A ​sivatag szelleme 85 csillagozás

Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bizonyára emlékszik még az olvasó A Medveölő fiára. Néhány onnan ismerős szereplő története folytatódik ebben a regényben is. Gyanútlan utazók a sivatagi banditák kezébe kerülnek, ami ezen a vidéken egyenlő a biztos halállal. Derék fehérek és indiánok fognak össze az utazók megmentésére, sőt megjelenik a színen maga Old Shatterhand is. Mennyi mindennek kell történnie, míg hőseink – az életükért küzdő áldozatokkal együtt – végére jutnak a történetnek! A részleteket azonban hagyjuk meg az olvasónak, aki – akár olvasta A Medveölő fiát, akár nem – izgalommal kíséri végig a regényt.

Eredeti cím: Der Geist des Llano estakado

Eredeti megjelenés éve: 1890

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Karl May művei I. sorozat - Indián történetek, Karl May-életműsorozat

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633876893
>!
Duna International, Budapest, 2013
ISBN: 9786155390166 · Fordította: Ossik János
>!
Duna International, Budapest, 2012
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155129957 · Fordította: Ossik János

4 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Karl May: A sivatag szelleme

Valamikor gyerekkoromban már nyilván találkoztunk, de nem sok mindenre emlékeztem belőle, csak olvasás közben ugrott be néha-néha valami. Persze, az is lehet, hogy csak a barátaim olvasták, mert akkoriban minden olvasott könyvet eljátszottunk, és az ő mesélésük alapján volt ismerős.
Úgy ragadott magával a történet, mintha kisdiák lennék, és most csodálkoznék rá a vadnyugat világára.
Öröm volt találkozni az indiános könyvek ismert szereplőivel, de a hosszú és a köpcös is szeretetreméltó karakter volt.
Tetszett a csipkelődő humora, Bloody Fox jelleme, és nem utolsósorban tanulságos is volt. A Fata Morgana – jelenség, a Llano Estacado jellemzői, az éghajlati tulajdonságok, még a mágnesesség leírása is hasznos tudást jelenthet a fiatal olvasó számára.
Közel az ötvenhez is fantasztikus olvasmánynak értékelem.

>!
korkata
Karl May: A sivatag szelleme

Jó kis kikapcsolódás volt ez a könyv.
A megszokott karakterek. Vannak a jók és a rosszak. A történet kiszámítható. Mégis szerettem olvasni.

>!
Sylar_Gabriel
Karl May: A sivatag szelleme

Nehéz véleményt írni, de tényleg. Borzalmasan eleven, rossz gyerek voltam, ha épp nem a tetőről könyörögtek le, akkor aknából másztam elő, esetleg kiengedtem a teheneket, egyszóval, a könyvet nem nekem találták ki. Az, hogy én akár 3 percig is nyugton legyek, minimum csodával ért fel. Ezt a könyvet úgy találtam, hogy épp szétrámoltam az örökölt könyveket, és teljesen fel voltam háborodva, hogy mégis mit képzelnek itthon, hogy én ezekkel tudok valamit kezdeni.
Lényeg, hogy nekiestem a polcnak, hogy eltüntessem a rajta lévő feles darabokat, mikor kezembe került ez a kis semmiség. Kicsüccsentem a napra, nekiestem, és valami megváltozott. Faltam a sorokat, és sorra nekiestem minden egyes könyvnek. Most nem olvasnám vissza, mert szétrombolná az illúziót, hisz akkor 9 éves voltam kb, teljesen máshogy értelmeztem az egészet. 12 éves koromra nem marad semmilyen ifjúsági könyvem, így nekiálltam a szépirodalmaknak meg voltaképpen mindennek, ami szembejött a polcon/könyvtárban/ajánlásban.
Ez a kis történet újra megszerettette az olvasást, amit később fokoztak a Harry Potter könyvek, most meg voltaképpen az olvasás az egyetlen gyógyszerem, ha el vagyok keseredve. Most nem tudom, hogy tetszene, de amit elindított, bőven megérdemel egy csillagos ötöst! (arra viszont emlékszem, hogy a Cooper könyveket jobban szerettem, azokon mindig pityeregtem, de ezzel kezdődött el egy "hobbi")

>!
Ydna
Karl May: A sivatag szelleme

Tervezgettem már egy ideje, hogy olyan könyvet kellene olvasnom, amiben indiánok is szerepelnek, aztán a nemrégiben látott „Farkasokkal táncoló” film is közelebb hozta a megvalósulást. Határozottan jó könyv, az összes negatív, amit ellene felhozhatok az pozitív, azaz, hogy a szálak elvarrása túl idillikusra sikerült.

>!
_ada
Karl May: A sivatag szelleme

Sokszor félve látogatom meg gyerekkorom kedvelt olvasmányait, mert mi van akkor, ha most nem tetszik? Elrontok egy szép emléket, egy jó olvasási élményt. Ennél a könyvnél különösképpen nagy volt a kockázat, hiszen olyan zsánerről van szó, amit nagyon ritkán olvasok, és nem kifejezetten kedvelek: western. Ám végül nekiláttam, és mikor elérkeztem a 258. oldalra, és a történet a végéhez ért, csak egy panaszom volt: túl rövid. Karl May ugyanis valami elképesztően tud hangulatot teremteni, előszedve az ismerős karaktereket, akikről az is hallott, aki még nem olvasott tőle semmit; bedobva pár rosszfiút – és kezdődhet a kaland meg az izgalom! Kortalan ez a könyv, és az olvasónak sem szab korhatárt. Tetszeni fog ez a harmincas, negyvenes (és sorolhatnám) éveimben is…

>!
Jútka21
Karl May: A sivatag szelleme

Én egyszerűen imádom a western-könyveket.a Cooper könyvek szerintem nem olyan izgalmasak, mint karl may művei…
A cselekmény izgalmas, szövevényes volt.Amikor levettem a könyvespolcról, már a címe is elragadott.

>!
Sennin
Karl May: A sivatag szelleme

Kellemes volt az olvasás a Medveölő fiából való szereplőkkel. Nagyon tetszett Fox karaktere. Minden tetszett benne Karl May jól fokozta a bonyadalmakat. Egy dolog viszont nem tetszett. Nagyon egyszerű volt kitalálni ,hogy ki is a „szellem„. Karl May egy kicsit lehetett volna rejtélyesebb is. Ez nem sokat von le a könyv értékeléséből hiszen ennek ellenére ez egy újabb indiános csodamű :) . Karl May nagyon jól érti a dolgát hogyan írjon meg egy regényt izgalmas vadászatokkal,csatákkal mindezt úgy ,hogy teljesen elvarázsoljon minket az indiánok világa :) .

>!
szibolya P
Karl May: A sivatag szelleme

A Bronte könyvek előtt ez volt a kedvencem. És teljesen ki voltam akadva, mikor anyukám először odaadta a Jane Eyre-t, hogy olvassam el. De hosszabb távon a Brontek nyertek :-)

>!
Tercia
Karl May: A sivatag szelleme

Hát igen, nem voltam az a kifejezetten babázós kiscsaj.

>!
danaida P
Karl May: A sivatag szelleme

Családilag az egyik kedvenc indián regényünk. Míg élek, nem felejtem el, hogy ha jól jönne egy kis eső, gyújtsam meg a kaktuszerdőt.


Népszerű idézetek

>!
_ada

– (…) Valami bűzlik Dániában…
– Csak nem egy hulla? – dünnyögte Davy.

Harmadik fejezet: A gyémántkereskedők

>!
_ada

Minek nekem a gazdagság? Az embernek csak annyi kell, hogy az éhségét és a szomjúságát csillapítsa. Vannak helyzetek, amikor étel-ital híján elpusztul az ember, és akkor az arany meg a gyémánt sem segíthet rajta. Az igazi drágakő az egészség, a munkabírás és a becsület, mely barátokat szerez az embernek.

Második fejezet: Telitalálat

>!
Lang_Tünde I

– Gondolod, hogy egy szellemnek wigwamja van, s hogy ő is szeret melegedni?
– Miért ne? Ha ilyen metsző, hideg szél fúj!

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Mintha finom, halk sóhajtás szállt volna el a fejük fölött. Kristálytiszta zenei hangokból tevődött össze. Legjobban egy orgona hangjához hasonlított, mely hosszasan kitartott, majd egy másik, lágyabb hangba ment át, s végül ez is elhalt.

Különös természeti jelenség volt. Mintha valahol a felhők között egy láthatatlan titán próbálta volna ki óriási hangszerét. Idelenn a kis társaság megborzongott, s talán meg is rémült volna, ha a hang nem olyan fönséges és magasztos, hogy inkább megnyugtatta az ember idegeit, semmint pattanásig feszítette.

Amikor csend lett, az emberek is hallgattak. Némán, mozdulatlanul lesték, hátha folytatódik a szférák zenéje. És csakugyan így is volt. Érezhető légáramlat futott végig megint a bokrokon, s ugyanakkor újabb hangok szólaltak meg, egymást tökéletes összhangban követve.

Aztán harmadszor is felhangzott a láthatatlan orgona vagy eolhárfa, egészen lágy, majdnem emberi hangon, szívhez szólóan, dallamosan. Mintha egy magasztos zenemű szólalt volna meg, amelyet nagy művész komponált, és nagy virtuóz tolmácsolt. Hangjai betöltötték az egész völgyet, és a távolban haltak el.

Az emberek nem merték megtörni az újra beálló csendet. Még a két durva lelkű mexikóit is furcsa áhítat fogta el. A hegykatlanra úgy borult az ég, mint egy hatalmas kupola, melyet sziklafalak tartanak. Ezek a falak is részei voltak a csodálatos zenekarnak, amint visszaverték a szférák zenéjét.

De még nem volt vége.

NYOLCADIK FEJEZET A ZENGŐ VÖLGY HANGJA

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Most újabb természeti jelenség következett, éppen olyan ritka, mint az előbbi, csak ezt nem füllel, hanem szemmel lehetett észlelni és ámuló gyönyörűséggel tudomásul venni.

Az ég mintha hirtelen magasabbra emelkedett volna. A csillagok a szokottnál kisebb, egészen apró pontokká zsugorodtak össze és elhalványultak. S ezen a magas égboltozaton – a déli látóhatáron, ahol látszólag egy hegyháton nyugodott – telihold nagyságú, aranysárga korong jelent meg. Belülről lángolt, tüzesen ragyogott, szélei pedig élesen elhatárolódtak a környező égboltozattól. A korong mozgásban volt, de nem ív alakban hágott fel az égre, vagy szállt alá, hanem a csillagok világából tört elő, és nyílegyenesen száguldott a föld felé. Közben egyre nagyobb lett, és úgy tűnt, hogy éppen a fejükre készül zuhanni. S amint közeledett, kiderült, hogy nem korong, hanem gömb – kidomborodását jól észre lehetett venni.

Amint közeledett, körvonala elmosódott: belsejéből villámszerűen cikázó fénysugarak törtek elő, s egyik oldala megnyúlt, mint egy üstökös uszálya.

A fénygömb most már nem volt sárga, hanem égőpiros, mintha folyékony tűzből állna; a benne kavargó izzó tűz a szivárvány minden színében tündöklő szikrákat bocsátott ki. Gyorsasága félelmetesen nőtt, aztán hirtelen megállt. Most igazán úgy érezték, hogy a fejük fölött lebeg, a sziklakatlan közepén. Ekkor hatalmas robaj hallatszott, mintha egy óriási ágyút sütöttek volna el; a robbanás hangja sokáig visszhangzott, de a tűzgolyó már nem volt sehol. Ezernyi darabra tört, melyek lezuhantak, s közben elvesztették fényüket, csak az uszály ragyogott még néhány percig az égen. Végül ez is lehullott, mégpedig a közelükben, a kis tó közepébe. A víz nagyot csobbant, mintha valami súlyos tárgyat dobtak volna bele egy templomtorony magasságából. De ez nem volt a képzelet játéka, mert a szétfröccsenő víz valóban az emberekre hullott.

Az ég megint sötét lett, újra megjelentek a csillagok, előbb halványan, végül olyan ragyogóan, mint máskor. Az emberek megdöbbenve összenéztek.

NYOLCADIK FEJEZET A ZENGŐ VÖLGY HANGJA

>!
Kasztór_Polüdeukész 

My darling, my darling,
My treasure, my dear,
My joy and my smile,
My pain and my tear[46]

46. Drágám, drágaságom, kincsem, drágaságom – örömöm, mosolyom, gyötrelmem, szemem könnye!

KILENCEDIK FEJEZET LEHULL AZ ÁLARC

>!
Kasztór_Polüdeukész 

My baby, my sweetheart,
My life's better share,
My sorrow, my pleasure,
My smile and my care![48]

48. Gyermekem, szerelmem, életem legjobb része – bánatom, örömöm, mosolyom, gondom!

KILENCEDIK FEJEZET LEHULL AZ ÁLARC

>!
Lang_Tünde I

A préri törvényét követték, melynek legfontosabb paragrafusa: aki más életére tör, életével lakol, mégpedig rögtön, minden ceremónia nélkül.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
Alberto Vojtěch Frič: Karaí Pukú
Zane Grey: Az elveszett folyó
Zane Grey: A sivatag aranya
Zane Grey: Ragyogó csillagok
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Arkady Fiedler: Az Orinoco folyónál