Az ​üzleti világról a tradíció fényében 4 csillagozás

Karlo Z. Valois: Az üzleti világról a tradíció fényében

"Jelen ​mű megrendítően nagy vállalás. A szerző arra tesz kísérletet, hogy a XIX. század óta magát kapitalizmusnak nevező létszerveződési mód hétköznapi lejátszástechnikai felszínének mindenki számára megragadható üzleti jelenségei mögött meghúzódó, mindenki elől rejtett dimenzióit próbálja feltárni. Teszi mindezt úgy, hogy mindenkinek világossá váljon, ebből a csapdából nemigen lesz – könnyű, gyors és olcsó – szabadulás.
Mert ahogy Lao-ce mondja a Tao te king-ben, jót cselekedni mindig nagyon nehéz és fáradságos, míg rosszat cselekedni mindig könnyű és szórakoztató. Csoda-e – teszi fel a kérdést –, hogy sokkal többször választjuk a rosszat a jó helyett?" Bogár László

Miért érzik sokan úgy, hogy a nagyvállalatok valójában gépek, és a dolgozók jól mérhető és könnyen cserélhető fogaskerekek benne?
Mi adja a vállalati hierarchia alapját: a mennyiségi mutatók, a korlátlan növekedés vagy az emberi kvalitások?
Miért számítanak a világosan gondolkodó, szabad… (tovább)

>!
Szenzár, Budapest, 2022
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798705

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Joker · Püthagorasz


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
Karlo Z. Valois: Az üzleti világról a tradíció fényében

Kiváló könyv, jól átgondolt szerkezettel, magasszintű témafelvetésekkel és nagyon olvasmányosan tárgyalva az üzleti élet terén egyre inkább elharapozó tendenciákat, amely mind mélyebbre viszi világunkat az anyagi/pénzügyi szolidifikációba, mert hiába a sok innováció, ha ezek nem szolgálnak egyebet, mint egy szűk kisebbség anyagi érdekeit, ráadásul szinte minden erkölcsi és emberi értéket figyelmen kívül hagyva, a legtöbb esetben kimondottan ember alatti foglalkoztatási módszerekkel hozva/kikényszerítve az egyre nagyobb és tegyük hozzá gátlástalan profitot.
A könyv részletesen bemutatja, példákkal is alátámasztva, hogy miként működik a mai biznisz, milyen hátulütői vannak a mértéktelen profithajhászásnak, mind a kis családi illetve korrekt társulások ellehetetlenítése, mind az emberek robot üzemmódban tartása, az etikátlan profitmaximalizáció útjában állók megvásárlása stb. révén.
https://moly.hu/idezetek/1628510
Elég súlyos a helyzet ebből a szemszögből nézve, de szerencsére mutat a szerző jó példákat is, új utakat kereső és találó céhek illetve ember és természetközelibb megközelítések/kezdeményezések formájában, amelyek azért azt mutatják, hogy talán nincs még minden veszve, bár a cégóriásokat már nehéz újra emberi irányba terelni.
Talán ez a könyv eljut pár a változásért tenni tudó vagy akaró vezető kezébe, akik összefogva elkezdhetnek egy szupraindividuális azaz egyén feletti úton járni, mielőtt mindennek vége lesz a mérhetetlen kapzsiságunk eredményeképpen.
Saját magunkra nézve is mutat módszereket és kiutakat, miszerint keressünk olyan munkát, amelyet akár fizetés nélkül is szívesen végeznénk, ami felemel és hozzánk ad, nem csak leszív a műszak végére, hogy aztán önmagunk tökéletesítésére nem marad már sem időnk, sem ilyesfajta vágyunk.
https://moly.hu/idezetek/1633673
Mert ezért vagyunk itt és nem azért, hogy bérrabszolgaként csak az anyagi javak mozgassanak bábuként, hogy mikor vehetem meg már az új TV-, autót, lakást, új élményeket, utazást stb.
Éljünk egyszerűen és ésszerűen és telni fog mindenre, ami valóban fontos és értékes ebben az életben, ehhez is jó példákat hoz a szerző.
Olvassátok, hogy tisztábban lássátok a körülöttünk zajló folyamatokat és tudjunk ellene tenni, ha itt lesz az ideje!
https://moly.hu/idezetek/1630093
A egyre tisztább megértés jegyében mindenképpen többször olvasós kategória és remélem, hogy még sok ilyen jellegű tanulmány és útmutató jelenik meg a világban és ezáltal talán az igazi változás sem lesz oly távoli!
A keresőknek pedig szívből ajánlom az ugyanilyen magas színvonalú Last Exit szellemi műhely előadásait is látókörünk tágítására és magasabb szintre emeléséhez. link

invincible>!
Karlo Z. Valois: Az üzleti világról a tradíció fényében

Erősen szemléletformáló hatású, de meglehetősen egyoldalú.

A szerző a metafizikai tradicionalizmus nézőpontjából elemzi és értékeli az üzleti világot, a vállalatok működését és az ezek hátterében meghúzódó mentalitást ill. a modern globális fogyasztói kapitalizmust, és annak problémáit. Nagy vonalakban megoldási javaslatokat is vázol, egyéni és közösségi szinten is. A kritikája többnyire jogos, bár a nézőpontja túlságosan elfogult. Nem tér ki a modern tömegtermelés, a kapitalizmus, a globális kereskedelem vagy a technológiai és tudományos fejlődés látványos pozitív hozadékaira – pedig vannak ilyenek bőven.

Tudomásunk szerint ugyanis sohasem volt ilyen széleskörű a jólét a Földön. Nem volt még ilyen magas a születéskor várható élettartam, nem részesült még ennyi ember intézményesített oktatásban vagy modern egészségügyi ellátásban. Sohasem volt ilyen bőség élelmiszerekből vagy más fogyasztási cikkekből. Más történelmi korokhoz képest békésebb és biztonságosabb lett a világ. Tehát minden látszat és hisztériakeltés ellenére az elmúlt néhány évtized a valaha volt legmagasabb életszínvonalat hozta el, materiális értelemben legalábbis egészen biztosan (és ezt kár lebecsülni).

A modern vállalati működést, a tömegtermelést, a gyógyszeripart, a modern építészetet, vagy a modern mezőgazdaságot és élelmiszeripart persze lehet és kell is kritikával illetni, csak nem árt figyelembe venni, hogy túl vagyunk egy elképesztő mértékű demográfiai robbanáson. A 19. század elején a Föld népessége nem érte el az 1 milliárd főt, most pedig a 8 milliárdot közelíti. Kisiparos-manufakturális gyártási technológiákkal, középkori mezőgazdasági és hagyományos élelmiszer-feldolgozási módszerekkel a Föld jelenlegi lakosságának a töredékét sem tudnánk ellátni! Mellé tehetjük persze, hogy pl. a nyugati világban elképesztő méreteket ölt a pazarlás. Minden éremnek két oldala van (lenne).

A szerző szerint a modern nagyvállalatok többnyire életidegen, mechanikus rendszerek, melyek felélik a jelen és a jövő erőforrásait, a rákos daganatokhoz hasonló módon céljuk a féktelen növekedés, a részvényesi érték maximalizálása, és csak elvétve jelenik meg náluk a társadalom és a tágabb értelemben vett közjó szolgálata. A mai dolgozóknak korlátozott lehetőségük van csak az önmegvalósításra, a kreációra, az értelmes és hasznos munkavégzésre – azaz a legtöbben nem tudják betölteni a társadalomban nekik rendelt organikus funkciókat.

A multinacionális nagyvállalatok a kontextusra való tekintet és önreflexió nélkül működnek: nincs meg bennük a képesség, hogy felismerjék, felmérjék és kezeljék a tevékenységeik hosszabbtávú káros társadalmi és környezeti következményeit, hatásait. A mai politikai-gazdasági elit rendkívül korrupt, és a saját vagyonuk és jólétük maximalizálásán kívül más felsőbbrendűnek mondható szempontok túlságosan kevéssé jelennek meg. Az előbbieken kívül a szerző élesen kritizálja a ma uralkodó mentalitást is, amely a tömegember mennyiséget a minőséggel szemben előtérbe helyező, minden tudatosságot és racionalitást mellőző, szentimentális, hedonista és rövidlátó mentalitása.

A fő fenntartásom a szerző alapállásával kapcsolatban, hogy egyszerűen nem gondolom, hogy néhány száz, néhány ezer évvel ezelőtt jobb lett volna a helyzet. Az ultrakonzervatív tradicionalisták olyan korokat idealizálnak, amelyek nem voltak élhetőbbek, jobbak, igazságosabbak vagy kielégítőbbek, de még spirituálisan emelkedettebbek sem feltétlenül. (A jelenlegi történelmi ismereteink alapján!) A tömegemberre valószínűleg soha sem volt jellemző a mély spiritualitás, a magasfokú önkontroll és lényeglátás, az erényes élet vagy a cizellált gondolkodás. Persze a társadalmi-vallási keretek mások és meghatározóbbak voltak.

Érezhetően megjelenik a könyvben a profit és a tőke szélsőjobbról és szélsőbalról is jól megszokott kárhoztatása. Nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus rendszere a racionális önérdek követésére épül, ebben a rendszerben a profit és a tőke kiemelt jelentősséggel bír. Nyilvánvaló, hogy a posztmodern embert az ebben a társadalmi-gazdasági keretrendszerben történő mindennapos működés ráneveli arra, hogy mindent pénzben vagy anyagiakban mérjen, tehát mondhatjuk, hogy a rendszer természetéből adódóan korrumpál.

A probléma ugyanakkor nem a profittal, nem a pénzzel, nem a tőkével önmagában van, hanem ezeknek az eszközöknek a mai ember életében betöltött helyével, szerepével. A profit, a pénz, a tőke helyesen szemlélve: eszközök, melyek nem rendelkeznek minőségi, csak mennyiségi vetülettel. Ezeket „jó” és „rossz” célokra egyaránt fel lehet használni – ez már az emberi minőségtől függ. Bármilyen innovációt, fejlesztést, célt meg szeretne valósítani egy szervezet, amely a közösség hosszútávú érdekeit szolgálja, ahhoz elsősorban tőkére (azaz felhalmozott profitra, tehát pénzre is) van szüksége.

A probléma lényege, hogy magasabbrendű elvek és értékek hiányában a vagyon, a pénz (a profit, a tőke) megszerzése és felhalmozása önmagában válik céllá, kvázi-értékké, és ez önmagában válik képessé arra, hogy társadalmi rangot, megbecsültséget, státuszt implikáljon.

Ugyanakkor jelenleg ennek a rendszernek értelmezhető alternatívája nincs, de az világos, hogy sürgős reformra szorul. Valóban ki kellene végre dobni a „gazdasági növekedést bármi áron” fenntarthatatlan paradigmáját (is). Olyan politikai és gazdasági vezetőkre van szükség, akiket magasabb értékek mozgatnak, és akik képesek a világunk holisztikus szemléletére.

Száz szónak is egy a vége, érdemes a könyvet olvasni, tanulmányozni.

zsoltmohaxi>!
Karlo Z. Valois: Az üzleti világról a tradíció fényében

Kiválóan megírt és egyedülálló szemléletű könyv, ami a metafizikai tradíció tágabb kontextusába helyezi és eszerint magyarázza az üzleti világ számos aspektusában tapasztalható romlottságot. E.F. Schumacher A kicsi szép c. könyvének méltó párja. Nagyvállalati munkavállalóknak különösen ajánlott a praxisok tanulmányozása végett.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

    Ne végezzünk olyan munkát, ami nem harmonizál természetünkkel, vagy ami kimondottan ellentétes azzal. Sajnos a legtöbb modern foglalkozás egyenesen emberellenes. Szerencsére azonban ezek is tartalmaznak organikus elemeket, melyek felhasználhatók arra, hogy újragondoljuk őket. Ilyen organikus elemek : valami elkészítése/kreáció, szervezés, szolgálat, vezetés, gondolkozás.

210. oldal Légy hasznodra!

Kapcsolódó szócikkek: munka
Kkatja P>!

Úgy tűnik, hogy a biznisz világa etikai szempontból meglehetősen álszent, abszurd, ahogy az emberekhez viszonyul, és a legtöbbször tényként adja el azt, amire áhítozik.
Egy-két gyakori példa: lojalitást vár az alkalmazottaktól, de tömegével bocsátja el őket, amint saját felhalmozott hibái megütnek egy bizonyos ingerküszöböt; követeli, hogy a dolgozók legyenek innovatívak, miközben arra kényszeríti őket, hogy folyamatoknak vessék alá magukat; az emberekre erőforrásként, aktívaként (de csak nyilatkozatokban, a gyakorlatban természetesen passzívaként), valamint tőkeként tekint, illetve legfeljebb alkalmazottakként. Eközben az emberi jogok bajnokaként pozicionálja magát, bár tiszteletet még színlelni is alig képes; irracionálisan lép fel, de kritikus gondolkozást vár „vezetőitől” ; megalkuvó bürökratákat alkalmaz, „fejleszt” és hatalmaz fel; takarékosságot követel, de magángépekkel repül; olyan mértékű volumenekkel, árrésekkel vagy mindkettővel operál, ami sérti az intelligenciát, az igazságérzetet és a jó ízlést; olyan környezetet teremt, ahol a hazudozás általános gyakorlat még akkor is, ha éppen nem történik törvénysértés, illetve ha nem éppen új törvényekért lobbiznak stb.

21. oldal 1. Terepviszonyok

Kapcsolódó szócikkek: etika
Kkatja P>!

     A hindu és buddhista szövegek azt javasolják, hogy a testet kezeljük úgy, ahogy a gazda az állatállományt. Ez egyfajta szenvtelenséget tételez, amikor is a testnek nincs befolyása felettünk, hanem mi magunk kontrolláljuk, csupán annyi élelmet adva neki, amennyi szükséges, tudván, hogy az elkényeztetése irracionális. Felügyelet és kontroll nélkül ugyanis a test automatikusan irracionális végletekbe viszi az embert; mondhatjuk, hogy kontroll nélkül a test még az állatoknál is irracionálisabb késztetéseknek ad teret (a lélekben).

268. oldal Csak semmi fölösleges!

Kapcsolódó szócikkek: emberi test · szenvtelenség
Kkatja P>!

Talán nem haszontalan eltűnődni azon, hogy a letűnt korok építészei vagy tudósai valószínűleg nem azért nem hoztak létre felhőkarcolókat, ruha- és élelmiszergyárakat, csirkefarmokat, nagyüzemi vágóhidakat és hasonló borzalmakat, mert nem voltak elég intelligensek, hanem azért, mert ezeket, illetve az ezekhez vezető lépéseket nem tartották értelmesnek. Viszonylag könnyű belátni, hogy azok, akik például a gyönyörű, és oly sok misztériumot rejtő katedrálisokat építették, a miénktől gyökeresen eltérő metanézetek függvényében működtek. Ha hihetünk annak az ősi tanításnak, miszerint az Igazság és a szépség analóg (az Igazság megnyilvánulását szépség kíséri), akkor művészetük alapján beláthatjuk, hogy nézeteik jóval közelebb álltak az Igazsághoz, mint a mieink.

75. oldal

Kkatja P>!

    A modern ember azon túl, hogy többnyire fölösleges dolgokkal foglalkozik, szinte soha nem teszi azt, ami valóban szükséges; kivételt csak a fizikai síkon találunk, hiszen az evés és az ivás valóban szükséges, bár itt is érvényes, hogy ritkán eszik vagy iszik azt, ami valóban az. […]
     Az evésre vonatkozó ősi tanítás egyszerű volt : együnk, ha éhesek vagyunk. Együnk keveset és azt, amit találunk. Az archaikus nézet nem a gyomor megtöltésének módjaként, hanem az éhség megszüntetésének módjaként tekintett az evésre. Ehhez pedig nincs szükségünk sokra. Mondhatjuk, hogy az üres gyomor a test szükségleteinek principiális mértéke.

267. oldal Csak semmi fölösleges!

Kkatja P>!

A különbség azok között, akik ma vannak hatalmi helyzetben és azok között, akik az ókorban vagy azelőtt voltak az, hogy ma ezeket a pozíciókat manipulációval szerzik meg; a eltűnt korokban erényekkel és tisztelettel, amikor is csak a legkiválóbb embereket követték – szabadon.

55. oldal 3. A kritikus gondolkodás akadályai

Kkatja P>!

     A halál kérdésével foglalkozni olyan gyakorlat, ami segít az embernek távolságot kialakítani teste, érzelmei, karaktere és egyéb tényezőktől kondicionált énjétől, és tudatosságának centrumát magasabb Énjébe, illetve afelé emelni, valamint a halálra való felkészülést mint az élet egyik legfontosabb feladatát tökéletesítenie. Ez a gyakorlat olyan perspektívát teremt, ami segít kiküszöbölni mindent, ami nem az ember önmegvalósítását szolgálja.

181. oldal Praxis - Memento mori

Kapcsolódó szócikkek: halál · önmegvalósítás
Kkatja P>!

A modern ember többnyire tisztán biológiai alapon érvel (szerencsére még nem atomi alapon): mivel mindannyian majdnem azonos DNS-sel rendelkezünk, evidens, hogy ugyanolyanok vagyunk. Ezzel eddig nem lenne túl nagy probléma. De ennek a kiterjesztése a korporális (anyagi) szinten túlra csak az elmúlt durván 200 év gondolkozására jellemző. Nem meglepő, hogy amikor a modern ember szembesül azzal a ténnyel, hogy az ember DNS-e több mint 95%-ban hasonlít a csimpánzéhoz, akkor ahelyett, hogy azt a következtetést vonná le, hogy az intelligencia talán elsősorban nem anyagi tényezőkön alapul, fáradságos munkával inkább a csimpánzokat próbálja rávenni, hogy viselkedjenek úgy, mint az ember, vagy pedig a másik végletbe esik, és „felfedezi”, hogy tulajdonképpen mi viselkedünk úgy, mint a csimpánzok.

56. oldal 3. A kritikus gondolkodás akadályai

Kkatja P>!

Az individualizmus valószínűleg a reneszánsszal kezdett el gyorsított mértékben teret nyerni. Potenciálisan már ezt megelőzően is létezett. A tömeg(ember) megjelenését a bohóc szimbolizálta: kísérteties, emberalatti, démonikus alak, aki a normalitással, tehát a szépséggel, az értelemmel, az ízléssel, az intelligenciával szemben áll. Szükségszerűen volt egy másik típusú bohóc is, a joker, aki azt az embert szimbolizálta, aki már megszabadult a földi kötöttségektől, de ez egy másik történet, amit Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában gyönyörűen kifejtett. Megjelent tehát az individuum, és leváltotta a bohócot, majd idővel megjelentek a celebek, mint az újkor bohócai, de ezek már semmit sem szimbolizálnak, ők már csak a tömegek aktuális állapotának a fokmérői.

64. oldal, A kritikus gondolkodás akadályai

Kapcsolódó szócikkek: bohóc · Hamvas Béla : Tabula Smaragdina · individuum · Joker
Kkatja P>!

"A vélekedés, ó tanítványok, betegség; a vélekedés daganat; a vélekedés seb. Aki meghaladt minden vélekedést, ó tanítványok, azt tudással rendelkező szentnek nevezik."*
[…]
Az átlagember nem fektet időt és energiát nézetei kialakításába, ami különböző kérdésekben véleményének és álláspontjának az alapját képezhetné – persze nem automatikusan; ezek megformálásához ugyancsak körültekintő gondolkozásra van szükség. Ehelyett a médiumokon keresztül információt „fogyaszt”, melyek közül egy rész, rendszerint aszerint, hogy milyen szentimentális csomagolásban tálalták, mintegy emocionalitástól átáztatott tudata falára tapad. Ezekhez a véleményekhez aztán paradox módon, olyan szinten ragaszkodik, hogy szinte azonosul velük. És mégis meglepően gyorsan képes egy új vélemény „felvételére”.

* Maddzshima-nikája CXL (III, 350). Vö. Julius Evola : A felébredés doktrínája , A dialektika démonának megsemmisítése.

304. oldal A vélemények meghaladása

Kapcsolódó szócikkek: vélemény

Hasonló könyvek címkék alapján

Buji Ferenc: Magasles
Julius Evola: Meglovagolni a tigrist
Giulio Cesare Lensi Orlandi Cardini: A templomosok baphometje Firenzében
Frithjof Schuon: Az emberi állapot gyökerei
Sthaneshwar Timalsina – Mark S. G. Dyczkowski: Tudat és énség
Polányi Károly: A nagy átalakulás
Bódvai András (szerk.): Axis Polaris – Tradicionális tanulmányok I.
Michael Novak: A demokratikus kapitalizmus szelleme
Byung-Chul Han: Pszichopolitika
René Guénon: Az ember sorsa a Védánta szerint