A ​sivatag szelleme 111 csillagozás

Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme Karl May: A sivatag szelleme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bizonyára emlékszik még az olvasó A Medveölő fiára. Néhány onnan ismerős szereplő története folytatódik ebben a regényben is. Gyanútlan utazók a sivatagi banditák kezébe kerülnek, ami ezen a vidéken egyenlő a biztos halállal. Derék fehérek és indiánok fognak össze az utazók megmentésére, sőt megjelenik a színen maga Old Shatterhand is. Mennyi mindennek kell történnie, míg hőseink – az életükért küzdő áldozatokkal együtt – végére jutnak a történetnek! A részleteket azonban hagyjuk meg az olvasónak, aki – akár olvasta A Medveölő fiát, akár nem – izgalommal kíséri végig a regényt.

Eredeti megjelenés éve: 1890

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Karl May művei I. sorozat - Indián történetek Duna International · Karl May-életműsorozat

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633876893
>!
Duna International, Budapest, 2013
ISBN: 9786155390166 · Fordította: Ossik János
>!
Duna International, Budapest, 2012
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155129957 · Fordította: Ossik János

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Kiss_Julianna>!
Karl May: A sivatag szelleme

Kora ifjúságom kedvec indiános történetei. Akkor is lenyűgözött, a jó és a rossz harca. Kicsit félve olvastam, nem tudtam, most is olyan hatással van e rám mint régen. De nem csalódtam! Most is csodálattal olvastam a részletes táj leírásokat. Olyan volt mintha én is a Vadnyugaton lennék. Sok ismert, kedvelt szereplő is feltűnik, hogy együtt büntessék meg a gonoszokat, akik elnyerik méltó büntetésüket. Azt hiszem előveszem a többi indiános könyvemet is.

Zöldövezet>!
Karl May: A sivatag szelleme

Nem számítottam rá, hogy ebben a viszonylag rövid kis regényben újra találkozom az egész nagy csapattal. Már pedig szembe jöttek velem gyerekkorom kedvenc vadnyugati hősei sorban. A legendás, bátor, okos apacs törzsfőnök, Winnetou ezüst puskájával, éjfekete ménjével. Híres barátja, a sokat tapasztalt nagy vadász, Old Shatterhand, és a préri néhány szintén ismert kedves alakja: Bicegő Frank, Köpcös Jemmy, Hosszú Davy és még Medveölő is.
Újra átélhettem, hogy miért szerettem annyira ezeket a történeteket gyerekkoromban. Karl May igazi mesemondóként egy idealizált Vadnyugatot teremtett, ahol szembe kerülnek egymással a jók és a rosszak, és a történet végén a jók elnyerik méltó jutalmukat, míg a gonoszok megbűnhődnek. A kedves, hóbortos, ám eszüket és szívüket a helyén hordó szereplőket – mint Frank, Jemmy és Davy – a szívembe zártam, és újra bejártam az amerikai préri kopár síkságoktól, kősivatagtól, kaktuszerdőktől szabdalt tájait, ahol ördögszekeret és kavargó portölcséreket hajt maga előtt a süvítő szél. És jöttek csapatban a mindenre elszánt rabló banditák, a bátor komancs indián harcosok, nagyszájú, elbizakodott, de ártalmatlan és tapasztalatlan városi zsúrfiúk, akiknek a sok kis külön szálon futó történetét magabiztos kézzel vezette és fűzte össze a szerző a regény végére. Tette mindezt olyan rá jellemző ízes nyelvezettel, ártatlan bájjal, kedves naivitással, ami most is megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Karl May Vadnyugata megunhatatlan, örök klasszikus, halhatatlan szereplői a kinyitott könyv lapjain mindig életre kelnek, akárhány éves is vagyok.
Az irodalmi igényességű, nyelvében gazdag, minőségi fordítás Szinnai Tivadar munkáját dicséri, élmény volt olvasni. Az olvasást a szükséges helyeken lábjegyzetelt szómagyarázat segíti, és tollrajzos, egész oldalas képek illusztrálják a történetet.

KBCsilla P>!
Karl May: A sivatag szelleme

Valamikor gyerekkoromban már nyilván találkoztunk, de nem sok mindenre emlékeztem belőle, csak olvasás közben ugrott be néha-néha valami. Persze, az is lehet, hogy csak a barátaim olvasták, mert akkoriban minden olvasott könyvet eljátszottunk, és az ő mesélésük alapján volt ismerős.
Úgy ragadott magával a történet, mintha kisdiák lennék, és most csodálkoznék rá a vadnyugat világára.
Öröm volt találkozni az indiános könyvek ismert szereplőivel, de a hosszú és a köpcös is szeretetreméltó karakter volt.
Tetszett a csipkelődő humora, Bloody Fox jelleme, és nem utolsósorban tanulságos is volt. A Fata Morgana – jelenség, a Llano Estacado jellemzői, az éghajlati tulajdonságok, még a mágnesesség leírása is hasznos tudást jelenthet a fiatal olvasó számára.
Közel az ötvenhez is fantasztikus olvasmánynak értékelem.

Pumukli82 >!
Karl May: A sivatag szelleme

Jajj de jó is volt ez. Nem mondom, hogy nincs benne rossz és gonoszság, nem ez miatt volt jó, hanem az írásmód a dinamika. A szereplők a táj olyan szépen és kidolgozottan hozza a szerző, hogy simán minden részletet el tudunk képzelni, de nincs túlírva. Pl a két indián megtámadásánál a nyomolvasás és annak elbeszélése alatt magunk elött láthatjuk az egész jelenetet mint egy filmben.
Külön érdekes volt látni miket meg nem figyeltek az akkori emberek, persze sokszor az életük múlt rajta.

korkata>!
Karl May: A sivatag szelleme

Jó kis kikapcsolódás volt ez a könyv.
A megszokott karakterek. Vannak a jók és a rosszak. A történet kiszámítható. Mégis szerettem olvasni.

Xylaryss P>!
Karl May: A sivatag szelleme

Egyik kedvencem volt 9 évesen. Regényeket ekörül kezdtem olvasni, előtte inkább állatos meséket és enciklopédiákat lapozgattam. A regényekkel az volt a bajom, hogy néha nem tetszettek, és ez későn derült ki, mire már átrágtam magam sok-sok oldalon.
Ez tetszett, bár nem merném újraolvasni :)

Ydna>!
Karl May: A sivatag szelleme

Tervezgettem már egy ideje, hogy olyan könyvet kellene olvasnom, amiben indiánok is szerepelnek, aztán a nemrégiben látott „Farkasokkal táncoló” film is közelebb hozta a megvalósulást. Határozottan jó könyv, az összes negatív, amit ellene felhozhatok az pozitív, azaz, hogy a szálak elvarrása túl idillikusra sikerült.

_ada>!
Karl May: A sivatag szelleme

Sokszor félve látogatom meg gyerekkorom kedvelt olvasmányait, mert mi van akkor, ha most nem tetszik? Elrontok egy szép emléket, egy jó olvasási élményt. Ennél a könyvnél különösképpen nagy volt a kockázat, hiszen olyan zsánerről van szó, amit nagyon ritkán olvasok, és nem kifejezetten kedvelek: western. Ám végül nekiláttam, és mikor elérkeztem a 258. oldalra, és a történet a végéhez ért, csak egy panaszom volt: túl rövid. Karl May ugyanis valami elképesztően tud hangulatot teremteni, előszedve az ismerős karaktereket, akikről az is hallott, aki még nem olvasott tőle semmit; bedobva pár rosszfiút – és kezdődhet a kaland meg az izgalom! Kortalan ez a könyv, és az olvasónak sem szab korhatárt. Tetszeni fog ez a harmincas, negyvenes (és sorolhatnám) éveimben is…

Jesper_Olsen P>!
Karl May: A sivatag szelleme

Sok-sok év után újra egy „indiános könyvet” olvashattam. Mai szemmel nézve kicsit vérszegény (na nem abban az értelemben :-)) a történet, könnyű elválasztani a „jókat” és a „gonoszokat”, de jó néha ilyen fekete-fehér történetet olvasni, amelynek végén az igazság jut érvényre.

Gvendolin P>!
Karl May: A sivatag szelleme

Egy szinte áthatolhatatlan sivatagban rablógyilkos banda garázdálkodik. Ennek felszámolására gyülekeznek azok az emberek Helmer tanyáján, akiket a Medveölő fiából megismertünk és megkedveltünk. Elsőként Hobble Frank-kel és Bobbal találkozunk újból. Új szereplő Bloody Fox, valamint a nyomkereső és bűvész Fred, az indián Vas Szív. Ahogy az már megszokott Karl May-nál, a jó emberek jelentős része német származású, így van ez Helmerrel is. A jókat befogadja, a neki nem tetsző, benne gyanút keltő embereket épp csak ellátja élelemmel. Frankéknek természetesen kitűnő fogadtatásban lesz részük, hisz hírnevük már messze megelőzte őket. Egy prédikátor és egy bandita kinézetű jövevény gyanút ébreszt barátainkban, a lelepleződést és büntetést követően szerintem mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a régóta riadalmat keltő Sivatag szelleme nagyon is valóságos személy. Persze, hogy gyanúnk beigazolódjon, végig kell olvasni a könyvet. Hőseinknek nemcsak a gonoszsággal, az emberi elbizakodottsággal és korlátoltsággal (lásd. gyémántkereskedők), hanem a természet veszélyeivel (szélvihar, délibáb keltette rémület) kell megküzdeniük. A történet semmiben sem hasonlít a Medveölő fiára, egyetlen jelent sincs, aminél az lenne az érzésünk, ilyet már korábban is olvastunk. Továbbra sem kerül sor véres összecsapásokra indiánok és indiánok, valamint indiánok és fehérek között, a gyilkosok azonban nem kerülhetik el a végső büntetést. Helyük nincs abban a világban, ahol Old Shatterhand és barátai a példaképek. Igazán izgalmas és élvezetes olvasmány, elsősorban fiúknak, akik ha nekilátnak, bizonyára belátják, egy könyv is lehet olyan izgalmas, mint egy videójáték, és talán arra is ráébrednek, hogy nem az erőszak vezet győzelemre.


Népszerű idézetek

_ada>!

Minek nekem a gazdagság? Az embernek csak annyi kell, hogy az éhségét és a szomjúságát csillapítsa. Vannak helyzetek, amikor étel-ital híján elpusztul az ember, és akkor az arany meg a gyémánt sem segíthet rajta. Az igazi drágakő az egészség, a munkabírás és a becsület, mely barátokat szerez az embernek.

Második fejezet: Telitalálat

_ada>!

– […] Valami bűzlik Dániában…
– Csak nem egy hulla? – dünnyögte Davy.

Harmadik fejezet: A gyémántkereskedők

Lang_Tünde I>!

– Gondolod, hogy egy szellemnek wigwamja van, s hogy ő is szeret melegedni?
– Miért ne? Ha ilyen metsző, hideg szél fúj!

szibolya>!

Most kedvetlenül nézegették a köves, terméketlen tájat. Néhány kaktusz- és jukkafától eltekintve legfeljebb satnya bokrok képviselték a növényvilágot.

59. oldal (Harmadik fejezet A gyémántkeresők)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Mintha finom, halk sóhajtás szállt volna el a fejük fölött. Kristálytiszta zenei hangokból tevődött össze. Legjobban egy orgona hangjához hasonlított, mely hosszasan kitartott, majd egy másik, lágyabb hangba ment át, s végül ez is elhalt.

Különös természeti jelenség volt. Mintha valahol a felhők között egy láthatatlan titán próbálta volna ki óriási hangszerét. Idelenn a kis társaság megborzongott, s talán meg is rémült volna, ha a hang nem olyan fönséges és magasztos, hogy inkább megnyugtatta az ember idegeit, semmint pattanásig feszítette.

Amikor csend lett, az emberek is hallgattak. Némán, mozdulatlanul lesték, hátha folytatódik a szférák zenéje. És csakugyan így is volt. Érezhető légáramlat futott végig megint a bokrokon, s ugyanakkor újabb hangok szólaltak meg, egymást tökéletes összhangban követve.

Aztán harmadszor is felhangzott a láthatatlan orgona vagy eolhárfa, egészen lágy, majdnem emberi hangon, szívhez szólóan, dallamosan. Mintha egy magasztos zenemű szólalt volna meg, amelyet nagy művész komponált, és nagy virtuóz tolmácsolt. Hangjai betöltötték az egész völgyet, és a távolban haltak el.

Az emberek nem merték megtörni az újra beálló csendet. Még a két durva lelkű mexikóit is furcsa áhítat fogta el. A hegykatlanra úgy borult az ég, mint egy hatalmas kupola, melyet sziklafalak tartanak. Ezek a falak is részei voltak a csodálatos zenekarnak, amint visszaverték a szférák zenéjét.

De még nem volt vége.

NYOLCADIK FEJEZET A ZENGŐ VÖLGY HANGJA

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Most újabb természeti jelenség következett, éppen olyan ritka, mint az előbbi, csak ezt nem füllel, hanem szemmel lehetett észlelni és ámuló gyönyörűséggel tudomásul venni.

Az ég mintha hirtelen magasabbra emelkedett volna. A csillagok a szokottnál kisebb, egészen apró pontokká zsugorodtak össze és elhalványultak. S ezen a magas égboltozaton – a déli látóhatáron, ahol látszólag egy hegyháton nyugodott – telihold nagyságú, aranysárga korong jelent meg. Belülről lángolt, tüzesen ragyogott, szélei pedig élesen elhatárolódtak a környező égboltozattól. A korong mozgásban volt, de nem ív alakban hágott fel az égre, vagy szállt alá, hanem a csillagok világából tört elő, és nyílegyenesen száguldott a föld felé. Közben egyre nagyobb lett, és úgy tűnt, hogy éppen a fejükre készül zuhanni. S amint közeledett, kiderült, hogy nem korong, hanem gömb – kidomborodását jól észre lehetett venni.

Amint közeledett, körvonala elmosódott: belsejéből villámszerűen cikázó fénysugarak törtek elő, s egyik oldala megnyúlt, mint egy üstökös uszálya.

A fénygömb most már nem volt sárga, hanem égőpiros, mintha folyékony tűzből állna; a benne kavargó izzó tűz a szivárvány minden színében tündöklő szikrákat bocsátott ki. Gyorsasága félelmetesen nőtt, aztán hirtelen megállt. Most igazán úgy érezték, hogy a fejük fölött lebeg, a sziklakatlan közepén. Ekkor hatalmas robaj hallatszott, mintha egy óriási ágyút sütöttek volna el; a robbanás hangja sokáig visszhangzott, de a tűzgolyó már nem volt sehol. Ezernyi darabra tört, melyek lezuhantak, s közben elvesztették fényüket, csak az uszály ragyogott még néhány percig az égen. Végül ez is lehullott, mégpedig a közelükben, a kis tó közepébe. A víz nagyot csobbant, mintha valami súlyos tárgyat dobtak volna bele egy templomtorony magasságából. De ez nem volt a képzelet játéka, mert a szétfröccsenő víz valóban az emberekre hullott.

Az ég megint sötét lett, újra megjelentek a csillagok, előbb halványan, végül olyan ragyogóan, mint máskor. Az emberek megdöbbenve összenéztek.

NYOLCADIK FEJEZET A ZENGŐ VÖLGY HANGJA

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

My darling, my darling,
My treasure, my dear,
My joy and my smile,
My pain and my tear[46]

46. Drágám, drágaságom, kincsem, drágaságom – örömöm, mosolyom, gyötrelmem, szemem könnye!

KILENCEDIK FEJEZET LEHULL AZ ÁLARC

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

My baby, my sweetheart,
My life's better share,
My sorrow, my pleasure,
My smile and my care![48]

48. Gyermekem, szerelmem, életem legjobb része – bánatom, örömöm, mosolyom, gondom!

KILENCEDIK FEJEZET LEHULL AZ ÁLARC

szibolya>!

A tó túlsó oldalán, a hátteret alkotó sziklafal közelében érdekes növényképződmény vonta magára figyelmüket. Különös fák emelkedtek öt-hat méter méternyi magasságban; nem volt rajtuk sem ág, sem levél, csak felfelé nyúló karjaikon tartottak számos fügeszerű dudort vagy csomót. Az egész olyan volt, mint egy óriási zöld csillár. Emilio Pellejo büszke mozdulattal az egymásba fonódó facsoportra mutatott, és így szólt:
– Íme, a vacsoránk, senores. Oszlopkaktusz. Gyümölcse ehető, kissé a fügére emlékeztet. Annyit szedhetünk belőle, amennyi jólesik. Szomjunkat forrásvízzel csillapíthatjuk, se elég zöld levél van itt a lovaink számára.

190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kaktusz
Lang_Tünde I>!

A préri törvényét követték, melynek legfontosabb paragrafusa: aki más életére tör, életével lakol, mégpedig rögtön, minden ceremónia nélkül.


Hasonló könyvek címkék alapján

L. Blinth: A fegyvernélküli sheriff
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
J. H. Busher: Macskatalpú a vadnyugaton
James Fenimore Cooper: Vadölő
Liselotte Welskopf-Henrich: A Nagy Medve fiai
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró