A May-regények megszokott színhelyén vagyunk, rövidesen az is kiderül, hogy sorra megérkeznek a korábbi regényekből jól ismert szereplők: Old Shatterhand és Winnetou, Bicegő Frank, Sam Hawkins és mások. A történet magva szélhámosság: egy bankárra rá akarnak sózni egy állítólagos olajlelőhelyet. A csalás majdnem sikerül, de csak majdnem, hiszen közbelép Old Shatterhand, a nagy igazságtevő. Két indián törzs és egy kivándorló társaság is érdekes szerepet játszik a történetben. Az izgalmas regényt Szinnai Tivadar átdolgozásában olvashatjuk.
Az olajkirály 111 csillagozás
May Károly néven is megjelent.
Minden kiadás, amely Szinnai Tivadar fordítását használja fel, rövidített átdolgozás.
Eredeti megjelenés éve: 1897
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Karl May művei I. sorozat - Indián történetek Duna International · Karl May-életműsorozat
Kedvencelte 6
Most olvassa 5
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 3

Kiemelt értékelések


Milyen jó kis kalandregény volt ez és én miért nem olvastam korábban? Van benne humor (a kedves kántorunk), izgalom és akció és persze Old Shatterhand meg Winnetou ♡ Sajnálom, hogy az opera még nem készült el :)


borító: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4
Ha fiú lennék, biztosan jobban élveztem volna, de így is megbékültünk egymással. Mondjuk kicsit furcsállottam, hogy egy 300 oldalas könyvben csak a 125. oldalon jelent meg Winnetou, de aztán belevetette magát az eseményekbe. Kedvencem ennek ellenére Csi Szo lett, aki csendes bölcsességével mindig megtalálta a helyes utat. Segítőkészsége dicséretes, de az idősebbek előtt alázatos tudott maradni. A címszereplőnk volt a főgonosz, aki át akart verni mindenkit és ehhez még nem átallotta a környezetet is szennyezni. Azonban végül elnyerte végső büntetését és a két ellenséges indián törzs is elszívta a békepipát.
De hol marad az opera? :-))


Azt hiszem, már nagyon kinőttem ezekből az indiános kalandregényekből.
Annyira egy kaptafára megy mindegyik, az indiánok kemények, bátrak és becsületesek, a fehérek általában aljasak és hitszegők (tisztelet a néhány kivételnek), a jók mindig okosabbak és ravaszabbak a legravaszabb ellenségnél is, és elkapnak mindenkit, akit már évek óta senki nem tud elkapni.
Mondjuk a vége felé volt egy-két gyomorforgatóbb rész, ezen kívül dögunalmas volt.
Sorry, megöregedtem.


10-14 évesen imádtam volna.
Winnetou és Old Shatterhand, navahók, skalpolás, osonás, lövöldözés.
De mivel már majdnem a dupláját tudom magam mögött ezeknek az éveknek, kissé öregnek éreztem magam ehhez a könyvhöz. (Életemben először úgy éreztem, hogy öreg vagyok egy könyvhöz!)
A történet és a stílus tökéletesen megfelel a fent említett korosztálynak, a mai fejemmel viszont néha csak mosolyogva ráztam a fejem.


Izgalmas és megkönnyebbülést eredményező.
2013-as újraolvasás: Az olajkirály története az álságos önző ember végzetének kalandos, fordulatos leírása. Nemes vezetői kiállás és ráhatás, megalapozott hősködés, a név erejének hangsúlyozása, egymást testvérré fogadók áldozatos, kölcsönös segítése… Szóval ami egy vadnyugati-indiános történethez kell, minden megtalálható. (2013.06.09. 22:00 – 06.15. 23:50)
Burkers Joe, a félszemű története pedig egy rövidke (buszos utazás Hencidára, 2013. 06.27. 12:50-13:47), de annál mélyebb tanulságokkal teli kisregény. A jónak a gonosztól kapott régi sérelmének jogos megbüntetését meséli el egy olyan történetben, amihez hasonló – a szerző szerint – sok esetben előfordult a vadnyugaton. Könnyed kikapcsolódás, mély életfilozófiával.


Ez A Medveölő fia, A sivatag szelleme és Az Ezüst-tó kincse című ifjúsági regények folytatásának tekinthető, és jó néhány szereplő azokból a történetekből, itt is felbukkan. Tetszik az olvasmányossága, könnyedsége, szórakoztató írásmódja. Jobb, mint a belőle készült film. Részletes bemutatásom a könyvről: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2017/02/karl-may-az-ol…


Kicsit mindig is tartottam az indián regényektől, de kellemesen csalódtam, szórakoztató regény volt nagyon
Népszerű idézetek




– Fütyülünk az indiánokra! – szólt közbe Grinley. – Majd szervezünk egy fegyveres őrséget, mely elveszi a kedvüket attól, hogy az új telepet megtámadják. Mert hamarosan egész telep nő majd ki itt a földből. Az indiánokat pedig elkergetjük. Eddig is így volt, ezután is így lesz.
Ebben az egyben igaza volt. A fehérek ellenállhatatlan előretörése az őslakókat visszavonulásra kényszerítette. Ugyanaz a sors várt rájuk, mint a bölényekre, amelyek egykor benépesítették a prérit, és később már csak rezervátumok ritka példányaiként tengették életüket.
Nyolcadik fejezet - Felderítők




Winnetou eltalálta Shatterhand gondolatát, csendet intett és szokása ellenére elsőnek szólította meg Mokasit:
– A nijorák főnöke erős férfi, nagy vadász és vitéz harcos; a legerősebb bivalyt is egyetlen lándzsadöféssel terítette le. Ezért hívják „Mokasi”-nak. Mint testvére és jóbarátja szólok hozzá és kérdem, mondja meg: ki vagyok én?
Különös kérdés volt, de bizonnyal megvolt a maga oka. Mokasi is ezt gondolta magában, de azért így felelt:
– Te vagy Winnetou, az apacsok főnöke.
– Igazat beszélsz. De miért nem nevezted meg az apacs nép valamely törzsét, mint amelyhez tartozom?
– Mert e nép valamennyi törzse egyformán téged tart főnökének.
– Úgy van. Tudod, mely népből valók a navájók törzse?
– A navájók – apacsok.
– És mily nép törzse a nijorák?
– Szintén apacsok.
– Ajkad igazat beszél. De ha mindkét törzs ugyanannak a népnek tagja, akkor egyúttal testvérek is. Ha egy apának két gyermeke van, akkor illik, hogy szeressék egymást, ahelyett, hogy veszekedjenek, sőt háborúskodjanak egymással. Amott délnyugat felé laknak a komancsék, az apacsok halálos ellenségei. Harcosaik minden évben táborba szállnak, hogy megtámadják az apacsokat. Már ezért is össze kellene népünk törzseinek fogni, hogy e gaz népet megfenyítsék. Ehelyett egymás között civódnak, s ennek vége az, hogy elgyöngülnek s igazi ellenségeiket nem bírják legyőzni. Ha erre gondolok, nehéz lesz a szívem, mint a kőszikla, melyet nem lehet helyéből kimozdítani. A nijorák és a navajók apacsfőnöknek hívnak engem. Ők is apacsok s ezért meg kellene hallaniuk intő szavamat. Te elfogtál engem és fehér testvéreimet, jóllehet mit sem vétettünk ellened s jóllehet ugyanannak a népnek fia vagyok, amelynek te. Meg tudod okolni: miért tetted ezt?
– Halljuk!
– Szíved inkább húz a navajók, mint az én törzsem felé.
– Tévedsz! Én mindnyájatok testvére vagyok.
– De lelked a sápadtarcoké, akik ellenségeink.
– Ebben is tévedsz. Én minden embert szeretek, aki jót cselekszik, akár fehér, akár vörösbőrű. És ellensége vagyok minden gonosz embernek, bárminő is bőrének a színe. A harci bárd ki van ásva és íme, testvér testvér ellen vonul, hogy kiontsák egymás vérét. Nem jól van ez így. Ha azt gondolod, hogy nem vagyok jóbarátod, csak ezért lehetne így. De viszont ellenséged sem vagyok. Én nem állok sem a navájók, sem a nijorák pártjára, de intelek, hogy ássátok el újból a harci tomahawkot és éljetek gyümölcsöző békességben.
158-159. oldal - 6. Ketten - háromszáz ellen (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)




Csendes, elhagyatott vidék volt. A folyó itt tószerűleg kiszélesedik, több mély, keskeny öblöt alkotva, melyek egyikében a vadász kikötött és kenuját odaláncolta. Már alkonyodott, de az őserdő komoly, mély, mélabús hangjai még hallhatók voltak.
Ezeket a hangokat a teremtés nagymestere mind lágyra hangolta, amint a természet gyermekeinek egyszerű énekei mindig lágyak. A magányos férfi áhítattal leste az erdő esti dicsénekét, azt a halk, de zengzetes suttogást, mely mintha mélyre hangolt eolhárfákról kelne szárnyra. Körülveszi és körülzengi az embert minden oldalról, jön mindenfelől és mégsem lehetne megmondani, hol kezdődik, hol vannak a hangjegyei. Könnyű ütemben csatlakozott ehhez a hullámok lágy csobogása.
241-242. oldal - I. Halálos tűz ((Fátum-Ars Kiadó, Budapest)




Olyan bambák vagytok, hogy még egy mosómedvét se tudnátok csapdába ejteni!
18. oldal, 1. fejezet - Gazfickók paradicsoma




Mennyire örül a lelkem, hogy ismét láthatom jó, fehér testvéremet – mondta Winnetou.
– Én is boldog vagyok, hogy ismét legjobb és legnemesebb barátom mellett lehetek – felelte Shatterhand. – Hogy ment testvérem dolga, amióta nem láttuk egymást?
– A nap fölkél és lenyugszik, a napok jönnek és mennek, a fű kizöldül és elrothad, de Winnetou még mindig az, aki volt.
– Nem minden nap egyformán kedves és a préri virágai között mérgesek is tenyésznek. De azért Shatterhand is a régi maradt.
75. oldal - 4. Fogság és szabadulás (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)




… Mi a terved a fehérekkel?
Az olajkirály e kérdést hallva megszólalt:
– Mokasi, a nijorák nemes és híres főnöke szabadon fog bennünket bocsátani.
De a híres és nemes főnök rárivallt:
– Szennyes kutya! Kit kérdeztek: téged, vagy engem? Hogy mersz szólani, mielőtt én beszéltem volna?
113. oldal - 5. A petróleumtó mellett (Fátum-Ars Kiadó, Budapest)
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Fenimore Cooper: A préri 87% ·
Összehasonlítás - Liselotte Welskopf-Henrich: A Nagy Medve fiai 92% ·
Összehasonlítás - James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán ·
Összehasonlítás - James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya ·
Összehasonlítás - Friedrich Joachim Pajeken: A vörös kém ·
Összehasonlítás - Michael Punke: A visszatérő 82% ·
Összehasonlítás - Pajeken Frigyes: Brown Andrew, a vörös kém ·
Összehasonlítás - Fabian Lenk: Aranyláz a vadnyugaton ·
Összehasonlítás - Zane Grey: A pioneerok ·
Összehasonlítás - Iny Lorentz: Vad vidék 81% ·
Összehasonlítás