Vajon egytől tízig terjedő skálán mennyire nehéz értékpapírt lopni? Sikkasztani? Lophat-e az ember a saját cégéből *cinkos kacsintás, höhöhö* ? Vajon hányan kellenek egy spoiler pénzügyi csaláshoz, és ezek közül hánynak kell értenie, mi is történik éppen? Na jó, de mit csinál a többi?
Átkozottul dühítő könyv, leginkább ami a nyomozással foglalkozó részeket illeti. spoiler Meg a rafinéria és hozzá nem értés egészen bizarr találkozásait. Mindazt, ami az ellenőrző hatóságok számára is látható lehetett, csak aki jót akart magának, vagy csak hazamenni a munkaidő végén spoiler, az inkább nem nézett oda.
Szomorú könyv is, mert megmutatja az itthoni pénzügyi kultúra teljes hiányát, amitől az egyszeri ember valóban rá van utalva arra, amit a szemközt ülő formaruhás alkalmazott mond neki a megtakarításai várható sorsáról. Valamit megcsillant az illető alkalmazottak kiszolgáltatottságából, na meg olyan fokú vezetői inkompetenciából, amitől Kafka újraírná az uncsi hiperrealista narratíváit, de csak miután elkérte a receptet. Nem is szólva azokról a folyományokról, amik már most, az ügy jelen stádiumában is látszanak.
Minderről könnyen feldolgozható, laikusok számára értelmezhető nyelven ír a szerző, a stratégiai pontokon olyan ábrákkal, amik a vizuális gondolkodás számára segíthetnek megérteni, hova is utalták, másolták vagy küldték a micsodát. A grafikonok egy része ellenben teljesen felesleges, a „nézd, milyen sokat loptak, fujj” fajtába tartozik, csak arra jó, hogy igény szerint többször is felháborodjon rajta az ember. Ötoldalanként. Tapasztalatból mondom, minimálisnál valamivel kevesebb pénzügyi tudással is követhető, legalábbis a szövegnek ezek a részei.
Ami hiányérzetem volt, az pedig leginkább az eredeti, újságcikksorozat formához köthető. Hogyaszongya, egyfelől ismeretterjesztés a cél laikusok számára, másfelől sajnos ebből sem fogjuk megtudni, mi a különbség a részvények és a kötvények között például, azonfelül az sem valószínű biztos, hogy a potenciális közönség ismeri azokat a párhuzamként emlegetett eseteket, amikre a könyv egy-két mondat erejéig hivatkozik. Online cikk esetében ilyenkor ki lehet guglizni egy frissen nyitott ablakban, mi a rákról van szó, de a könyvforma szerintem megkívánt volna bővebb magyarázatot, és akár csak egy egyoldalas definíciótárat a tartalomjegyzék mögé. Bármit, amitől látszik, hogy bizonyos fokig az öröklétnek lett megalkotva azon túl, hogy most épp hiperaktuális az ügy.
Egészében véve viszont hiánypótló, minimális kíváncsiság esetén is erősen ajánlom. Két-három óra alatt abszolválható, majdnem teljesen emészthető nyelven szedi össze, ami 2017 elején Quaestor-ügyben tudható, a csalás technikai részleteitől a jómagyar mentalitás ötven árnyalatáig különféle megjelenési formáiig.