Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltoslovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józan észre… (tovább)
Lovasíjászat 35 csillagozás
Enciklopédia 26
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 4
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 29
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Tudtam, hogy jó lesz. A technikai részek engem nem nagyon érdekeltek, úgyhogy az értékelésnél is figyelmen kívül hagyom őket. A többi viszont éppen olyan, amilyet elvártam A Lovasíjásztól.
„Szakítottam a hagyományos módszerrel, és azt mondtam, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”
A filmet még nem láttam, de gondoltam ha már itt lakok a Völgytől nem messze, akkor illene elolvasnom a könyvet. És nem is bántam meg.
Lovagolni szeretek, viszont az íjászkodás sose kötött le annyira, hogy napi szinten csináljam. A lóról való íjászkodás viszont nagyon érdekesnek tűnik (legalábbis ahogy Kassai csinálja) A könyvből viszont kiderül, hogy ez nem megy csak úgy pikk-pakk, hogy felül az ember a lóra, aztán lövöldöz. Kemény munka kell már ahhoz is, hogy a lovat hozzászoktassuk az íjhoz, vagy hogy egyáltalán rajtamaradjunk lövés közben.
A könyv több, mint egy egyszerű technikai útmutató. Igaz szó van benne a lókiképzésről, az íjakról, íjászkodásról…stb., de Kassai többek között arról is ír, hogyan látja a világot, hogyan tud az ember átlépni a saját korlátain és egy balesetről is, ami megváltoztatta az életét.
Akit nem érdekel különösebben az íjászat vagy a lovasíjászat, szerintem annak is tetszeni fog a könyv.
A könyv elolvasása különös lelki nyugalommal töltött el, ami nálam nagyon ritka, alapvetően kapkodó és stresszes életet élek. Rendkívül tisztelem Kassai Lajost kitartásáért, és mindazért amit elért. Külön plusz csillag azért, hogy végre egy olyan könyvet olvashattam, amiben nem voltak helyesírási hibák!
Nem csak azoknak ajánlom, akik a lovasíjászatról, vagy szimplán az íjászatról szeretnének olvasni. Én több dolgot is megfogadtam a befejezésekor.
Magam is tanúsíthatom, hogy ez a mű több, mint egy lovasíjásztról szóló szakköny. Rengeteg általános érvényű mondanivalót fogalmaz meg az ember önmagával vívott harcáról, kudarcairól, útkereséséről, miközben kirajzolódik egy kivételes ember élete, aki feltámasztotta és az egész viágon ismertté tette őseink hagyatékát.
Népszerű idézetek
Egész eddigi tevékenységem arra irányult, hogy kitaláljak valamit, de kitalálni csak hazugságot lehet. Mert minden, amit az ember kitalál, az hazugság. Nem kitalálni kell a dolgokat, hanem megtalálni. Szemlélővé kell válni, keresővé, tanúvá, mert az igazság az öröktől fogva létezik.
37. oldal
Lovastudásomat azokból a pillanatokból gyűjtöttem össze, amiket két esés között a lovon töltöttem. Parádi Vince barátom nagyon sokszor kölcsönadta a lovát, Pajkost, ezt a kissé önfejű paripát, aki mellett nem sok gondom volt az útvonal megtervezésével, és azt a problémát is, hogy mikor és hol fogunk megállni, teljesen levette a vállamról. Ha vágtában mentünk egy erdei úton, és neki, mondjuk, kedve szottyant berohanni a fák közé, engem magától értetődő módon az ágak téptek le a hátáról. Gyakorta vonszolt úgy maga után, hogy valamelyik kengyelbe szorult a lábam. A tereplovaglásnak ezen fajtája roppant kényelmetlen. Hirtelen ritmus- és irányváltásai tették izgalmasabbá egyhangú túráimat, még abban az esetben is, ha síkos, csúszós volt az út. Ilyenkor általában rám zuhant a ló.
19-20. oldal
Mi, európaiak állandóan nyüzsgünk, agyunk nem áll meg egy pillanatra sem. Vagy a múlt sérelmein rágódunk, vagy attól rettegünk, hogy mit hoz számunkra a holnap. Elménk meg van terhelve idejétmúlt tradíciókkal és a modern élet feszültségeivel. Nem tudunk örülni a jelennek, pedig ez az egyedüli létező realitás.
36. oldal
Senki nem lehet tisztában a lét nagy kérdéseivel, és igazából ezek a dolgok nem is önthetők szavakba. Éppen ezért senkinek nem áll jogában egy másik ember világnézetét megkritizálni, sőt megtámadni hitéért. Amire józan lehetőségünk van, az a dolgok megkérdőjelezése, az állandó válaszok helyett a kérdések újra fogalmazása, és ha valami rosszul működik a hagyományokban, javítsuk ki. A vak hitet pedig hagyjuk meg azoknak a szerencsejátékosoknak, akik képesek kockára tenni mindent valami ismeretlenért.
107. oldal
Ma már tudom, hogy az útnak nincs vége. Az ember ugyan jelölhet ki állomásokat, de ez persze nem ugyanaz. A legnehezebb feladat megmondani egy tanítványnak, hogy az útnak melyen jár, nincs vége, és ha ez irányba kérdezősködik, a mester csak egy dolgot tehet, azt mondja neki, hogy menjél! Menjél!
166. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Reflex íjak ·
Összehasonlítás - Ambrózy Árpád – Fábián Gyula: A vadászíjászat kézikönyve ·
Összehasonlítás - Benkei Ildikó: A Völgy lovasa ·
Összehasonlítás - Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Vadászíjászat ·
Összehasonlítás - Antal Zoltán: Világ- és Európa-bajnokságok 1893–1973 ·
Összehasonlítás - Fehér Dezső – Török Imre: Százéves a magyar ügetőversenyzés (1883-1983) ·
Összehasonlítás - Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Csigás íjak ·
Összehasonlítás - Farkasházy Tivadar: Overdose – A veretlen 11 ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 97% ·
Összehasonlítás - Lubics Szilvia: Másfél nap az élet 96% ·
Összehasonlítás