Válogatott ​versek 6 csillagozás

Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek Kassák Lajos: Válogatott versek

„Mindenki ​ismerőse vagyok / és mégis mindenkinek idegen. / Keresd meg gyökereimet / számláld meg ágaimat / és a testvérem leszel” – olvasható Kassák 1963-ban megjelent Vagyonom és fegyvertáram című verseskötetének mottója. Ez az önmeghatározás – a mindenki számára egyszerre ismerős és mégis idegen – a költő-prózaíró-képzőművész szinte egész pályájára érvényes. A magyar irodalom európai rangú egyénisége, aki a külföldi avantgárd irányzatok legjelesebb költőivel, művészeivel egyidejűleg vívja meg a maga forradalmát, világérzéséhez és valóságlátásához új formát teremtve, hajlíthatatlan jellemmel, erkölcsi tisztasággal ragaszkodva önmagához. Viták kereszttüzében élt és alkotott, nemegyszer elhallgattatva, a publikációtól is eltiltva. Ez a válogatás a költői életmű legjavát adja, a kötetek megjelenésének sorrendjében, azok szerkezetét megtartva. Csak az Éposz Wagner maszkjában (1915) című, elsőként megjelent kötetét közlik teljes terjedelmében a szerkesztők, valamint a Mesterek… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Harminc Év, A magyar költészet kincsestára

>!
Unikornis, Budapest, 1995
314 oldal · ISBN: 9634270166
>!
Kriterion, Bukarest, 1983
266 oldal
>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1975
252 oldal · keménytáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Arno · Brüsszel


Most olvassa 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Hannibal_Lector
Kassák Lajos: Válogatott versek

Nagyon szeretem, érzékletes és egyedi. Sose tanulta, hogy kell írni és talán ezért is lett olyan csiszolatlanul zseniális.


Népszerű idézetek

>!
zn0

s néha föl szeretnénk ordítani a kínjainkat de fogaink között
szétporladnak a hangok

35. oldal (0 x 0 = 0)

>!
Nazanszkij 

„Mentenem kéne, ami menthető” – írja a Költészetem című versében, majd ezzel a megrendítően mély helyzetképpel folytatja:

s én csak ülök
súlyosan
akár egy kőtömb
akár az az óriási madár

– a madárral a mozgás, dinamika, repülés futurista asszociációira nyílna lehetősége, de ez a kassáki „madár” már nem repül, olyan, mint amelyiket

kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.

24. oldal, Kassák Lajos - Ágoston Vilmos (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij 

Zsidók tragédiája

Reggel, ahogy felébredtek, érezték, talpuk alatt
megmozdult a föld
s hogy szemükből kitörülték a békés álom foszlányait
a ház falai már idegenek voltak hozzájuk
korsójukban kiszáradt a víz s a barátaik nem ismerték meg őket.
Kiáltani szerettek volna: ó, az áldozat mindig mi vagyunk!
Fel szerették volna mutatni magukat, hogy
lássák őket saját valóságukban, emlékeikkel és vágyaikkal
szerelmük mosolyával és a csalódásaik bánatával együtt.
Egyszer, valahol a távoli múltban nekik is volt hazájuk
törvényeik megbecsülték a jókat és büntették a gonoszokat
s voltak királyaik, hős katonáik, vidám táncosaik
tudós hercegeik és olyan hercegnőik, akik szelíd bájaikkal
nevetésük illatos rózsáival meghódították a világot.
Mindezt bele szerették volna kiáltani a hajnalba
de nagyon jól tudták: kemény malomkövek közt őrlődnek
s a szél ismét széthordja őket az ismeretlen utakon
íme, a szemük tele van könnyel s a kezeik üresek.
A néma hegyek és az árnyékba burkolózó erdők is
elfordulnak tőlük
s ők kétségbeesetten jajgatják a beborult ég alatt:
igen, vannak közöttünk dologkerülő latrok és könyörtelen
harácsolók, de melyik az a kert, amelynek gyümölcseit
nem kezdték ki a férgek? Melyik az a kazal
melynek szálait nem tépázza meg a vihar?
De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk?
Ki markol bennünket össze a konkollyal és dudvával
és miért akar kérdezetlenül a szemétre vetni?

116-117. oldal, A költő önmagával felesel - 1945 (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij

Sírfeliratom

Éltem bár nem akarták hogy éljek.
Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.

174. oldal, Vagyonom és fegyvertáram - 1963 (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij 

Mindenki ismerőse vagyok
és mégis mindenkinek idegen.
Keresd meg a gyökereimet
számláld meg ágaimat
és a testvérem leszel.

20. oldal, Kassák Lajos - Ágoston Vilmos (Kriterion, 1983)

1 hozzászólás
>!
Nazanszkij 

Tinta mindenben és mindenütt

A tinta szült engem
vagy én szültem a tintát
mindegy.
Irtózatosan összefolytunk
s ha nem így lenne
megfulladnék.

Akkor egy nő volt
barátom ellenségem
s hogy először láttam
csodálkozón
megszólaltam.

Verset faragtam belőle
tintával gyaláztam meg
s most agyam
ágbogai közt fészkel.

Naponta fölengedem
mint gyermekkoromban a sárkányt
s ő dicsőségkoszorúval száll
száll
tintatenger
és tintaég
között.

210. oldal, A tölgyfa levelei - 1964 (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij 

Utazásaim

Brüsszelben kegyetlenül unatkoztam
számat nem tudta hálálkodó szóra bírni
sem a Grand Place
sem a híres Mannequin Pis
amit nem régen loptak el a diákok
és épp most hozott vissza a rendőrség.
Úgy véltem Brüsszel belefullad a saját zsírjába.
Párizs egészen más
itt mindig rátalálok második hazámra
képzelgéseim kútjára
erőfeszítéseim tornyára.
Nem kíván hódolatot
és visszavezet igazi önmagamhoz
a költőhöz
és festőhöz
az emberhez
aki őrzi emberségét.
Itt minden vén
és minden újjászületik önmagából.
Nézem a páváskodóan szép nőket
karcsúságukban és könnyedségükben.
Járásuk zenei valóság
mosolyuk bűnbeejtő természetesség.
És nézem a férfiakat
amint szakállasan
nyakukban kibomlott sállal
keresztbe szelik a boulevard-okat
vagy a dolgukat végzett munkásokat nézem
amint bisztrók pultja előtt
magukba öntik a rövid italokat
és kedélyesen lármáznak.

Sosem láttam ennél kötetlenebb életet
gyermekibb vidámságot és bátrabb harci kedvet.

Otthon vagyok köztük
és magammal viszem
emléküket.

214-215. oldal, A tölgyfa levelei - 1964 (Kriterion, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: Brüsszel · Párizs
>!
Nazanszkij 

A gyár

Kiterjedése óriási
mérnöki szerkesztés forró és hideg folyton éhes ijesztő hangokon
morog akár egy
elefántcsorda.
Volt hazám
ma olajjal és korommal szennyezett folyója a múltnak.
Dicséret fáradhatatlan népednek
anyagok és szerszámok embereinek
akik olykor fellázadnak
hogy kenyeret szakítsanak ki
a vasból
a könyörtelen gépekből
a pénzszekrényből.
Falai és kapui
nemzedékek átkától feketék.
Hatalmas kéményei
füsttel etetik a vándorló felhőket.
Közelükben
se virág
se madár.
Ezt a tájat
csak az emberek bírják ki.

Volt hazám
keserveim és indulataim forrása
nem távolodtam el én tőled messzire.
Ma sincs aranykeretes szemüvegem
fehér gallérom fekete csokorral
nem bámulom el magam a kirakatok előtt
ahol csipkebugyik és vérszínű körömlakkok énekelnek.
Tekintetemben
a te sajátos törvényeidet őrzöm.

Rád emlékeztet
gyönge tüdőm
kezem tíz ujja
hajlott hátam vonala
és 1500 veresem
amelyek megszülettek a szívemben
és vörös-feketén virágzanak.

Nem egyszer fordulok meg útközben
és látom
kinyílt szemekkel derűsebb szemekkel
látom
te sem vagy már a régi
kő és vasszörnyeteg.
Mosakodsz a fény hullámaiban
és a mosoly vásznaiban törülközöl.
Kiokádod a szennyet
mint aki túlzabálta magát
és lámpákat gyújtasz
és ágyat vetsz azoknak akik elfáradtak.

Nem vagy te már
olyan nagyon könyörtelen
sem olyan elátkozott.
Akik bemennek a kapudon
nem a gyötrelembe indulnak
akik kijönnek rajta nem akarnak világgá menekülni.

Egy oszlopnak dűlten nézem
az utcák eléjük fekszenek
a házak befogadják őket.

215-216. oldal, A tölgyfa levelei - 1964 (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij 

Egyensúly

Szeretem a fiatalokat
lányokat és fiúkat
testem mohó étvágya nélkül is
tisztaságukért
erejükért
ritmikus mozgásukért
bátor tekintetükért
szeretem őket.
Az erjedés édes ízeit érzem közelükben
s látom amint a testük
izgalommal és bájjal
telik meg.
Bennük lobban fel
a lázadás tüze
természetes vágya a birtoklásnak.
Ha közelednek felém
mélyen a szemükbe nézek
s ha távolodnak
szomorúan utánuk fordulok.
De hiába rohannak
nem szakadhatnak el tőlem egészen.
Itt tükröződnek a szívemben
nem tévedhetnek ki
gondolataim sűrűjéből.
Maholnap
ők lesznek én
és én az ő
emlékük leszek.

Így van rendjén.

Ámen.

213-214. oldal, A tölgyfa levelei - 1964 (Kriterion, 1983)

>!
Nazanszkij 

Így

Nem a végtelen földtáblák
nem a hegyek mozdulatlan kőgeometriája
a város az én igazi otthonom
házainak sebesre mart falaival
gyárkéményeivel melyek sötétre mázolják az eget
szüntelen nyüzsgő tömegeivel
bömbölő és rikoltozó gyerekfalkáival
szőrüket hullató kutyáival
szeretkező macskáival
a pockokkal melyek éjjel a kanálisokból jönnek elő.
És szeretem az idegesen zakatoló gépeket
az olajban fürdőket
tüzet zabálókat
a munkásembereknek ezeket a vasból és fából szerkesztett
félelmetesnek látszó házi állatait.
Kölyökkorom bálványai
akikért otthagytam szülőim házát
az iskolát és a templomot.
Szolgáltam és dicsértem őket.
Ők lettek
csavargó utaim célja
költeményeim magja.
Éjjel nappal az ő ritmusukat dobolom
és írom a könyveimet
agyvelőm örök elégedetlenségével.

212. oldal, A tölgyfa levelei - 1964 (Kriterion, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Gazdag Erzsi: Mesebolt