Hirtelen azt se tudom, hol kezdjem a véleményezést. Bár tegnap fejeztem be az olvasást, még most is a hatása alatt vagyok. Ez a történet annyira szívmelengető és üdítő!
Életemben először vágtam bele olyan (angol) könyvbe, aminek a leírása ennyire ködös lett volna, ráadásul nem nevezhető a legfigyelemfelkeltőbb összegzőnek sem. Így bármiféle elvárás nélkül csaptam a sorok közé.
A világunkat egyaránt lakják hétköznapi emberek és vámpírok. Vannak országok, melyek teljes mértékben elfogadták a halhatatlanok létezését és képesek a velük való együttélésre, ám a 21. századi Angliában sajnos még mindig nem teljes a fúzió a két faj között. Még ha a halandók nem is kergetik őket vasvillával, meg fáklyákkal, a vámpírokra továbbra is úgy tekintenek, mint szörnyetegekre. Főhősünk Hirano Haruka, egy tisztavérű, elit vámpír, aki fajtársai között nagy népszerűségnek örvend. Csakhogy ez nem a jó értelemben vett rajongást takarja. Haruka vére ugyanis megőrjíti a körülötte lévőket.
A legtöbb vámpír nem rendelkezik fajtiszta vérrel, mivel az évek során alacsonyabb rendűek, halandók házasodtak be a családokba, ezzel gyengítve az ősi, halhatatlan vért. Az ilyen famíliák sarjainak kevésbé van szükségük jó minőségű vámpírvérre, mint a tisztavérűeknek, akik csakis akkor a legegészségesebbek, ha másik tisztavérű a „forrásuk”, azaz az ő vérét isszák.
Főhősünk nem kelti egy egészséges vámpír látszatát hófehér bőrével, sápadt arcával és élettelen tekintetével. Mindennap dolgozik, rendszerezve édesapja által ráhagyott kutatásainak feljegyzéseit, de nem él igazán. Ráadásul a sok utána ácsingózó, merész vámpír, akik megpróbálják megfűzni a vére miatt, sem könnyítik meg a helyzetét.
Anglia egy hagyománytisztelő és követő ország, melynek révén még most is rendeznek „kapocs” ceremóniát. Ennek során két vámpír próbálja meg összekötni a lelkét, mely kapcsolat ha létrejön, egész életükön át tartó, mély láncot formál közöttük. A kapocs felbonthatatlan.
A történet éppen azzal kezdődik, hogy Harukát meghívják, mint a ceremónia egyik levezénylő személyét, aki kötelességtudóan el is fogadja a felkérést. Azonban szükségük van még egy tisztavérűre a ceremónia teljességéhez. Így jut el Haruka Camden Lock egyik bárjának tulajdonosához, Binachi Ninohoz. Aki egy tisztavérű. És nem egy perverz állat, mint a legtöbb vámpír, aki a vérére pályázik. Közvetlen és kedves személyisége beragyogja Haruka lényét. Ám a felkérést, hogy ő legyen a ceremónia másik „karmestere”, élből elutasítja. Haruka pedig nem erőlteti a dolgot. Különleges találkozásuk után pár nappal azonban levél érkezik Ninotól, aki mégiscsak élne a lehetőséggel.
Haruka meghívja magához, hogy segítsen neki felkészülni a nagy eseményre. A nagyapja és édesapja általi feljegyzéseket a kapocs ceremóniáról Haruka rendszerezte és egy Lore&Lust nevezetű könyvbe kötötte, amelyet át kell tanulmányoznia a bártulajdonosnak. Az együtt töltött idő alatt a két férfi egyre jobban megismeri egymást, és szép lassan egyre szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük.
Sok bonyodalom, veszély és titok övezi közös útjukat. Ez a történet egy olyan kapcsolatot mutat be két magányos vámpír között, ami mély, lassan bimbódzó, szeretetteljes. A megfogalmazása szép, ugyanakkor könnyen olvasható, így visznek magukkal a sorok, mint egy lágy szellő. Az írónő bravúrosan érzékelteti a két férfi jellemfejlődését, kapcsolatuk és nézőpontjuk változását. Emellett olyan morzsákat hint el, mely már a második kötet eseményeit alapozzák meg.
Én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a nem hétköznapi vámpírsztorikat, lassú szerelmi szállal, szenvedélyes együttlétekkel, titkokkal és mély érzésekkel.