Az ​emberiség végnapjai 3 csillagozás

Tragédia öt felvonásban, előjátékkal és epilógussal
Karl Kraus: Az emberiség végnapjai Karl Kraus: Az emberiség végnapjai

Karl Kraus egy ideig színésznek készült, de a bécsi egyetemen jogot és filozófiát tanult, majd 1899-ben megalapította Die Fackel (A fáklya) című folyóiratát, amelynek munkatársa lett Wilhelm Liebknecht, Franz Mehring, sőt Heinrich Mann, Arnold Schönberg, Erich Mühsam, August Strindberg, Frank Wedekind is, de 1911-től kezdve Kraus mindent egymaga írt benne, 922 Fackel-szám készült harminchét esztendő alatt. Megvesztegethetetlenül bátor, briliáns tollal írt cikkeiben kérlelhetetlen logikával és erkölcsi szigorral leplezte le a Monarchia szellemi, kulturális életének és közéletének hazugságait és züllöttségeit.

Die letzten Tage der Menschheit (Az emberiség végnapjai) című, monumentális terjedelmű, kétszáz jelenetből álló, 1918-ban írt könyvdrámája számtalan kiadást ért meg, mert társadalomkritikájával, emberábrázolásával, az I. világháború leleplezésével ma is döbbenetes hatást kelt.

>!
Európa, Budapest, 1977
808 oldal · ISBN: 9630710129 · Fordította: Tandori Dezső

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Karl Kraus: Az emberiség végnapjai

Karl Kraus: Az emberiség végnapjai Tragédia öt felvonásban, előjátékkal és epilógussal

Karl Kraus ’Az emberiség végnapjai’ c. előadhatatlanul hosszú (700 oldal) könyvdrámája az első világháború rombolásáról ír. Kraus bécsi újságíró, szenvedélyesen liberális, igazmondó, semmilyen párthoz nem csatlakozó ember, a ’Fáklya’ c. lap főszerkesztője s egyben főszerzője.

Ez a darabja a háborúval párhuzamosan íródott, 1915-ben kezdte, az első változat 1918-ra kész volt, végső formába öntve 1922-ben jelent meg.

A könyv címe akár ’Az emberség végnapjai’ is lehetne: Kraus számtalan jelenetben mutatja be a hétköznapok szenvedését, a front brutalitását, a hátország nélkülözéseit, a politikai vezetés hazugságait, a tömegek hiszékenységét, a sajtó demagógiáját. Mindezt bécsi, sváb, stájer, bajor stb. dialektusban, K.u.K. hivatali bükkfanyelven: Tandori Dezsőnek nehéz dolga lehetett a fordítással, de az eredmény meggyőző: a dialektusok, a szójátékok, a célzások jól érvényesülnek.

Bár az első világháború nagyon érdekel, Európa utolsó nagy sorsfordulata volt (a második világháború, a szovjet rendszer, a hidegháború már csak következmény), ez a kötet – szenvedélyes hangja ellenére – nem ragadott magával. Túlméretezett, az egyes jelenetek részben riportok (mintha magnófelvételeket olvasnánk), más részek (a szerző ’Gáncsoskodó’ álnéven elhangzó szózatai) pedig vezércikkek. Kraus ízig-vérig újságíró: ez a legfőbb erénye és a legnagyobb hibája. A drámaforma szerintem nem az ő műfaja.

A szerző túlságosan is bécsi: a jelenetek zöme Bécsben játszódik, vagy más helyszínen, de főleg osztrák szereplőkkel. A felvonuló valódi alakok (tisztek, újságírók) akkoriban bizonyára ismert személyiségek voltak; ma már a Google search kell hozzá, hogy megtudjunk róluk valamit (pl. Roda Roda).

A mű nemes szándékai ellenére a mai olvasó számára túl hosszú és kissé elavult. Joseph Roth vagy Robert Musil írásait javasolnám helyette.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Shakespeare: William Shakespeare összes drámái I-VI.
Arthur Miller: Drámák
Arisztophanész: Nőuralom
Karel Čapek: Három színmű
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Fekete István – Fekete Istvánné: Napló / Hajnalodik / Keserves évek
Örkény István: Pisti a vérzivatarban
Örkény István: Tóték (színdarab)
Karel Čapek: Az anya
Fekete István: Három karácsony