Hogyan ​indítsd újra az Univerzumot 11 csillagozás

Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Egy virágillatú tavaszi reggelen Csongor arra ébred Londonban, hogy Magyarország eltűnt a térképről. Pár órával később kiderül, hogy a közelgő világvége megakadályozásának egyetlen módja, ha egy olasz ékszerkészítő és egy lengyel taxisofőr segítségével újra­indítják az Univerzumot. Ez pedig majdnem annyira idegtépő, mint a Windows újraindítása… Na de mit keres Neumann János és David Bowie ebben a kiforgatott Mátrix-sztoriban?
A legjobb tanács, amit az apokalipszis előtti utolsó percekre adhatok, az, hogy nyírd le a füvet. Ha valami idiótának mégis sikerül megakadályozni a nagybetűs vég eljövetelét, az utolsó dolog, amivel kezdeni akarod hátralévő életed első óráját, az a fűnyírás, nem igaz? (Persze hacsak nem Forrest Gump nézeteit osztod a világról.)

>!
Napkút, Budapest, 2019
190 oldal · ISBN: 9789632638775
>!
Napkút, Budapest, 2019
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632638683

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

David Bowie · Neumann János


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

christine>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Rendesen elhúzódott a kapcsolatom ezzel a rövidke könyvvel, ahhoz képest, hogy csak 190 oldalas, nagyon sok nap telt el az első és az utolsó mondat között. Ez viszont nem azt jelenti, hogy rossz a történet, sokkal inkább azt, hogy kell egy hangulat, egy bizonyos lelkiállapot ahhoz, hogy jobban beleélje magát az olvasó a történetbe.

Összességében úgy gondolom, egy érdekes, humoros, szórakoztató regénnyel örvendeztette meg a magyar olvasóközösséget Kása Ferenc, s bár nem tudom, mennyire tartja a műfaj sajátosságait, egy teljesen laikus olvasót tökéletesen megnyert magának. És ha engem megnyert, mást is megfog.

Bővebben:
https://lenduletmagazin.hu/kasa-ferenc-hogyan-inditsd-u…

4 hozzászólás
pat P>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Vállalható. Határozottan vállalható, első regénynek pedig kifejezetten ígéretes.
Jó tempójú, pörgős, érdekes regényke, szórakoztató karakterekkel, jó humorral, a célnak pont megfelelő, korrekt stílusban megírva. A témaválasztása modern és egészen érdekes, a konfliktus majdnem a végéig egész jól be tudott vonni. Az utolsó negyed aztán véleményem szerint kicsit túlbonyolódott és szétesett és én ott ki- kiestem, de annyi baj legyen (meg aztán lehet, hogy az én készülékemben is voltak kisebb fennakadások). Soha rosszabb magyar tudományos fantasztikus regényt. (Ki lehet az a Kása Ferenc vajon?)

mohapapa I>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

A napokban a blogom Facebook-oldalán keresztül megkeresett a jelen könyv szerzője, Kása Ferenc lenne-e kedvem elolvasni az első könyvét, és írni róla. Nem csupán a kérdést tette fel, hanem mellékelt egy rövid összefoglalót a regényről és egy YouTube-linket is a könyv trailer-éről. Amikor az összefoglalót elolvastam, egyszerre kelt bennem érdeklődés, szorult el a torkom, és kicsit elbizonytalanodtam, akarom-e ezt vállalni?

Ugyan nem először írok első könyves író kérésére véleményt (másodszor), de van abban valami olyan kis izés, hogy ha nem is ismerem, mégis ismerem az írót, és ismerősként írok róla. Utálok fikázni. De azt mindkét esetben előre bocsátottam, hogy nem ajánlót fogok írni, hanem véleményt. Vagy nem írok. Mindkét esetben az volt a válasz, hogy hajrá, olvassak, írjak. Bevállalósak ezek az első könyvesek! :-) Az első felkérő nagyon jól vette az akadályt még akkor is, amikor elküldtem neki a kész bejegyzés linkjét. Ahogy neki is mondtam, nem ajánlót írtam a könyvéről, hanem véleményt. Ahogyan most is. Az ajánlóhoz nem fűződik semmi érdekem. (Majd ha fizetnek érte, akkor talán… De az meg, hááát…) S ha mégis ajánló lesz az írásomból, az bizony a szerző érdeme.

Szóval az érdeklődés, ami kelt bennem a Hogyan indítsd újra az Univerzumot iránt, tartalmazott egy jókora ódzkodást is. Az ajánló szövege, amint azt látni fogod pillanatok múlva, azonnal beindította az asszociációs láncot bennem: sci-fi (pompás!), poénos (hurrá), a stílus egy az egyben Douglas Adams Galaxis útikalauz-a (a fene tudja, ez sülhet el nagyon vacakul is (ajjaj!). Az viszont szimpatikus volt, hogy a hasonlóságot a szerző sem tagadta, sőt, örvendetesnek tartotta.

Ellenben óvatosságra késztetett, hogy Adams zseniális blődlije még neki sem jött be teljesen: véleményem szerint az ötkötetes trilógiának csak az első kettő, maximum három könyve igazán élvezetes, a többi már kicsit fárasztó és sok. Namost: ugyanez más szerző tollából… hát, hm… De nézd meg a jelen könyv trailer-jét, ha van hozzá kedved:

Az ajánló, egyébként a könyv fülszövege. Ami fölött Ferenc levelét olvasva teljesen elsiklottam, hogy a könyv kiadója a Napkút Kiadó.

Ez csak akkor tudatosult bennem, amikor ma, amikor éppen a jövő havi munkahelyi ebédemet rendelgettem a titkárság egyik gépén, „elűzve” onnan Cintiát, a másik asztaltól Lilla odanyújtotta nekem a borítékot („Ez is neked jött!”, mert a másik, egy Rukkolás-küldemény már nálam volt) és én ránézve csak lestem, hogy a Napkút a feladó… Mert a kiadó volt olyan szíves, hogy az író kérésére elküldte nekem a könyvet. Nem elektronikus könyvben, hanem papír formában, postán. (Ezúton is nagyon köszönöm!)

Ez a tény, hogy a Napkút a kiadó jó jelnek tűnt. Nem ismerem tüzetesen a kiadót, de amit ismerek tőlük, az szimpatikus és minőséget jelent. (Nem csupán azért, mert egyszer sikerült bekerülnöm jómagamnak is egy novellámmal a Napút folyóirat egyik számába (XIV/8.) egy novellapályázat ürügyén.)

Azt is, hogy Kása úrnak nem csupán kiadója volt, hanem minden bizonnyal szerkesztője és nyelvi lektora is. Ami, ugye, a magánkiadásos első könyveknél még akkor sem biztosan van (mert pénzkérdés), ha a kiadó maga profi. Vagyis ez a könyv nem magánkiadás: egy kiadó rábólintott a szövegre, és gondozta is a kiadását. Mondom, ez nagyon jó jelnek tűnt.

Na, mondok, akkor olvassak is bele! Éppen olyan kis nagyon régen tapasztalt pauzás nap volt, megtehettem. Rágyújtottam egy szivarkára, vettem az automatából egy kávét, és a téli tavaszban (ma indult az tizenfokos felmelegedés) az autó mellett kinyitottam egy könyvet.

KÁSA FERENC, AZ ÍRÓ, AVAGY A STÍLUS
Egy szövegnek van ugye, stílusa, mondanivalója és cselekménye. Minden szövegnek. Ha szépirodalomról beszélünk, akkor a mondanivalóhoz kapcsolódik a tartalom, a cselekmény is. Még itt is lehet bibi, ha csak stílus van mondanivalóval, és a cselekményben bármi hibádzik: következetesség, dramaturgia, érdekesség. (S akkor a szereplők leírásáról, cselekedeteiről, jellemrajzáról még szót sem ejtettünk.)

A helyzet az, hogy egy író voltaképpen az elsőből és az utolsóból simán megél. Ha egy könyvnek van stílusa és tartalma (cselekménye) az simán elviszi a hátán a szöveget akkor is, ha nincsen mondanivalója. A lektűr, a ponyvairodalom erre kiváló példa.

Például Stephen Kingnek naná, hogy van stílusa, a cselekmény hiányáról sem beszélhetünk (bár egyéb bajok vannak vele). King egy használt papír zsebkendőből is pompás horrort tud kerekíteni, de azzal a legritkább esetben lehet megvádolni, hogy mondanivalója is lenne. Ezt simán kipótolja a parttalan fantáziájával. Bevallottan szórakoztatni akar és nem valamit mondani.

A három összetevő variálódhat és felváltva hiányozhat. Ha már kettő hiányzik, akkor komoly baj van, bár a stílus megléte elég jól tudja leplezni a másik kettő hiányát. Nem variálom tovább, szájbarágós lenne, innen, ha érdekes a kérdés, a továbbgondolás szerintem egyedül is megy.

Jelenleg sokkal fontosabb, hogy áll ebben a kérdésben Kása Ferenc? Maradjunk a legfontosabbnál, a stílusnál. Az első fejezettel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Kezdtem máris csüggedni.

Ezt nagyon hamar meg tudom tenni. Annyi elolvasni való könyv van, hogy így is reménytelen mindent elolvasni, amit az elmúlás előtt szeretnék, minek vacakodjak hát olyanokkal, amik nem is érdekelnek?

Szerencsémre (és szerintem a szerzőére is) csupán pár lap ez a fejezet. Aztán a második fejezet már egészen máshogy festett. Ezt mondtam magamban:
– HOPPÁ!
Így, nagybetűvel mondtam. Ugyanis az történt, hogy ahogy olvastam, két dolgot felejtettem el nagyon hamar.
* Először azt, hogy felkérésre olvasok.
* Másodszor azt, hogy első könyves író könyvét olvasom.
Kásának van stílusa, nagyon jól ír. Ha nem így lenne, a fenti két változás nem állt volna be nálam. Nincsenek döcögő szövegek, elcsúszott alá- és fölérendelő mondatok, nincsenek suta, élettelen párbeszédek, gyalulás és smirglizés nélküli megfogalmazások, jók a beszólások, a hasonlatok, leírások, pereg, csúszik az egész szöveg mint olajozott istennyila.

Azt mondják, az első könyvesek első könyve jobbára tele van az író kizárólagosan saját élményeivel. (Ami elsülhet így is, úgy is.) Ugyan a könyve témája ezt Kásának nem annyira adja, de itt-ott volt olyan érzésem, hogy a főhős, Csongor ilyen-olyan ízlései, élményei, véleményei megegyeznek a szerzőével, de ez egyáltalán nem döccentette meg az olvasást és nem tűnt kiszólásnak, pláne lólábnak a szövegből. Lefogadom (bár a fogadásaim jobbára nem jönnek be, mert úriember meg biztosra nem fogad, ugyebár), hogy például Kása úr veszprémi illetőségű, Londonban él/élt, és azt is, hogy a könyvben idézett David Bowie nóta, a Space Oddity a szerzőnek is kedves. Ahogy a Daft Punk dala a Get Lucky is. S vélem, hogy ugyanide tartozik Louis Armstrong, Elvis Presley és az Abba Dancing Queen-je is. S van egy olyan sejtésem is, hogy mindaz, amit Csongor a számítógépekről, a számítástechnikáról, a számítógépes játékokról tud, ahhoz a szerzőnek nem kellett nagyon utánanéznie és szakértői segítséget kérnie. De mondom, ebben az esetben ez csak sejtés és nem fülbántón tolakodó üvöltés, nincsen ezzel semmi baj. S tévedhetek is. Ha meg nem, semmi jelentősége.

Maradjon meg az utolsó mondatnak Kása stílusáról, hogy ilyen szempontból egy első könyves kb. harmadik könyvét olvassuk. [Gratuláció, taps, konfetti, petárdák.]

S még valami nagyon fontos: onnan tudom, hogy tetszik nekem egy könyv, hogy mindig olvasni akarom. Ahogyan ezt az újraindítósat is.

Tegnap, szombat este volt egy kis összejövetel, egy nagyon kedves barátunk villámlátogatott haza Tenerife-ről és mert szeretjük, összerándult egy elég tisztes számú társaság a Kis Dréherben, a Fő téren. Nos, amikor készülődtünk, hogy indulunk, felmerült bennem, hogy magammal viszem a könyvet, hátha lesz likas idő. Most mondd! Persze a tükörben mélyen a tekintetembe fúrtam a tekintetemet, hogy „most marháskodsz, ugye?” és a könyv maradt itthon, de erről beszélek, amikor arról beszélek, hogy tetszik egy könyv.

A CSELEKMÉNY
Ahogyan írtam, a cselekménnyel is lehetnek bajok. Mert egy szöveg ilyen szempontból lehet érdektelen. Lehet unalmas. Lehet semmitmondó. Lehet ezerféle. S lehet nagyon jó. Félre ne érts: egy cselekmény nem akkor jó, ha egy percre sem állnak le az események, ha mi, a mezei olvasó csak kapkodjuk a fejünket, fel sem fogjuk, hogy mi történt és máris egy újabb zajlásban vagyunk benne.

Hadd érzékeltessem egy hamarosan témába vágó példával, mire gondolok. Igaz, filmessel.
* A Mátrix zseniális első része nem volt cselekmény-mentes. Egyáltalán nem. De simán hagyott gondolkodni. S a cselekmény volt az, ami a végén bamba magunk elé meredésre késztetett, ami beszélgetéseket, töprengéseket generált, s ami arra késztette William Irwin-t, hogy filozófiai kérdéseket tegyen fel a film kapcsán, és különböző szerzőkkel írattatva meg a válaszokat kiadjon egy Mátrix filozófia című könyvet. Amit 2003-ban az Édesvíz Kiadó magyarul is megjelentetett.
* A Mátrix harmadik része egy pillanatra sem hagy pihenni, gondolkodni, annyi minden történik benne: harcok, verekedések, üldözések megállás nélkül. De annyi minden van benne, hogy a film végén jövünk rá, hogy a rengeteg cselekmény miatt tulajdonképpen nem is történt semmi említésre méltó.
A Hogyan indítsuk újrá-nak van cselekménye. Van dramaturgiája. Van története. Van szerkezete. De az utóbbival akadt egy kis gondom.

Azt, hogy mi és mi jutott még eszembe a könyv olvastán, itt elolvashatod, várlak szeretettel:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/kasa_ferenc_…

SZEMÉLYES UTÓIRAT
Feri, jöhet a következő könyv! Szólj a kiadónak, küldhetik, vállalom, írok róla! :-)

BBetti86>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Még csak a fülszöveget ismerve, a borító láttán, már azt fogalmaztam magamban, hogyan írjak a magyar Útikalauz stopposoknak kötetről. Így nem is kicsit lepődtem meg, alapvetően pozitívan, amikor a regény olvasása közben rájöttem, hogy ez bizony más történet.
Két nagy részre tudnám osztani: az első fele, amiben már megjelenik a sci-fi vonal, de annyira háttérben, hogy kortárs komoly regényként is tudtam olvasni. Egy abszurd helyzetbe került hős, aki közben felvázolja nekünk a környezetét és az életét, valami nagyon mai életérzésekkel. Az irodalények jellemzése, ahogy a szereplő belefáradt abba, hogy itthon esélyt sem lát a változásra, nagyon ismerős. Volt párszor olyan érzésem, hogy nagyon egyet tudok érteni a szerzővel és Csongorral, ezt érzem én is, ha így nem is fogalmaztam meg magamban.
Az irodalényeket annyira találónak éreztem, hogy szerintem a szókincsembe is bele fogom venni őket. Magam is az lennék, többször nagyon magamra ismertem, bár én a teával nem bénázom ennyit, pedig én is irodai teázó irodalény lennék :) A legutóbbi ilyen átvett szavam az okostelefon-zombi (by Zacher) volt, most már az irodalény is az lesz. Az már más kérdés, mennyire szerettem azon elmélkedni, hogy milyen az életem és mennyire vagyok boldog attól, hogy irodalény vagyok.
Itt jön be a kortárs vonal, mert bizony elindított bennem pár gondolatsort ez a sztori. Hogy nézzek ki közbe az ablakon, és ne legyek csak az irodában őshonos irodalány. Hogy amikor hazamegyek, ne rázzam le gyorsan a kutyám, mivel fáradt vagyok, hanem igenis tudjam értékelni, hogy van otthon egy élőlény, aki örül nekem, aki nyalogatná a kezem, mert szeret és azt akarja, hogy töltsem vele az időm. Az pedig, hogy a könyv miatt el tudtam gondolkodni a hétköznapjaimon, elhatároztam, hogy valamit változtatok, dicséret. Adott nekem ez a könyv.
Majd a regény második fele, erősödött a sci-fi vonal. Elszállt a gondolkoztatás, jöhetett a szórakoztatás. Itt siklott ki kissé nekem a történet. Valami nagyobbat, valami csavarosabbat és viccesebbet vártam. Vagy legalább eseménydúsabbat. Miközben az ötlet tetszett, a hópihe univerzumot is sikerült érthetően elmondani – és értelmet adni a borítónak, amit addig kirakódaraboknak néztem. Csak éppen itt nem tudtam eldönteni, hogy ez kaland, humor, komolyan veendő sci-fi? A végét is eléggé kurta-furcsának találtam, ha maga az irodalmi módszer tetszett is.
Még kamaszként nagy poénnak tartottam, hogy teszi hitelessé a saját személlyel Darren Shan a vámpír könyveit – majd megtanultam irodalmon, milyen módszerekkel teremt a szerző hitelességet és álcázza úgy a sztorit, mintha igaz történet lenne. Itt tankönyvi példát látunk erre, amit elegáns megoldásnak éreztem, csak még mindig vártam azt a bizonyos poént, ami nem jött.
Amit még tudtam értékelni, a helyenként feltűnő humor. A popkulturális utalásokat is csíptem, bár ebben rengeteg volt. El is gondolkodtam azon, mennyire kell kockának lenni, hogy mindig minden filmes és könyves, ne adj Isten gamer utalás meglegyen. Le is szűrtem a tanulságot, ha szélesebb olvasóközönségnek van szánva a könyv, lehet, hogy a kicsit kevesebb több lett volna. Mert a Trónok harca utalás sokaknak meglesz, de már a Fantasztikus labirintusra és Bowie klippre nem esküdnék.
Összességében pozitív élmény volt a könyv – a modern életről szóló részeit kifejezetten elgondolkoztatónak és eltaláltnak éreztem, a sci-fi alapötletét is bírtam. Nálam a probléma könnyedebb megoldása és a kalandok alig volta miatt lett nem olyan ütős a végére, de még így is inkább a tetszett könyvek polcára került.

Lenke_M P>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

A könyv humora nagyon tetszett, sokat mosolyogtam rajta. Ugyanakkor még jobban bebizonyosodott számomra, hogy miért is nem szeretek én sci-fit olvasni. Mert túl tudományos nekem. És ezzel a történettel is ez volt a bajom. De az nem a könyv hibája, hogy én nem szeretem ezt a műfajt.

Kovács_Ági_3 P>!
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Ez egy igazán érdekes olvasmány volt. Mi történik, ha egy teljes ország eltűnik vele együtt sok millió ember. Erre ébredt fel Csongor egy nap. Eléggé szokatlan sztorit olvashattam, viszont nagyon bejött. Mondhatnám, hogy kicsit kiléptem a komfort zónából, mert ritkán olvasok sci-fi könyveket.
Inkább általában filmeket nézek. S itt jutott eszembe egy kultikus film a Mátrix. Ahogy eszembe jutott rögtön arra gondoltam, hogy bakker Neo kösd fel a gatyád.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2020/01/kasa-ferenc-hogyan-…


Népszerű idézetek

bordeaux>!

Amikor unatkozott, ötjegyű számokat szorzott össze. Édesanyja egy alkalommal elgondolkodva a semmibe révedt, mire Jancsi megkérdezte:
– Mit számolsz, Anya?

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Neumann János
christine>!

Azt mondta, gyerekjáték volt az egész. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy lejárt a vírusirtó licence a fejében, de az idegosztályon pikk-pakk frissítették.

14. oldal

christine>!

A gépemen futó böngésző semmi egyebet nem talált Magyarországról az interneten.
Magyarország nem volt rajta az interneten.

christine>!

– Lengyel, magyar, két jó barát, együtt isszák egymás borát.

45. oldal

bordeaux>!

Az őrületem teljes erőbedobással szabadult rám ismét a klip végén, amikor David Bowie (a világsztár David Bowie, a halott David Bowie) beszélni kezdett hozzám.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: David Bowie
christine>!

Gondoltál már arra, milyen lenne egy virágillatú tavaszi reggele teljesen megzizzenni? Én többször is. Nem azért, mert attól féltem, hogy megtörténik. Egyszerűen csak eljátszottam a gondolattal.

14. oldal

bordeaux>!

A tradicionális „english breakfast” minden bizonnyal az egész Világegyetem, de talán valamennyi létező szimuláció legtáplálóbb étele. Ha a tányéron lévő dolgokat alapvető összetevőire lehetne bontani, nem kapnánk mást, mint zsírt, zsírt, zsírt, meg egy kis fehérjét és szénhidrátot. Gyakorlatilag az egész napos energiabeviteled fedezi a cucc, és hát valakinek, aki a gasztronómia terén rántott hússal kikövezett, véres hurkával szegélyezett utakat járt korábban – itt saját magamra gondolok –, egész könnyű megszeretni.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rántott hús · szénhidrát · zsír
BBetti86>!

Sokszor végignéztem, ahogy egy-egy irodalény percekig bajlódik egy bögre teával. Megégeti magát a forró vízzel, kilöttyenti az egészet az asztalra és a földre, tíz centi távolságról a kuka mellé dobja a filtert, végül betörik a körme, ahogy megpróbálja kinyitni a tejesdobozt. Képzeld csak el ezt az eseménysort David Attenborough narrálásával: „Az irodalény életben maradási esélyei rendkívül csekélyek az irodán kívül.” Néha összeszorul a torkom a természet csodáit szemlélve…

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szathmári Sándor: Kazohinia
Robert Clentar: Kristályszilánkok
T. R. Salty: Erődvárosok
Phoenix Wolf: Törékeny horizont
Tari János: Pettyes labda a világkupában
Pápai T. Simon: Bolygóépítők
Pápai T. Simon: A második esély
Huba Csaba: Menekülés a Marsra
Katona Attila: Vérzivatar
Katona Attila: Kiválasztottak