Tetovált ​mementó 88% 115 csillagozás

Mondják, a költészet halott. Agyonnyomta az információs társadalom mindenhova rohanása.
De a vers bennünk van, és mindig is bennünk lesz, bennünk születik, de egy idő után túlnő rajtunk, és nagyobb teret követel magának.
Lehet, hogy nem papírra és füzetbe írjuk golyóstollal, nem írógépbe pötyögjük, hanem túlfűtött pincehelyiségekben szakad fel baseballsapkás fiatalok szájából vagy ráömlik a klaviatúrára, mint a könyökkel véletlenül meglökött kávé, de itt van, és ez a lényeg.
A verset nem kell félteni, amíg vagyunk, ő is lesz.

Ennek a kötetnek a legnagyobb erénye, hogy létezik.
A magyar irodalmi élet egymásra fújó szekértáborai között, a bevételorientált könyvpiacon, a kétes minőségű magánkiadások és a haszonelvű, lehúzós irodalmi pályázatok világában megszületett ez a kötet.
Mert valakik gondoltak egyet és megcsinálták, és mások meg mögéjük álltak, és a tehetségükkel, hozzáértésükkel segítettek, lelkesedésből, „szerelemből”.
Ettől még persze lehetne akár rossz is, de mindezek mellett ráadásul nem az.

Én két dologból tudom, hogy egy vers igazán hat rám: az egyik, ha késztetést érzek rá, hogy hangosan is (f)elolvassam, a másik pedig az, ha az olvasása során egyre erősödik bennem az érzés, hogy nekem is írnom kell. Ez a kötet hatott rám, így is.

Távol állok az irodalomtól, a moderntől meg pláne, manapság minden második ember ír valamit, bevásárócetlit, blogot, kritikát, naplót, verset, könyvet, vagy csak egyszerűen önmagát. És minden vers, ami nem ér ki a lap szélére.
Jó esetben a kusza tintahajók kikötnek, és megjelennek, a közönség nagy örömére, rosszabb esetben meg felötlik a fejükben a wtf „hát-ezt-meg-ki-engedte-meg???”-életérzés, s egy idő után már csak legyintünk, hiszen van az a pénz ugyebár.

Őszinte leszek, féltem, és nagyon sokáig lamentáltam azon, hogy egyáltalán megrendeljem-e a kötetet. Minek vegyek meg egy könyvet, ha soha nem fogom levenni a polcról, egy magánkönyvtári bejelölés nem ér ennyit nekem.

És be kell vallanom, amióta megkaptam, szinte minden nap leveszem a polcról, és elidőzöm egy-egy illusztrációnál, irománynál. Desszertként fogyasztom őket, naponta többször.
Na ez a nem mindegy.

Nagy öröm ez a kötet, elsősorban azért mert van a moly, ahol minden olvasó ember otthonra talál. Ízlésben különbözőek lehetünk, de az olvasás szeretete összeköt bennünket. Sok ember dolgozik a közös cél érdekében, az adatbázis építésén, értékelések írásán, irodalmi hírek, események feltöltésén, és akkor még nem beszéltem a virtuális ismerősök apró, kedves gesztusairól. Sok kreatív ember van közöttünk, zenészek, kézműves alkotók, képi világ megformálói, a szakácsművészet bajnokai és az irodalmat művelők. A moly olyan, mint a Nyugat volt annak idején. Nevelt szerkesztőket, kritikusokat, szerzőket és olvasókat. Ez a kötet megmutat valamit abból milyenek vagyunk, milyen kreatívak, érdeklődőek, értékekre fogékonyak. Aki létrehozták vállalták a megmérettetést. Őszinte örömmel olvastam Grecsó Krisztián előszavát, amelyben „ amatőr filoszok, profi befogadók , édes rajongók, és jó szemű, szigorú kritikusok” közösségéről beszél. Nagy várakozással nyitottam ki a kötetet (amelynek már a hozzám érkezése is molyos összefogás eredménye volt).
Érdeklődéssel olvastam a már blogokból részben ismert írásokat és az újakat, a verseket és a prózai alkotásokat. Már vannak nagy kedvenceim, olyan „helyettem írták” gondolatok. Jó a polcomon tudni a kötetet, bármikor elővehetően. Remélem, hogy azoknak, akik ebben olyan remekül megtalálták a saját hangjukat lesz még folytatás az irodalomban, olvashatunk tőlük önálló köteteket is.
Akik leginkább elbűvöltek alkotásaikkal: @Littlewood, @ParadoxH, @dora_horvath_cat, @Ciccnyog, @dontpanic, @Fehér_Csaba, @balagesh, @akire, @encsy_eszter, @virezma, @adricca, @Juci, @Seifert_Péter, @cippo, @Biedermann_Izabella, és persze @Leoni, akinek a munkái remekül illeszkednek a szövegekhez.

Közel állt hozzám, pont megfelelő hangulatban talált, könnyű volt így illusztrálni. Köszönöm a lehetőséget!

T-intába mártott mementók képzelete.
E-sőként kopogó szívcseppek tenyereden.
T-etováltatni a holdat abszurd-kékben.
O-ly méltósággal múlni, mint a fák kérge.
V-árosi éjszakát fényképezni keringőzve.
Á-tlőtt spirál nyugalma séta közben.
L-assan ringó szavak egy ölelésben.
T-etőn lopakodó macskák nevetése.

M-etrón felejtett plüssmackó könnye.
E-lfújni pillangó szárnyával a szelet.
M-ozaikba tűnő hajnali emlékképek.
E-rdei utak lenyomata szemed mélyén.
N-eonfény árnyéka a gramofon tűjén.
T-engerbe süllyedő homokóra-szemcsék.
Ó-rák nélkül is tudni az idő szépségét.

Az olvasó emberek nem ritkán írnak is. Ki így, ki úgy, ki az asztalfióknak, ki szűkebb, ki szélesebb rétegnek. A moly.hu egyes tagjai úgy döntöttek, megmutatják, mit tudnak ők, és két tag pedig vállalta annak a terhét, hogy válogasson műveik közül.

A kötetben a versek szerepelnek túlsúlyban, de pár rövidebb novella is helyet kapott. Az utóbbiak hozzám sokkal közelebb állnak, de a versek közül is több volt, amely megfogott.
Amely a legnagyobb pozitívuma az antológiának, hogy egy-egy tag nem csak egy, hanem több művével is szerepel benne, és mindenkinek legalább egy műve illusztrációt is kapott. Az illusztrációk nekem nagyon elnyerték a tetszésem, ötletesek, szépek és egységes képi világúak.

És bár volt egy-két mű, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, összességében azt kell mondjam, egy igazán színvonalas kiadványt foghatunk a kezünkbe, amely hűen tükrözi azt, hogy milyen is, amikor olvasó emberek írnak.

Őszintén bevallom: én ritkán olvasok verseket. Főleg azért, mert általában kevésnek, néha pedig kifejezetten butának érzem magam, amikor nem ér el hozzám az alkotó mondanivalója, nem tud megérinteni, vagy egyszerűen fogalmam sincs, miről írt, mit akart kifejezni a soraival. De a Tetovált mementó más, ettől kár volt félnem. Olyan, mint egy jó nagy tányér finom húsleves gazdagon… a legkülönbözőbb stílusú, műfajú, témájú alkotásokat olvashattam, és kifejezetten jólesett! Igen, volt egy-kettő, ami nem tudott megérinteni, és olyan is, ami nem tetszett, de nekem így is tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és örülök, hogy a lapokon keresztül megismerhettem néhány Molytársam gondolatait. A gyönyörű illusztrációkkal együtt pedig igazi élménnyé vált a könyv! Gratulálok a Szerkesztőknek, és Mindenkinek, aki részt vett ebben a válogatásban, le a kalappal előttük!

Miután elolvastam, (már kétszer is), csak ámulok és örülök!
Ennyi sok tehetséges, érzésekkel megfogalmazott vers és történet egyben, itt a moly tagoktól.
Remek! Nagyszerű és erős válogatás. Nem emelnék ki senkit, sok nagyon tetszett és megtalált. Mindegyikben ott rejlik a csoda. Gratulálok, jó, hogy leírtátok és még jobb, hogy elkészült ez a válogatott lelki tetoválás gyűjtemény.
Az illusztrációk tökéletes hangulatot adnak a könyvnek.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/03/tetovalt-memento.html

„Ezért is örültem, hogy a kötet szerzői közül egyet sem ismerek élőben, a Molyon is csak egyiküket. Így biztos nem vádolnak részrehajlással, mikor azt mondom: köszönöm @Littlewood-nak a csodás felütést, a Sherlockban mélység van, Tiplis Térd törzsfőnököt pedig rögvest a szívembe zártam. @Grapefruitossy incselkedő hangja és tipikus élethelyzetei jókedvvel töltöttek el. @csucsorka saját jogon nagyszerű, mind Kényszerképze(le)te, mind a futurban bemutatott életszerű pillanata megfogott, a bemutatkozásban talán nem más által kellene meghatároznia önmagát. Klára meséje @dora_horvath_cat tollából mágikus élvezet, szomorú dal, @Hullócsillag Mobilis in mobili-je rendhagyó utazás, @Ciccnyog rajza ismerős pillanat. @_selene_ ráébresztett, hogy „élni/rá kell/érni”. @balagesh-nek jellegzetes a hangja, még ha gondolataival nem is értek mindenben egyet. @virezma verseiben múlt és tapasztalat dobog. @adricca Csinovnyikja maga az élet, amiben élek. @Juci minden szava arany, a Van egy országban lírával mondja ki, amit gondolok. @Seifert_Péter versében benne van a mindennapok hazugsága és kapcsolataink valósága. @cippo karakterei bájosak, míg @Biedermann_Izabella számomra szépiaszínű nosztalgia. @Leoni rajzai ihletettek, bár nem mindig adnak pluszt az élvezethez, de Sherlock rajza vagy a Hullámhoz készült illusztrációja kedvenc.

Olvasás közben ráadásul rájöttem, hogy mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy ezek a versek nagyközönség elő kerüljenek. Olyanfajta, amiben én nem bővelkedek, de megtanultam értékelni. Más értékelőkhöz hasonlóan én is kedvet kaptam az antológia hatására az íráshoz, de azt hiszem, kiadatlan remekműveim maradnak a sufniban és inkább kritizálok. Esetleg nem születik később a molyos értékelésekből is egy válogatás? Oda talán beneveznék… De addig azt hiszem, máskor is élvezni fogom ezt a míves kiadványt, ami mindenben felveszi a versenyt a könyvkiadók kiadványaival. Büszke lehet rá minden résztvevő.”

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2014/04/tetovalt-memento…
(Bocs a sok ismeretlen kukacolásért!)

Mivel benne van a kezem, nehéz értékelni, mégis szeretném megtenni. Egyrészt fontos a marketing, másrészt alapvetően a befogadó oldalról találkoztam ezekkel a szövegekkel (most már jó sokszor, pedig fizikai valójában még nem tartottam a kezemben a kötetet).
Amikor kiírtuk a pályázatot, volt bennünk egy kis félsz, hogy vajon milyen írások érkeznek majd. Utána meg attól ijedtünk meg, hogy alig egy-két pályázat szállingózott be, míg aztán a határidő előtti 10 napban (különösen szilveszter napján) rengeteg írás bezúdult a postafiókunkba. Amin még inkább meglepődtünk, hogy a jelentkezők kb. 90%-ának még csak a nicknevét sem hallottuk előtte, tehát sikerült elérni a kezdeményezés célját, azaz azt, hogy megmozgassuk a molyok most már nem is kis közösségét.
Meglepett a pályázók sokszínűsége (bizony tinédzsertől pedagógusig mindenféle ember előfordul itt, számomra meglepő módon több informatikus is) és a beérkező művek színvonala. Gyerekvers, haiku, szonett, mese, egyszóval változatos műfajú írások érkeztek, és nyilvánosan merem vállalni azt a véleményemet, hogy bizony több szöveg kortárs szépirodalmi porondon is megállná a helyét.
Igyekeztünk úgy összeállítani a kötetet, hogy ne csak érfelvágós opuszokból álljon. Több ironikus, humorizáló szöveget is betettünk, és azt gondolom, hogy tényleg jó kis könyv lett (lesz) belőle. Ami az igazi különlegességét megadja, az pedig @Leoni rengeteg illusztrációja. Sikerült megragadnia egy-egy jellegzetes vonást, és ezek a kis gondolati magvak olyan terebélyessé nőtték ki magukat, mint a borítóhoz rajzolt életfa.
Úgyhogy nagyon remélem, hogy a többi olvasónál is működni fognak a szövegek, és sikerül értéket visszaadni a molyok közösségének.