Az ​olajkirály 84% 103 csillagozás

Kelly kocsmája a fűvel benőtt, hepehupás országút szélén állt, s leste a vendégeket, akik a mexikói határ felől Arizona fővárosába, Tucsonba igyekeztek, majd onnan tovább, a Colorado folyón át Kaliforniába.

(első mondat)

– Kik vagytok tulajdonképpen?
– Ikrek – felelte Dick Stone.
– Mind a hárman?
– Igen! Trikrek! – bólogatott buzgón Will Parker.

Első fejezet - Gazfickók paradicsoma

– Fütyülünk az indiánokra! – szólt közbe Grinley. – Majd szervezünk egy fegyveres őrséget, mely elveszi a kedvüket attól, hogy az új telepet megtámadják. Mert hamarosan egész telep nő majd ki itt a földből. Az indiánokat pedig elkergetjük. Eddig is így volt, ezután is így lesz.
Ebben az egyben igaza volt. A fehérek ellenállhatatlan előretörése az őslakókat visszavonulásra kényszerítette. Ugyanaz a sors várt rájuk, mint a bölényekre, amelyek egykor benépesítették a prérit, és később már csak rezervátumok ritka példányaiként tengették életüket.

Nyolcadik fejezet - Felderítők

Winnetou eltalálta Shatterhand gondolatát, csendet intett és szokása ellenére elsőnek szólította meg Mokasit:
– A nijorák főnöke erős férfi, nagy vadász és vitéz harcos; a legerősebb bivalyt is egyetlen lándzsadöféssel terítette le. Ezért hívják „Mokasi”-nak. Mint testvére és jóbarátja szólok hozzá és kérdem, mondja meg: ki vagyok én?
Különös kérdés volt, de bizonnyal megvolt a maga oka. Mokasi is ezt gondolta magában, de azért így felelt:
– Te vagy Winnetou, az apacsok főnöke.
– Igazat beszélsz. De miért nem nevezted meg az apacs nép valamely törzsét, mint amelyhez tartozom?
– Mert e nép valamennyi törzse egyformán téged tart főnökének.
– Úgy van. Tudod, mely népből valók a navájók törzse?
– A navájók – apacsok.
– És mily nép törzse a nijorák?
– Szintén apacsok.
– Ajkad igazat beszél. De ha mindkét törzs ugyanannak a népnek tagja, akkor egyúttal testvérek is. Ha egy apának két gyermeke van, akkor illik, hogy szeressék egymást, ahelyett, hogy veszekedjenek, sőt háborúskodjanak egymással. Amott délnyugat felé laknak a komancsék, az apacsok halálos ellenségei. Harcosaik minden évben táborba szállnak, hogy megtámadják az apacsokat. Már ezért is össze kellene népünk törzseinek fogni, hogy e gaz népet megfenyítsék. Ehelyett egymás között civódnak, s ennek vége az, hogy elgyöngülnek s igazi ellenségeiket nem bírják legyőzni. Ha erre gondolok, nehéz lesz a szívem, mint a kőszikla, melyet nem lehet helyéből kimozdítani. A nijorák és a navajók apacsfőnöknek hívnak engem. Ők is apacsok s ezért meg kellene hallaniuk intő szavamat. Te elfogtál engem és fehér testvéreimet, jóllehet mit sem vétettünk ellened s jóllehet ugyanannak a népnek fia vagyok, amelynek te. Meg tudod okolni: miért tetted ezt?
– Halljuk!
– Szíved inkább húz a navajók, mint az én törzsem felé.
– Tévedsz! Én mindnyájatok testvére vagyok.
– De lelked a sápadtarcoké, akik ellenségeink.
– Ebben is tévedsz. Én minden embert szeretek, aki jót cselekszik, akár fehér, akár vörösbőrű. És ellensége vagyok minden gonosz embernek, bárminő is bőrének a színe. A harci bárd ki van ásva és íme, testvér testvér ellen vonul, hogy kiontsák egymás vérét. Nem jól van ez így. Ha azt gondolod, hogy nem vagyok jóbarátod, csak ezért lehetne így. De viszont ellenséged sem vagyok. Én nem állok sem a navájók, sem a nijorák pártjára, de intelek, hogy ássátok el újból a harci tomahawkot és éljetek gyümölcsöző békességben.

158-159. oldal - 6. Ketten - háromszáz ellen (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)

Gyakorlott szem az ép kérgű fán is meglátja, ha belseje rothadt.

173. oldal - 7. Az elveszett utalvány (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)

Csendes, elhagyatott vidék volt. A folyó itt tószerűleg kiszélesedik, több mély, keskeny öblöt alkotva, melyek egyikében a vadász kikötött és kenuját odaláncolta. Már alkonyodott, de az őserdő komoly, mély, mélabús hangjai még hallhatók voltak.
Ezeket a hangokat a teremtés nagymestere mind lágyra hangolta, amint a természet gyermekeinek egyszerű énekei mindig lágyak. A magányos férfi áhítattal leste az erdő esti dicsénekét, azt a halk, de zengzetes suttogást, mely mintha mélyre hangolt eolhárfákról kelne szárnyra. Körülveszi és körülzengi az embert minden oldalról, jön mindenfelől és mégsem lehetne megmondani, hol kezdődik, hol vannak a hangjegyei. Könnyű ütemben csatlakozott ehhez a hullámok lágy csobogása.

241-242. oldal - I. Halálos tűz ((Fátum-Ars Kiadó, Budapest)

Olyan bambák vagytok, hogy még egy mosómedvét se tudnátok csapdába ejteni!

18. oldal, 1. fejezet - Gazfickók paradicsoma

Mennyire örül a lelkem, hogy ismét láthatom jó, fehér testvéremet – mondta Winnetou.
– Én is boldog vagyok, hogy ismét legjobb és legnemesebb barátom mellett lehetek – felelte Shatterhand. – Hogy ment testvérem dolga, amióta nem láttuk egymást?
– A nap fölkél és lenyugszik, a napok jönnek és mennek, a fű kizöldül és elrothad, de Winnetou még mindig az, aki volt.
– Nem minden nap egyformán kedves és a préri virágai között mérgesek is tenyésznek. De azért Shatterhand is a régi maradt.

75. oldal - 4. Fogság és szabadulás (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)

… Mi a terved a fehérekkel?
Az olajkirály e kérdést hallva megszólalt:
– Mokasi, a nijorák nemes és híres főnöke szabadon fog bennünket bocsátani.
De a híres és nemes főnök rárivallt:
– Szennyes kutya! Kit kérdeztek: téged, vagy engem? Hogy mersz szólani, mielőtt én beszéltem volna?

113. oldal - 5. A petróleumtó mellett (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)