Az ​Ezüst-tó kincse 335 csillagozás

Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Egyetlen olvasó sem tudja letenni Karl May könyvét, ha egyszer belekezdett. Kalandregényei és fiktív útirajzai kora – és korunk – egyik legnépszerűbb ifjúsági regényírójává tették. – Az Ezüst-tó kincse az indiánok földjén játszódik, ahol ismét találkozunk a vadnyugat legendás hőseivel. Sok-sok izgalomban, kalandban lesz részünk, míg kiderül, milyen titkokat rejt a Sziklás-hegység déli nyúlványai között megbúvó, szinte megközelíthetetlen tó, amelynek nevét oly sokan hallották már, de színét alig-alig látta valaki…

Az Ezüsttó kincse címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1894

Kiadói ajánlás: 10 éves kortól · Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző, Árgus

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633876930
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492202 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Csergezán Pál
>!
Duna International, Budapest, 2013
ISBN: 9786155390180 · Fordította: Ossik János

14 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Winnetou · Old Shatterhand · Old Firehand


Kedvencelte 28

Most olvassa 12

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
KingucK P
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Gyermekkorom kalandvilága tért vissza egy könyv erejéig.
A cselekményre már nem emlékeztem (kicsi koromban már filmen láttam), de a hangulat visszajött. Tiszta vadnyugati kaland: indiánokkal, kalandorokkal, kincsekkel és vakmerő pisztolyhősökkel.
Nagyon élveztem.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Minimum ötven éve olvastam először… Ezért nem csoda, ha a történet maga egészen „újszerűnek” hatott, csak a szereplők egy részére, a nagy Winnetoura, Old Shatterhandre és Old Firehandre*, meg persze Nagymedvére és Kismedvére emlékeztem.
Most, felnőtt fejjel, pláne Dee Brown könyve olvasása után egész más (nem csak felnőttebb, de kritikusabb) szemmel néztem a könyvet. Azért az eredeti öt csillagot meghagytam…
Kíváncsi lennék azért, hogy pár év múlva mond-e majd valamit ez a könyv még az unokáinknak.

*akiket természetesen a hatvanas évek közepén, az angol nyelvtől még teljesen érintetlenül, paraszti nemes egyszerűséggel leírás szerinti kiejtéssel emlegettünk :)

>!
kratas P
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Uff! Ez teljesen más volt, mint a film, de nem bánom, sőt, örülök neki.
És – kövezzetek meg, vagy inkább kössetek a kínzócölöpökhöz – mennyivel jobb ifjúsági könyvnek tartom én ezt, mint sok-sok ma született művet (tisztelet a kivételnek). Semmi nyáladzás, meg nem értett kölykök, ó-te-jó-ég-mikor-vesztem-már-el-az-ártatlanságomat probléma… hiába, öreg vagyok :)

>!
ursus MP
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Kölyökként sokszor olvastam, előbb találkoztam vele, mint a „nagy” Winnetouval. Annak idején imádtam, most nem merném kézbe venni, maradjanak meg az illúziók :) Az viszont érdekes, hogy a számos borító közül milyen soknak főmotívuma a tavon úszó kenu. A művészek biztos arra gondoltak: ha tó, pláne amennyiben ezüst, nyilván gyakran csónakáznak rajta. Jó, hogy nem horgásznak…

6 hozzászólás
>!
Dana
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Hihetetlenül izgalmas könyv és valami elképesztő retro-hangulatban olvastam végig. Noha én inkább Cooper regényeit olvastam kiskoromban, bizony Karl May is ügyesen forgatta a tollat. Az Ezüst-tó kincsében szerintem majdnem minden indiánfilmből ismert klisé előbukkant, az uffozástól kezdve a füstjelekig, az elaléló hölgyektől a két érintkező fűszálból egész nap történetét pontosan leolvasó Winnetou-ig és mégis, csiklandóan jó volt olvasni a kalandok sorozatát, szinte végigmosolyogtam az egész vadnyugatosdit. Különösen olyankor kuncogtam nagyokat, amikor a jófej hősökről kiderült sorra, hogy szinte mind német származású. Szerintem ezt könyvet minden korosztálynak érdemes olvasnia, mert felhőtlen szórakozást, és teljes kikapcsolódást ígér.

17 hozzászólás
>!
berg 
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Gyerekkoromban nagyon tetszett, most meglehetősen üresnek és hidegnek találtam. Minden mondata a jól fölépített, fordulatos cselekményt szolgálja, egy fölösleges naplemente sincs benne. Ifjúsági regényben ez erény, de én már öreg vagyok, nekem hiányzott. Magyarázó mondatai tárgyilagosan tájékoztatóak, szükségesnek látszanak – amíg ki nem derült az internetről, hogy az „uff”-tól kezdve majdnem mindene fikció. A karakterek – hagyjuk. Inkább elismernem, hogy ez azon kevés könyvek egyike, amit harmincvalahány év elteltével is elővettem és újraolvastam. Ifjúságinak nem rossz.

>!
Bélabá P
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Remek történet volt. Kimaradt eddig az éltemből, mint sok indiános sztori. Lehet, hogy felnőttként többre is értékelem mintha kamaszfejjel olvastam volna. Az is elképzelhető, hogy a filmet is megnézem majd. Ajánlom mindenkinek, aki kalandregényre vágyik.

12 hozzászólás
>!
nagy_anikó
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Karl May könyveiből készült filmek egy picit idősebbek mint én, filmet már többet is láttam, de könyvet még nem olvastam. Valljuk be hölgyeim, ha a kaland nem lett volna már magában elég ott volt Pierre Brice és Lex Barker, akik a szíveket megdobogtatták.
Most véletlenül került a kezembe Az Ezüst-tó kincse. Viszont nagyon jó kikapcsolódást, sok kalandot nyújtott míg a Sziklás-hegység útvesztőin át eljutottunk az tóhoz. És a kincs. Igen meglett, de a kincs maga mást jelentett az indiánoknak és mást a fehér embernek. És aki még egy pici jó kedvet is vitt a történetbe az Lord Castlepool és az Ő fogadásai. Szívesen barangoltam végig a kalandos utat Old Firehand, Old Shatterhand, Winettou, Nagymedve, Kismedve és Butler kisasszony társaságában.

>!
DeathQueen
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

„– A bosszú veszedelmes dolog – jegyezte meg Old Shatterhand. – Elkezdeni könnyű, de aztán nincs megállás.”

Szégyen, nem szégyen, de én még nem olvastam ezt a könyvet korábban, ahogy a filmeket sem láttam. Persze hallani hallottam már róla, de nem nagyon érdekelt. Már bánom, hogy akkoriban kimaradt ez a könyv nekem. Felnőtt fejjel is elég érdekes a könyv. Tele van kalandokkal. Persze a „vadnyugat varázsa” sem maradhat el a kalandok mögött. Az különösen tetszett, hogy nem volt benne fölösleges mondat. Minden egyes elejtett megjegyzés magát a történet egészét szolgálta. A karakterekkel nem volt különösebb gondom. Bár amikor kiderült pár karakter háttere csak kuncogtam magamban.

>!
DKamilla
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Mérhetetlenül tetszett!
Imádom az indiános könyveket, és ebben nem csalódtam. :)
Karl May sorozatából eddig csak a Winnetou-t olvastam, így még nem volt alkalmam találkozni Old Firehanddel, de őt is hamar megkedveltem. Mondtam már, hogy mennyire szeretem az indiánokat? Kezdem úgy érezni, hogy rossz korba születtem :D
Karl May stílusát pedig ahh… IMÁDOM. Úgy tud 220 oldalban írni, hogy bizonyos írók 500 oldalban se tudják ennyire összeszedni a történetet. Pörgős, fordulatos, tökéletes lezárással, brilliáns humorral megfűszerezve, és persze az indiánok.
Winnetou és Old Shatterhand életem nagy szerelmei. És most még hozzá jön Nagymedve meg Kismedve spoiler

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

– Tegye el azt a távcsövet! – parancsolta a titokzatos hang láthatatlan gazdája. – Azzal ugyan nem talál rám! Inkább mondja meg, honnan jött!
– Castlepoolból – felelte a lovas.
– Hol van az?
– Skóciában. Castlepool a családom ősi kastélya.
– Az ördög vigye az őseit, uram! Azt kérdezem, honnan jött most.
– Nem tudom.
– De azt csak tudja, hova igyekszik?
– Calcuttába. Az meg Indiában van.
– Ne tréfáljon velem, hallja! Csak nem akarja elhitetni, hogy Skóciából Indiába éppen ezen a prérin keresztül vezet az út?
– Miért ne? Legfeljebb egy kis kerülővel. Nekem nem sürgős. Ráérek.

43. oldal

10 hozzászólás
>!
DKamilla

– Miért nem lép Hosszúfül közelebb? Nem kívánja a sápadtarcúak híres harcosait üdvözölni?
A törzsfőnök motyogott valamit a maga nyelvén, és elfordította fejét. De Droll néni nem tágított mellőle. Kedélyesen az indián vállára csapott, és így kiáltott:
– Beszélj angolul, öregem! A te nyelvedet nagyon kevéssé értem.
Az indián megint motyogott valamit, mire Droll néni erélyesen rászólt:
– Ne tettesd magad! Tudom, hogy egész tűrhetően beszélsz angolul!
– No! – felelte az indián.
– Tagadod? Talán nem ismersz?
– No.
– Pedig esküdni mernék, hogy már találkoztunk.
– No!
– Nem jártál soha a Defiance-erődben?
-No!
– Pedig egyszer kártyáztam ott néhány indiánnal, és most már biztosan tudom, az egyik te voltál.
– No!
– Tüzes vizet ittunk, és úgy berúgtatok, hogy még táncoltatok is.
– No!
– Ott aludtatok az erődben, de hajnalban se bű , se bá, se jó napot – elosontatok.
– No!
– És tévedésből magaddal vitted a puskámat meg a lőszertáskámat, igaz-e?
– No!
– A puskám csövébe belevéstem a nevem kezdőbetűjét, és azt látom, a te puskád csövén is D betű van.
– No!
– Még ezt is tagadod? A táskámat gyöngyhímzés díszítette, éppen úgy, mint a tiédet. A gyöngyök D betűbe voltak varrva, akárcsak a te táskádon itt.
– No!
– Ez a puska meg ez a táska azt enyém!
– No!
– Adod ide rögtön?
– No!
– Tolvaj vagy!
– No! – kiáltotta az indián, és kést rántott. Droll néni nagyot nevetett.
– Ide hallgass! – mondta. – Neked ajándékozom mind a kettőt, ha bevallod az igazat. Ugye, Hosszúfül a neved?
– Yes! – felelte az indián.
– Velem voltál a Defiance-erődben?
– Yes!
– Leittad magad a sárga földig?
– Yes!
– és hajnalban megcsaptad a puskámat meg a táskámat?
– Yes! – felelte Hosszúfül minden szégyenkezés nélkül.

>!
Habók P

– Üdvözlöm, milord, a magam és társaim nevében – mondta, és széles mozdulattal a tűz körül üldögélő tutajosokra mutatott. Hogy tetszik önnek a Hullámzó Préri? Van olyan érdekes, mint India vagy Törökország?
– Honnan tudja, hogy török földön is jártam? – kérdezte a lord.
– A daganatról, uram, az orra tövében. Aleppói daganatnak hívják, és Törökországban lehet megkapni. Inkább kellemetlen, mint veszélyes, nem igaz?

A hullámzó préri

>!
Habók P

– A bosszú veszedelmes dolog – jegyezte meg Old Shatterhand. – Elkezdeni könnyű, de aztán nincs megállás.

Indiánok fogságában

Kapcsolódó szócikkek: Old Shatterhand
>!
Gabriella_Balkó

Mint rendszerint, Winnetou ment elöl. Hirtelen megállt, és felkiáltott meglepetésében:
– Uff!
– Mi az? – kérdezte Old Firehand.
– Egy ember.
– Hol?
– A kezemben.
– Fogd meg jól! Szorítsd a torkát, nehogy kiáltson!
– Ez már nem tud kiabálni. Halott.
– Megfojtottad?
– Nem. Holtan lóg egy cölöpön.
– Jóságos ég! Kínzócölöp?
– Az ám! Meg is skalpolták. Teste tele van sebekkel. Kezem csupa vér.
Néhány perc múlva húsz-huszonöt holttestet tapogattak ki a sötétben, cölöpökre vagy fákra
kötözve.
– A trampek! – kiáltott fel Old Shatterhand. – Az utahok végezték el a hóhérmunkát
helyettünk!

Tizenharmadik fejezet: Árulás

Kapcsolódó szócikkek: Old Shatterhand · Winnetou
>!
csillagka P

Mindenki mosolyogva nézett Droll nénire. Nem is lehetett mosolygás nélkül nézni pufók arcát, kövér, esetlen alakját és bámulatos ruháját. Kalapja, mely messziről női főkötőnek látszott, öt bőrdarabból állt. A középső olyan volt, mint egy lábos; ebből egy szemellenző nyúlt ki előre, míg a hátsó bőrlebeny tarkójára és nyakára borult; a két oldalsó bőrdarab meg fülvédőül szolgált. Ruhája bő köpeny volt, olyan szabású, mint egy hosszú pongyola. Derekán bőröv fogta össze. Két ujját elöl összevarrta, és zsebnek használta. Isten tudja, mi minden fért el ebben a két óriási zsebben. A ruhán elöl két hasadék volt, Droll néni azokon dugta ki a karját. A ruha színét nem lehetett megállapítani. Folt hátán folt sorakozott rajta a legnagyobb tarkaságban. Mindig ebben a maskarában járt, évek hosszú sora óta nem látták más ruhában.
Persze, puskája is volt, s pongyolája bevarrt végű ujjaiban alighanem néhány jó pisztolyt és
kést is rejtegetett.

14. oldal

4 hozzászólás
>!
DKamilla

– De mi lesz veled? – aggódott Jemmy. – Hogy gondolod azt a versenyfutást, kedves Frank?
– Tudja a jófene ! – vonogatta Bicegő a vállát. – A kedves Frank fűbe harap és kész.
– Ne beszélj bolondokat. Mindenkinek tudsz tanácsot adni, csak magadnak nem?

>!
Habók P

– A számla feje – magyarázta a lord. – Az egyik lapra felrajzolom Bill úr fejét, a másikra Nyakigláb úrét. Mindjárt meg is vagyok vele. Így ni. Ha véletlenül fűbe találnék harapni, önök elviszik a füzetet a bankáromhoz, és megmutatják neki. Nyugodtak lehetnek, hogy a számlát szó nélkül kifizeti.

A hullámzó préri


Hasonló könyvek címkék alapján

Fabian Lenk: Aranyláz a vadnyugaton
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Farley Mowat: A sarkvidék Robinsonjai
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Vladimír Šustr: Egy kis indián kalandjai
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin
James Fenimore Cooper – Honti Rezső: A cserkész
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Mary Pope Osborne: Indiánok táborában
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete