Az ​Északi Tündér 5 csillagozás

Kārlis Skalbe: Az Északi Tündér

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1966
256 oldal · keménytáblás · Fordította: Árvay János · Illusztrálta: Szántó Piroska

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Szimirza P
Kārlis Skalbe: Az Északi Tündér

Nagyon különleges könyv, tele csodás történettel, amelyek még annál is csodásabb módon vannak megírva. Ami a legjobb benne, hogy nem csak gyerekeknek szólnak, hanem azt hiszem annál inkább a felnőtteknek. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis gyönyörű és tanulságos mesére vágyik.

2 hozzászólás
>!
Bori_L
Kārlis Skalbe: Az Északi Tündér

Különös módon a kötet címét is adó történet – ami a figyelmemet is felkeltette – tetszett a legkevésbé az egész kötetből. A második történet még mindig nem tetszett túlságosan, utána viszont teljesen magával ragadott a novellák népmesei hangulata. Azok a történetek a történetek is szépek voltak, amik a városban élő emberek mindennapjait, nehézségeit dolgozták fel, de azok tetszettek a legjobban, amelyikek a természetben játszódtak. Skalbe gyönyörűen tud írni a természetről, a fákról, a gombákról, a virágokról, az évszakokról… a legszebb történet talán Az emberi lelkek erdeje, biztos vagyok benne, hogy ezt sokáig nem fogom elfelejteni.

Mint minden jó mesének, ezeknek is van tanulsága. Néhány tanulság meglepően praktikusan alkalmazható a mai mindennapi életünkre is. De ettől függetlenül is, egyszerűen csak jó olvasni.

3 hozzászólás
>!
lauranne 
Kārlis Skalbe: Az Északi Tündér

Lehunytam a szemem…
spoiler
Furcsa mesék, kár, hogy – a többedik után – hozzáedződöm. Álomszerű az egész, és egészen hihetetlen, de az olvasás ideje alatt az álmaim is színesebbé váltak, hatásosabb, mint a szerecsendió.
Tipikus mesehősök: tündérek, szegénylegények, királyok (ők a legelégedetlenebbek). Álmok, édes-bús csodák, boldogság hiánya, elmúlás, csalódottság, nosztalgia, bánat, szenvedés, elkeseredettség, magány, szegénység, a mesék nagy bölcsességei, tízezer álom az álomhatáron…, halál.

>!
Timár_Krisztina ISMP
Kārlis Skalbe: Az Északi Tündér

Ahogy a fülszöveg mondja, a kötet minden meséje „ötvözete a népmesei szimbolikának és a korabeli irodalmi szimbolizmus elemeinek.” És a jó „nem a népmesék játékszabályai szerint győzedelmeskedik.” Annyira, hogy időnként nem is győz. Itt bizony akadnak bőséggel – Csáth Géza szavaival – mesék, amelyek rosszul végződnek. De azért akadnak olyanok is, amelyek jól. Pszichológusok különösen érdekes dolgokat mazsolázhatnának ki belőlük.
Ha ráeresztenének egy számítógépes statisztikát, hogy számolja ki, melyik szóból van a legtöbb a könyvben, a „hó” után az első minden bizonnyal a „föld” lenne. A szereplők annyira ragaszkodnak a földhöz, annyira bensőséges viszonyban vannak vele, hogy akad, aki fává is változik, és mély gyökeret ereszt. Nem is csoda, hiszen a legtöbbjük sorsa elég nyomorúságos, „felülről” nem nagyon várhatnak semmit. Annyira szerettem a szegény üvegárust, aki elpanaszolja a királynak, hogy elkopott az üvegvágója, nem tud újat venni, mire a király megsajnálja, neki adja a briliánsgyűrűjét, aztán elhajtat, az üveges meg csak forgatja csodálkozva a gyűrűt, hogy most mit csináljon, „gyűrűje már van, de üvegvágót hol vegyen?” :) Még a nagyváros főutcáján, még az emeleti albérleti szobában, még a börtönkonyhán játszódó mesék is földből nőttek, tele vannak virágokkal, fákkal, málnabokrokkal, rozzsal, mohával. Északi erdőkkel, hegyekkel és fennsíkokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a kötetet, azt is mondanám, hogy: „földmesék”.
Van itt amúgy mindenféle mese. Van szomorú és van vidám. Van gyereknek való, van felnőttnek való, van 3-tól 133 éves korig olvasható. Van közöttük ismerős is: egy-kettő akad, amelyik kicsit mintha Andersen lenne, van egy, amelyik kicsit Grimm, sőt az egyik mese Dickens Karácsonyi énekének kiindulópontját használja fel, csak aztán máshová jut el.
De mindegyik mesében közös az, hogy nagyon-nagyon szépek. Tényleg. Életemben semmit nem olvastam korábban Skalbétól, ami nagy kár, mert tudott írni. NAGYON. Akárhol kinyitom, olyan mondatokat találok, amilyeneket lentebb is idézek, mutatóba.
Szóval lassú olvasásra való könyv, hosszú téli estékre különösen ajánlott, főleg, ha éppen szervizben van a számítógép és/vagy a tévé… ;)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bori_L

Nőtt ebben az erdőben egy fa, amelynek varázsereje volt – ha valaki emberfia hozzáért, tüstént fává változott. A lába gyökereket eresztett, a keze ágakat hajtott. Senki sem tudta pontosan, hol van ez a fa, éppen ezért nem is tudtak megmenekülni a bűverejétől.

47. oldal (Emberi lelkek erdeje)

>!
lauranne 

Fiatal zelnicemeggyfa fürdeti csipkés szélű virágait a tó vizében.

55. oldal, Ezerniek lánya

>!
Timár_Krisztina ISMP

Magavirágzásának súlya irtózatos teherként nehezedett reá. Fénnyel és forrósággal telve fölment a dombra, a teste lángolt, mint érett termés a napfényben. Lelkének minden ágacskája meghajlott a tavasz dúsgazdag ajándékainak terhe alatt. Csak ment, ment, mint aki súlyos terhet cipel. De senkinek nem volt reá szüksége.

62. oldal (Ezerniek lánya)

>!
Timár_Krisztina ISMP

Futott az idő, de a királyfi úgy érezte, hogy a tömlöc mozog, úszik, a tornyokkal, föld alatti kazamatákkal és porkolábokkal együtt, mint valami óriás hajó a ködben, amely ott terjeng az ólomszínű víz felett; csak a hullámok csörögnek, csikorognak, mint a rabláncok.

136. oldal (A királyfi három kincse)

>!
Timár_Krisztina ISMP

A babfa pedig csak nőtt-növekedett, sudara már elérte az eget. Körülötte a mezőn fehér lovasok száguldottak, és a kis pásztorlányka szélköpenyébe burkolózva kergette havas juhait, a hosszú bab-fonadékfa pedig olyan egyenesen állt, mint az égő gyertyaszál, és egyetlen kis ágacska sem rezzent rajta, mintha imádkozna.

242. oldal (Mese az aranyalmafáról)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Voigt Vilmos (szerk.): A Laima és a két anya
Öregapó karmantyúja
Hans Christian Andersen: Andersen meséi
Babits Mihály: Itt van az alkony, jó takaró
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Az erdei házikó
Szabó Magda: Sziget-kék
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Jancsi és Juliska
Alekszandr Szergejevics Puskin: Elbeszélő költemények / Mesék
Jókai Mór: Az istenhegyi székely leány