Anyám címére 4 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Kedvencelte 2
Várólistára tette 1
Népszerű idézetek
Vannak közöttük olyanok, akik egy konyhakéssel vagy egy darab kötéllel véget vetnek eredménytelen töprengéseiknek, mások alkohollal készítik elő nyomorék öregségüket, de szép számmal akadnak olyanok is, akik szerencsés óráikban a legnagyobb úrral, Istennel társalognak olyan bizalmas meghittségben, ahogyan csak két jó barát tud gátlások és komisz hátsó gondolatok nélkül egymás előtt megnyilatkozni a homályos kocsmaszobákban.
Tizenegyedik levél
Az újságok már őrjöngenek hónapok óta, fenyegetnek és jósolnak, százezer és százezer testvéri élet lemészárlásáról úgy írnak, mint valami grandiózus patkányirtásról. … De hát kikről is ordítoznak így a hatalmas nyomdabetűk? Talán nem emberekről, nem a mi testvéreinkről, azaz nem mirólunk saját magunkról személy szerint?
Hatodik levél
Talán csak annyi, hogy észrevette: a fán levelek vannak. Hányszor járt már az országúton a hatalmas jegenyék, a szétterpedt akácok és a vén szederfák árnyékában, ezekről az utóbbiakról nemegyszer zsákszámra szedett levelet a selyemhernyói számára anélkül, hogy valami különösebb jutott volna az eszébe. Anélkül, hogy a fákon észrevette volna a leveleket, s most értelmetlenül kérdezi: hogyan kerülnek a fákra a levelek?
Itt vannak a virágárusok, kezükben a frissen tört cseresznye-, alma-, körte- és barackfaágakkal, melyeken virítanak és illatoznak a virágok, s ha elküldhetném az illatukat, akkor az annyi lenne, mintha a virágot magát is elküldtem volna, mert hiszen nemcsak a szirom, hanem a szín és illat is maga a virág.
Nyolcadik levél
Úgy használta ő a szegénységet, ahogyan a pap a szószéket, felállt rá, s mintegy ég és föld között lebegve, ha kedve jött hozzá, szennyes ujjaival szétbontotta a felhőket, és az arcát belemártotta a napba, ahogy az utcai suhancok szerelmi kalandjaik előtt megtisztálkodnak egy tál vízben.
133.
A koporsóban előttem feküdt a halott, halálra ítélt társak álltak körülöttem a nyirkos őszi délutánban, a papok latin imát mormoltak, az énekesek kifent bajusszal, hajadonfőtt és ájtatos képpel majdnem hangtalanul énekeltek, s én, a szegénység örök eljegyezettje ekkor ráeszméltem egyetlen örökségemre, az egészségemre: erős csontjaimra, csüggedetlen akaratomra és a kielégíthetetlen kíváncsiságomra.
A halálfélelem nem az öregek, hanem a fiatalok idegeit kínozza. Ha a halálról van szó, a bölcs öregek sóhajtanak, mint akik ellenállás nélkül készen vannak az útra, a fiatalok azonban lázadoznak, mintha a halál csakugyan valahonnan kívülről érkezne, szembe akarnak szállni vele, akár valami zsarnok hatalommal.
Kilencedik levél
Hasonló könyvek címkék alapján
- Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Erőltetett menet 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava 97% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában 97% ·
Összehasonlítás - Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év 96% ·
Összehasonlítás - Faludy György: Jegyzetek a kor margójára 98% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 95% ·
Összehasonlítás - Faludy György: Pokolbeli víg napjaim 95% ·
Összehasonlítás