Fanni ​hagyományai 442 csillagozás

Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai

Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életről kell lemondania. Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott , levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt. Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak. De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk a hozományuk. Egyetlen lehetőségük az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság…

Eredeti megjelenés éve: 1794

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Magyar Klasszikusok · Könyvkincstár Konsept-H

>!
Bookyard, Marosszentgyörgy, 2015
62 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068546605
>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2014
50 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786069373521
>!
Konsept-H, Piliscsaba, 2009
52 oldal · ISBN: 9789639933194

15 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 12

Most olvassa 12

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Újraolvasás vége.

Fanni forevör. Nagyjából ugyanannyi baja van, mint a Szigeti veszedelemnek: több száz évvel ezelőtti magyar nyelven írták, úgyhogy olyan, mint idegen nyelven olvasni. Pedig különben illetlenül jó. Nem mintha minden szavával egyetértenék, sőt, de azért rendkívül örülök, hogy van nekünk.

Igen, tudom, van benne sok szenvedés, amelynek az okát nem is igazán lehet érteni. Igen, tudom, túlfolyik a rengeteg könnytől és vágyakozástól. Ha viszont az ember megszereti a stílusát, és a sok olvasmánya már megedzette annyira, hogy a könnyek és vágyakozás mögé is lásson, akkor bőven lesz neki mit felfedeznie még a könyvben. Megköszöni a fáradozást.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/karman_joz…

>!
Akkord, 1998
68 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636450072
4 hozzászólás
sophie P>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Én azokkal vagyok, akik azt mondják, hogy csuda kis darab ez. Egyszeri és megismételhetetlen.

„Az első magyar regény” – mondja Szabó Magda az előszóban, ugyanakkor egy korabeli – összesen három lapszámot megért – „magazin” egyik attrakciója. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az írás 1794-ben milyen körülmények között jött létre, és kik voltak azok a kevesek, akik annak idején olvasták, olvashatták. S akkor Fannit máris Hamupipőke-leánykának látjuk, szóhasználatának megvan a maga bája. Egyszerű a történet, mégis eléggé drámai, hogy a világtól elzárt kisasszonyok telesírják rajta a keszkenőjüket. Még azt is megkockáztatom, hogy némelyik mondat annyira haladó szellemű, akár lázítónak is lehet őket olvasni. Fannit városi gondolkodású barátnéja tanítgatja, mi fán terem a férfi és nő. Sorsa és végzete mi más lehetne, mint a meg nem értett, titkos szerelem.

Fannit a kezembe Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk című könyve adta. A témát aktuálisnak azért látta, mert Garaczi László írt egy Fanni című novellát. „Ha valaki kb. kétszáz évvel a keletkezése után újraírja az első magyar regényt, akkor azt nem foghatjuk fel másként, csakis szimbolikus gesztusként. Márpedig Garaczi László éppen ezt tette. ” A két írás egymás mellett valóban érdekes, még ha az arányok külön durvára vannak is véve.

2 hozzászólás
Tilla>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Drága Fannikám!
Először is szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szerettem olvasni soraidat. Te és korod a magyar nyelvet olyan díszesre festitek, hogy szinte bánom, amiért nem százévekkel korábban születtem. Naplójegyzeteid és leveleid nagyrésze ugyan nem szól másról, mint hogy mennyire nem szeret téged senki a világon és neked sincs senki, akit szerethetnél, aztán meg persze arról, hogy nem élhetsz már Ő nélküle, de nem neheztelek rád emiatt – ha a mai tizenhat éves lánykák naplójába néznénk bele, akkor sem olvashatnánk másról, legfeljebb csak más szavakkal, valamivel tömörebben, mondjuk így: „depi vok :( ”, amikor pedig végre rájuk borul az első szerelem, akkor így: <3 (gyanítom, e szavak és jelek értelme nem világos előtted, hidd el, ez nem a te hibád).
Valójában azért gondoltam, hogy írok neked, mert valami nagyon kikívánkozik belőlem. Te lány, neked eszedbe sem jutott, hogy kompromittáld magad?! Ne háborodj fel, ne is pirulj bele kérdésembe, nem gondolom, hogy te valamiféle rosszhírű nőszemély lennél, csak hát szerintem egy csapásra megoldódtak volna a gondjaid. És éppen így volt szokás megoldani a szerelmesek gondjait a te idődben, nem? Igaz, valószínűleg kitagadtak volna, és mivel a drága Józsidnak a katonai hivatás volt kiszabva, talán még állandó lakhelyetek sem lett volna, nem is beszélve az elegendő anyagi javakról, de … de ha a szív már választott, akkor miért szegültök ellen e fölsőbb rendelésnek? Ahelyett, hogy csak úgy belehalsz az elkeseredésbe, nem lehett volna – ugyan drasztikus, ám mégis – jobb megoldás az a bizonyos kompromittálás?
Meggondolni te, Fanni, ugyan már nem tudod, a világba így kikiáltanom mégis szükségét éreztem, s ezt nézd el nekem.
Őszinte barátsággal,
Tilla

1 hozzászólás
GTM P>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Szegény Fanni! Nem elég, hogy annyit szenvedett, és nem talált megértő, szerető szóra azoktól, akiktől rövid életében függött, még az utókor is idegenkedik könnyeitől!

Biztos nem teszem én sem a kedvencek közé, hisz bárhogy is nézem, elszállt felette ez idő. Egy művet azonban nem értékelhetünk a korából kiszakítva. Egy szentimentális regényen nem kérhetjük számon a könnyeket! Olyan természetes része volt az annak a kornak, mint a levegő. Sőt ez volt a haladó, az előremutató, a romantikához vezető korstílus és életérzés. Ez volt a kor lázadása az érzelmek nélküli, pénz, hatalom, és földbirtok uralta világ ellen. Még nem tellett többre az új nemzedéktől, még nem volt elég erős. Csokonai Lillája még nem tudott szembeszállni a szülői akarattal. A Lilláknak és Fanniknak csak a sírás maradt. De az ő könnyeik nélkül, nem lett volna ötven évvel később Petőfinek Júliája. Ennyi idő kellett, hogy megerősödjenek az új generációk, és tenni is tudjanak sóhajtozás helyett. Ezt azonban valóban csak akkor érthetjük meg, ha belehelyezkedünk a korba, ha elfogadjuk Fanni valóságát, és semmi esetre sem mai életérzésünk alapján ítéljük meg őt és magát a művet. Mert valóban, nekünk ez a stílus már idegen.

De gyönyörű, számomra meglepően költői a nyelv. Régisége ellenére is eleven, és könnyen olvasható. Különösen a természet leírása, a hasonlatok szépségesek. Fanni érzései pedig hitelesek, valódiak, naivitásukban is mélyről fakadók. Különleges élmény volt olvasni.

Magam úgy vagyok most ezzel a regénnyel, mint múzeumok különlegesen becses régi darabjaival. Mondjuk egy násfával, vagy egy porcelánedénnyel. Nem az én stílusom, haza nem vinném, fel nem venném, nem használnám naponta. Talán még azt is mondanám, hogy nem tetszik. De a kiállítási tárlóban rácsodálkozom, értékelem szépségét, tisztelettel adózom a mesternek, aki megalkotta, és a kornak, amit megidéz. Aztán visszatérek a megszokott mindennapi tárgyaimhoz, mert ez az én világom. Arra pedig ünnepi hangulattal, gondolok, mert a múzeumlátogatás nekem mindig kicsit ünnep is.
Ilyen ünnep volt számomra ez a két óra, amit a Fanni hagyományaival töltöttem.

chibizso>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Érdekes, nekem kötelezőként kimaradt a Fanni hagyományai és nem saját mulasztás miatt, hanem nem adták fel. Aztán a magyar szakot is kikerültem, így teljesen lemaradtam Fanniról. Viszont élénken emlékeztem róla irodalom óráról és azért, mert magyartanárom említette a könyvet. Azt mondta róla, hogy Fanni csak így van, sír a leveleiben, de nem csinál semmit. Gimisként nem értettem, hogy akkor egyáltalán mitől lehet érdekes ez a könyv, miért része a magyar irodalmi kánonnak? Molyos pályafutásom alatt ez a gondolat pedig csak erősödött bennem. Így választottam be Fannit a Je suis snob kihívás 8. pontjához: egy könyv, ami „az alapműveltség része”*, és így ránézésre nagyon nem érted, hogy hogyan kerülhetett oda.

Ezúttal kiderült, hogy alaptalan volt az előítéletem, de mindenképpen a megfelelő korban olvastam, egyetemi tanulmányaim után. Van egy Irodalmi nőalakok órám, amire önszorgalomból bejárok, kicsit a hatása alatt vagyok még, így akaratlanul is ilyen szemszögből olvastam a Fannit. A levelein keresztül nagy vonalakban kapunk egy korrajzot, amiben láthatjuk, milyen korlátok közé is szorul Fanni (hogy utaljak a plusz óra nevére). Emellett sokszor üdítően lázadóak a főhősnő szavai. Sajnos nincs olyan átfogó tudásom magyar irodalomból, de megkockáztatom, hogy a Fanni hagyományai az első olyan regények között van, ami ilyen nyíltan ki mert olyan dolgokat mondani, amiket talán még a mai nap sem illik (pl. szülők kritizálása, a negatív érzelmek felvállalása stb.). Nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, hisz végülis ez egy szentimentalista regény (ezért mínusz egy csillag: annak ellenére, hogy szeretek emberi érzelmekről olvasni és ezekben tocsogni, a szentimentalizmus, mint irodalomi irányzat [?] sosem fogott meg), de szerencsére nem csak ezen van a hangsúly. Sok kritikát kap, például, a társadalom, Fannitól megkapja a magáét érzéketlenségéért. Ezzel szemben a főhősnő vállalja érzéseit (mondjuk ez nem számít forradalminak a regényben, a nőket általában érzelmesnek szokták ábrázolni) és a közösség nemtetszése ellenére is barátkozik a lecsúszott özvegy bárónővel és osztozik fájdalmában, később pedig szerelmesnek mer lenni, nem anyagi érdekből néz magának párt a bálokon.

Mellesleg, ez a lázadás tetszett meg Fanniban. Ahogy írtam, megvannak a maga korlátjai (spoiler), amiken ha úgymond tökösebb lenne (azaz vállalná a közösség kirekesztését), át is tudna lépni. De a korlátjai között mozogva is képes lázadni, mégha csak papíron is teszi azt. Mindenesetre, nagyon tetszett ez Fanniban.

Sok minden nem történik a Fanni hagyományaiban, saját korának korlátjai között mozog Fanni és nagyon archaikus a nyelvezete (szerintem érdemes lenne megfontolni a szöveg modernizálását, ha még szeretnék tanítani iskolásoknak ezt), de mindezek ellenére is tetszett, kifejezetten pozitív csalódás.

*Szerintem a magyar műveltségnek mindenképpen része.

sztimi53>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Az elején azt gondoltam nem az én világom ez a szenvedés, ez a reményvesztettség, másrészt ez a lelkendezés, beletörődés-tűrés sem. Olyan mély szomorúság szakad föl e lyány mellyibűl. Akár untathatott is volna ez a siralom – az elején talán untatott is – de annyira szántam a szeretetlen lényt, valahol útközben megszerettem. Bárha tudnék ilyenformán írni, efféle stílusban, mint ezt a Kármán! (Azt hiszem @cippo tud). Összességében úgy indultam neki, hogy nem fogom szeretni, de olyan ez a regényke-naplóka-levélke, mint egy szépséges magyar népdal, benne szegénységgel, veszteséggel, gyötrelmes szerelemmel, halállal.

2 hozzászólás
K>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Nagyon érdekesnek találtam, amikor azt olvastam, hogy ez az első magyar regény, mellyel „A képzeletek országlása kezdődik…” Az elején megfogtak a leírások, és Fannival is tudtam azonosulni: érzékenység, melankólia, társaságkerülés, olvasás, írás, szenvelgés az érzeketlen, kibeszélő közegtől (pedig csak saját híján más baját veszik a nyakukba…). A barátnéje emelt fővel való szenvedése szimpatikus volt számomra. Amikor a szerelemről okítja, és Fanni megalkotja az ideálját, Platón jut eszembe. Akivel aztán találkozik is (nem Platónnal, hanem az ideállal). Érzelmeiről mélyen, hosszasan vall, de ír egy olyat is, hogy „szerelme mentes minden testiségtől”. Tudom, hogy bőven más kor volt az; maga a szerelem, az érzelmek világa nem élvezett prioritást – sőt, a házasságnak inkább anyagias, praktikus funkciója volt; de ettől úgy éreztem, ez inkább egy első, még kissé naiv fellángolás. Viszont másutt olvastam: az embert szerelmének pusztán az arca is boldoggá teszi, amivel egyet értettem. Amikor kiderül, hogy nem lehetnek egymáséi, a korábban említettek mellé még egy fontos elem kerül a romantika jegyei közül, nevezetesen az elérhetetlen utáni vágy (illetve az érzelmek, érzékiség fontossága az anyagias élettel szemben). Ezt megelőzően még barátnéja is elhagyja, így ezt a két veszteséget a gunyoros, érzéketlen környezettel magára hagyatván nem képes elviselni. Állapota egyre csak romlik, majd teste föladja a harcot, melyet lelke nyert – nem volt már, ami az élethez kösse, elvágyott e világból.
A könyvet befejezvén arra gondoltam, lehetséges-e így, ilyet írni, neurózis nélkül…?

worsi P>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Olvasás közben jutott eszembe, hogy sokat segítene néha, ha a kötelező olvasmány elolvasása előtt beszélnénk róla irodalomórán. Nekünk ez nem volt kötelező, de például a bátyám nagyon utálta, és a 63% itt a Molyon is eléggé sokatmondó.
Úgy kezdtem bele, hogy több 18. századi levélregényt olvastam már (mondjuk főleg franciákat, például a Perzsa leveleket), úgyhogy ismerős volt a „találtam egy kupac levelet, semmi közöm hozzá, én csak közreadom” magyarázat a regény elején. Aztán meg Kosztolányi is írt róla ebben, vagyis nagyjából tudtam, mire számíthatok.
A maga műfajában szerintem nincs ezzel semmi gond. Viszont tényleg hasznos hozzá némi előismeret, hogy ne csapja a falhoz az olvasó.

19 hozzászólás
zcserei>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Végig arra gondoltam, hogy T-ai nem más, mint a szerző megnyilvánulása, aki álmodozik arról, hogy egy törékeny nő így ragaszkodjon hozzá.

Nem olvastam kötelezőként, mint megannyi más kötelezőt. Ez volt az összes közül a legrosszabb hírű, csodálom is, hogy ez nem motivált, hogy mégis meglessem.

Nem tudom, hogy miért szidták olyan sokan, számomra egy nagyon érdekes betekintés volt az irodalomtörténetbe és nyelvünk egy korábbi állapotába egyaránt, minden oldalát élveztem.

2 hozzászólás
Olya>!
Kármán József: Fanni hagyományai

Ez az az olvasmány, melyet akár egy nekilendüléssel is el lehetne olvasni. Én napokig húztam.
Nem azért húztam, mert stílusa kissé távol állhat a mai kor olvasójától, és időt igényel a ráhangolódásra, hanem inkább azért, mert ahogy haladunk előre a történetben, egyre súlyosabb, töményebb érzelemzsákok nehezednek vállainkra. Egyre inkább fokozódnak a belső történések, a kintiek pedig lelassulnak, kezdenek fátyolossá válni, annak ellenére, hogy a tavasz közeleg. Nem könnyű ilyen körülmények között belevágtatni a vészjósló végbe.
A beteljesülésre váró szerelemnek útját állják, és mi, a szemlélők tudatában vagyunk annak, hogy ezt csak szép csendesen lehet végigélni.

Kötelezőként nem emlékszem rá. Lehet el sem olvastam. Nem is tudnék szemrehányást tenni magamnak érte, hisz úgy gondolom, most így felnőtt fejjel, hogy egy tizenévesnek jól meg kellene érvelni a miérteket, illetve azt a keretet, melyre ráépítheti a történetet. Mert, ha nem, félredobja, kicsapja a harmadikról, tűzbe veti, és a magyartanárát is utána kívánja.

De mindezektől eltekintve, jó olvasni ezt az oldalakon át hömpölygő gyötrődést, mély szenvedélyt és szenvedést.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával.

22. oldal, Talentum Diákkönyvtár

2 hozzászólás
gb_>!

Sűrű kinn a levegő, a pelyhek szaporábban hullnak, és nevelik a havat, mely az éjjel beterítette a földet… Én ablakomnál ábrándozom, és késérik szemeim a leeső hópelyheket… A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörűség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat – Ő.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Fanniii>!

Ez az édes szédelgés, ez a szemfényvesztő elbódulása a szívnek nem a mi hatalmunkban áll. Nem akaratunktól függ, hogy szeressünk – de az okosság azt megelőzheti, hogy azt ne szeressük, aki arra nem érdemes.

XIX.

SophieOswald>!

Ó, be itt!… Veteményeskertünk ajtaja megett, melyen a gyümölcsösbe járnak, a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára, és ezen nyájas boltozat alatt áll az én kis asztalkám, amelynél oly jóízű az olvasás. Ide lopom ki magamat sok vasárnap délutánján és sok korán reggelen, mikor senki sem lát, senki sem bánt. Itt olvasok orozva, itt írok, itt sírok orozva.

I.

Fay>!

„Ó, barátném (megfogá egyszerre nagy indulattal kezemet), a gyötrelem és gyönyörűség határosak, és minden szempillantásban öszvetalálkoznak. A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé.”

27-28. oldal

Frank_Spielmann I>!

Oly édes, bájoló érzés – és mégis fájdalmas. Az örömtűl dobog szívem – és mégis könnyel telik szemem.

Fanni hagyományai - III.

Fay>!

Elfelejteni!… Lehet-é elfelejteni?… Miért nem tudok én elfelejteni?

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Az ajtó
Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Ottlik Géza: Iskola a határon
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Verter gyötrelmei
Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Jean Webster: Nyakigláb Apó