The ​100 (The 100 1.) 64% 21 csillagozás

A 3.5 csillag jár, már csak azért is mert a kedvenc sorozatom alapötletét adja a könyv. A forgatókönyv írok csodát műveltek.
Általában szeretem amikor a több karakter szemszögéből is láthatjuk a dolgokat, de itt valahogy idegesített a folytonos ugrálás,esemény váltakozás. Elég sokszor kellett visszalapozgatnom, hogy most akkor kivel mi is történt vagy történik éppen.

Sokat ígért, de csalódás volt. El lehet olvasni egyszer, de megvételre szerintem max a külleméért éri meg.

Nekem nagyon tetszett. Nehéz volt helyenként követni, hogy akkor most kivel mikor mi történt, de annyira nem volt vészes. Az írási stílusa nagyon tetszett, meg az egész világ is. A Bellarke részeket imádtam, Wells-nél viszont azt kívántam bár csak meghalna. Annyira irritált, hogy ahhhh!!! A sorozatban a kedvencem Finn volt (ne öljetek megérte!), de itt határozottan Bellamy. Az anyjától kirázott a hideg, az nagyon ijesztő volt.

Ettől a könyvtől egyáltalán nem ezt vártam. A sorozathoz képest kicsit sem volt izgalmas, vagy érdekes, hiszen konkrétan semmi nem történt benne. Éppen ezért nagy csalódás volt ez a kötet számomra.

Szokták mondani, hogy a könyv jobb, mint a film.
Nos ebben az esetben ez hazugság lenne.
Ne pazaroljátok az időtöket, inkább nézzétek a sorozatot.
Jár egy csillag, mert valaki megírta, jár még egy, mert érdekes a múlt és a jelen párhuzama, és jár még egy, mert csak 350 oldal.
A fél ajándék…

Mivel először a sorozatot néztem meg, ezért eléggé meglepődtem, hogy a könyvben teljesen mások a karakterek tulajdonságai és más szereplők is vannak. Kis időbe telt mire el tudtam választani a kettőt egymástól, de miután sikerült nagyon élveztem, bár igaz ami igaz elég lassan bontakoznak ki a történet szálak. Luke és Glass történetének viszont az első perctől kezdve sikerült lebilincselnie.

Elfogult vagyok. Tudom, hogy nem érdemelne ennyi csillagot, de muszáj megadnom neki. A sorozatba egész egyszerűen beleszerettem és emiatt kezdtem olvasni a könyvet. Már az első oldalakon megvett a stílusával és nagyon szerettem, hogy ennyi szemszög van. Izgalmas volt, alig tudtam letenni.
Ami hiányosságai voltak, azt a sorozat pótolta nekem. Például, hogy lassan felfedezik a Földet, mennyi újdonság van (bár több mutáns állatot és növényt elfogadnék..), milyen is az űrhajón az élet – ki és hogyan irányít, hatalmi harcok. Mert a könyv igazából szinte csak a szerelemmel foglalkozott, de azzal is csak olyan tinisen..
Az is pozitívum volt, hogy a könyvben nincs benne a számomra legidegesítőbb szereplő, és a kedvenc párosomnak pedig nagyobb szerepe van. A vége pedig eléggé függővég lett, de hát az is meg lett válaszolva már nekem a sorozatban, így nálam nem volt meg az az érzés, mintha semmi se történt volna a könyvben, csak a végén és az mennyire nem lett kifejtve.
Glass történetszála volt a teljes újdonság (hisz ő a sorozatból kimaradt), és azt hiszem örülök, hogy kimaradt. Az elején érdekes volt, aztán megszerettem a történet ezt a szálát is, majd a végén eléggé irritált és szerintem túl lett nyújtva az ő története.
Ami viszont határozottan jobban tetszett a könyvben, az Clarke szüleinek a része volt. Itt sokkal jobban megértettem, hogy mért ítélték halálra őket, valahogyan nekem itt átérezhetőbb volt.

Őszintén szólva nem ajánlóm ezt a könyvet azoknak, akik nem nézik a sorozatot, és azoknak se mind, akik nézik -kivéve ha olyan elfogultak lettek, mint én, és minden hibája ellenére beleszerettek a sorozatba.