Zsidók tragédiája

Reggel, ahogy felébredtek, érezték, talpuk alatt
megmozdult a föld
s hogy szemükből kitörülték a békés álom foszlányait
a ház falai már idegenek voltak hozzájuk
korsójukban kiszáradt a víz s a barátaik nem ismerték meg őket.
Kiáltani szerettek volna: ó, az áldozat mindig mi vagyunk!
Fel szerették volna mutatni magukat, hogy
lássák őket saját valóságukban, emlékeikkel és vágyaikkal
szerelmük mosolyával és a csalódásaik bánatával együtt.
Egyszer, valahol a távoli múltban nekik is volt hazájuk
törvényeik megbecsülték a jókat és büntették a gonoszokat
s voltak királyaik, hős katonáik, vidám táncosaik
tudós hercegeik és olyan hercegnőik, akik szelíd bájaikkal
nevetésük illatos rózsáival meghódították a világot.
Mindezt bele szerették volna kiáltani a hajnalba
de nagyon jól tudták: kemény malomkövek közt őrlődnek
s a szél ismét széthordja őket az ismeretlen utakon
íme, a szemük tele van könnyel s a kezeik üresek.
A néma hegyek és az árnyékba burkolózó erdők is
elfordulnak tőlük
s ők kétségbeesetten jajgatják a beborult ég alatt:
igen, vannak közöttünk dologkerülő latrok és könyörtelen
harácsolók, de melyik az a kert, amelynek gyümölcseit
nem kezdték ki a férgek? Melyik az a kazal
melynek szálait nem tépázza meg a vihar?
De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk?
Ki markol bennünket össze a konkollyal és dudvával
és miért akar kérdezetlenül a szemétre vetni?

116-117. oldal, A költő önmagával felesel - 1945 (Kriterion, 1983)

Leviszí>!

VERKLIDAL

A tengerész a tengerész
cukornád rumtól részegen
a fekete nagy vízbe néz.

Mit láthat ott egy tengerész?
Mezítelen ezüst sellő
kagylóágyán heverész.

Nekivadul a tengerész
fejest ugrik, mint a cápa
vizet pipál és odavész.

Szép tengerész, szép tengerész,
rumoktól bolond szívedet
fölfalta már a zöld penész.

61-62. oldal, Költemények, rajzok 1958 (Magvető-Szépirodalmi, 1975)

Nazanszkij >!

Egy huligán lányhoz

Ha van még helye szívedben
egy madárnak
a szerelem véres csőrű madarának
hallgass meg engem.

Ha van még hely szívedben
a gyötrő szerelemnek
hallgass meg engem
te csikófarok frizurájú
te fekete harisnyás
korunk szép bolondériája.

Hallgass meg engem
zárt ajakkal lehunyt szemmel.
Halljad csak halljad
abba az országba vezetlek
amit neked csak neked álmodtam.
Hosszú az út mondom nagyon hosszú
kövektől sebzett sötét ez az út
és a szegénység népe mezítláb menetel rajta
könnyektől és átkoktól fuldokolva
de kezükben magasba emelten a láthatatlan zászlóval
melyre láthatóan a szabadság az igazság van felírva.
Ezt az utat jártam én is egy életen át
el nem játszott játékaim nyomorúságának terhével.

Nem én vagyok a boldogság forrása
nem is fehér báránynak születtem e világra
de azért csak hallgass meg engem
te hízelkedés tükrében gyönyörködő
te csapkodó mogyorófaágacska
te szívszorító jóság
elvezetlek téged abba az országba
amit neked csakis neked álmodtam
egy éjszaka
mikor se kenyerem se vizem nem volt.

Gyermekkoromat éltem újra
nyugtalankodón a meleg anyaölben
és sírtam olyan szépen mintha énekeltem volna.
Ez a síró-éneklő hang szólít
arról az országról beszélek amit neked álmodtam
hatalmas épületeivel dús vegetációjával pályaudvaraival
és kikötőivel
s mindezt azért ha te egyszer megérkezel
otthonra találj a kerti házban
amelyben egy fekete macska dorombol a mély csendben.
Ne értenéd a beszédét de bizonyos lehetsz benne
hogy a Te dicséretedet
zengi a maga módján és engem vigasztal
aki a kapufélfának dőlten zsebretett kezekkel várlak
s néha felsóhajtok
olyan szívből jövőn hogy a fák remegő levelei s a madarak röpte
zenével felel rá vissza.

A lépcsőket nézem s máris látni vélem
ahogyan feljössz rajtuk a verandára
jókedvűen és az olcsó pacsulitól illatosan.
A szegénység és a meggondolatlan tévelygések szaga ez
elhúz mellettem akár egy villámokkal terhes felhő
s te csak közeledsz
közeledsz
már nem is bolondos csitri lánynak
nagy vörös rózsának látlak
amint egy cserép fekete földből integetsz felém
mint aki a magányosság tömény szeszeitől részeg.

Ó te csikófark frizurájú
te fekete harisnyás
szép bolondériája századunknak
ha van még hely a szívedben
egy madárnak
a szerelem véres csőrű madarának
hallgass meg engem.

183-184. oldal, Vagyonom és fegyvertáram - 1963 (Kriterion, 1983)

Nazanszkij >!

Mindenki ismerőse vagyok
és mégis mindenkinek idegen.
Keresd meg a gyökereimet
számláld meg ágaimat
és a testvérem leszel.

20. oldal, Kassák Lajos - Ágoston Vilmos (Kriterion, 1983)

1 hozzászólás
Nazanszkij >!

VELED VAGYOK

Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.

Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.

Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.

Előtted én
te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

266. oldal, Üljük körül az asztalt - 1968 (Kriterion, 1983)

Nazanszkij >!

A börtönőr imája

A nagy kőfal vaskapuján belül
így könyörög az őr:
Szabadítsatok meg a raboktól akiket vasra vertem s a lánc végét
most a kezemben tartom.
Szabadítsatok meg a gyomromtól ami örökösen éhes és szomjas.
Szabadítsatok meg a szívemtől ami csordultig telt bűneimmel.
Szabadítsatok meg az erős izmaimtól
megalázkodó természetemtől
feleségemtől
gyerekeimtől
házam ócska kacatjaitól.
Szabadítsatok meg önmagamtól
mielőtt rámtapos az idő
elnyel a tér.

164. oldal, Vagyonom és fegyvertáram - 1963 (Kriterion, 1983)

Nazanszkij >!

Magányos fa a parton

Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél
egyedül állok itt, akár az elátkozott
s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki
miket tagjaim remegései kísérnek.
Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
testvéreim, hozzám hasonló valamennyi
örömök és bánatuk olyan, mint az enyém
összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal
megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt
és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

Miért ily haragot tartó felettem az ég
gyökereim miért tengnek a málló homokban?
Lám, egyik évszak elvonul a másik után
és megvénülök majd anélkül, hogy egyszer is
vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
Olykor benézek a ringó folyó tükrébe
s látom, nem kellhetek én már többé senkinek
csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között
s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

121. oldal, A költő önmagával felesel - 1945 (Kriterion, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Gazdag Erzsi: Mesebolt