Nagy költő volt. Lehetett volna még sokkal nagyobb – mondjuk akár érettségi tétel –, ha nem vonul ki a világból idejekorán, ha nem fordul magába, s hallgat el örökre. De ő nem kért a versenyből, senkit sem akart legyőzni, senki fölé nem akart kerekedni, csak hagyják őt békén – nyilasok, lélekbúvárok, értetlenkedő, kegyetlenül tréfálkozó barátok, mindenki. Ő mindössze egy kis, sárga szobára vágyott színes poharakkal, ahol szerényen meghúzódhat, álmodozhat, verselhet kedvére. Más dolga neki nem is volt e világon. Mire mindez meglett, a költő benne örökre elhallgatott. Az ő nagy tragédiája. És a miénk, mindenkié. E soványka kötetben egy élet művét veheti a kezébe az Olvasó. Őrizze szeretettel.
Karinthy Gábor élete valós és fiktív elemekből szőtt történetét Karinthy Márton Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című könyve beszéli el.
Én, fájdalomherceg 26 csillagozás

Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 7
Most olvassa 4
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 9

Kiemelt értékelések


Fájdalomherceg. A legnagyobb fiú. Karinthy Frigyes fia. Az Öreg árnyékában, az Öreg mosolyában.
" …mert mindenkinek a szemében a Karinthy Frigyes fia voltam, én pedig csak önmagam akartam lenni. Nem több, mint ami vagyok: lírai költő.
Verseiben klasszikus témák vonulnak : szerelem, szorongás, félelem, személyes vallomás ( önportré ), halál. Néha fülledt parfümmel befújt költészetet művel, néha rögtönzött durva haláljátékot. Saját hang, néhány idegen ízzel: egy kis Juhász Gyula, egy kis Somlyó-Kosztolányi, s a századforduló furcsa festékei, az elégő impresszionizmusból lopott kormos-hamvas színek, hadd maszatolódjon a fiatal pasztell.
Életművének legfőbb mondanivalója: a saját sötét mélységeitől való félelem. A vörösmartys fóbia.
Gyönyörűen megírt, mély érzésű költeményeket olvashattam.
Frigyes a zseni, Ferenc a középszer, Gábor az őrült. Annak ellenére, hogy mennyire szerethető és kiváló költő. Sajnálom, hogy nevét többen ismerik, mint verseit. Érdemes olvasgatni. Szépek.


Bánat, fájdalomherceg…
Hihetetlenül gyorsan, az első versektől kezdve szívemhez nőtt ez a verseskötet… kár volna tagadni, nagyon mélyen megérintett, a mostani hangulatomhoz nehezen választhattam volna találóbb verseket..
Viívódtam kissé, hogy az Ördöggörcs előtt vagy után olvassam-e Karinthy Gábor (a legkevésbé ismert Karinthyt, akit – valljuk be – ha nincs az Ördöggörcs – méltatlanul – még kevesebben ismernének) verseskötetét, végül az utóbbi mellett döntöttem, mivel már jóval az Ördöggörcs előtt olvastam K. G. verseit (zömmel a Nyugatban megjelenteket). Tartottam tőle, hogy az Ördöggörcsben megismert emberi sors ismeretében olvasom majd és nem pusztán magukat/magukért a verseket. Nyilván teljesen függetlenedni nem tudtam, mégis számomra meglepő módon sikerült „csak” Karinthy Gábort (sőt, talán leginkább Karinthy nélkül) olvasni: azt, amit Ő mond nekem..
Mellesleg én pszichotikus manifesztációt mint olyat nem véltem túl sokat felfedezni a versekben, a hangulatuk alapján inkább neurotikusnak gondolnám K. G.-t (már persze ha mindenáron alkalmazni akarnám ezt a dichotómiát) Ha már itt tartunk: sokszor hasonlítják K. G. költészetét József Attiláéhoz, és bár kettejük költészetének gyújtópontja merőben eltér szerintem, az egyik legnagyobb magyar költővel való összehasonlítás is némileg érzékelteti, hogy milyen nagy költő lehetett (volna) az idősebb Karinthy-fiú. Kár, hogy ezeket a fájdalmasan szép verseket nem ismerik/olvassák többen.


Szomorú szépség, szép szomorúság…valami ilyesmi az első két ciklusba tartozó versek hangulata. Gyönyörű szavak, és ahogy a sorok összecsengenek. És mégis fájdalmas az egész. Talán ez a líraiság tartotta a felszínen. Nem hiába nem alkotott betegsége idején: a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el egymástól.


Rengeteg sok érzés, érzelem, borzongató félelem. Küzdés az élet bajaival, önmagával. Néha nincs is válasz a „miértre”, nem is kell kutatni. Jól van úgy, ahogy van. Pedig nem…
Erősen emlékeztet a hangulata József Attila: Nagyon fáj kötetére.
Ez a vékony kis kötet sokáig ott marad a gondolataimban, és a polcomon. Szeretem.


Nem értékelnék hosszan írásban a csillagozás mellett. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy az 1990-es és a 2003-as kötet közel sem ugyanaz: hiába a címegyezés, ez bizony két külön könyv. A Pátria kiadványa Tüskés Tibor (nagyon jó!) válogatása Karinthy Gábor verseiből, továbbá két rövid prózai írást is tartalmaz (az egyiknek „Apámról” a címe!), míg az Ulpius kiadványa a fellelhető teljes költői életművet (és csak azt) próbálja elénk tárni Lator László kurta, de velős előszava után. Nálam az öt csillag főként Karinthy Gábor zseniének szól, de azért kicsit Tüskés Tibor biztos kezű mazsolázásának is.


Nem igazán tudtak megérinteni ezek a versek. Objektíven nézve a szépek, Gabi nagyon ügyesen fejezte ki magát, ennek ellenére nem keltettek bennem visszhangot, nem vontak be. (Mondjuk az is tény, hogy nem szeretem a szomorú verseket.) Igazán olyankor voltak érdekesek, amikor az Ördöggörcs olvasása közben kikerestem egy ott szereplő részlethez tartozó teljes verset.
Népszerű idézetek




Karinthy Gábor: Szerenád
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.




Karinthy Gábor: Szomorú ének
Nem kell az élet. Fáj a fénye
S a napok bús pergése és
Nem kell a napsugár s az alkony,
Az öröm és a szenvedés.
Vágyódások, haragok, álmok,
A vér tüze, eszményeim:
Elhagylak, élet, odahagylak.
Halálba kergetett a kín.
Nekem a nyári pompa gyász csak.
Lomb és madár a táj felett.
Fakón megy el a méla kertben
a lomha óra s esteleg.
Folyton elvágyom, útra egyre.
Sorsom kopár és régen ez…
Gyötrődöm, hol ülök, hol állok,
Elsenyvedek, a végem ez.
Letűnt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény…
Kietlen és sivár a lelkem
És meg akarok halni én.




Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.
Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.
Bánat, 21. oldal (Ulpius, 2003)




Közvetlen volt, de nem volt közlékeny. Belső bajairól, körülménye mostohaságáról bizalmas barátainak sem szeretett beszélni.
14. oldal




Magamba-zárva, rettentő sötétben
csak forgok egyre lejjebb, a sivár
mélyek fele, hol döbbenetre vár
a Semmi, mellyel farkas-szemet néztem.
[…]
Hozzád kiáltok: el ne hagyj merülni,
ragadj fel innen, szárnyas Öntudat!
tiszta logika, biztos vonalak!
Fájdalom égess! Óh, ne hagyj kihűlni!
107. oldal - Az öntudathoz




(Lelked dalának széttépett kottáit
fáradt kezeid restek összeszedni.)
103. oldal, Az öröm aszkézise, Étel és ital 1937 (Ulpius-ház, 2003)




1914-ben születtem, a háború első évében, decemberben. Anyám Judik Etel színésznő: nem emlékszem rá: 18-ban vitte el az influenza járvány. Apámat összetörte a veszteség: romantikus nagy szerelem volt, megszöktette anyámat első férjétől.
7. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- József Attila: József Attila összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei 95% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Mesebolt 95% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava 98% ·
Összehasonlítás - Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év 96% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne 95% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Erőltetett menet 96% ·
Összehasonlítás