Kulcslyuk-líra 1 csillagozás

Károlyi Amy: Kulcslyuk-líra

A ​költő szókincse legfeljebb bővebb, de nem különbözik másokétól. Mi teszi akkor hát a költőt? A füle, mellyel dallamot, ritmust hall meg a szavakban? A szeme, mely képekben, szerkezetekben érzékeli az érzelmet és a gondolatot? A költészet elemi titka ez, hiába keresik rá a választ a költészet kezdetei óta a költők és esztéták. Bizonyára e titokzatosság is hozzájárul ahhoz, hogy élénk érdeklődés övezi a műhelynaplókat vagy a költők önfeledt feljegyzéseit, melyekből – ha az nem is derül ki, hogyan lesz költő a költő – kiderül, hogyan lát, hogyan gondolkozik, hogyan érzékel. Károlyi Amy a műhelynapló műfaját nemesítette meg e kötetben, új műfajt hozva létre: lírai kollázst, a szemlélődő, tűnődő, olvasó, verstöredékeket dúdolgató költő tudatának apró szenzációit rögzítve. A téli, tavaszi, őszi kert eseményeit leste el, ismerősök és ismeretlenek, élő és halott barátok szavait hallgatta ki, a magyar nyelv szavait ízlelgette, a magyar műveltség több évszázados történetének lapjait… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631507483

Enciklopédia 30


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla
Károlyi Amy: Kulcslyuk-líra

Nem értek a kortárs költészethez, és nem is biztos, hogy mindig értem… Úgyhogy az értékelésem merőben szubjektív, azt nem tudnám megítélni, hogy mennyire maradandó és értékes írás is ez. Kicsit valóban olyan volt, mint kulcslyukon leskelődni, vagy kaleidoszkópot nézni. Vagy egyszerűbb hasonlattal élve: mint valaki jegyzetfüzetét olvasni, amiben idézetek és saját gondolatok váltogatják egymást –, valószínűleg többeknek van/volt is ilyen füzetük otthon. Azért az elég hálátlan szerep lehetett, Weöres Sándor mellett költőfeleségnek (~féleségnek?) lenni, mint a Hold a Nap mellett… És mikor kilobbant a Nap, a Hold is sötétségbe (feledésbe) borult. Nehéz megítélni, hogy saját jogon mennyi fényt tudott adni Károlyi Amy, hogy ha nincs W. S., ismernénk-e ma a nevét, olvasnánk-e még a verseit. Nem tudom.
    A voyeur-élményt egyébként még súlyosbította, hogy rögtön lehámoztam a védőborítót a könyvről (sőt nem is tetszik), és ami alatta megbújt, az rögtön szimpatikusabb volt számomra: a fekete kulcslyuk körül az aranyozott betűs felirat –, hm, csinos, gondoltam, és egyszeriben kíváncsi lettem, hátralapoztam, hogy megtudjam, kinek a műve volt ez. Na, kié? – hát Szántó Tiboré.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

TAPASZTALAT MONDJA:

A megromlott barátság mint a romlott étel, ki kell dobni.

36. oldal, V (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · tapasztalat
>!
Carmilla 

A BOLDOGSÁG

pillanatokig tart. Nem tartósítható. Mégis évtizedek múlva is világít, rubincsepp az ikonon. Ha csak valaki ki nem töri a foglalatból.

59. oldal, VIII (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Carmilla 

BARTÓK ZENÉJE MONDJA:

A bennünk levő ember retteg a bennünk levő állattól.

60. oldal, VIII (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Bartók Béla
>!
Carmilla 

BÁRÓ ORCZY LŐRINC MONDJA (Emberi Nemzet Gyalázatja, Boileautól magyarra fordittatott, 1763):

"Minden állatok közt, kik égbenn repdesnek,
Kik földön mászkálnak, vizekben eveznek,
Legkevesebb esze vagyon az embernek."

65. oldal, IX (Szépirodalmi, 1977)

>!
Carmilla

KLEIST MONDJA a Penthesileá-ban:

Jobb tenni és megbánni, mint nem tenni és megbánni.

8. oldal, I (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Heinrich von Kleist
>!
Carmilla 

ÉN MONDOM:

Az írástudás nem macskai erény, nem helyhez kötött, ide-oda hordozható, mint egy portable írógép. Ne félj a helyváltoztatástól, de eggyel légy tisztában: más falak más mondanivalót sugallnak.

25. oldal, III (Szépirodalmi, 1977)

>!
Carmilla 

Miért gátolod férjed szabadságát, mért nem hagyod inni?
Mért teszed tönkre férjed egészségét, mért hagyod inni?
Ó, ha mindig másokra hallgatnánk.

44. oldal, VI (Szépirodalmi, 1977)

>!
Carmilla 

Maradjunk még egy kicsit az álmoknál. Súlyom nincs, de negyedik dimenzióm van, mondja az álom. Átúszhatsz máson, sőt saját magadon is. Nem emlékszel? A múltkoriban egyszerre voltál fiatal és öreg. 20-éves arcodon átütött, egyre láthatóbban ütközött ki a mostani. Egymásra kopírozott valóságok. Álomtükör.

18. oldal, II (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
Carmilla 

Koppenhágában találkoztam közös gyermekünk, Pomádé király apjával, Andersennel. Bronzbaöntve ült a főtéren, és úgy nézett rám, mint aki vár valamit. Mit adhattam? Piros juharlevelet csusztattam bronzkezébe. De levelem elvitte a szél, mint egy Andersen-mesében.

19. oldal, II (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Koppenhága · szobor
>!
Carmilla 

HÖLDERLIN MONDJA utolsó négy sorában a Fragmentum-ban:

E világ édeséből jutott nékem,
elfolyt az ifjú öröm réges-régen.
Április, május, június: emlékek.
Már nem vagyok, már nem szivesen élek.

20. oldal, II (Szépirodalmi, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Gazdag Erzsi: Mesebolt