Az ​Ezüst-tó kincse 362 csillagozás

Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Egyetlen olvasó sem tudja letenni Karl May könyvét, ha egyszer belekezdett. Kalandregényei és fiktív útirajzai kora – és korunk – egyik legnépszerűbb ifjúsági regényírójává tették. – Az Ezüst-tó kincse az indiánok földjén játszódik, ahol ismét találkozunk a vadnyugat legendás hőseivel. Sok-sok izgalomban, kalandban lesz részünk, míg kiderül, milyen titkokat rejt a Sziklás-hegység déli nyúlványai között megbúvó, szinte megközelíthetetlen tó, amelynek nevét oly sokan hallották már, de színét alig-alig látta valaki…

Az Ezüsttó kincse címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1894

Kiadói ajánlás: 10 éves kortól · Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző, Árgus, Karl May művei I. sorozat - Indián történetek, Karl May-életműsorozat

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633876930
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492202 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Csergezán Pál
>!
Duna International, Budapest, 2013
ISBN: 9786155390180 · Fordította: Ossik János

16 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Winnetou · Old Shatterhand · Old Firehand


Kedvencelte 29

Most olvassa 12

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Gyerekkoromban nekem valahogy kimaradt az indiános regények (és filmek), pedig apum könyvtárában akadt egy-két kötet (elvileg volt ott több is, csak kölcsönadásból nem kerültek vissza…). Aztán tavaly valahogy jó volt a csillagok állása: ott volt a nagyszerű Suttogó Szél a GooBo-tól, aztán a molyon keresztül szembejött az ectopolis.hu cikke Karl Mayről, és érlelődni kezdett benne a gondolat, hogy bizony Karl Mayt kellene olvasni. Mit ad a nagy Manitou, előbb a Libri, aztán az Alexandra akciózta a Duna International sajnálatosan félbemaradt életműsorozatának köteteit. Ezek után nem is volt kérdés, hogy begyűjtöttem az elérhető köteteket, főleg mivel @Katherine_Grey blogján korábban olvastam a régebbi fordítások „problémáiról”, hogy finoman fogalmazzak.
Az Ezüst-tó kincse May ifjúsági regényei közé tartozik. Olvastam, hogy egyes köteteiben el tud filozofálni, na az itt nincs, viszont egymást érő kalandok, magyarán ami az ifjúságot érdekelheti, vannak szép számmal. Amin meglepődtem kicsit, hogy ifjúsági létére nem finomkodik, rögtön az első fejezetben egy fekete párduc spoiler, aztán van füllevágás, skalpolás, kínhalál cölöphöz kötve, szóval csupa vadnyugati móka.
May legtöbb (az összes?) története eredetileg szerializált regényként jelent meg valami újságban és csak később kaptak regény kiadást. No, ez némileg feltűnt az olvasás során, ugyanis a történet elég jól feltagolható több, úgy-ahogy lezárt részre, amiket az átívelő szálak – a vörös cornel üldözése, ill. a néha-néha felemlegetett kincs az Ezüst-tóban – kötnek csupán össze. Ill. a szereplők terén is elég feltűnő volt, hogy az egyes „epizódok” karakterei közül sokan később háttérbe szorulnak, mint pl. az angol lord, nem beszélve a könyv jelentős részén át üldözött cornelről spoiler, de a főszereplők terén is tetten érhető volt ez: míg a regény első felében Old Firehand volt a kvázi főszereplő, addig a második felében Old Shatterhand vette át a vezető szerepet. Aki esetleg Winnetou-t hiányolna, no, ő is megjelenik, ám igencsak mellékszereplő ebben a történetben.
Összességében sikeresnek nyilvánítom az ismerkedésem Karl May-jel és igyekszem tovább haladni a meglévő kötetekkel. A fél csillag levonás a kiadásnak szól, pontosabban a szöveggondozásnak, arra ugyanis ráfért volna még egy kör, kicsit sok volt a hiba (főleg kimaradt betűk, de a nevek írása sem volt konzisztens, ill. egy plusz bekezdés is becsúszott), egyébként külsőleg egy nagyon szép kötetről van szó.

>!
Duna International, Budapest, 2012
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155129773 · Fordította: Ossik János
8 hozzászólás
KingucK P>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Gyermekkorom kalandvilága tért vissza egy könyv erejéig.
A cselekményre már nem emlékeztem (kicsi koromban már filmen láttam), de a hangulat visszajött. Tiszta vadnyugati kaland: indiánokkal, kalandorokkal, kincsekkel és vakmerő pisztolyhősökkel.
Nagyon élveztem.

2 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Óh, de jó volt lekapni a polcról és kézbe venni ezt az ifjúsági, kalandregényt, nagyon tetszett.
Ifjúkorom hőseivel találkozni üdítő élmény volt, szinte én is velük lovagoltam a hajdani prériken, vagy a csodálatos hegyek között és ott álltam mellettük mikor elérték az ezüst tavat.
Annak idején Winnettou volt a kedvenc hősöm, ha rossz kedvem volt elővettem és újra meg újra elolvastam.
Ez egy különálló regény volt, ebben Old Firehand volt Winnetou társa a kalandban, ami igazán izgalmas volt. Remekül helytálltak és nem maradhattak el a gonosz, kapzsi fehér emberek sem, akikkel meg kellett küzdeni.
Nagyon élveztem, mikor hajón tettek meg egy szakaszt az útjukon és tetszett a fekete párducos kaland. Hiába imádom a bundás állatokat, legyenek bármilyen vadak.
Jól szórakoztam olvasás közben, élveztem a kalandokat és a gyönyörű helyszíneket.

ppeva P>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Minimum ötven éve olvastam először… Ezért nem csoda, ha a történet maga egészen „újszerűnek” hatott, csak a szereplők egy részére, a nagy Winnetoura, Old Shatterhandre és Old Firehandre*, meg persze Nagymedvére és Kismedvére emlékeztem.
Most, felnőtt fejjel, pláne Dee Brown könyve olvasása után egész más (nem csak felnőttebb, de kritikusabb) szemmel néztem a könyvet. Azért az eredeti öt csillagot meghagytam…
Kíváncsi lennék azért, hogy pár év múlva mond-e majd valamit ez a könyv még az unokáinknak.

*akiket természetesen a hatvanas évek közepén, az angol nyelvtől még teljesen érintetlenül, paraszti nemes egyszerűséggel leírás szerinti kiejtéssel emlegettünk :)

kratas P>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Uff! Ez teljesen más volt, mint a film, de nem bánom, sőt, örülök neki.
És – kövezzetek meg, vagy inkább kössetek a kínzócölöpökhöz – mennyivel jobb ifjúsági könyvnek tartom én ezt, mint sok-sok ma született művet (tisztelet a kivételnek). Semmi nyáladzás, meg nem értett kölykök, ó-te-jó-ég-mikor-vesztem-már-el-az-ártatlanságomat probléma… hiába, öreg vagyok :)

ursus>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Kölyökként sokszor olvastam, előbb találkoztam vele, mint a „nagy” Winnetouval. Annak idején imádtam, most nem merném kézbe venni, maradjanak meg az illúziók :) Az viszont érdekes, hogy a számos borító közül milyen soknak főmotívuma a tavon úszó kenu. A művészek biztos arra gondoltak: ha tó, pláne amennyiben ezüst, nyilván gyakran csónakáznak rajta. Jó, hogy nem horgásznak…

6 hozzászólás
Dana>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Hihetetlenül izgalmas könyv és valami elképesztő retro-hangulatban olvastam végig. Noha én inkább Cooper regényeit olvastam kiskoromban, bizony Karl May is ügyesen forgatta a tollat. Az Ezüst-tó kincsében szerintem majdnem minden indiánfilmből ismert klisé előbukkant, az uffozástól kezdve a füstjelekig, az elaléló hölgyektől a két érintkező fűszálból egész nap történetét pontosan leolvasó Winnetou-ig és mégis, csiklandóan jó volt olvasni a kalandok sorozatát, szinte végigmosolyogtam az egész vadnyugatosdit. Különösen olyankor kuncogtam nagyokat, amikor a jófej hősökről kiderült sorra, hogy szinte mind német származású. Szerintem ezt könyvet minden korosztálynak érdemes olvasnia, mert felhőtlen szórakozást, és teljes kikapcsolódást ígér.

17 hozzászólás
berg>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Gyerekkoromban nagyon tetszett, most meglehetősen üresnek és hidegnek találtam. Minden mondata a jól fölépített, fordulatos cselekményt szolgálja, egy fölösleges naplemente sincs benne. Ifjúsági regényben ez erény, de én már öreg vagyok, nekem hiányzott. Magyarázó mondatai tárgyilagosan tájékoztatóak, szükségesnek látszanak – amíg ki nem derült az internetről, hogy az „uff”-tól kezdve majdnem mindene fikció. A karakterek – hagyjuk. Inkább elismernem, hogy ez azon kevés könyvek egyike, amit harmincvalahány év elteltével is elővettem és újraolvastam. Ifjúságinak nem rossz.

KleineKatze>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Az indiános könyvekkel fel kell nőni.
Sajnos nekem ezek kimaradtak a gyerekkoromból, a western filmekkel egyetemben, de úgy döntöttem, megpróbálom pótolni őket, a „sosincs késő” elvet követve.
A könyv olvasása közben pedig teljesen átjött, miért is szeretik annyian ezeket a történeteket, és tartják meghatározó olvasmányaiknak, amikre nosztalgikus hangulatban gondolnak vissza, és egy-egy beszélgetés alkalmával sorolják, egyikük-másikuk melyeket olvasta, melyik volt a nagy kedvenc…Ez nekem annyira de annyira hiányzott!

Egyszerűen elvarázsolt, hogy ez a német író hogyan ismeri ennyire a vadnyugatot. Lenyűgöztek a képek amiket megjelenített. Ez az oka, hogy annak ellenére, hogy sajnálatos módon nem tudott eléggé lekötni a regény, holott fordulatokban gazdag volt, mégis olvasni fogok még tőle, addig amíg meg nem szeretem ezeket a regényeket, mert úgy érzem, tanulnom kell élvezni őket, megismerni ezt a világot, ami még teljesen új nekem! Nagyon kíváncsi vagyok! Uff, én beszéltem!

2 hozzászólás
Bélabá>!
Karl May: Az Ezüst-tó kincse

Remek történet volt. Kimaradt eddig az éltemből, mint sok indiános sztori. Lehet, hogy felnőttként többre is értékelem mintha kamaszfejjel olvastam volna. Az is elképzelhető, hogy a filmet is megnézem majd. Ajánlom mindenkinek, aki kalandregényre vágyik.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

sztimi53>!

– Tegye el azt a távcsövet! – parancsolta a titokzatos hang láthatatlan gazdája. – Azzal ugyan nem talál rám! Inkább mondja meg, honnan jött!
– Castlepoolból – felelte a lovas.
– Hol van az?
– Skóciában. Castlepool a családom ősi kastélya.
– Az ördög vigye az őseit, uram! Azt kérdezem, honnan jött most.
– Nem tudom.
– De azt csak tudja, hova igyekszik?
– Calcuttába. Az meg Indiában van.
– Ne tréfáljon velem, hallja! Csak nem akarja elhitetni, hogy Skóciából Indiába éppen ezen a prérin keresztül vezet az út?
– Miért ne? Legfeljebb egy kis kerülővel. Nekem nem sürgős. Ráérek.

43. oldal

10 hozzászólás
DKamilla>!

– Miért nem lép Hosszúfül közelebb? Nem kívánja a sápadtarcúak híres harcosait üdvözölni?
A törzsfőnök motyogott valamit a maga nyelvén, és elfordította fejét. De Droll néni nem tágított mellőle. Kedélyesen az indián vállára csapott, és így kiáltott:
– Beszélj angolul, öregem! A te nyelvedet nagyon kevéssé értem.
Az indián megint motyogott valamit, mire Droll néni erélyesen rászólt:
– Ne tettesd magad! Tudom, hogy egész tűrhetően beszélsz angolul!
– No! – felelte az indián.
– Tagadod? Talán nem ismersz?
– No.
– Pedig esküdni mernék, hogy már találkoztunk.
– No!
– Nem jártál soha a Defiance-erődben?
-No!
– Pedig egyszer kártyáztam ott néhány indiánnal, és most már biztosan tudom, az egyik te voltál.
– No!
– Tüzes vizet ittunk, és úgy berúgtatok, hogy még táncoltatok is.
– No!
– Ott aludtatok az erődben, de hajnalban se bű , se bá, se jó napot – elosontatok.
– No!
– És tévedésből magaddal vitted a puskámat meg a lőszertáskámat, igaz-e?
– No!
– A puskám csövébe belevéstem a nevem kezdőbetűjét, és azt látom, a te puskád csövén is D betű van.
– No!
– Még ezt is tagadod? A táskámat gyöngyhímzés díszítette, éppen úgy, mint a tiédet. A gyöngyök D betűbe voltak varrva, akárcsak a te táskádon itt.
– No!
– Ez a puska meg ez a táska azt enyém!
– No!
– Adod ide rögtön?
– No!
– Tolvaj vagy!
– No! – kiáltotta az indián, és kést rántott. Droll néni nagyot nevetett.
– Ide hallgass! – mondta. – Neked ajándékozom mind a kettőt, ha bevallod az igazat. Ugye, Hosszúfül a neved?
– Yes! – felelte az indián.
– Velem voltál a Defiance-erődben?
– Yes!
– Leittad magad a sárga földig?
– Yes!
– és hajnalban megcsaptad a puskámat meg a táskámat?
– Yes! – felelte Hosszúfül minden szégyenkezés nélkül.

Habók P>!

– Üdvözlöm, milord, a magam és társaim nevében – mondta, és széles mozdulattal a tűz körül üldögélő tutajosokra mutatott. Hogy tetszik önnek a Hullámzó Préri? Van olyan érdekes, mint India vagy Törökország?
– Honnan tudja, hogy török földön is jártam? – kérdezte a lord.
– A daganatról, uram, az orra tövében. Aleppói daganatnak hívják, és Törökországban lehet megkapni. Inkább kellemetlen, mint veszélyes, nem igaz?

A hullámzó préri

Gabriella_Balkó>!

Mint rendszerint, Winnetou ment elöl. Hirtelen megállt, és felkiáltott meglepetésében:
– Uff!
– Mi az? – kérdezte Old Firehand.
– Egy ember.
– Hol?
– A kezemben.
– Fogd meg jól! Szorítsd a torkát, nehogy kiáltson!
– Ez már nem tud kiabálni. Halott.
– Megfojtottad?
– Nem. Holtan lóg egy cölöpön.
– Jóságos ég! Kínzócölöp?
– Az ám! Meg is skalpolták. Teste tele van sebekkel. Kezem csupa vér.
Néhány perc múlva húsz-huszonöt holttestet tapogattak ki a sötétben, cölöpökre vagy fákra kötözve.
– A trampek! – kiáltott fel Old Shatterhand. – Az utahok végezték el a hóhérmunkát
helyettünk!

Tizenharmadik fejezet: Árulás

Kapcsolódó szócikkek: Old Firehand · Old Shatterhand · Winnetou
csillagka P>!

Mindenki mosolyogva nézett Droll nénire. Nem is lehetett mosolygás nélkül nézni pufók arcát, kövér, esetlen alakját és bámulatos ruháját. Kalapja, mely messziről női főkötőnek látszott, öt bőrdarabból állt. A középső olyan volt, mint egy lábos; ebből egy szemellenző nyúlt ki előre, míg a hátsó bőrlebeny tarkójára és nyakára borult; a két oldalsó bőrdarab meg fülvédőül szolgált. Ruhája bő köpeny volt, olyan szabású, mint egy hosszú pongyola. Derekán bőröv fogta össze. Két ujját elöl összevarrta, és zsebnek használta. Isten tudja, mi minden fért el ebben a két óriási zsebben. A ruhán elöl két hasadék volt, Droll néni azokon dugta ki a karját. A ruha színét nem lehetett megállapítani. Folt hátán folt sorakozott rajta a legnagyobb tarkaságban. Mindig ebben a maskarában járt, évek hosszú sora óta nem látták más ruhában.
Persze, puskája is volt, s pongyolája bevarrt végű ujjaiban alighanem néhány jó pisztolyt és
kést is rejtegetett.

14. oldal

4 hozzászólás
DKamilla>!

– De mi lesz veled? – aggódott Jemmy. – Hogy gondolod azt a versenyfutást, kedves Frank?
– Tudja a jófene ! – vonogatta Bicegő a vállát. – A kedves Frank fűbe harap és kész.
– Ne beszélj bolondokat. Mindenkinek tudsz tanácsot adni, csak magadnak nem?

Habók P>!

– A számla feje – magyarázta a lord. – Az egyik lapra felrajzolom Bill úr fejét, a másikra Nyakigláb úrét. Mindjárt meg is vagyok vele. Így ni. Ha véletlenül fűbe találnék harapni, önök elviszik a füzetet a bankáromhoz, és megmutatják neki. Nyugodtak lehetnek, hogy a számlát szó nélkül kifizeti.

A hullámzó préri

Bazil P>!

Rekkenő volt a hőség.
A Dogfish unottan csapkodta hatalmas lapátkerekével az Arkansas-folyó hullámait. A hajó korán reggel hagyta el Little Rockot, és úgy volt, hogy rövidesen beér Lewisburgba, ahol ki is köt.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fabian Lenk: Aranyláz a vadnyugaton
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Farley Mowat: A sarkvidék Robinsonjai
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Vladimír Šustr: Egy kis indián kalandjai
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin
James Fenimore Cooper – Honti Rezső: A cserkész
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Mary Pope Osborne: Indiánok táborában
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete