Hazatérés (100 3.) 83% 61 csillagozás

Kicsit több izgalmat vártam, valami nagy csattanót, nem pedig ezt a befejezést. Megint csak azt mondhatom, hogy Glass szála teljesen felesleges volt, nem tett hozzá a történethez. Ahogy várható volt, a maradék megérkezett ember nem hagyja el a már megszokott diktatórikus rendet, hiába építettek fel a százak egy új és élhető rendszert, ők készek mindent lerombolni és a saját megszokott rendjük szerint csinálni. Rhodes egy végtelenül ostoba és hatalommániás ember, aki azt hiszi mindennek ő lehet az ura. Csak hát most már a Földön van és nem egy űrhajóban, védett környezetben. Sajnáltam Wells-t, hogy minden erőfeszítése hiábavalóvá vált. Hiányoltam dolgokat a történetből, sok minden nyitott maradt, pl. Clarke szüleiről semmi sem derül ki. A két fél összecsapása is kicsit összecsapott lett, túl gyorsan zajlott le, és sajnáltam, hogy Wells szenvedett a legtöbbet. Pozitívum, hogy olvasás közben azért nem unatkoztam, mivel nem volt hosszú a könyv, elég zsúfoltra sikerült a cselekmény, valamint jó arányban volt az akció és a romantika.

Elég nehéz egy harmadik részről spoiler-mentesen írni, ezért a részletekért kattints a blogbejegyzésre.
Én ezt a részt is izgalmasnak találtam, kezdve azzal, hogy a maradék űrkompokkal megérkeznek a földre a szerencsésebb Kolónia lakók. A landolás sokkal súlyosabb becsapódással jár, mint a Százak esetében, sokan meghalnak, és ez a rész elég grafikus megjelenítést kapott. A Százak Clarke és Wells irányításával azonnal mentik az embereket és megszervezik a táborba jutásukat. A túlélők között van Rhodes alkancellár és sok testőr is, akik teljes fegyverzettel érkeztek. A Százak rádöbbennek, hogy a pár hetes békéjüknek annyi, újra bűnözőként kezelik őket. Az alkancellár alig vesz tudomást Wells javaslatairól, sokszor meg sem hallgatja őt, pedig a tapasztalataira szükség lenne. Ráadásul Bellamy-t el is akarják fogni, hogy felelősségre vonják a korábbi tettei miatt. Az alkancellárnak mi sem fontosabb ennél, és ártatlan embereken átgázolva foglyul is ejti a srácot, aki nagy bajba kerül, már a kivégzésére készülnek.
Nagyon gyorsan végeztem a könyvvel, ez azt mutatja, hogy olvasmányos és fenntartja az érdeklődést, mind a cselekmény mind a karakterek tekintetében. Kíváncsi voltam, mi történik velük, hiszen egytől egyig közel kerültek hozzám. Lendületes a sztori, időnként torokszorító, viszont vannak romantikus részek, amik egyensúlyba hozták a lelkem. Bellarke!!
Ami számomra negatívum volt: abszolút nem kellettek volna a visszatekintő magyarázatok, még egy-két mondat sem. Egy sorozat harmadik részénél ez már nagyon felesleges. Hiányoztak viszont más magyarázatok. Clarke szüleiről semmi sem derült ki, hol és hogyan éltek eddig. Nagyon furán jött ki, hogy a Földre érkezett kolónista túlélők később szinte egy szót sem ejtettek a fent maradt társaikról, mintha mindenkiről elfeledkeztek volna. Sok kérdés maradt nyitott, vagy megválaszolatlan. Úgy érzem, nagyon kell még az a negyedik rész, aminek ha jól tudom Lázadás lesz a címe, és nagyon remélem, hogy megkapjuk a magyar kiadást mihamarabb.
http://www.kellylupiolvas.com/2017/12/kass-morgan-hazat…

Mikor elkezdtem a 100 sorozatot, sokkal többet vártam. Az első rész nagyon tetszett, aztán a második részben már több teret kaptak a személyes történetek, mint maga a disztópikus helyzet, amit felépített az írónő, aztán jött ez a harmadik kötet…
Sajnos nekem csalódás. A disztópikus világ teljesen háttérbe szorult, már csak a személyek és az érzéseik kapnak helyet, amivel nincs is semmi gond, csak nem ezt vártam.

Ez a rész tetszett eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy a sorozattól eltérően alakulnak a dolgok, így sokkal emberközelibb és értékesebb a történet. Még egy-két könnycseppem is kicsordult bizonyos jeleneteknél. Sok érdekes témát fejteget és feszeget. Például a különbségek bemutatása ha egy kolóniában élsz, vagy elszigetelten a kolóniától. Sok előnnyel is jár, de sok hátránnyal is mindkettő. Nagyon nehéz a kettő közötti egyensúlyt eltalálni és a legtöbben nem is törekszenek erre, sőt…. Érdekes volt látni a földlakók különbözőségét, másféle életfelfogásukat. Érzelmileg mindent nyújt. Izgalmat, egy cseppnyi romantikát, fájdalmat, szomorúságot, boldogságot és ezek mindenféle árnyalatait. Le vagyok nyűgözve. Nem gondoltam volna amikor belekezdtem ebbe a sorozatba, hogy ennyire más és jobb mint a sorozat. Köszönöm Kass Morgan.

Méltó folytatása volt ennek a sorozatnak ez az izgalmas rész is. A veszélyekben gazdag izgalmak mellett annyi becsületes gondolat, és mély érzés kapott helyet. A hatalom és gonoszság eluralkodásánál csodáltam azt az emberséges és könyörületes hozzáállást, ami a kíméletlen visszacsapás és bosszú helyett a regény sajátja. Az embertelenek elleni emberségesség üzenetét. A másik nagy üzenet a közösség ereje, összetartás és összetartozás szükségessége. Izgalom és érzelem jellemzi ezt a könyvet. Nem tudom, hogy a sorozat befejeződött-e, vagy lesz lehetőségem még további kalandokat is megismerni. De jó lenne.

Azt egy szóval se mondom, hogy ne tetszett volna ez a rész, és tényleg jól szórakoztam olvasás során, de azért messziről ordít, hogy sokkal több a lehetőség a történetben és a karakterekben, mint amit az írónő most kiaknáz. Ezzel együtt kíváncsian várom a negyedik kötetet, különösen a Clarke-kal történtek fényében. Szeretném még jobban megismerni a megváltozott Földet, iszonyúan reménykedem egy kalandtúrában.

Teljes értékelésem a linken:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2017/12/konyvkritika-kass-morgan…

Kíváncsi voltam, hogy mikor érnek el végre oda, hogy a többi kolonista is lejön a földre. Nekem ez a könyv nem annyira tetszett, néha már kicsit sok volt, hogy mindent négy különböző szempontból olvasunk el. A szereplők (szerintem) nem sokat változtak az előző két rész óta. Nem volt olyan rossz, de nem hiszem, hogy többször el fogom olvasni.

„Hatalmas The 100-fan lévén tűkön ülve vártam a harmadik kötet megjelenését. Tavaly ősszel ismerkedtem meg a könyvsorozattal, akkor olvastam az első részt, a Kiválasztottakat, amit nagyon szerettem, annak ellenére, hogy egy icipici pluszt hiányoltam belőle. Aztán jött a Huszonegy nap, közben pedig fejest ugrottam a tévés szériába is, ami azóta előkelő helyet foglal el a kedvenc sorozataim listáján. Imádom tehát nézni és olvasni is a százak történetét (bár nézni azért jobban), így természetesen kíváncsi voltam, mit hozott ki Kass Morgan a Hazatérésből. Azt kell mondjam, az eredmény igencsak fantasztikus lett.

Izgalommal telve, lelkesen vágtam bele a történetbe, mert éreztem, hogy most sem fogok csalódni. És valóban! Kass Morgan remekül hozza a tőle elvárt színvonalat, sőt, meg is ugorja a lécet. Sokkal erősebb, mint az előző két kötet, és nagyobbat is üt. Meglep, felemel, megdobogtatja a szívet, aztán összefacsarja, mindezt olyan lehengerlő stílusban, hogy nem tudja eldönteni az ember, hol kezdődik a könyv, és hol végződik ő. Összenőttem a regénnyel, szinte eggyé váltam vele, azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Csak olvastam és olvastam volna a végtelenségig, mert végre, végre megkaptam azt a kis pluszt, ami az eddigi részekből kimaradt. Persze egyáltalán nem tökéletes, de az apróbb hibák dacára is teljesen magába szippantja az olvasót. Ha lehet, itt még több akcióban van részünk, mivel az egymásnak feszülő ellentétek kemény konfliktusokat okoznak, amik végül katasztrofális, mindent elsöprő erejű harcokba torkollnak. Bőven lesznek veszteségek, olyanok, akik nem élik túl, ám nem csak az összecsapásokról szól. Szép számmal akadnak benne boldogabb, vidámabb pillanatok, amikor egy kicsit megpihenhetünk. Szokás szerint jelentős szerephez jutnak a visszaemlékezések, melyek a szereplők múltjába engednek bepillantást, ezáltal még jobban megismerhetjük őket.

Összességében véve tehát elégedett vagyok a harmadik kötettel. Azt kaptam, amit vártam, sőt, egy picivel többet is. Az elejétől a végéig izgalomban tartott, és a hibái ellenére elkápráztatott. A százakkal együtt végre én is Hazatértem.”

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2017/12/kass-morgan-…

Tény, hogy tetszett, imádom ezt a trilógiát (igen, leginkább Bellamy miatt xd), viszont hiányoltam belőle egy csomó részletet, pl:
– Mi történt Octaviával, amíg fogságban volt?
– Clarke szüleiről elég kevés szó esett
– Mi lett azután, hogy a csata véget ért?
Ez folytatásért kiált!!!! Egy csomó minden van, mairől tudni akarok (mert ugye tök más, mint a sorozat, de akkor is lehetne önálló egész).

Ezzel a résszel elvesztettem a lendületemet és nem is tudom be akarom e fejezni a sorozatot. Glass-t eleinte kedveltem, de itt a történetszála nagyon felesleges volt, az összes felnőtt karakter gyerekes és életemben nem láttam még ilyen bénán leírt csatajelenetet.