Élet (Harcom 4.) 9 csillagozás

Karl Ove Knausgård: Élet

A ​tizennyolc éves Karl Ove Knausgård az érettségi után egy északnorvég halászfaluban kezd önálló életet. Bár életében először tényleg távol van az apjától, a fizikai távolság sem feledteti a múltat, amely Hafjordban is kísérti. Knausgård tanítóként helyezkedik el a falu iskolájában, és saját lakásba költözik, ahol végre van tere és ideje írni, ám két dolog állandóan eltereli a figyelmét a munkáról: az alkohol és a nők. A Harcom sorozat negyedik része közelkép a kamaszkor vágyairól és szenvedéseiről, szégyenről, megaláztatásról és kontrollálhatatlan érzelmekről.

Karl Ove Knausgård 1968-ban született Oslóban. Első regénye, amely harmincéves korában jelent meg, elnyerte a norvég kritikusok díját. Hatkötetes önéletrajzi regényfolyama – eredeti címe: Min Kamp (Harcom) – 2009–2011 között jelent meg.
Patat Bence 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2019
480 oldal · ISBN: 9789631439168 · Fordította: Patat Bence
>!
Magvető, Budapest, 2019
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438413 · Fordította: Patat Bence

Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Karl Ove Knausgård: Élet

Kedvenc lett a sorozat. A személyes életét bemutató emlékidézése a negyedik részéhez érkezett. Most a fiatal felnőtt lét kezdeteibe, nehézségeibe kapunk bepillantást.
A varázslat továbbra is fennáll és működik. Knausgård nyílt őszintesége ismét lehengerlő.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/05/elet.html

2 hozzászólás
>!
tündérróka
Karl Ove Knausgård: Élet

Újabb kötet, újabb életkor, újabb helyszín. Ami ugyanaz: az elbeszélő, aki rettentő jól imitálja az igazmondót.
Hatalmas erőssége volt az Életnek, hogy a szerző egész egyszerűen csak „visszaképzelte magát” a 18 éves énjébe és teljesen hitelesen szólalt meg azon a hangon (a fordítás is kitűnően átadta ezt, külön dicséret, hogy sikerült modernné tenni a 80-as évekbeli tinédzserek által használt szlenget) – ha nem tudnám, ki a szerző, ha nem láttam és hallottam volna őt a Könyvfesztiválon, elhinném, hogy egy 18 éves elbeszélését olvasom, annyira bele tudott helyezkedni ebbe a gondolkodásba, az „ostobaságba” és a sokszor irreális képzelgésekbe. Egyetlen kivétel van, amikor a jelenből visszaemlékező narrátor veszi át a fokalizációt, és az is csak egy rövid epizód erejéig tart. Hatásos, de nem baj, hogy nem volt belőle több.
Ezt a helyszínt, ezt az életmódot ugyanis így kellett bemutatni. Hiszen egy önkéntes száműzetésbe vonuló 18 évesen kívül nem sokan élték volna túl abban az észak-norvég városban – ahogyan tényleg nem is éltek ott sokan, és akik mégis, azokat sem lehet hibáztatni az alkoholhoz való erős vonzalmuk miatt. Ahogyan a 18 éves Karl Ovét sem. A 40 éves Karl Ovének továbbra sem hiszem el, hogy minden apró részletecskére ilyen pontosan emlékezik – de ez nem is lényeges, hiszen nem ez alapján értékelünk egy önéletírást –, azonban a 18 éves Karl Ove nevű elbeszélőnek elhiszem, hogy csak a mámor és a homály segítségével lehetett valahogy túlélni ezt az évet.
A harc ebben a kötetben az írással és a szexualitással történő küzdelemben állt. Mindkettő kontextusában rendkívül unszimpatikus figura tárulkozott elénk: egy nagyképű, kezdő „író” és egy nagyotmondó, kicsapongó kamasz. Megjelenhetett volna ugyanezekkel a tulajdonságokkal szimpatikusan is a karakter, de (szerencsére) nem így történt. Újra csak azt tudom mondani, hogy nem lett volna reális, ha ilyen jellemzőkkel megkedvelhetővé vált volna Karl Ove, a helyettesítőtanár. Természetesen fent lehetett tartani a szimpátiát, hiszen az eredendően jólelkű gyerek, akit a Játékban ismertünk meg, nem tűnt el, valamint a magát szégyenben és lelkiismeret-furdalásban áztató, emiatt pedig szimpátiát keltő (a Halálban és a Szerelemben megismert) felnőtt képe is fel-feltűnt már. Ahogyan az író is. Az íráshoz való elköteleződés azonban szerintem nem amiatt olvasható ki a regényből, mert például az elbeszélő télen, a több hónapos sötétség idején felváltotta az éjszakáit és a nappalait, hogy írni tudhasson – hanem alapvetően a gondolkodásmódjából lehet kikövetkeztetni: amikor valami hihetetlen vagy említésre méltó történik vele, egyből azon gondolkodik, hogyan fogja ezt megfogalmazni a leveleiben.
Kiemelkedőek voltak az apát szerepeltető epizódok: úgy tűnik, minél több köteten vagyok túl, annál inkább más színben tűnik fel előttem az első kötet, amely az apa halálát írta le – akkor ugyanis nem értettem még semmit, a testvérek közötti beszélgetéseket vagy hogy Karl Ove sírva fakadásai miért döbbentették le annyira Yngvét… Tudom ugyan, hogy (a szerző bevallása szerint) „nothing is intentional”, de valamiért azt érzem, a hat kötet elolvasása után lesz igazán érdemes újraolvasni a legelsőt – amely a lényeg. Hiszen minden részben az apjához való kapcsolatát írja le más-más megközelítésben – az apa vége pedig csak látszólag a könyvsorozat kezdete – valójában annak a vége.

>!
Hegerobin
Karl Ove Knausgård: Élet

Négy csillag és kedvenc, ilyen is lehet! Nekem kicsit gyengébb volt, mint az eddigiek, de ott van benne, hogy ennek ilyennek kellett lennie. Karl Ove ugyanolyan őszinte, ugyanolyan szerethető, néha ugyanúgy utálható, és ugyanúgy várom a folytatást!


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Eltelt a május, megkezdődött a június, és minden feloldódott a fényben.

1 hozzászólás
>!
robinson P

Egyetlen világ létezett számomra, ezért arról kellett írnom. Legalábbis egyelőre.

>!
robinson P

Kik vagyunk, amikor nem tudjuk, kik vagyunk? Kik voltunk, amikor nem emlékeztük kik voltunk?

>!
robinson P

Délután Tor Einar nézett be hozzánk néhány sirálytojással és egy rekesz Mack sörrel.
– Szégyen, hogy még nem ettetek sirálytojást – közölte. – Két étel jelenti Észak-Norvégiát: a halleves meg a sirálytojás. Úgy nem lehet innen elmenni, hogy nem kóstoltátok meg.

2 hozzászólás
>!
robinson P

Az utolsó kép, ami rögzült bennem, mielőtt előző éjszaka felosontam volna a szobámba, Apa eltorzult arca volt, meg hogy Unni a vállára teszi a kezét. Akkor láttam először részegen, és akkor láttam először sírni.

>!
robinson P

– Akkor mire akarod áldozni az életedet?
– Írni fogok. Író leszek.
– Komolyan? De izgalmas!

>!
robinson P

– Kérsz egy kávét Karl Ove? Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van rá!

>!
robinson P

Feltettem egy lemezt, egy darabig böngésztem a könyvespolcot, majd végül Hamsun Pánját húztam ki, leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni.

3 hozzászólás
>!
robinson P

– Apádról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy unalmas volt vele élni.

>!
robinson P

(…) de mindez elillant, ahogy ott álltam a helyiség közepén a gőzben és törölköztem, mert nem voltam tanár, még felnőtt sem, csak egy nevetséges kamasz, akinek fogalma sincs semmiről.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Police
Margit Sandemo: Örvényben
Jørn Lier Horst: Nárcisz akció
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2
Erlend Loe: Doppler
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Per Petterson: Lótolvajok
Per Petterson: Megtagadom
Per Petterson: Irány Szibéria