Fanni ​hagyományai 346 csillagozás

Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai Kármán József: Fanni hagyományai

Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életről kell lemondania. Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott , levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt. Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak. De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk a hozományuk. Egyetlen lehetőségük az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság…

Eredeti megjelenés éve: 1794

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Olcsó könyvtár, Magyar Klasszikusok

>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2014
50 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786069373521
>!
Konsept-H, Piliscsaba, 2009
52 oldal · ISBN: 9789639933194
>!
Corvin, Déva, 2006

11 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Most olvassa 15

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Kármán József: Fanni hagyományai

Újraolvasás vége.

Fanni forevör. Nagyjából ugyanannyi baja van, mint a Szigeti veszedelemnek: több száz évvel ezelőtti magyar nyelven írták, úgyhogy olyan, mint idegen nyelven olvasni. Pedig különben illetlenül jó. Nem mintha minden szavával egyetértenék, sőt, de azért rendkívül örülök, hogy van nekünk.

Igen, tudom, van benne sok szenvedés, amelynek az okát nem is igazán lehet érteni. Igen, tudom, túlfolyik a rengeteg könnytől és vágyakozástól. Ha viszont az ember megszereti a stílusát,* és a sok olvasmánya már megedzette annyira, hogy a könnyek és vágyakozás mögé is lásson, akkor bőven lesz neki mit felfedeznie még a könyvben. Megköszöni a fáradozást.**

Fanni – ma divatos szóval élve – introvertált jellem. Olvas, naplót ír, nagyon csendes, nehezen barátkozik, de azért a kevés barátjáért mindenre képes. Látszólag túlteng benne az érzelemvilág, főleg, ha azt a temérdek könnyet nézi az ember, valójában azonban nagyon is komoly szerepe van az életében a gondolkodásnak. Konkrétan a platóni filozófiának. Azért nyílik és teljesedik ki a szerelemben, mert előzőleg józan mérlegelés és barátnőjével való hosszas elméleti beszélgetések után eldönti, hogy ő ki fog nyílni és teljesedni a szerelemben, sőt azt is, milyen típust fog választani. A „szerelem első látásra” sablonja itt valójában valami egészen mást takar. Nem arról van szó, hogy Fanni beleszeret az első szembejövő férfiba. Hanem – a későbbiek ismeretében – arról, hogy Fanni egy tekintettel ügyesen kiszúrja a mulató társaságban azt az egyet, aki tényleg, de tényleg minden elemében megfelel annak a képnek, amelyet előre megalkotott.

A saját tükörképét.

Mert ez a T-ai Józsi, akárki is legyen, Fanni fiúban. Ugyanaz az introverzió, ugyanaz az érzékenység, ugyanaz a társaságban tapasztalt magány, ugyanaz a passzivitás, valamint milliliterre pontosan azonos mennyiségű könny. spoiler A regény első mondatai (amikor utoljára jelenik meg bennük férfi nézőpont) már dicsőítik, sőt piedesztálra emelik a női passzivitást, és (férfi és női) történelmi alakokkal egy szintre emelik annak idealizált képviselőit. Speciel a regény férfiideálja is odaállhat mellé nyugodtan.

spoiler

Szóval itt van ez a nő, ez a modern Hamupipőke, gonosz mostohával, kegyetlen mostohatestvérekkel, egy kétgyerekes tündér keresztanyával a szomszédban, sajnos mogyorófa és tökhintó nélkül, de szerencsére utóbbira a bálban megismert királyfi nem is tart igényt. (Mondjuk, a mogyorófa azért kéne.) Vágyakozik valami ismeretlenre, beleszeret a szerelembe, megalkot egy ideálképet, megtalálja a földi mását, beleszeret, de a szerelemtől szellemi örömöket (is) vár, meg is kapja, a távollétet és a magányt viszont nem bírja, ismeretlen – nyilvánvalóan idegi eredetű – betegséget kap, és a gyenge szervezet föladja, de közben folyamatosan vágyakozik odaátra, másfajta lénnyé való átalakulásra. Mint Silja. Az is milyen szép.

Nem is olyan passzív ez a Fanni.

Ja, igen, a Bechdel-teszt. :) Mindenkit megnyugtatok, átmegy rajta a regény. Tetszik nekem a titokzatos keletkezéstörténete (is), és tökéletesen megértem, hogy sokáig női szerző regényének tartották. Most se vagyok egészen biztos benne, hogy nem az. Nem úgy értem, hogy Fannit valós személynek tekinteném, hanem úgy értem, hogy kavartak éppen eleget a megjelenéssel, Kármánról meg kényelmesen keveset tudunk, hadd higgyem már merészebb napjaimon, hogy nem ő volt az elkövető.*** :D A legtöbb esetben azt mondtam: jó, azért (egyes) férfiak azt csak szeretnék, hogy ennyire körülöttük forogjon a nők minden gondolata. De amikor a szomszédasszony filozófiára tanítja Fannit, amikor kiderül, hogy Fanni a szerelembe szerelmes,**** amikor a gyerekek ruhájáról beszélgetnek, amikor gyorsan őszinte barátság alakul ki Fanni és a kedves grófnő között… akkor igazán alig hiányzik más a női társalgásból, mint az, hogy valaki két gombolyag törtfehér színű fonalat kérjen a másiktól, mert kifogyott neki. :) Ilyenkor a női nézőpont ábrázolása szinte tökéletes. Ha ezt férfi írta, hát megkeresem a szalmakalapomat, és megemelem előtte.

* Hát kell hozzá a kifacsart ízlés, de az az ízlés aztán mindent megtalál az ilyen elmeszüleményekben, hogy „hajam természetes színében, szorgalom nélkül rendbe szedve”, vagy „a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára”, azt meg, hogy a főszereplő új helyre kerül társasági életet élni, úgy mondja, hogy „Szokatlan, új játékpiac van körülöttem, édes barátném!” :) Hát lehet ezt nem szeretni? :D Kár, hogy idegen nyelvre lefordíthatatlan. Vagy ne sajnáljam? Csak a miénk. ;)
** Én meg Szilágyi Márton okosítását, amelynek köszönhetően már egyetemista koromban közel kerülhetett hozzám ez a kis könyv. Gimnazistaként is tetszett, de Szilágyit olvasva világosodtam meg. Jó vót. :)
*** Igen, tudom, nem „eredeti munka”, legalábbis mai értelemben. Igen, tudom, német wertheriádából fordították, ezért hajlandó vagyok megbocsátani Goethének azt a paródiagyanús rémedvényt. De azt is tudom, hogy Kármán korában a fordítás átdolgozást, újrafeldolgozást jelentett. Most vagy nem tekintem magyar író érdemének a Fannit, vagy menjen a sunyiba az összes posztmodern író, nem szabad nekik korábbi mintát kreatívan átdolgozni.
**** Ovidius után sort kerítek Apuleiusra, esküszöm!

>!
Akkord, 1998
68 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636450072
4 hozzászólás
>!
sophie P
Kármán József: Fanni hagyományai

Én azokkal vagyok, akik azt mondják, hogy csuda kis darab ez. Egyszeri és megismételhetetlen.

„Az első magyar regény” – mondja Szabó Magda az előszóban, ugyanakkor egy korabeli – összesen három lapszámot megért – „magazin” egyik attrakciója. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az írás 1794-ben milyen körülmények között jött létre, és kik voltak azok a kevesek, akik annak idején olvasták, olvashatták. S akkor Fannit máris Hamupipőke-leánykának látjuk, szóhasználatának megvan a maga bája. Egyszerű a történet, mégis eléggé drámai, hogy a világtól elzárt kisasszonyok telesírják rajta a keszkenőjüket. Még azt is megkockáztatom, hogy némelyik mondat annyira haladó szellemű, akár lázítónak is lehet őket olvasni. Fannit városi gondolkodású barátnéja tanítgatja, mi fán terem a férfi és nő. Sorsa és végzete mi más lehetne, mint a meg nem értett, titkos szerelem.

Fannit a kezembe Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk című könyve adta. A témát aktuálisnak azért látta, mert Garaczi László írt egy Fanni című novellát. „Ha valaki kb. kétszáz évvel a keletkezése után újraírja az első magyar regényt, akkor azt nem foghatjuk fel másként, csakis szimbolikus gesztusként. Márpedig Garaczi László éppen ezt tette. ” A két írás egymás mellett valóban érdekes, még ha az arányok külön durvára vannak is véve.

2 hozzászólás
>!
Tilla
Kármán József: Fanni hagyományai

Drága Fannikám!
Először is szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szerettem olvasni soraidat. Te és korod a magyar nyelvet olyan díszesre festitek, hogy szinte bánom, amiért nem százévekkel korábban születtem. Naplójegyzeteid és leveleid nagyrésze ugyan nem szól másról, mint hogy mennyire nem szeret téged senki a világon és neked sincs senki, akit szerethetnél, aztán meg persze arról, hogy nem élhetsz már Ő nélküle, de nem neheztelek rád emiatt – ha a mai tizenhat éves lánykák naplójába néznénk bele, akkor sem olvashatnánk másról, legfeljebb csak más szavakkal, valamivel tömörebben, mondjuk így: „depi vok :( ”, amikor pedig végre rájuk borul az első szerelem, akkor így: <3 (gyanítom, e szavak és jelek értelme nem világos előtted, hidd el, ez nem a te hibád).
Valójában azért gondoltam, hogy írok neked, mert valami nagyon kikívánkozik belőlem. Te lány, neked eszedbe sem jutott, hogy kompromittáld magad?! Ne háborodj fel, ne is pirulj bele kérdésembe, nem gondolom, hogy te valamiféle rosszhírű nőszemély lennél, csak hát szerintem egy csapásra megoldódtak volna a gondjaid. És éppen így volt szokás megoldani a szerelmesek gondjait a te idődben, nem? Igaz, valószínűleg kitagadtak volna, és mivel a drága Józsidnak a katonai hivatás volt kiszabva, talán még állandó lakhelyetek sem lett volna, nem is beszélve az elegendő anyagi javakról, de … de ha a szív már választott, akkor miért szegültök ellen e fölsőbb rendelésnek? Ahelyett, hogy csak úgy belehalsz az elkeseredésbe, nem lehett volna – ugyan drasztikus, ám mégis – jobb megoldás az a bizonyos kompromittálás?
Meggondolni te, Fanni, ugyan már nem tudod, a világba így kikiáltanom mégis szükségét éreztem, s ezt nézd el nekem.
Őszinte barátsággal,
Tilla

1 hozzászólás
>!
GTM P
Kármán József: Fanni hagyományai

Szegény Fanni! Nem elég, hogy annyit szenvedett, és nem talált megértő, szerető szóra azoktól, akiktől rövid életében függött, még az utókor is idegenkedik könnyeitől!

Biztos nem teszem én sem a kedvencek közé, hisz bárhogy is nézem, elszállt felette ez idő. Egy művet azonban nem értékelhetünk a korából kiszakítva. Egy szentimentális regényen nem kérhetjük számon a könnyeket! Olyan természetes része volt az annak a kornak, mint a levegő. Sőt ez volt a haladó, az előremutató, a romantikához vezető korstílus és életérzés. Ez volt a kor lázadása az érzelmek nélküli, pénz, hatalom, és földbirtok uralta világ ellen. Még nem tellett többre az új nemzedéktől, még nem volt elég erős. Csokonai Lillája még nem tudott szembeszállni a szülői akarattal. A Lilláknak és Fanniknak csak a sírás maradt. De az ő könnyeik nélkül, nem lett volna ötven évvel később Petőfinek Júliája. Ennyi idő kellett, hogy megerősödjenek az új generációk, és tenni is tudjanak sóhajtozás helyett. Ezt azonban valóban csak akkor érthetjük meg, ha belehelyezkedünk a korba, ha elfogadjuk Fanni valóságát, és semmi esetre sem mai életérzésünk alapján ítéljük meg őt és magát a művet. Mert valóban, nekünk ez a stílus már idegen.

De gyönyörű, számomra meglepően költői a nyelv. Régisége ellenére is eleven, és könnyen olvasható. Különösen a természet leírása, a hasonlatok szépségesek. Fanni érzései pedig hitelesek, valódiak, naivitásukban is mélyről fakadók. Különleges élmény volt olvasni.

Magam úgy vagyok most ezzel a regénnyel, mint múzeumok különlegesen becses régi darabjaival. Mondjuk egy násfával, vagy egy porcelánedénnyel. Nem az én stílusom, haza nem vinném, fel nem venném, nem használnám naponta. Talán még azt is mondanám, hogy nem tetszik. De a kiállítási tárlóban rácsodálkozom, értékelem szépségét, tisztelettel adózom a mesternek, aki megalkotta, és a kornak, amit megidéz. Aztán visszatérek a megszokott mindennapi tárgyaimhoz, mert ez az én világom. Arra pedig ünnepi hangulattal, gondolok, mert a múzeumlátogatás nekem mindig kicsit ünnep is.
Ilyen ünnep volt számomra ez a két óra, amit a Fanni hagyományaival töltöttem.

>!
MrClee I
Kármán József: Fanni hagyományai

Vannak olyan könyvek az irodalomban, amit stílusos lehúzni. Ilyen ez is, a Szigeti veszedelem, a Bánk bán, vagy mondjuk Az ifjú Werther szenvedései Goethe-től. Sajnos ez a 4 könyv közül még csak kettőt olvastam, ezt. valamint a Bánk bánt, de biztos vagyok benne, hogy nem érdemelnek ekkora negatív visszajelzést, mint amit kaptak. A Bánk bán nyomába sem érhet Ibsennek, ez tény, de rengeteg olyan könyv van, ami egy forintot sem ér, mégis agyon lett sztárolva, csak mert jó volt a reklámja, vagy mert néhány híresség azt mondta, hogy ez bizony jó, így a tömegszellem útját járva a könyv sikeres lett.

Számomra sem tökéletes könyv a Fanni hagyományai, de rendkívül jó részleteket tudtam felfedezni, amivel Kármán (vagy Fanni) a szívemig hatolt. Sajnos ami a befejezését illeti, az nagyon szomorú, de mi más történhetett volna? Nem tojhat az egész világra, és kezdhet új életet, az nem egy ilyen érzelemvilágú emberhez méltó. Erős volt ő, a maga módján. Egyetlen hibája volt, és az, hogy mindennél jobban vágyott a szerelemre. Ez a vágyakozás pedig diadalmaskodott felette.
Én nem ítélem el amiatt, mert nem volt képes legyőzni ezt az érzést.

2 hozzászólás
>!
chibizso
Kármán József: Fanni hagyományai

Érdekes, nekem kötelezőként kimaradt a Fanni hagyományai és nem saját mulasztás miatt, hanem nem adták fel. Aztán a magyar szakot is kikerültem, így teljesen lemaradtam Fanniról. Viszont élénken emlékeztem róla irodalom óráról és azért, mert magyartanárom említette a könyvet. Azt mondta róla, hogy Fanni csak így van, sír a leveleiben, de nem csinál semmit. Gimisként nem értettem, hogy akkor egyáltalán mitől lehet érdekes ez a könyv, miért része a magyar irodalmi kánonnak? Molyos pályafutásom alatt ez a gondolat pedig csak erősödött bennem. Így választottam be Fannit a Je suis snob kihívás 8. pontjához: egy könyv, ami „az alapműveltség része”*, és így ránézésre nagyon nem érted, hogy hogyan kerülhetett oda.

Ezúttal kiderült, hogy alaptalan volt az előítéletem, de mindenképpen a megfelelő korban olvastam, egyetemi tanulmányaim után. Van egy Irodalmi nőalakok órám, amire önszorgalomból bejárok, kicsit a hatása alatt vagyok még, így akaratlanul is ilyen szemszögből olvastam a Fannit. A levelein keresztül nagy vonalakban kapunk egy korrajzot, amiben láthatjuk, milyen korlátok közé is szorul Fanni (hogy utaljak a plusz óra nevére). Emellett sokszor üdítően lázadóak a főhősnő szavai. Sajnos nincs olyan átfogó tudásom magyar irodalomból, de megkockáztatom, hogy a Fanni hagyományai az első olyan regények között van, ami ilyen nyíltan ki mert olyan dolgokat mondani, amiket talán még a mai nap sem illik (pl. szülők kritizálása, a negatív érzelmek felvállalása stb.). Nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, hisz végülis ez egy szentimentalista regény (ezért mínusz egy csillag: annak ellenére, hogy szeretek emberi érzelmekről olvasni és ezekben tocsogni, a szentimentalizmus, mint irodalomi irányzat [?] sosem fogott meg), de szerencsére nem csak ezen van a hangsúly. Sok kritikát kap, például, a társadalom, Fannitól megkapja a magáét érzéketlenségéért. Ezzel szemben a főhősnő vállalja érzéseit (mondjuk ez nem számít forradalminak a regényben, a nőket általában érzelmesnek szokták ábrázolni) és a közösség nemtetszése ellenére is barátkozik a lecsúszott özvegy bárónővel és osztozik fájdalmában, később pedig szerelmesnek mer lenni, nem anyagi érdekből néz magának párt a bálokon.

Mellesleg, ez a lázadás tetszett meg Fanniban. Ahogy írtam, megvannak a maga korlátjai (spoiler), amiken ha úgymond tökösebb lenne (azaz vállalná a közösség kirekesztését), át is tudna lépni. De a korlátjai között mozogva is képes lázadni, mégha csak papíron is teszi azt. Mindenesetre, nagyon tetszett ez Fanniban.

Sok minden nem történik a Fanni hagyományaiban, saját korának korlátjai között mozog Fanni és nagyon archaikus a nyelvezete (szerintem érdemes lenne megfontolni a szöveg modernizálását, ha még szeretnék tanítani iskolásoknak ezt), de mindezek ellenére is tetszett, kifejezetten pozitív csalódás.

*Szerintem a magyar műveltségnek mindenképpen része.

>!
Penthesiléa
Kármán József: Fanni hagyományai

Olyan volt olvasni, mintha Fanni gondolataiban sétáltam volna. Az egészet valami nyugtalanító, baljós titokzatosság járta át, mintha (láz)álomtöredékekből állna. A naplójelleg, a levelek és a monogramok miatt számomra úgy tűnt, a történet csupán egy beteg elme kitalációja, egy olyan személyé, aki szinte a saját fejében él, és külön valóságot épít fel magának. Ahhoz, hogy a mű elolvasása maradandó élménnyé váljon, hozzájárult a hang is, amelyet a narrátorhoz képzeltem (egyedi, valahogy más, mint a többi), valamint már maga a nyelvezet részét képezte a jellegzetes hangulatnak.

>!
worsi ASP
Kármán József: Fanni hagyományai

Olvasás közben jutott eszembe, hogy sokat segítene néha, ha a kötelező olvasmány elolvasása előtt beszélnénk róla irodalomórán. Nekünk ez nem volt kötelező, de például a bátyám nagyon utálta, és a 63% itt a Molyon is eléggé sokatmondó.
Úgy kezdtem bele, hogy több 18. századi levélregényt olvastam már (mondjuk főleg franciákat, például a Perzsa leveleket), úgyhogy ismerős volt a „találtam egy kupac levelet, semmi közöm hozzá, én csak közreadom” magyarázat a regény elején. Aztán meg Kosztolányi is írt róla ebben, vagyis nagyjából tudtam, mire számíthatok.
A maga műfajában szerintem nincs ezzel semmi gond. Viszont tényleg hasznos hozzá némi előismeret, hogy ne csapja a falhoz az olvasó.

19 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Kármán József: Fanni hagyományai

Az elején azt gondoltam nem az én világom ez a szenvedés, ez a reményvesztettség, másrészt ez a lelkendezés, beletörődés-tűrés sem. Olyan mély szomorúság szakad föl e lyány mellyibűl. Akár untathatott is volna ez a siralom – az elején talán untatott is – de annyira szántam a szeretetlen lényt, valahol útközben megszerettem. Bárha tudnék ilyenformán írni, efféle stílusban, mint ezt a Kármán! (Azt hiszem @cippo tud). Összességében úgy indultam neki, hogy nem fogom szeretni, de olyan ez a regényke-naplóka-levélke, mint egy szépséges magyar népdal, benne szegénységgel, veszteséggel, gyötrelmes szerelemmel, halállal.

2 hozzászólás
>!
christine
Kármán József: Fanni hagyományai

Érettségire kell.
Tulajdonképpen ezzel a könyvvel az a bajom, hogy egy idő után unalmassá, fájdalmassá vált Fanni szenvedése, ami miatt magam is kissé depresszióssá váltam – erős túlzás, de ha hosszabb lett volna, akkor valószínűleg megtörtént volna ez is.
Érdekes kérdéseket vet fel a mű, és ahogy az osztályban, a tanárnő segítségével kivesézzük a részleteit, egyre csak bizonytalanabbá válok vele kapcsolatban…


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával.

22. oldal, Talentum Diákkönyvtár

2 hozzászólás
>!
gb_

Sűrű kinn a levegő, a pelyhek szaporábban hullnak, és nevelik a havat, mely az éjjel beterítette a földet… Én ablakomnál ábrándozom, és késérik szemeim a leeső hópelyheket… A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörűség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat – Ő.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
SophieOswald

Ó, be itt!… Veteményeskertünk ajtaja megett, melyen a gyümölcsösbe járnak, a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára, és ezen nyájas boltozat alatt áll az én kis asztalkám, amelynél oly jóízű az olvasás. Ide lopom ki magamat sok vasárnap délutánján és sok korán reggelen, mikor senki sem lát, senki sem bánt. Itt olvasok orozva, itt írok, itt sírok orozva.

I.

>!
Frank_Spielmann I

Az emberszeretet, jóltévőség nemcsak akkor érdemel mauzóleumot, ha azt fejedelmekben találjuk, akiknél az leginkább kötelesség és legkönnyebb kötelesség. Minden embernek neve, aki azokkal a tulajdonságokkal bír, melyek a jó ember, jó polgár, jó atya, jó barát kötelességei, megérdemli, hogy a késő nyom nevezze.

Az asszonyi nemben is miért kellene csak Kleopátrák és Aspasiák emlékezetét fenntartani? – Azok a szeretetreméltók, akik elfelejtetnek, mert nem ültek királyi székben, vagy – nem szerettettek olyanoktul, akik trónusban ültek… mert jó szíveket nem bizonyíthatták meg királyi ajándékokkal… és nagy elméjeket nem trombitálták a világ előtt, de híven tűrtek, híven szerettek, férjeket és háznépeket boldoggá tették, szüleik örömei voltak, jó anyák, jó feleségek, jó leányok: miért nem érdemlenének ezek emlékezetoszlopot?

Egy szó az olvasóhoz

>!
Frank_Spielmann I

Egy kis alacsony falucska volt születésének s nevelésének helye, mégis gondolkozása módja szép volt, józan ítélettétele és szive világokat ért; mert a legnagyobb oskolában tanult – a szenvedések oskolájában.

Fanni

1 hozzászólás
>!
Fay 

„Ó, barátném (megfogá egyszerre nagy indulattal kezemet), a gyötrelem és gyönyörűség határosak, és minden szempillantásban öszvetalálkoznak. A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé.”

27-28. oldal

>!
Fay 

Elfelejteni!… Lehet-é elfelejteni?… Miért nem tudok én elfelejteni?

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Verter gyötrelmei
Johann Wolfgang Goethe: Die Leiden des jungen Werther / Az ifjú Werther szenvedései
Johann Wolfgang Goethe: Goethe válogatott művei – Regények I.
Johann Wolfgang Goethe: Szépprózai művek
Nyikolaj Mihajlovics Karamzin: Egy orosz utazó levelei
Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek I-II.
Jean-Jacques Rousseau: Júlia, a második Heloïse