Feljegyzések ​és életképek 3 csillagozás

Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek

Gróf ​Károlyi Istvánné Windischgrätz Mária Magdolna arisztokrata úrhölgy, négy gyermek édesanyja, szenvedélyes vadász, díjugrató lovas, szállodatulajdonos. Sárospatakon született 1911-ben. Dédunokája Alfred Windischgrätz hercegnek, aki az 1848-49-es szabadságharc idején egy ideig a császári csapatok főparancsnoka volt. Édesapja Windischgrätz Lajos katonatiszt, a Wekerle-kormány tárca nélküli minisztere, az 1926-ban kirobbant frankhamisítási botrány fő vádlottja, már magyarnak vallotta magát. Windischgrätz Mária Magdolna a hercegi család birtokán, a sárospataki várban töltötte gyermekkorát, majd 19 évesen férjhez ment gróf Nagykárolyi Károlyi Istvánhoz. Az 1930-as években a Károlyiak fóti és zempléni birtokain élt családjával, a háború előtti időszakban a füzérradványi kastélyukban férjével kastélyszállót üzemeltettek. A második világháború alatt gyermekeivel külföldön élő rokonokhoz menekült, lányával és két fiával a háború után visszatért Magyarországra. Férjével újra megnyitották… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sorsok és életek

>!
Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155662133

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Szibériaitigris>!
Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek

Sajnos nem túl olvasmányos. Hiába volt érdekes és mozgalmas élete a szerzőnek, mert nem tud igazán jól írni. Ráadásul az összeállított írásoknak nincs egy egységes íve, megmaradnak töredéknek. A háború előtti élet leginkább vadászatok hosszas és részletes leírásában merül ki, ami csak azoknak érdekes, akik maguk is értenek valamit hozzá, vagy legalább érdeklődnek ez iránt. Ettől eltekintve történelmi dokumentumként lehet érdekes és jó is, hogy fennmaradtak ezek a feljegyzések. Újabb adalék a 20. század történelméhez, de főleg azoknak lehet izgalmas, akiknek a kutatási területéhez valamiért kapcsolódhat.

pável>!
Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek

Egy pingvint terelő albínó puli az argentin homokdűnék közt a vadakat terelő juhásznál is szürreálisabb egy fokkal, ugye? Na itt ez is megvan, annyi más fakó tablóképpel egyetemben, amit csak a 20. század produkálni képes volt, különösen azokról, akiket aztán a leginkább fejre állított: az arisztokratákról.

Mesélőnk a hazai Windisch-Graetzek Sárospatakon felnőtt leánya (a kiegyezés óta a birtokuk), a fóti gyermekváros Károlyi-kastélyának egykori grófnője, legalábbis itt éltek a Horthy-korban, itt nevelte fel gyermekeit. Na persze innen bonyolultabban kerültek a pampákig, mint a családi ezüst és porcelán, melyek rövidebb úton jutottak magánmancsokba és a közgyűjteményekbe, utóbbiakat, pontosabban, a családi ezüst maradékát, majd vitrinekben, arisztokrata nyugalommal meg is szemlélheti a Kádár-korban, mikor egy ízben hazalátogatnak, argentin útlevéllel.

A memoárfüzértől ne várjunk összefüggő, szerkesztett irodalmi szöveg-élményt, egy hoteligazgatóvá (s ezzel együtt szakáccsá, cukrásszá és házvezetőnővé) kényszerült grófnő jegyzetlapjai csupán, melyeket a családi fotóalbum képei köré kanyarított idősebb korában, hol német, hol magyar nyelven (plusz akad pár fogalmazvány Károlyi István gróftól is).

A kis Windischgrätz Mária sosem volt elkényeztetett grófkisasszony, együtt vadászott a férfiakkal – akár nagyvadra is –, nem ijedt meg a munkától és a kényelmetlen derékaljaktól, persze azért a szövegekben kiérezhető az (1945 után) erősen megváltozott életkörülmények feletti aggodalom… Pláne miután képet kapunk a Horthy-kori arisztokrácia mindennapjairól, az import tenyészállatoktól a luxus vadászházon át a vadászatokat kísérő lakomákig. Az ún. szociális érzékenység hangja is megpendül, halkan, bár inkább csak az emigrációbeli nadrágszíjmeghúzás váltja ki belőle: el-eltöpreng, hogy is élhettek a cselédek, miután hazamentek a kastélybeli szolgálatukból a falujukba… Ennél kissé morcosabb, amikor a kastélyaik 1945-ös kirablásáról mesél (amikor is saját embereik alig hagytak valamit a szovjet zabrálóknak).

Nem csak a Windischgrätz, és – férje oldaláról – a Károlyi-család életébe pillanthatunk be, de általában az egész korabeli magyar elitébe is (a vadászatokon néha feltűnik Horthy kormányzó is), de meglepő volt levonni azt a tanulságot, hogy az 1926-os (fél-állami) frankhamisítási botrány után hónapokig börtönben hűsölő papa (herceg Windischgrätz Lajos katonatiszt, a Wekerle-kormány tárca nélküli minisztere) miatt egyáltalán nem tűnt úgy, hogy az elit bármilyen mértékben is nem kívánatosnak tartotta volna a családot, akár csak egy eltartott kisujjkörömhegynyit is. Összezártak, csakúgy, mint amikor családi ékszereket dobtak piacra, hogy abból támogassák a frissen trónfosztott kis Habsburg Ottó svájci neveltetését.

Kedvenc részletem az elegáns uraságok életéről az, hogy a vadászat hosszú, unalmas óráira (hiszen a felzavart vad el is kerülhette őket) egyesek könyvet vittek a szélfogóval és akár székekkel is kényelmessé tett lesállásba, akkori kifejezéssel: „standra”: „Andrássy Sándor és Keglevich Gyugyus* arról voltak híresek, hogy könyvet vittek ki a standra.” (p102.) (* „valamelyik Keglevich Gyula” – köszönet a tippért Bern Andreának)

Az emigráns magyar fehér puli pedig úgy terelget egy pingvint a latin-amerikai pampákon, hogy az eltévedt tengeri jószág megsebesült, ők pedig ápolták, egy másik emigráns család pulija pedig eljátszogatott vele – míg a pingvint le nem nyilazta egy stupid turista kölyök. Ezzel a jelenettel meg is érkeztünk a mába. („Daddy” és a grófnő már elhunytak, egy hagyatékot olvastunk, életük alkonyáról a fülszöveg ír pár szóban. Ők már fóti kriptájukban pihennek, legalábbis István, Mária sírhelye a kötetből, ha jól emlékszem, nem derült ki.)

(+képek: https://librarius.hu/2017/11/15/windisch-graetz-maria-m… )


Népszerű idézetek

pável>!

Andrássy Sándor és Keglevich Gyugyus arról voltak híresek, hogy könyvet vittek ki a standra. [lesállásba]

102. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. Gál Edit – Guszmanné Nagy Ágnes: Gyöngyös régi képeslapokon
Szakály Sándor: Történelmünkről hosszabban, rövidebben
Dubayné Bozsó Éva: Lepecsételt otthonok – megpecsételt sorsok
Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés
Bánszky Pál: Süli András
Vigh Károly (szerk.): Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről
Gosztonyi Péter: A kormányzó, Horthy Miklós
Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem
Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz… 1-2.
Dombrády Lóránd: Werth Henrik akiről nem beszéltünk