Ősz (Évszakok 1.) 39 csillagozás

Karl Ove Knausgård: Ősz

Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ. Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot.
Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát. A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Magvető, Budapest, 2021
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441123 · Fordította: A. Dobos Éva · Illusztrálta: Vanessa Baird
>!
Magvető, Budapest, 2021
228 oldal · ISBN: 9789631441826 · Fordította: A. Dobos Éva

Enciklopédia 10


Kedvencelte 5

Most olvassa 22

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Ez is az irodalom feladata, hogy felismerést ébreszt. Az Ősz történetei nem csak jó olvasási élményeket, hanem jelentős a-ha élményeket is kínálnak az olvasónak. Imádtam minden betűjét.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/12/knausgard-osz.html

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

A monumentális Harcom – sorozat záró kötete után szerencsére nem kellett sokáig várakoznia Karl Ove Knausgård magyar rajongóinak, hiszen alig néhány hónappal a Harcok után már kezünkbe is foghatjuk az Évszakok kvartett nyitányát jelentő Őszt.

A több ezer oldalnyi (fiktív) önéletrajzírás után Karl Ove Knausgård ebben a könyvben a negyedik gyermeke születése előtt a külvilágra irányítva a figyelmét megpróbál rámutatni, rátalálni arra, hogy mi is az igazán fontos a világban.

A kötetben mindhárom őszi hónap a születendő lányához íródó egy – egy levéllel indul, majd változatos témájú rövid kis elmélkedések követik egymást, ahol a természeti jelenségek, a körülöttünk lévő állat- és növényvilág, Flaubert, Van Gogh, a rágógumi és a benzin is jól megférnek egymás mellett. Az egyes a testrészeinkről és fiziológiai szükségleteinkről szóló fejezeteket adott esetben a fényképezés története, August Sander munkássága, vagy egy nejlonzacskó tengeri élete követi teljes természetességgel, hiszen Karl Ove világában ezek ugyanolyan fontos szerepet töltenek be. Látszólag ezek az esszék a születendő lányának szólnak, egy kisgyereknek próbálják meg bemutatni a minket körülvevő világot, mindazt aminek a létezését szinte észre sem vesszük és a hétköznapjainkban semmilyen jelentőséget nem tulajdonítunk nekik, hiszen annyira hozzászoktunk, hogy vannak. Azonban az író most sem hazudtolja meg önmagát és néhány bekezdés után egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már a lét nagy kérdéseiről szóló gondolatok között barangolhatunk.

Az egyes bejegyzések általában valami teljesen banális és evidens meghatározással kezdődnek, olykor egy gyermekkori, vagy családi emléket felidézve, aztán áttérnek az írótól már megszokott szabadabb képzettársításokba és parttalan elmélkedésekbe, amelyek további gondolkodásfolyamatot indítanak az olvasóban is. Az író most is olyan nagy és fontos témákat érint, mint a csend és a magány, szeretet, a megbocsátás és a szégyen. Egy teljesen hétköznapi cselekedet, egy vacsora elkészítéséhez kinyitandó konzerv, vagy egy gumicsizma látványa rengeteg pozitív és negatív emléket idéz fel benne és rámutat a földi életünk korlátozott és véges jellegére. Bár a Harcom – sorozathoz képest sokkal marginálisabban, de itt is feltűnik az apja, akivel már sikerült megbékélnie, azonban szellemétől úgy tűnik soha nem szabadulhat.

Az első ránézésre csupán ujjgyakorlatoknak tűnő, koncepció nélkül egymás mellé rakosgatott kis szösszenetek mind tele vannak érzésekkel és érzelmekkel és tulajdonképpen csak a keretét adják a valódi mondanivalónak. Egy szokatlan, sajátos perspektívából világítva meg a körülöttünk lévő világot az olvasónak is segít egy kicsit másként és mást is látni. Kíváncsian és bizakodással telve várom a kvartett következő kötetét.

Annamarie P>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Azok közé tartozom, akik még nem olvasták Knausgård hat részből álló Harcom sorozatát, de mégis szerettek volna kapni valamit az egyre híresebbé váló norvég író hangjából. Az ősz, ellentétben a Harcom sorozattal egy viszonylag könnyen és gyorsan elolvasható könyv, a szerző születendő kislányának címezve. Három fejezetben, három őszi hónap csokrában jelennek meg azok a képek, melyek az apát megérintik és mindenképp át akarják adni üzenetét a gyermeknek. Az írás célját rögtön az elején lefekteti Knausgård, a csodát akarja megmutatni lányának (…)
Egy igazán izgalmas írással nyitja meg a szeptemberi részt, az Alma című művel. Bevallom, azt hittem, hogy ezután is valami őszies jellegű témák jönnek majd, de be kellett látnom, hogy nincs benne ilyen irány. Vannak természeti jelenségeket, illetve állatokat bemutató ciklusok, mint például a Darázs, a Békák, Kígyók, Barna delfinek, Madarak vonulása vagy a Villám. Másrészről néhány esszé középpontjaikban a testrészek állnak, ilyen a Száj, az Ujjak, a Szeméremajkak, a Szem. Tárgyak és jelenségek lehetne egy újabb csoport, és végül vannak azok, amiket úgy neveztem el magamban, hogy tabudöntögetők. Ide sorolom a Pisi, a Rágógumi, a Hányadék és a Tetű című írásokat.
Úgy gondolom, hogy megéreztem valamit Knausgård tehetségéből. Olyan természetesen és szinte selymesen ír, hogy észre sem veszi az ember és már vége is a fejezetnek. Többször rácsodálkoztam arra, ahogyan egyik mondat szülte a következőt, szinte hullámzott az ember a sorok tetején. Minden gazdagsága mellett van benne egy minimalizmus, olyan, mintha minden szürke lenne és rezignált nyugalom övezné. Talán épp ez a sikerének a titka, hogy stílusa megnyugtatja az olvasót. Hanghordozásában mégis van valami távolságtartás nekem. Profi a legjavából, aki bizonyítja, hogy a semmiből is képes mesterit alkotni.

A tökéletes technikán túl azonban a szöveg sokszor kidobott. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez, egy még meg nem született kisgyerekhez címzett könyv, de mégis az olvasó lett a célközönsége a kiadás okán a memoárnak -vagy nevezzük inkább füves könyvnek-, így várhatom, hogy nekem szóljon. De több írásban is a felszínességet éreztem, nem ment igazi mélységekbe, a felszín karcolgatta, és be kell vallanom, hogy úgy éreztem magam, mint akit átvertek. Sokszor találkoztam egyfajta okoskodással, üres frázisokkal, már-már közhelyekkel. A felfedezés élményét ugyan érezni véltem a különböző megragadott tárgyaknál, de nekem mindvégig kérdéses maradt, hogy valóban ezt akarja üzenni a lányának 2015-ből?

Minden neheztelésemen túl van ebben a kötetben valami izgalmas. Nagyon tetszett benne az a hangulat, amit a szerző ráragaszt az olvasójára, és óhatatlanul is megszólalt bennem valami hasonló figyelem, ami őt jellemezte. Olyan oldalról nézett rá a hozott témáira, ami nem egy tipikus megközelítés, tetszettek az elindulások, és akadt jó pár igazán kedves gondolat is, például ez: „A fogak nem úgy öregszenek, mint a test többi része, nem fog rajtuk az idő; ebben a fogban a kislányom örökre tízéves marad.”

Vegyes érzésekkel csuktam be a kötetet és megfogalmazódott bennem egy olyan gondolat, hogy talán a négy résznek egyben lehet egy nagyobb íve, hiszen a következő kötet, a Tél végén világra jön a kisleány, akihez szólnak a sorok. Alapvetően kíváncsi voltam, hogy ezek az emlékképek, melyeket felhasznált Knausgård, ezek valóban akkor, abban az őszben születtek, vagy utólagos, tudatos szerkesztés kapcsán kerültek egy válogatásba. Mindkét megközelítés érdekes lehet értelmezés szempontjából, hiszen szorosan véve nem az évszakok, így saját életciklusunk elmúlásának pillanatait és életérzéseit rögzítette, hanem azt, ami ott és akkor eszébe jutott. Ilyen oldalról nézve viszont hangsúlyossá válik, hogy ez mennyire inkább az apáról szól, egyfajta fogódzó a gyermeknek ahhoz, hogy ki is volt valójában az apja, mi érdekelte, milyen gondolatfutásai voltak.

Az olvasmányélményt mindenképp növelte a rendkívül ízléses kötet, örülök, hogy az eredeti borítóval jött ki. Néhány illusztráció is gazdagítja a könyvet, ezek értelmezése mindig izgalmas kihívás, szeretek ezen elgondolkodni. Kicsit szellősebbé teszik az amúgy szigorú, kötött formához ragaszkodó szerkesztést.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2022/03/knausgard-…

2 hozzászólás
Petiko P>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Önálló kis fejezetek formájában megjelenített gondolatok sok mindenről. Óhatatlanul eszembe jutott Ferrante nemrég olvasott könyve (Véletlen találatok), aminek hasonló a koncepciója. Jó olvasmány volt, de a párhuzamba állítás még szembetűnőbbé tette számomra Knausgard szerethetőségének titkát, azt, hogy képes megnyílni, felfedni magát az olvasói előtt.

Mikor egy fejezetet elkezdtem, egyszerű leírásokat, tényadatokat kaptam egy konzervdobozról, egy almáról vagy éppen egy gumicsizmáról. Kicsit unatkoztam, vonakodtam, aztán a sorok szinte észrevétlenül átvezettek egy másik dimenzióba, ahol egy ember legbensőbb gondolataiba, érzéseibe, vágyaiba nyerhettem betekintést. De lehet, hogy csak egy pillanatképet láttam magam előtt, ahogy hajnalodik az ég alja, egy szobában száll a cigarettafüst, s egy férfi elgondolkodva néz ki az ablakon. Nincs távolság közte és köztem, a közelébe mert engedni.

egycsaba>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Érzékeny szemlélődésből és nyomasztó okoskodásból álló fura füveskönyv. Egy szép természeti kép. Aztán váltás, „rágógumi”. Ebből a kis etűdből megtudjuk, hogy hősünk kényszeresen rágózik. Nem aprózza, egy egész csomagnyi van általában a pofazacskójában. Később újra jön valami nagyon meditatív tájleírás, fények, árnyak. A gyerekek, az ember teste, száj, fogak, kéz. Az elmúlás. Tiszta, a gyermekibe belehelyezkedő rácsodálkozás az élet banális, megszokott jelenségeire, amelyekre sosem gondolunk, nem pillantunk rá friss tekintettel. De gyakran elvész ez fókusz. Jön valami művészettörténeti, vagy esztétikai- filozófiai témájú okoskodás, az szerintem nagyon rosszul áll neki. A Harcom-ban is elég kellemetlenek ezek a részek. Hát, nem az eszedért szeretünk, apukám, valami ilyesmi érzés. A papír, a képek jók, ehhez a szöveghez képest kicsit talán túl jók.

1 hozzászólás
pufirizs>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

persze, tök aranyos a családapa-Knausgard, meg megindító az ok, amiért ez a könyv született és hogy milyen érzelmes benne helyenként, de szerintem sokkal izgalmasabb, hogy ír hétköznapi dolgokról, én meg elképedek, mert még soha nem gondoltam így rájuk korábban.
mint mondjuk a termoszokról:
‘A munkahelyen az ebédlőben elővehetjük a termoszt, senki nem fog rajta fennakadni, de ha vendégségben vesszük elő, arra mindenki felfigyel. Azért van így, mert a termosz az otthonunk meghosszabbított része. Nem fenyegeti a közös tereket, sem kint a szabadban, sem a tömegközlekedésen vagy munkahelyen, de egy idegen termosz jelenléte kihívást jelent mások otthonának önrendelkezése és szuverenitása szempontjából. Csak nem hozod be hozzánk a kávédat?’
vagy a mentőkről:
'A mentők fénye úgy néz ki, mintha elektromos kisülések száguldanának az úton. (…) A sötétség sűrűjében néha olyannak képzelem, mintha az agy tekervényeiben lennék, a házakból kiszűrődő mozdulatlan fény az alapvető funkciókat irányító sejtcsoportok fénye, ezek ellenőrzik a légzést és az anyagcserét, és a felém rohanó kék fény egy hirtelen támadt ötlet, egy iszonyatos gondolat vagy egy álom.'
vagy a gyümölcsökről:
'Az északon termő gyümölcsöknek, a körtének, az almának, a szilvának a héja, ki tudja, miért, könnyen átharapható, megehetjük őket úgy, ahogy vannak, míg a délebbre termő gyümölcsöket, a narancsot, a mandarint, a banánt, a gránátalmát, a mangót és a maracuját többnyire vastag, ehetetlen héj borítja. Általában, az életem egyéb preferenciáiból kiindulva, az utóbbiakat kedvelem, egyrészt mert erősen él bennem, hogy az élvezetet befektetett munkával kell kiérdemelni, másrészt mindig is vonzottak a rejtett, titkos dolgok. Van ebben valami rituális: leharapni a héjat a narancs tetején, és egy pillanat múlva megérezni a szájba spriccelő keserű ízt, vagy a héj és a gyümölcshús közé süllyeszteni a hüvelykujjat és darabonként leszedni a héjat, (…).'
lehet, hogy jót tenne, ha néha elmagyaráznák nekem a világot, mintha 5 éves lennék link, és én meg rácsodálkoznék, vagy legalább egy kicsit frissebb szemmel nézném tovább.

postmodjane>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Knaugard

Karl Ove Knausgard 1968-ban Oslóban született Író.
Első kötetével, az 1998-ban megjelent Ute av verden (Ki a világból) című regényével már kritikusi díjat nyert.
A világhírt a Min kamp, azaz a Harcom című hatkötetes életrajzi ihletettségű regényfolyama hozta meg számára. A realista jegyeket mutató, apró eseményeknek, a mindennapok küzdelmeinek részletező leírása teremti meg a szöveg egyediségét.

Évszakok
Ebben a tetralógiában Knausgard a születendő lányának mutatja be a világ szerteágazóan eltérő jelenségeit teljesen véletlenszerű sorrendben, önkényesen válogatva a témákat.

Ősz
Nekem 30 tanév óta szeptember elseje a kezdete.
Knausgardál a szeptember az Almával kezdődik. Az almával, melynek héját el lehet fogyasztani, melyet a délen termő gyümölcsökkel ellentétben nem kell kiszabadítani a héjából. A szeptemberi szócikkek között van még például a Templomok és a Rágógumi rész. Előbbi a 19. századra és az akkor elképzelt jövőre, a halál utáni életre, s az épület identitásképző szerepére utal. Utóbbiból megtudhatjuk, mennyit rágózik a szerző és melyik márkát részesíti előnyben.
Az októberi hónapban többek között olvasható a Szeméremajkak, a Tetű, valamint a Van Gogh című egység. Az első anatómiai és személyes leírást is ad, ami általános jellemzője a rövid írásoknak. A Tetűben számomra az volt meglepő, hogy egy olyan fejlett országban, mint amelyre vonatkozik ez még egy létező probléma, s az is, hogy mennyire nyíltan szól róla a szerző. Van Gogh pedig azért érdekes, mert ráébreszt, miért nem volt elismert festő a saját korában a holland.
A novemberi szekcióban a Flaubert szócikk lett a kedvencem, sőt, talán az egész kötetből is ezt emelném ki, ha egyet kellene. Itt is megjelenik az egyszerre objektív és szubjektív hang. Objektív, mert szól a francia újításairól, irodalomtörténeti jelentőségéről, s szubjektív, mert leírja, hogyan találkozott a Bovarynéval először, miért olvasta sokszor és közli: ezt tartja a regények legjének. Ha visszagondolok a Bovaryné leírásaira, apró részletekbe bocsátkozó mozzanataiba, szimbolikájába felismerni vélem hatását 21. századi most tárgyalt alkotóra.

alexa224>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Rövid leírások egyszerű, mindennapi dolgokról.
Úgy érzem, ez most kellett és pont jókor olvastam, egy lelassult hétvégén.
A sok teendő mellett, mindennapi rohanások során nem vagy csak nehezen vesszük észre, hogy minden ami körülüttönk van létezik és megfigyelhető, leírható még a legegyszerűbb jelenségek is. Karl Ove ezt a könyvet születendő lányának írja, szerintem kiválóan bemutatva a minket körülvevő környezetet, világot, embereket és érzelmeket.

Barbár>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Rövid kis írások gyűjteménye, melyek mindegyike olyan, mint a jó bor: zamata van.

lombhullato>!
Karl Ove Knausgård: Ősz

Banalitásokról – melyek a szerzői intenció szerint okot adnak az életre – úgy írni, hogy azok túlmutassanak önmagukon, nagy feladat. Talán túl nagy ahhoz, hogy kaleidoszkópszerű, pár oldalas szövegekkel meg lehessen ugorni. Azt hiszem, hogy KOK van olyan okos szerző, hogy tudja ezt. Feltételezem, a projekt része az is, hogy ez ebben a keretben megvalósíthatatlan, így nem érdemes a szöveg, a kötet erényeit itt keresni.
Ez nem egy füveskönyv. A kötetben olvasható bölcsességek legtöbbje épp annyira közhelyes, mint a leírt tárgyak. A hangsúly a szépségen van, mely legfókuszáltabban a kötet fantasztikus leírásaiban ragyog fel (sajnos nem mindegyik ilyen), melyek, mint drágakövek, ahogy a Harcom köteteiben is, itt is időről időre vonzzák a tekintetet.
De nemcsak ennyiben izgalmas ez a kísérlet. Van egy rejtettebb réteg. A bölcselkedés hátterében felsejlik egy (család)regény, melyet egy szimpatikus, nagyon emberi, középkorú író szemszögéből látunk. A család vidékre költözött, és épp negyedik gyermeküket várják, neki kezdi írni a főszereplő ezeket a szösszeneteket. Időt szakít erre, annak ellenére, hogy a család, a ház lekötik az energiái nagy részét. Az írások azonban kicsúsznak a keze közül, önálló életre kelnek, megjelenik bennük a világ, ahogy azt a férfi az íróasztalánál ülve látja. Aki olvasta a Harcom köteteit, azok számára folytatódik a memoár, ám ez már nem ugyanaz a szöveg. Ezúttal sokkal szemérmesebben, számomra sokkal szimpatikusabb módon, tükör által homályosan.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Elképzelem, milyen lesz, amikor elmúlnak a mostani évek, ha elköltöznek a gyerekek, és eszembe jut majd, hogy ekkor történtek a fontos dolgok, ekkor éltem. Miért nem becsültem meg jobban, amíg még az enyém volt? Mert akkor, gondolom, nem lett volna az enyém. Csak az létezik teljesen, ami kicsúszik a kezünk közül, amire nincs szó, nincs gondolat. Ez a szeretet ára: nem látjuk. Nem tudjuk, hogy van. És csak akkor vesszük észre, amikor már vége.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Nikolett_Kapocsi P>!

A művészet kivételes fény, nem vet árnyékot.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
Nikolett_Kapocsi P>!

Az, hogy a test egyes részeit a későbbi években takarni kell, és sem megnevezni, sem leírni nem lehet szégyenérzet nélkül, talán a legfurcsább emberi vonás.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szégyen · testrész
robinson P>!

A szülők életet adnak a gyermeknek, a gyermek a szülőknek reményt. Ez a tranzakció.

92. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Már nincs mi után vágyódni, hacsak nem a vágyódás után, és az innen látszó üres templomok ezt szimbolizálják.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
Annamarie P>!

A csodát, amit hamarosan megismersz, könnyű szem elől téveszteni, olyan sokféleképpen lehet, ahány ember él a földön. Ezért írom neked ezt a könyvet. Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni.

17. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

És ha egyszer gyerekeid születnek, lehet, hogy én már nem leszek. Bizonyos értelemben van ebben valami jó, hiszen távolra, a jövő felé kell tekintened, a gyerekeidnek még távolabbra, az unokáidnak pedig mindez – a ház, ahol felnőttél, a családod, amely körülvett – csak halvány, homályos sejtés marad. De a fű zöld lesz, az égbolt kék, és a keleten felkelő nap beragyogja és pompás színekbe fordítja a tájat, mert a világ nem változik, csak a róla alkotott elképzelésünk.

162. oldal

robinson P>!

Az ágy az a hely, ahová nyugalmat keresve visszahúzódunk, mert az alváshoz a legtöbb embernek csendre és magányra van szüksége.

111. oldal

robinson P>!

Negyvenöt éves leszek, mire megszületsz, és ez azt jelenti, hogy harminc évnél többet nem oszthatok meg veled, az utolsó években talán beteg és elesett leszek.

162. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Víz és levegő, eső és felhők, mindig is léteztek, de annyira az élet részévé váltak, hogy időtlen voltuk miatt nem gondolunk rájuk, nem keltenek bennünk érzéseket, ellentétben a villámmal és a mennydörgéssel, amelyek csak néha törnek ránk, rövid szakaszokban, és egyszerre ismerősök és idegenek, olyan ismerősök és idegenek, amilyenek mi vagyunk magunknak és amilyen a minket körülvevő világ számunkra.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: villám

A sorozat következő kötete

Évszakok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Maja Lunde: Hónővér
Roy Jacobsen: Fehér tenger
Jo Nesbø: Police
Bjørn Andreas Bull-Hansen: A viking
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Kim Leine: Kalak
Lars Saabye Christensen: Villantó
Margit Sandemo: Örvényben
Kjell Askildsen: A thesszaloniki kutyák
Jørn Lier Horst: Nárcisz akció