A ​tőke 12 csillagozás

A politikai gazdaságtan bírálata
Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke Karl Marx: A tőke

Kiadásunk az Engels által sajtó alá rendezett negyedik német kiadást (Hamburg 1890) követi. Mint az előző magyar kiadásokban, most is Rudas László és Nagy Tamás fordítását vettük alapul. A fordítást átnéztük és javítottuk. A sajtó alá rendezés során tekintetbe vettük az első német kiadást, a Marx által szerkesztett francia fordítást és az Engels által szerkesztett angol fordítást, valamint a Marx és Engels Művei 23. köteteként megjelent legújabb német, illetve orosz kiadást is. Az idézeteket újra egybevetettük az eredeti művekkel. E munka révén sikerült több sajtóhibát, kisebb elírást, pontatlanságot kiküszöbölni.

Eredeti megjelenés éve: 1867

>!
Kossuth, Budapest, 1979
2264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630909650
>!
Kossuth, Budapest, 1978
2264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630909650
>!
Kossuth, Budapest, 1974
2264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630900890 · Fordította: Nagy Tamás, Rudas László

13 további kiadás


Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Karl Marx: A tőke

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

Hamar feladtam eredeti elképzelésemet, hogy részletesen elemzem Marx művét. Elemezni egy ilyen hihetetlenül aprólékos, precíz elemzést? Öngyilkos vállalkozás lenne. Értem már, miért a szövegkörnyezetükből kiragadott idézetek, lényegtelen részletkérdések, vagy rosszabb esetben éppen az ellenfelek által homályosan átfogalmazott marxi tételek a támadók kedvelt célpontjai. Végtelen türelemmel jár körbe sokszorosan minden kérdést, felvillantva a számtalan különböző nézőpontot. Már az érték analizálása során kiderült, hogy mennyire szegényes a polgári közgazdaságtan, amely többnyire csak az összefoglaló érték kategóriát ismeri, miközben Marx számtalan értékkategóriát mutat be, s rávilágít arra, hogy ezek helyes meghatározása, illetve azoknak a folyamatoknak a megértése nélkül, melyek során valami – többnyire árú – egyik kategóriából másikba lényegül át, nem lehetséges a gazdasági folyamatok megértése. Kivesézi a történelmi folyamatokat, melyek elvezettek a kapitalista termeléshez, s részben kifejti azokat az okokat is, melyek a kontinentális Európában, vagy Ázsiában zsákutcába terelték a tőkés fejlődésnek azokat a csíráit, melyek végül Angliában fejlődtek ki. Kimutatja a tőke és a munka feloldhatatlan ellentétét, de hangsúlyozza a tőke történelmi szerepét, amit be kell töltenie. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tőkés termelésnek éppen történelmi meghatározottsága folytán szükségszerűen buknia kell ugyanúgy, ahogyan az előző korszakok termelési rendszereinek is, amikor már gátjaivá váltak a további fejlődésnek. Néhol megdöbbentően ismerősnek tűnt, mintha csak a napi aktualitásokról írna. Teljes tévedésben van, aki azt képzeli, hogy Marx elavult dolgokról ír.
Tulajdonképpen ez egy befejezetlen mű, ami ráadásul egyes fejezeteiben meglehetősen kidolgozatlanul, vagy éppen töredékesen maradt fenn. S ha tekintetbe vesszük, hogy a szerző többször kijelenti a közgazdaság egyes területeiről, hogy annak vizsgálata nem tartozik könyve keretei közé, akkor szinte már soványnak tartjuk a megvalósult mű csaknem 2300 oldalát. No persze aki meg akarja érteni, az kénytelen lesz csekély néhány száz képletet legalább az olvasás időtartamára bebiflázni. Kár, hogy Marx gyilkos, szatirikus hangneme, amit néhány rövidebb írásában élvezhettem, ezúttal többnyire professzorosra vált. De azt hiszem joggal tarthatott attól, hogy rögtön tudománytalannak minősíthetik ha élvezetes stílusban ír. Egyébként stilisztikailag a fordítás egészen borzalmas azokban a fejezetekben, ahol Marx feltételezésekbe bocsátkozik. Volna volna hátán, azt hiszem ennél még egy középszerű szerző is jobbat érdemelne.
A nemesfémek szerepéről, illetve a földjáradékról szóló fejezeteknél éreztem csak azt, hogy ezek ha nem is avultak el, de ma már kevésbé tűnnek fontosnak, mint a 19. században. Viszont éppen a földjáradék és a kamat tárgyalása teszi még meggyőzőbbé már külön is bizonyított fő tételét, az értéktöbblet elméletét.
Újfent arra a következtetésre jutottam, hogy a magukat marxistának nevezők többségét minimum súlyos szédelgőknek tekinthetjük, hiszen szinte válogatás nélkül mindenkire ráragasztják a tőkés, burzsuj, kulák, stb címkét, miközben Marx egyértelművé teszi, hogy a vagyon önmagában még nem tőke. Mert tegyük fel, hogy szert teszek X összegre. ( Most ne firtassuk, hogy honnan.) Mit tehetek ezzel a pénzzel?
1./ Eliszom, elkártyázom. Vagyis élvezetekre fordítom. Bár aki a másnaposságot élvezetnek nevezi, az más gazságra is képes. De a lényeg, hogy ez az összeg nem értékesül, hanem a fogyasztás során megsemmisül.
2./ Veszek rajta egy prostituáltat, s felcsapok stricinek. Ekkor megvalósul ugyan a kizsákmányolás, de eltekintve attól a fogalmi zűrzavartól, hogy a prostituált álló-, forgó-, (netán fekvő-) tőkének, avagy munkásnak minősül e, azt is le kell szögezni, hogy ez ugyan a tőkés viszonyok között is tovább élő, ám tipikusan rabszolgatartó gazdasági formáció.
3./ Veszek egy tanyát az isten háta mögött. Elvonulok a világtól és teljesen önellátó gazdálkodásra rendezkedek be. Ez tipikusan a múltba való menekülés. Romantikus – amíg a kapanyél fel nem töri az ember kezét – de a kapitalizmus ezt már rég meghaladta.
4./ Hirtelen pálfordulással ivás helyett másokat itatok halálra. Kocsmát nyitok, s nyitástól záróráig sört csapolok, poharat mosogatok és részegekkel huzakodok. Itt már látszólag tőkévé alakult X ősszeg, hiszen haszon reményében piaci alapon vállalkozom, ám bérmunkás hiányában legfeljebb önmagamat zsákmányolhatom ki. Ez tipikusan önálló gazdasági szereplő, aki kapitalista környezetben, de annak határain kívül tevékenykedik.
5./ Unatkozószolgálatot nyitok két alkalmazottal. Fix tarifával bárki helyett akár jómagam, akár alkalmazottaim ásításig unatkoznak a kedves ügyfél életének kevésbé érdekes pillanataiban. Itt már valóban tőkévé alakul X összeg, mert egy tőkés vállalkozásnak nem feltétlenül kell értelmes célokat szolgálnia, ám nem lehet meg bérmunkás igénybevétele nélkül.
No jó, elismerem, hogy Marx ezt tudományosabban magyarázza el.

>!
VirágÁrpád
Karl Marx: A tőke

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe.

4 hozzászólás
>!
Tiger205
Karl Marx: A tőke

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

Attól függ, minek olvasod… nekünk anno sajnos kötelező volt, ebből szigorlatoztunk is :(
egyszerű közgáz + utópia témájú könyvnek – még jó is lenne…

5 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Karl Marx: A tőke

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

Csak részleteiben olvastam, nem egyvégtében az egészet, de kellett a diplomamunkám megírásához. Nagyon logikus, világos a stílusa. Szerettem. Bár nem értettem akkor még mindent, azóta láttam működni is, és nem működni is a rendszert, úgyhogy lebalább most már majd tökéletesen illusztrált példákkal tudom újraolvasni. Egyszer.


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain

Egyenlő jogok között az erőszak dönt.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
SteelCurtain

A manufaktúrában az összmunkásnak és ezért a tőkének társadalmi termelőerőben való meggazdagodása a munkás egyéni termelőerőkben való elszegényedését feltételezi. „A tudatlanság szülőanyja az iparnak, akárcsak a babonának. A gondolkodás és a képzelőerő alá van vetve a tévedésnek, de a láb vagy a kéz mozgatásának megszokása sem az egyiktől, sem a másiktól nem függ. A manufaktúrák tehát ott virágzanak a leginkább, ahol a leginkább megszabadulnak a szellemtől, oly módon, hogy a műhelyt egy gépnek lehet tekinteni, melynek részei emberek”. Valóban, a XVIII. század közepén egyes manufaktúrák bizonyos egyszerű műveletekre, amelyek azonban gyári titkok voltak, előszeretettel alkalmaztak félkegyelműeket.
„Az emberek nagy többségének szelleme – mondja A. Smith – szükségszerűen mindennapi műveleteikből és műveleteiken fejlődik ki. Egy embernek, aki egész életét néhány egyszerű művelet elvégzésére fordítja… nincs alkalma értelmét gyakorolni… Általában olyan ostoba és tudatlan lesz, amennyire ez emberi teremtménynél lehetséges.” A részmunkás eltompultságának ecsetelése után Smith így folytatja: „Mozdulatlan életének egyformasága természetesen szellemének bátorságát is megrontja… Szétrombolja még testi energiáját is, és képtelenné teszi arra, hogy erejét lendületesen és kitartóan alkalmazza azon a részletfoglalatosságon kívül, melyre ránevelték. Különleges szakmájában való ügyessége így intellektuális, társadalmi és hadi erényeinek rovására megszerzettnek látszik, de minden ipari és civilizált társadalomban ez az az állapot, amelybe a dolgozó szegénynek (the labouring poor), azaz a nép nagy tömegének szükségképpen süllyednie kell.”

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

3 hozzászólás
>!
SteelCurtain

Az 1844-es módosított gyári törvény kibocsátása előtt nem voltak ritkák az olyan iskolalátogatási bizonyítványok, amelyeket az iskolamester vagy iskolamesternő kereszttel írt alá, mert maga sem tudott írni.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
SteelCurtain

A pénz és az áru nem eleve tőke, éppoly kevéssé, mint a termelési és létfenntartási eszközök. Át kell őket változtatni tőkévé. Maga ez az átváltoztatás azonban csak meghatározott körülmények között mehet végbe, amelyek a következőkben csúcsosodnak ki: két igen különböző fajtájú árutulajdonosnak kell egymással szembe és szerződésre lépnie, egyrészt a pénz, a termelési és létfenntartási eszközök tulajdonosainak, akiknél arról van szó, hogy a tulajdonukban levő értékösszeget idegen munkaerő megvásárlása révén értékesítsék, másrészt szabad munkásoknak, akik eladják saját munkaerejüket, s ezért munkát adnak el. Szabad munkások abban a kettős értelemben, hogy sem ők maguk nem tartoznak közvetlenül a termelési eszközökhöz, mint a rabszolgák, jobbágyok stb., sem a termelési eszközök nem tartoznak őhozzájuk, mint a maga földjén maga gazdálkodó paraszt stb. esetében, ellenkezőleg, ezektől szabadok és mentesek. Az árupiacnak ezzel a polarizálódásával adva vannak a tőkés termelés alapfeltételei. A tőkeviszony feltételezi a munkások elválasztását a munka megvalósítási feltételeinek tulajdonától. Mihelyt a tőkés termelés egyszer már a maga lábán áll, ezt az elválasztást nemcsak fenntartja, hanem állandóan növekvő méretekben újratermeli. Az a folyamat tehát, amely a tőkeviszonyt létrehozza, nem lehet más, mint a munkás elválasztási folyamata munkafeltételeinek tulajdonától, olyan folyamat, amely egyrészt a társadalmi létfenntartási és termelési eszközöket tőkévé, másrészt a közvetlen termelőket bérmunkásokká változtatja. Az úgynevezett eredeti felhalmozás tehát nem más, mint a termelőknek és a termelési eszközöknek történelmi elválasztási folyamata. „Eredetinek” azért mutatkozik, mert a tőke és a neki megfelelő termelési mód előtörténetét alkotja.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
Tmcat

Egy használati érték értéknagyságát tehát csak a társadalmilag szükséges munka mennyisége, vagyis az elkészítéséhez társadalmilag szükséges munkaidő határozza meg.

I. könyv, 47. oldal, 1. fejezet - Az áru (Szikra, 1955)

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
Tmcat

Képzeljünk el végül, a változatosság kedvéért, egy egyesülést szabad emberekből, akik közös termelési eszközökkel dolgoznak, és sok egyéni munkaerejüket öntudatosan egy társadalmi munkaerőként fejtik ki. Itt megismétlődik Robinzon munkájának minden meghatározása, csak nem egyénileg, hanem társadalmi fokon. Robinzon valamennyi terméke kizárólag az ő személyes terméke volt, s ezért mindegyik közvetlenül használati tárgya volt neki. Az egyesülés összterméke társadalmi termék. E termék egy része ismét termelési eszközül szolgál. Ez a rész társadalmi marad. Egy másik részét azonban létfenntartási eszközként elfogyasztják az egyesülés tagjai. Ezt tehát el kell osztani közöttük. Ennek az elosztásnak a módja változik majd magának a társadalmi termelési organizmusnak különleges fajtája és a termelők megfelelő történelmi fejlődési foka szerint.

I. könyv, 82. oldal, 1. fejezet - Az áru (Szikra, 1955)

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
SteelCurtain

A szétforgácsolt termelési eszközök, amelyek magának a termelőnek szolgálnak foglalkoztatási és létfenntartási eszközül, anélkül, hogy idegen munka bekebelezése révén értékesülnének, éppoly kevéssé tőkék, mint ahogyan a saját termelője által elfogyasztott termék sem áru.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
SteelCurtain

Egy történelmi termelési forma ellentmondásainak fejlődése azonban az egyetlen történelmi útja e termelési forma feloldódásának és újjáalakulásának.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata

>!
SteelCurtain

Látjuk, az angol parlament, amelynek bizonyosan senki nem fog zsenialitást a szemére lobbantani, tapasztalat révén eljutott ahhoz a belátáshoz, hogy egy kényszertörvény a termelésnek a munkanap korlátozásával és szabályozásával szembeni összes úgynevezett természeti akadályait egyszerűen elparancsolhatja. Ezért, amikor a gyári törvényt egy iparágba bevezetik, 6-18 hónapos határidőt szabnak, s a gyáros dolga, hogy ezen belül a technikai akadályokat eltakarítsa. Mirabeau mondása: „Impossible? Ne me dites jamais ce bête de mot!” [Lehetetlen? Sohase mondjátok nekem ezt az ostoba szót!] kiváltképpen érvényes a modern technológiára. Amikor azonban a gyári törvény ily módon melegházszerűen érleli a manufaktúra üzemnek gyárüzemmé való átváltozásához szükséges anyagi elemeket, egyúttal gyorsítja a megnagyobbodott tőkekiadás szükségessége révén a kisebb mesterek pusztulását és a tőke koncentrációját.

Karl Marx: A tőke A politikai gazdaságtan bírálata


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert C. Tucker (szerk.): The Marx-Engels Reader
Thomas Piketty: Capital in the Twenty-First Century
Joseph Vogl: A kapitalizmus kísértete
Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek?
Joseph E. Stiglitz: The Price of Inequality
Szántó Zoltán: Analitikus szemléletmódok a modern társadalomtudományban
Laki Mihály: Vállalatok megszűnése és összevonása
Michael Novak: A demokratikus kapitalizmus szelleme
Ágh Attila: A termelő ember világa
Serge Latouche: A nemnövekedés diszkrét bája