Ravelszki 1 csillagozás

Károlyi Mihály – Hubay Miklós: Ravelszki

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Legnagyobb, ​leghaladóbb polgári politikusunk: Károlyi Mihály 1926-ban fölvázolta egy izgalmas, sodró erejű dráma fő vonalait, s ebből a nyersanyagból Hubay Miklós frappáns, modern színjátékot formált. A képzeletbeli országban játszódó mű főhőse, a lengyeles hangzású névvel fölruházott Ravelszki: forradalmár, aki közvetlenül a hatalom átvétele előtt taktikai meggondolások miatt eltűnik a közéletből, s eltűri, hogy nevéből „áruvédjegy” legyen, a győztes polgári forradalom megteremtse az ő kultuszát, s emlékére, eszméire hivatkozva kezdje meg az új társdalom építését. Csakhogy Ravelszki külföldi inkognitójába elrejtőzve megdöbbenten tapasztalja, hogy nevével visszaélnek, eszméit elárulják. Hazatér tehát, hogy leleplezze az árulást… Mindez detektívtörténetszerű cselekmény során kerül előadásra. A kérdésföltevés, a személyiség szerepének vizsgálata s a „gyakorlati politika” taktikáival és aljasságával való szembesítése eszmei tekintetben is izgalmasság teszi Károlyi művét, mely… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1970
264 oldal

Kiemelt értékelések

>!
Fiammetta P
Károlyi Mihály – Hubay Miklós: Ravelszki

„Ilyen barátok mellett ellenségre nincs is szükség” – ezt a dráma főhőse, Ravelszki is mondhatta volna, ha hamarabb átlátja a helyzetet, és még a közhelyeket is szereti. Pedig a figyelmes olvasó már az elején kiszúrhatja, hogy Gregornak (aki Ravelszki mellett csak másodhegedűs lehet) még a szeme se áll jól. Hiába, az egyiknek a lánglélek és naivitás jutott, plusz egy bátor és szerelmes, jó intuícióval megáldott asszonyka, a másiknak meg a rafinéria. Ravelszki tehát engedi magát meggyőzni, és Gregor javaslatára meghozza a kért áldozatot az addig elnyomott mozgalomért: hagyja, hogy mindenki azt higgye, meghalt az ellene szervezett merényletben, és pártja erre a kitalált mártírhalálra építsen fel mindent, a hatalomátvételtől kezdve. Innentől fogva azonban kicsúszik a kezéből az irányítás, és előbb engedelmes önkéntes halottként passzív szemlélője az eseményeknek, majd különböző játszmákba sodródik bele, amelyek alakításában politikai ellenfelei és egykori párttársai sokkal rátermettebbek.

„A cél szentesíti az eszközt” – ez lenne itt az alapdilemma, hogy egy újabb közhellyel éljek. Vagyis hogy elfogadható-e, hogy valami, amit jónak tartunk és amiben hiszünk, egy hazugság (vagy másfajta kompromisszum, megalkuvás) árán tudjon érvényre jutni? Egy kicsit másfelől megközelítve: lehet-e teljesen idealistán, csak az eszméket szem előtt tartva politizálni, vagy azok megvalósítása érdekében muszáj valamelyest elsajátítani és alkalmazni a politikai taktikákat, tekintve, hogy mindenki más él ezekkel?

Hubay Miklós, a társszerző nagyon méltatja a mű témaválasztását és alapgondolatát (lásd fent), a kivitelezés viszont (akár Károlyinak róható fel, akár Hubaynak, nem derül ki, hogy utóbbi mennyire nyúlt bele az 1927-ben keletkezett és évtizedekig lappangó kéziratba) elég didaktikusra sikerült, és a szereplők sem lettek nagyon árnyaltak. Hubay szerint annak idején azért nem csaptak le rá a színházak, mert felismeréseivel megelőzte a korát. Viszont a későbbi, Hubay által feltuningolt változatot sem játszották agyon: két színház mutatta be, 1971-ben a József Attila Színház „A nagy hazugság” címmel, 1979-ben pedig a kecskeméti Katona József Színház „Én vagyok Ravelszki” címmel. Nem valószínű, hogy egyhamar újra színpadra kerülne; szerintem nem igazán életképes dráma ez a szöveg, inkább csak kuriózum.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Soto: Az ártatlan bűnös
Molnár Ferenc: Színművek
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Molnár Ferenc: Az ördög
Pintér Béla: Drámák
Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok
Márai Sándor: Kaland
Diana Soto: Az akasztott király
Spiró György: Honderű
Székely Csaba: Bányavidék