Huszonegy ​nap (100 2.) 84% 74 csillagozás

Ügyesen kevergeti a kártyákat a szerző, sok izgalmas fordulat következik be a történetben, én nagyon élveztem az olvasást. Annak különösen örültem, hogy az űrben is folytatódott Luke és Glass sztorija, sőt, fontos események történtek az űrhajón, hiszen mindenki tisztában van a ténnyel, hogy fogy az oxigén.
Wells nekem továbbra is az egyik legfurább figura, még mindig nem értem meg őt és a tetteit. Jól tudja irányítani a többieket, megszervezi a faházak építését, koordinálja a teendőket. Mégsem szimpatikus mindenkinek, főleg Graham ellenségeskedik vele.
Clarke továbbra is kedvenc karakter, most alaposan össze van zavarodva, hiszen alapjaiban megrendült a bizalma Wells irányában. Egyre közelebb kerül Bellamy-hoz, ami egyrészt szuper, drukkoltam nekik, de kiderültek dolgok a srác múltjából, ami rémülettel tölti el a lányt. Mindez Lilyvel kapcsolatos, és a bűntudat eddig is nagy súllyal telepedett Clarke lelkére, ha lehet ez még tovább fokozódik. Aztán ott vannak az előző hazatérők ügye, ami nem várt reményt kelt a lányban, ahogy egyre több apróság derül ki róluk.
Bellamy a másik nagy kedvenc, míg Wells szervező típus, Bellamy a megoldóember. Egyszerűen tudja mit kell tenni, védelmez, élelmet szerez, vagy épp megnevettet. Óriási szeretet mozgatja őt a testvére iránt, ezzel kapcsolatban a szerző egy hatalmas csavart tett a könyv végére.
Az első rész olvasása után is tudtam, hogy nem hibátlan a történet és sok mindenbe bele lehetne kötni, ha az ember háklis és tudálékos. Nem fog a szerző irodalmi díjakat bezsebelni, de számomra kellemesen szórakoztató a stílusa, izgalmasnak találtam a történet fordulatait, tetszett az ismételten több szemszögű írásmód. Örültem a sok flashback jelenetnek, amik hozzájárultak a karakterek és az előzmények jobb megismeréséhez. Nagyon várom a folytatást!

Sokkal jobb volt, mint az első rész. Bár ez a rész is rövidkére sikerült, mégis tele volt izgalommal. A cselekmény továbbra is két szálon fut. Az egyiken a százak küzdenek a földön az életben maradásért, a másikon a hajón maradtak szintén a túlélésért. A százak a földlakók támadásit próbálják túlélni, a hajón rekedtek pedig próbálnak lejutni a Földre az oxigénhiány elől. Az izgalmak mellett, sok az érzelem is, hiszen a titkokat nem lehet örökké megtartani, és ez eléggé megkavarja a szereplők viszonyait. Ami számomra furcsa, hogy mindössze 21 nap alatt az összes szereplő teljesen megváltozik. Túl gyors az érzések változása. Ezt félre téve a cselekmény pörgős, rengeteg minden történik, sok elhallgatott dologra jönnek rá a százak, ami más fényben világítja meg a hajó vezetését és korábbi életüket. Még több dolog derül ki a kataklizmáról, és a Föld és az emberek azutáni életéről. Nekem nagyon tetszett, hogy a szereplők visszaemlékezései segítettek megérteni, és összerakni a múltat. Várom a folytatást.

NA JÓ. HIVATALOSAN IS KI VAGYOK AKADVA.
Először is: barátomé a könyv, csak én hamarabb kedvet kaptam hozzá, hisz elvileg a sorozat is „milyen jó”. Noss, igen, baromi lassan haladtam vele, mert ez az augusztus most felfordulás volt, meg annyira nem is izgatott a könyv az elején.
A könyv felénél belenéztem a sorozatba, hogy vajon milyen lehet, mennyire passzol.
Teljesen nem ugyanaz volt, de csak ma jöttem rá, hogy miért is nem.
MERT EZ EGY MÁSODIK ROHADT RÉSZ VOLT. Nem, nem az első. És kiakadtam. Hogy lehetek ilyen béna? Miért nem néztem meg, ahogy szoktam? Hogy nem vettem észre? Mindegy. Így most már tudom, miért nem értettem pár jelenetet, és hogy a sorozat első része miért is nem stimmelt.
Másrészről amúgy jó volt. De nem tudom. Most nekem nem erre volt szükségem, vagy nem tudom. Annyira nem élveztem, mint kellett volna, vagy nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint reméltem. De ezalatt a hosszú idő alatt, amíg cipeltem mindenhova, hogy olvassak, nagyon ramaty állapotba került…. :D.
Összességében: ADJÁTOK IDE AZ ELSŐ RÉSZT.

Annak ellenére, hogy elég sokban különbözik a sorozattól, nekem nagyon tetszik. Szerintem nagyon izgalmas könyv. Clarke és Bellamy közös jeleneteit egyszerűen imádtam, nagyon édes kis párbeszédek voltak közöttük. Ezeken a részeken sokat mosolyogtam. Glass fejezeteit nem igazán szerettem először, de a könyv végére azok is izgalmasak lettek. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, egyre izgalmasabb lesz a történet. Szerintem jó kis könyvsorozat, még így is, hogy ennyire különbözik a sorozattól.

Már két éve, hogy olvastam az első részt, így elég sok minden kiesett már, mégis élvezhető és izgalmas volt a könyv. A belőle készült filmsorozat 3 évadát is láttam már és azt kell mondanom, hogy – ahogy ez általában lenni szokott – nagyon más a kettő. A főszereplőket kivéve a mellékszereplők is eltérnek, valamint a cselekményt is nagyrészben átírták. Ilyenkor jobban szeretek elvonatkoztatni a filmtől és külön műként kezelni a filmsorozatot és a könyvsorozatot. De mivel egy világban játszódnak, és mégiscsak hasonlít a cselekmény egymásra, így hamar bele szoktam zavarodni, hogy melyikben mi történik a karakterekkel. Anno a vámpírnaplók sorozattal jártam így, az is teljesen más filmsorozatban, mint könyvben olvasva.
A két főszereplő, Clarke és Bellamy karakterét zömében meghagyták a filmben is változatlanul, Clarke egy független fiatal lány, aki orvos képességeivel próbálja életben tartani társait, Bellamy pedig Octavia-t keresi teljes gőzzel, akit elraboltak a Földlakók. A filmsorozatban Octavia és Lincoln a kedvenc karaktereim, magam sem tudom miért. Kíváncsi vagyok rá, hogy Lincoln meg fog-e jelenni a könyvsorozatban is, vagy csak a filmkészítők rakták-e utólag bele? spoiler

A 21 nap tökéletesen élvezhető volt, nagyon hamar a végére is értem. Abszolút magával ragadott a regény, az a típus, amit az ember csak úgy olvas tovább, mert egyszerűen nem akar kiszakadni a világból, és a karakterek bűvköréből. Kass Morgan nagy mesélő, és bár amit ír, az nem tökéletes, de egek, rettentően élvezhető!
http://sorok-kozott.hu/2016/12/konyvkritika-kass-morgan…

Az előző rész is tetszett, ez még érdekesebbnek és izgalmasabbnak bizonyult. Az emberi kapcsolatokról, elszántságról és egymás önfeláldozó védelmezéséről olvashattam. A történetet olvasva jobban megbecsülhetjük a Földet, szebb, mint egy űrhajóban szorongani. Ez egy környezetvédelmi jókívánság és egy háború ellenes jókívánság is. Nagyon várom a folytatást. Úgy érzem, hogy még csak most jön a java.

Napestig tudnám sorolni mi mindent szeretek ebben a könyvben vagy az előző kötetében még. De nem teszem.
Hibái vannak?
Azt kell mondjam, még mindig akad pár dolog.
Azt hittem a folytatás már zökkenőmentes lesz és kiküszöböli a picurka hibákat. De még lehetett volna ezen dolgozni.
Talán túl nagy elvárásaim vannak a sorozattal szemben. Nem tudom. Meglehet.

Az író stílusa jó.
Képi világa és nyelvezete több mint remek a könyvnek.
Nagyszerűen ötvözi, finoman hangolva a párbeszédeket a leíró részekkel és elbeszélésekkel, visszaemlékezésekkel.

Továbbiak : http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/

Annak idején, a sorozat első részétől nem vártam sok mindent. A maga 71%-ával és a rettenetes értékelésekkel nem volt túl bizalomgerjesztő, de végül olyan kellemes csalódást okozott, hogy úgy döntöttem, végigolvasom majd a teljes sorozatot. Könnyed sci-fire fizettem be, de ha tudom, hogy a könyv mellé jár egy ingyenes agyvérzés is, akkor inkább kihagytam volna ezt az élményt.

A fő problémám az, hogy bár a történet érdekelne és piszkálja is a fantáziámat, hogy mi lesz, de rettenetesen rosszul van megírva. Lehet, hogy ez csak a fordításnak a hibája, de annyira esetlenül van megfogalmazva az egész, hogy néha már én éreztem magam kínosan tőle.
Kár, hogy nincs meg e-könyvben, mert szívesen rászűrnék, hogy a szövegben vajon hányszor szerepel a „fiú” és a „lány” szó, ugyanis a szerző csak ezen a módon tud utalni a szereplőire. Ha pedig három vagy több szereplő van egyszerre a színen – amire egyébként nem sok példa volt –, akkor meg a keresztneveket ismételte olyan gyakorisággal, hogy már a szemem is bevibrált tőle.

A másik pedig, amitől kedvem lett volna kimenni a kertbe és elásni magam, az a szerelmi szál volt. Tök jó, hogy minden szereplő az életéért küzd, spoiler de közben amint van négy szabad másodperce, azonnal meg is találja élete (következő) szerelmét. Három hete száműztek az űrből a lakatlan földre, éhezel, rettegsz attól, hogy lelőnek egy íjjal, hogy sugárfertőzést kapsz, vagy attól, hogy éjjel halálra fagysz. Próbálsz életben maradni és valami kapaszkodót találni… És mindezek mellett van időd a napod nagy részét azzal tölteni, hogy te éppen most nagyon szerelmes vagy. Ami pedig a legszebb, hogy ezzel nem vagy egyedül, mert mind a hat főszereplő veled egy cipőben jár. Kanos kamaszok bandája. Kiégtem.

Ritka kivételek egyike, de a sorozat ezerszer jobb, izgalmasabb, mint a könyv.