Kassák ​Lajos válogatott versei 8 csillagozás

Kassák Lajos: Kassák Lajos válogatott versei

„Kilencven éve született. Tíz éve halt meg. Kegyetlenül megformált arca ebben a halhatatlanságban eltöltött évtizedben sem lett kevésbé engesztelhetetlen, mint az örökös harcban eltelt nyolcvan év alatt… Az ő arcának faragását csak befejezte, nem megkezdte a föld, az ő költészetének vizsgálatához mindmáig kevésnek bizonyultak az utókor eszközei” – írja Veress Miklós Kassák Lajosról, válogatásának előszavában. Így igaz ez: sok fiatal költő látja fényesen maga fölött Kassák fényesedő csillagát, és bizonyos, hogy fiatal olvasók ezreihez fog utat találni ez a kis kötet.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632112326

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

GTM>!
Kassák Lajos: Kassák Lajos válogatott versei

„Gyalázatos életet éltem, iszákoskodtam
majd absztinens lettem, de ugyanakkor lányok után szaladtam
végül beültem a négy fal közé, hogy regényeket írjak emberjavító
szándékkal.”

Valaha, még nagyon fiatalon meggyőződéssel hittem, hogy Kassák nem nekem írta a verseit. A gimi padjaiban fejünk fölött elrepülő nikkelszamovár örök nyomot hagyott bennem, így nem is kerestem a találkozást. Érdekes, hogy az akkori lázadozó kamasz énem mennyire nem látta meg Kassákban a kötöttségeket felrúgó, formabontó lázadót.
Aztán teltek az évek, eljött az internet korszaka, és csodálkozva olvastam egy-egy véletlenül felbukkant Kassák-verset: nocsak! nem is rossz, sőt! egyik-másik még tetszik is. Megfogott a versekből sugárzó emberjavító vagy inkább világjavító szándék.
Aztán megtaláltam egy használtkönyv-árusnál ezt a kis válogatást, hogy évekig aludjon nálam a polcon, míg most a bradburys kihívásra vettem elő. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem én vagyok a fiatal Kassák nagy rajongója, de már tudom értékelni a verseit. Nem egyet kifejezetten megkedveltem.

A nyomor mélyéről érkező inasgyerekből költővé érett fiatalember világmegváltó indulatai feszítik szét a vers kereteit, felbomlanak a formák, töredezetté, zaklatottá válik az előadásmód. Intellektuális eszmefuttatások és túlcsorduló érzelmek váltják egymást sűrű összevisszaságban, hol fennkölt, hol profán, néha polgárpukkasztóan groteszk képek váltakoznak. Mélyükön pedig ott lüktet a testvériség gondolata, a szolidaritás, és a világ megjavításának szándéka.

Nagy hibája a kötetnek, hogy nincsenek évszámok a versek alatt, csak feltételezem, hogy időrendi sorrendben közlik őket. Azt hiszem, Kassák érett korszakának költészete közelebb áll hozzám. A fordulat nagyjából onnan számítódik, amikor megjelenik a versekben a pont és a mondatkezdő nagybetű. Esetleg itt-ott egy-egy vessző.

Lassan arra is rászokom, hogy kölcsönöket kérjek. Pedig bizonyos,
hogy adni szeretnék
a legjobban. Így tehát kiélhetném alaptermészetemet, ami most csak
az írásaimban és
képeimben nyilatkozik meg.
Nagy hómezők vannak körülöttem és gyümölcsfarokonaim
elaludtak a szélben.”

Kicsit megcsendesednek a harsány hangok, letisztultabbá válnak a képek. De továbbra is megmarad a világjavító szándék és a mély szociális érzék. Mikor Babitsot búcsúztatja, már tudja, hogy hiába minden lázadása, hiába tagadta meg a Nyugatot is – „én láttam párist és nem láttam semmit” – a harcuk egy volt, mert azonos volt a cél:

„Meghaltál, s én, aki egy életen át harcoltam veled
leveszem a kalapom, s úgy gondolok rád e nehéz órán
mint akik lámpással a kezükben együtt vándoroltunk
az éjben, világítva a nyáj előtt, s perlekedve érte
a rossz gazdával, bujkáló holddal, s vak csillagokkal.”


Népszerű idézetek

Manni>!

Aztán semmi: csak a mindent betöltő vágyakozás.

Májusi tánc

ZolB >!

SÍRFELIRATOM

Éltem bár nem akarták hogy éljek.
Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.

194. oldal

julias>!

A szerelmesek véres könnyeket tudnak sírni s ők boldogok.

84. oldal - Lehet hogy mégis jobbra fordul

Manni>!

Az éjjel valaki rámvellázta a kínját,
de nagy kezével jóságba boronált a csönd,
Az éjjel valaki megöntözött a kétségeivel,
de jóságosan fölgyújtott a hold.
Az éjjel valaki belém zubogtatta a nevetését,
s a reggeli 5 ekkor kiszippantott az utcára egyedül:
csak egyedül a kókadt, zenebonás fejemmel
s most szemre kapott nappal,
öles taghosszabbítókkal
magam fércelem a várost.

Jó annak, aki korán kel

ZolB >!

ANYAGOT FORMÁLOK

Anyagot formálok acélból kést gondolatból szavakat
egyszerű mesterember vagyok aki későn fekszik fáradtan ébred
és szorgalmasan
dolgozik
néha kijönnek hozzám a barátaim zenélnek okoskodnak s végül
felajánlják a békepoharat –
nem iszom
de néha a fiatal lányok is ellátogatnak hozzám karcsú magas
lábszáraikon akár a
növendék állatok
igen ti a kedvemre valók vagytok gondolom és megfogom a
mellüket és megtapogatom
a combjukat
így múlik az idő s a seb amit szívem fölött hordok
ha szólni tudnék most örömeimről beszélnék
ha egyedül lennék hozzákötném magam a lányhoz aki ép most
fordult be a barlang száján
de miért gondolkodom azon amit cselekedni kellene
egy fekete madár mézet eszik a virágból
nem engedi hogy átmenjek a kerten
csak nézem a fát
pirosan hullanak levelei.

104. oldal

ZolB >!

SZERZŐDÉSAJÁNLAT

Ne hagyjatok el ellenségeim
ti kalapáltatok keményre.

Olyan voltam
mint az évszázados fák.
Lekopasztották ágaimat
és megszülettek új rügyeim.
Olyan voltam mint a bazaltkő
széthasogattatok
és megsokasodtam.

Sose vágytam hősi szerepre
sose akartam a csorda pásztora lenni.

Ti elöl meneteltetek
én lemértem lépteitek szaporaságát
és láttam az útkereszteződést ahol eltévedtetek.

Sose szerettelek benneteket
de nem akarom hogy hűtlenül elhagyjatok.

Köszönet
az edző kalapácsütésekért
azért is hogy sótlan kenyéren
és állott vízen neveltetek.

289. oldal

ZolB >!

ÉBREN VAGYUNK

Ébren vagyunk s a májusi kertek felszállnak körülöttünk mint
a kitüzesedett madarak
vetkőzz le egészen mezítelenre világosság csurog ránk testvéreink
sovány falkában hajtják
maguk előtt az esztendőket mégis hinni lehet hogy megállnak
fölöttünk a csillagzatok
mély kutakat ásunk magunkba napról napra egyöntetű nehéz munkát
végzünk de nem
látszik meg rajtunk az öregség
sorsunk legnehezebbje hogy nagyon könnyűek vagyunk
csepergő eső becsurog a szívbe az újszülöttet bárányokhoz
hasonlítjuk s szelíden
kettéfűrészeljük magunkat ha este hazajövünk a városból
most szomorúság porzik a kötélhálókból
az égben nem lakik senki
kosárfonó ismerőseim megtagadták háromlábú székeiket.

80. oldal

ZolB >!

MAX ERNST

A szép kertésznő
mezítelenül áll a térben.
Észre sem veszi, hogy megsebzett hasából
fehér galamb száll ki a világba
melyben semmi sincs a helyén
embriók és aggastyánszakállak
összekeverten kovácsolt fémkalapban
s a hétköznapok végtelen sora
elvándorolt a Vörös-tenger felé.

Fojtó köd és fertőző misztika
borít el mindent s a szörnyeteg gépet idézi
amint az új Babilon felé rohan
ősállatok fehér csontjai közt.
Mögötte az ökör elsüti fegyverét
kőburkában Szent Cecília zongorázik
miközben egy férfi a kunyhó
palatetőjén táncol.

Kihűlt nap molyette rongyok néhány kályhacső
és a mérleg játszik a fekete keselyű csőrében.
Vakon is láthatod
a végzet játéka ez kimeríthetetlen szenvedély
melyen nem fog a rossz s a jó messzire elkerül.
Egyedülvaló minden se fiaik se lányaik
nem búcsúznak tőlük a keresztútnál.

Szülőjük és kegyetlen idomítójuk
Max Ernst
akit a DADA kergetett világgá
és mélyáramaival sodor tova
a szürrealizmus.

Tékozló sors hogyan kínozod
akit a hálódba kerítesz
és miért tagadnók mind az áldozataid vagyunk
ég és föld hullatja ránk
jégkönnyeit.

272-273. oldal

ZolB >!

VÉGRE MÉGIS CSAK JÓ
/részlet/

Oktalanság. 1923., Bécsben, ahol mindenki villannyal meg gázzal világít – büdös petróleumlámpa alatt kuksolni, egye meg a fene a gyökereit is az ilyen életnek.

83. oldal

ZolB >!

TÁVOLI ÜDVÖZLET

Aki elment az elment, mondták gyermekkoromban az öregek.
S ez nem egészen így van.
Láttam, hogy asszonyok keltek útra hajnalban, vasalt széles
szoknyákban,
magassarkú, bársonyfekete cipőben
és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren voltunk,
a búcsúzó még egyszer felénkfordult,
szelíden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé,
ami a határszéli fák koronájában üldögélt.

Aki elment, az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek
a kósza lélek után.
Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanakkor mélységesen éreztem,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.
Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken
és a szék itt maradt.
Emlékszem rá: melyik tányérból kanalzta ki levesét
és a tányér itt maradt.
Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott,
köhögésével felébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre,
ekkor hangyák jöttek elő valahonnan
és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is itt maradtak.
A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra:
és az apám itt maradt.
A búcsúzó legény ránevetett az anyámra:
és az anyám itt maradt.
Aki szeretett engem, távozása előtt megcirógatta az arcom:
és én itt maradtam.

Aki elment az elment, mondták gyermekkoromban az öregek.
S ez egyáltalán nem igaz.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél
hagyni.
Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.

125-126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Radnóti Miklós: Naptár
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Fodor Ákos: Dél után
József Attila: Nagyon fáj