A testi és lelki nyomor, az éhezés, a háborúk, a munkanélküliség rokkantjai ezeknek az elbeszéléseknek a hősei, azok az emberek, akiknek sorsa és tragédiája a legközelebbről érintette az írót, az elsőt, aki az ipari proletariátus soraiból lépett a magyar irodalom porondjára. Az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságok következményeivel szemben azonban tehetetlennek bizonyulnak ezek a hősök, a cselekvés útján nem lelik, s csupán zabolátlan indulatukkal, féktelen szenvedélyükkel, végletesen aszociális magatartásukkal próbálnak tiltakozni a fennálló rendszer, a kapitalista társadalom ellen. Nem a kifinomult formák, kerekre csiszolt történetek mestere Kassák, az effajta tökélyre sohasem törekedett. Tárgyilagos hangú novellái nem aprólékos gonddal, mívesen megmunkált ékszerek, hanem súlyos tömbök, melyeket – miként a verseit – le lehet tenni az asztalra, mint egy szobrot. S ezekben a szobrokban megláthatjuk nemcsak a sötét, komor színekkel festett „nemzeti nyomort”, hanem fölragyog… (tovább)
Nehéz esztendők I-II. 2 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nehéz, Kassák elvtárs, nagyon nehéz!
Mit is mondhatnék, hogy ne sértsem meg önt, ki szabadverselésben, és képzőművészetekben nem csak hogy jó, de kitűnő volt, a XX. századi művészeti áramlatokban való jártassága pedig szintén legendás. Mindezt autodidaktaként, önmagát felépítő művészként. A szélsőjobbot kiszolgáló, ifjúkori hevületének kiélését követően, balos mozgalmárként írt és alkotott.
Nem volt rest a nyilas rendszerben kiállni a magyar zsidóságért, persze csak a maga módján, de mégis bátrabban szinte mindenkinél, aki értelmiségiként akkoriban lapított. Respect ezért is, Lajos bátyám!
A kisprózai életművébe azonban beletört a fogam. Közel két évig bírkóztam, ezzel a közel 1400 oldalnyi gyűjteménnyel, amely gyűjteményi mivoltának megfelelően, tartalmazott minden jót, és minden borzalmat, amit csak Lajos bátyám valaha papírra vetett.
A borzalom, elsősorban nem formai, stilisztikai, nyelvtani kereteket szétvető borzalom: hanem tartalmi.
Leírásai, a szövegeinek gazdag motívumkészlete hasznos „tananyag”, minden írással kacérkodó olvasónak.
A leírásban azonban sokszor elvész a tartalom, a cselekményről már nem is beszélve.
Fiatalkori írásai a vásári kikiáltók hatásvadász stílusában íródtak, ebben Lajos bátyám írásai sok közöset mutatnak a Krúdy fiatalkori műveivel, aki azonban ritkán spórolta ki a drámát, még a lefejezésig sem volt rest elmenni, ha megkívánta a novellába kódolt dramaturgiai ív.
Ne értse félre Kassák elvtárs, nem arról van szó, hogy nincs szó semmiről.
Csak hát a művei koncept írások, „na akkor írjunk egy szomorú parasztosat”, vagy egy „ dohos szagú, munkáslakásba kalauzolósat” jellegűek, Nexö magyarul, magyaroknak.
Csak ritkán botlottam olyan írásába, ami nem illeszthető be a fenti kategóriába, és bátran merném ajánlani mindenkinek.
Az alapélményem az, hogy formailag kíváló, tartalmilag hervasztóak a maga álltal írt novellák és elbeszélések.
Egyszerűen nincs fejlődési görbéje a prózaírói munkásságának, a formai finomságokat leszámítva.
Ugyanarról ír a 23 éves Kassák, mint a 60 éves.
Kérges kezű parasztokról, ravasz kereskedőkről, kizsákmányolt munkásokról, vagy kutyájukat agyonverő, részeges vasútőrökről.
Ha gyerek szerepel az írásban, az vagy beteg, vagy meghal.
Szinte minden Kassák-írás az igazságtalanságokra van kihegyezve, de rendre úgy, hogy a szerző írásaiban, a tárgyalt sérelem, vagy gyalázatos körülmény alá rendeli a cselekményt.
Ez pedig hervasztó. Hervasztó, de nagyon. Jelen pillanatban nincs nálam mindkét kötet, de hozzászólásban majd szívesen leírom azon Kassák-írások címét, melyek tényleg átlag felettiek, nem csak az ön életműve, hanem a teljes magyar prózairodalom viszonylatában. Ennyivel tartozom.
Még száz oldal maradt… Bepótolom, ígérem.
Népszerű idézetek
Joskó … még sohasem próbálta meg szemét a víz alatt kinyitni. S csak most tudta meg, hogy milyen kár még a víz alatt is becsukott szemmel élni az embernek. Mennyi mindenféle furcsaság: színes kagyló, szögletes gyöngy, srófos csigák, ágas-bogas erdőségek akadtak az útjukba, és Joskót elfogta a vágy, hogy telerakja zsebeit a tarkasággal. De mielőtt még egy szemet is eltett volna, intőleg megszólalt a harcsa:
– Mondj le szándékodról, Joskó. Ez itt pompás gyönyörűség hazájában az óperenciák fenekén, de vásári limlom lenne a te országodban, s csak hívságot, rossz, gyűlölködő indulatokat gerjesztene az emberek között.
Greman Joskó országa
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Válogatott egyperces novellák 91% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Csillagmajor 91% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Velence 88% ·
Összehasonlítás - Thury Zsuzsa: Rossz emberek, jó emberek ·
Összehasonlítás - Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Tyúkleves ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Isten a szekéren 87% ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Párbaj, tükörben ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Komor ló ·
Összehasonlítás