A ​horrorfilm 83% 24 csillagozás

Nagyon száraz, kapkodós, összevisszaság szinte az egész.
Az elejével nagyon megszenvedtem, nem véletlen tartott jó ideig az olvasás.
Ami miatt megérte, az a jó film tippek, ki is jegyzeteltem néhányat, amit majd szeretnék megnézni.

Nagyon átfogó és érdekes olvasmány volt. Kezdő és haladó horrorrajongóknak egyaránt ajánlom.

Már egy jó ideje szemeztem ezzel a könyvvel, azt hiszem, először talán Szentendrén találta meg a szemem a gerincét a Fő téri könyvesboltban.
Aztán úgy elfelejtődött, tovatolódott.
Nem mintha egy kifejezett horror-rajongó lennék, de a szélesebb körben értelmezett filmművészet nagyon érdekel, és az azzal foglalkozó tanulmányok is, eddigi egyik kedvencem a témában Kubiszyn Viktor „Filmflesskönyve” volt, ami végtelenül szórakoztató stílusban, olyan „bélyegről-lejövősen” írt filmkritikákkal és eszmefuttatásokkal volt tele, elsősorban underground- és kultmozikról, animékről, testhorrorokról, kaotikamozikról.
Ez a könyv azzal nem összehasonlítható, belegondolva nem is tudom, minek hoztam fel, gondolom, karakterszámot növelni. Mindegy.
Szóval, a szóban forgó kötetet mindenkinek jó szívvel ajánlom, kezdő és haladó hor(rrr)ror(rr-rr)rajongóknak (rrrrrrr) egyaránt, infodús, érdekes, főleg azok az fejtegetések tetszettek, amik rávilágítanak arra, hogy a horror, mint olyan, nem lenéznivaló, ocsmány és csak zsigeri ösztönökre ható fércműfaj, hanem éppen ellenkezőleg, gyorsabban és kimerítőbben reagál minden, minket körülvevő társadalmi változásra, hamarabb reflektál az emberiség kollektív szemléletváltásaira, mint akármilyen szakmai és/vagy irodalmi, írott alkotás illetve egyéb filmnyelvek.
Kimerítő részletességgel, számos kiemelt mérföldkőmozival és történelmi háttérrel támogatott fejlődéstörténet, egy (még mindig) folyamatosan frissülő, táguló és változó műfajról, ami a béka segge alóli ösztönszerű riogatástól, évtizedek alatt jutott el olyan státuszba, hogy ma már zombihordákat nézünk a tévében is. Ahogy az irodalmi, gótikus horrortól (Drakula-történetek, Jekyll és Hyde) eljutunk a modern horror megszületéséig, esősorban az előszót is jegyző George A. Romero 1968-as debütáló filmjéig, az Előhalottak éjszakájáig, ami (akarva vagy akaratlan, most már mindegy) komoly társadalmi üzenetet (antirasszizmus) fogalmaz meg, eljutunk Hitchcock Psycho-ján keresztül a pszichológiai (Kamerales) és okkult (Ómen) horroron át egészen a mainstream filmművészet elvitathatatlan csúcsaihoz (Ördögűző).
Isteni jól szórakoztam, és kedvet is kaptam néhány, általam eddig sose látott klasszikustól összetojni magam.
Az egy csillag levonásnak csak egy „apró”, de még annál is dühítőbb oka van: (hádebazdmeg) ezt a könyvet nem korrektorálta meg senki? Olyan, utólag ki nem gyomlált elgépelések vannak, amit jó érzésű, a betűket szerető ember már általános negyedikben is cikinek érez. A „vidójeátékok” illetve a „megsziládrul” is örök kedvenceim lettek azonnal, már el is kezdtem beépíteni a saját beszédembe, mint Boborján klasszikus „árpilisát” és „trigrisét”.
Az addig rendben is volna, hogy mondjuk adott tanulmány szerzője az éjszaka közepén még a ledöntött, hetedik liter cikóriakávé lenyelése után sem feltétlenül vesz észre ilyesmiket, de ha már sok-sok ember bevonásával ezekből könyv lesz, ilyeneket ne má'.
Egy-kettő még elment volna, de inkább hemzsegtek.
Ezt leszámítva tényleg jószívvel ajánlom mindenkinek.

Mint a műfaj kedvelője – semmiképpen sem megszállottja és szakértője –, felkeltette az érdeklődésemet a kötet, kíváncsi voltam, milyen aspektusokból lehet megvizsgálni a horrort, milyen összefüggéseket láttak meg a hozzáértők, és természetesen az sem volt utolsó szempont, hogy ha valahol, itt biztos találok majd nem egy címet, amit felírhatok a meg-kéne-nézni-valamikor listámra.
Nem számítottam rá, hogy ennyire gyorsan fogok vele haladni, elvégre tanulmányokról van szó, de annyira érdekes dolgokról írtak, hogy ha le is tettem, vágytam vissza hozzá. A felépítése jól átgondolt: egy történeti áttekintéssel kezd, majd sorra veszi azokat a témákat, amelyek sokakban megfogalmazódnak, így beszél az alműfajokról, a műfajkeveredésekről, nagy örömömre a zenéről, de a manapság virágkorukat élő franchise-ok és a sorozatok is kaptak egy-egy fejezetet.
Rengeteg érdekesség és lenyűgöző összefüggés tárult fel az oldalakon, többnyire követhető és érthető stílusban, egyedül Farkas Viktor fogalmazásmódját éreztem szükségtelenül bonyolultnak, egy írás nem a kevésbé mindennapi szavak egymásra halmozásától és a nyakatekert fogalmazástól lesz jó. Szerencsére az, amiről írt, így is érdekes maradt.
A kedvenc részem a horrorfilm zenéjének történetét taglaló fejezet volt, de a horror és az animációs film összefüggéseibe való betekintés is nagyon tetszett, talán abban olvastam a számomra leginkább érdekes dolgokat.
Amit sajnálok, hogy több kedvenc filmem is a könyv elkészülte óta jelent meg, így nem kerülhettek górcső alá, viszont annál izgalmasabb látni, hogy amit 6-7 éve jósoltak, az mennyire válik valóra napjainkban.
Kiváló összefoglalása a témának ez a kötet, valóban felkészült és hozzáértő emberek tanulmányait válogatták be, engem abszolút lenyűgözött. Mint arra számítottam, nem kevés filmcímmel gazdagodott az a bizonyos lista, és most már más szemmel is nézhetem majd őket, mintha nem került volna a kezembe ez a könyv.

Tartalom 5*, kivitelezés 3*, így lett nálam 4. Inkább a filmművészet iránt érdeklődőknek ajánlom, ebben valóban tanulmányok szerepelnek, nem olyan szórakoztató olvasmány, mint mondjuk a Danse Macabre.

A helyesírási hibák zavaróak, de meg lehet szokni. Magyarul lehet olvasni a horror témakörében , könyv formában, nem a monitort bámulva.
Akár külön köteteket is meg lehetne tölteni e témakörökben ( lehet hogy már létezik, nem tudok róla) :
1.Az emberiség és a horror kapcsolata az ősidőktől. 2. A horrorfilmek hatása az egyénre, csoportokra, a társadalomra. Káros-e a horror műfaj ? 3. Hol kezdődik és végződik a vizuálisan bemutatott horror?
Az biztos, hogy vannak horrorisztikus jeleneteket tartalmazó filmek, de azok nem mindegyike minősül horrorfilmnek. ( Tisztára, mint a biológiában a rovar-bogár kapcsolat.)
Ha a műfaj rajongója ínyencségre vágyik, ne töltsön ezzel a kötettel időt. ( Romero-interjú nagyon rövid, szívesen olvastam volna még többet.) A felsorolt filmcímek ismertsége alapnak számít. ( Bár személyesen a felét sem láttam, de hallottam, olvastam róluk.) És nem biztos, hogy a kedvenc mű előfordul a felsorolásban. Mindazonáltal újdonság volt az úgynevezett „női-horror” témája, ahogyan az a megállapítás is, hogy a hölgyek jókora hányada rajong a műfajért (csak nem tud róla?), személyes tapasztalatból ezt meg tudom erősíteni, de szinte hihetetlen… Na meg a tévében futó sorozatok felsorolása, ezekről a „sorikról” majdnem abszolút lemaradtam. Kivéve American Horror Story első évada…., hát az hihetetlenül nyomasztó volt. Na meg a sétáló halottak első évada, az is „megvan”, meg volt most szeptemberben- óriási késéssel.
Annak ajánlom ezt a tanulmány válogatást, antológiát, aki szeretné a kedvenceit egy kis rendszerbe rendezni, és kíváncsi a horrorfilm eredetére.

Egy fél évbe telt mire befejeztem, de abszolút megérte. Ez egy tanulmánykötet, így ne egy olvasmányos és gyorsan pörgő könyvre gondoljunk, viszont nagyon érdekes és számos aspektusból vizsgálja a horror (elsősorban film) műfajt. Személy szerint a női-horror és a horror animáció-s rész tetszett legjobban, ezek teljes egészében újdonságok voltak számomra. Rengeteg új (és azóta kedvenccé vált) horror filmet sikerült felfedezni a kötetnek köszönhetően, szóval már csak a sok filmajánlás miatt is megéri elolvasni azoknak, akik kicsit behatóbban érdeklődnek a zsáner iránt.