Utazás ​a koponyám körül 620 csillagozás

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Eredeti megjelenés éve: 1937

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, POKET zsebkönyvek, Talentum diákkönyvtár

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075121
>!
Hungaroton, Budapest, 2016
ISBN: 5991811434724 · Felolvasta: Mácsai Pál
>!
Kossuth, Budapest, 2015
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980609

22 további kiadás


Enciklopédia 20

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin · Friedrichstrasse


Kedvencelte 100

Most olvassa 66

Várólistára tette 305

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Karinthy utolsó regénye átélt élményeiről a megbetegedéstől az operáción keresztül a csodás gyógyulás megörökítéséig. Kitűnő „úti élmények” jó humorral megörökítve. S igen ezek az agyban végbemenő változások alapvetően meghatározzák életünket. Nagyapám egy agyvérzést követően hirtelen ment el, míg mostohaanyám éveken keresztül titkoltan lett végül áldozata a demenciának. Az előjeleket mindketten titkolták – akárcsak a szerző, s mi csak utólag jöttünk rá – már a diagnózisok birtokában –, hogy mik is voltak ezek. Két évvel túlélte a műtétet, de végül ő is agyvérzésben ment el.
Nagyszerű, egyedülálló és tanulságos alkotás, minden idősödő embernek.

1 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

„Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.”

Csak egy szó jut eszembe: Fantasztikus.

Még iskolás koromban el akartam olvasni, de mikor megtudtam miről szól, megijedtem és végül nem került rá sor.
Most kezembe került szüleim könyvespolcát nézegetve és már kaptam is le, mert mindenképpen túl kellett esnem rajta.
Bámulatos volt, ahogy átéltem a sorokat, ahogy én is beleéltem magam, hogy mit hogyan élt át.
A mű néhol elég nyers, de ezt nagyon szerettem, kendőzetlen élményt nyújtott.
Most már tudom anno nem voltam elég érett hozzá, most viszont nagyon is értettem és élveztem, már ha lehet ilyet írni egy ilyen témájú könyvhöz.

Ajánlom!

>!
n P
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Eszembe jutott valami, miközben (újra)olvastam ezt a remekművet.

Van egy legenda (?), sajnos alig emlékszem, Karinthyról, amikor egy étteremben elcserélték a kalapját. A kalap csere Molnár Ferenc (?) miatt volt. Amikor Molnár visszavitte az írónak az elcserélt holmit, néhány szót váltottak.

Molnár: -Elnézést, egyforma fejünk van.

Karinthy: -Körül lehet, de belül nem. :)

…újra de nem utoljára olvastam el.

(ha valaki pontosan ismeri a legendát, írja le)

4 hozzászólás
>!
gabiica P
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Nagyon rég terveztem már, hogy elolvasom a könyvet. Már gimnáziumban foglalkoztatott a dolog, mikor megtudtam, hogy miről is van itt szó, de az olvasásáig sosem jutottam el. Egészen mostanáig.
Ez nem volt semmi. Már az első pillanattól magával ragadott, és végig figyelmesen olvastam a történéseket, mit, és hogyan is élt át. Kiváló történet volt. Bár néhol számomra túl nyers, túl sok Grace klinikát néztem már ahhoz, hogy ne tudjam elképzelni a leírtakat, ez így volt hiteles. Merthogy számomra éppen abban rejlik ennek a szépsége, hogy hiteles és valószerű volt. Nem olyasfajta fikció, amit hamar kiversz a fejedből.
Néhol fekete, néhol tiszta humorral fűszerezve, számomra tökéletesen „karinthys” volt a könyv. és nem csak „karinthys” volt, hanem önmagában is tökéletes.

>!
akire MP
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

„– Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.”
(A.A.Milne: Micimackó)

Erre a Karinthy Frigyes fordította idézetre épp ma bukkantam @n oldalán, és mindjárt ez a könyv jutott róla eszembe. Karinthy Frigyes a saját „nem vagyok hogyan” szituációját –
harcát az agydaganattal – fogalmazta tűéles látleletté, amit akár halálos humoreszkként is olvashatunk. Szerencsére a történet végén főszereplője, maga az író – korai színdarabjának hőséhez hasonlóan – újabb lehetőséget kapott és bátorságot merített a továbbéléshez.

„… én magam vagyok / a kép s a keret, s évek, negyvenöt, / lobognak körűl, s mindegyik mögött / ott a többi, ott cirpel, ami csak / enyém volt …” – írta Szabó Lőrinc a Tücsökzenében. Karinthy 49 évesen betegedett meg, és még két év jutott neki.

>!
latinta SP
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Megrendítő beszámolót olvastam. Ugyanakkor nem pusztán a kórtörténettel, hanem a 30-as évek Európájának is egyfajta kortörténetével találkoztam.

(((Például ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a házastársak magázzák egymást – legalábbis az én korosztályomtól ifjabbaknál mindenképpen, de a mi szüleink is tegeződtek már.)))

És hogy mi minden van ebbe a Karinthy-írásba beleszőve? Azon túlmenően, hogy olyan szívből jövő, igencsak személyes hangú, egyáltalán nem mesterkélt szöveg – naná, elég csak a címét szem előtt tartanunk! –, mindazonáltal nagyon is szerteágazó, sokoldalú ismerethalmaztár ez:
az orvostudomány – még a moziban is(!): a dokumentumfilm-vetítés;
a korabeli/kortárs világirodalom – Thomas Mann: József és testvérei;
a zenei műveltség – Beethoventől a volgai hajóvontatókig;
a kávéházi életforma;
a szerkesztőség…

    Különös, magával ragadó betegségregény volt ez, mégis azt kell mondanom, épültem általa, lélekben gazdagabbá tett.

>!
Gyöngyi69
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Sokat foglakoztat a gondolat, hogy egy-egy beteg vajon miként éli meg, amikor szembesül vele, hogy az agyában történt valami baj. Agyi katasztrófa után láttam már csodatörténeteket is, de lassú illetve rohamos romlást is. Egy daganat koponyán belüli fejlődése legtöbbször kiderül, még mielőtt tudatvesztést okozna, így van rövidebb-hosszabb idő arra, hogy az ember tudatosítsa magában, hogy valami egyre nő a fejében. De miféle egy idő lehet ez?! Milyen félelmek között tobzódhat egy ember, aki tudja, hogy bele fognak „turkálni” az agyába? Milyen érzés lehet a műtét után felébredve szembenézni, megbékélni próbálni a műtét valamilyen – esetleg maradandó – komplikációjával?
Ezekről a kérdésekről ír Karinthy egy saját tapasztalatból adódó, hiteles beszámolót. Legfontosabb üzenetének a pozitív életszemléletet, gyógyulásban való hitet, és azt a – néha talán kicsit kesernyés – humort tartom, amit ő mindvégig szem előtt tartott. A fájdalom, és a félelem, a bizonytalanság ezektől nem fog ugyan elmúlni, de könnyebb megbirkózni velük, mint akkor, ha hagyja az ember leteperni magát általuk.

>!
gazibla
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Egy igazán jó könyv egy bizarr műtéttel a középpontban. Ezután a könyv után reménykedem, hogy sosem kell átélnem agyműtétet. Borzasztó élmény lehet. Már a leírása is durva.

>!
Frank_Spielmann I
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Felejtsetek el mindent, amit eddig írtam Karinthyról. Olvastam az összes novelláját (majd' 1000 oldal), az első négy regényét (Faremidó, Capillária, Kötéltánc és a fantasztikus Mennyei Riport), vagy száz humoreszkét, és egynéhány újságcikkét a Nyugatból. Hagyjuk ezeket. Karinthy az utolsó regényével ezt a lenyűgöző életművet, a saját zsenialitásának termékét 200 oldalon lesöpri. Mondhatjuk azt is, hogy fölteszi az i-re a pontot, de ahhoz kell egy i is, anélkül a pont nem ér semmit, ez a regény viszont önmagában remekmű. Nem kell hozzá ismerni semmit Karinthyról. Talán még izgalmasabb úgy, ha az ember nem várja, mikor bukkan már föl Kosztolányi, vagy más kedvelt írója a korból…

Nem akarom ragozni: ott a helye a világirodalom nagy remekei között, valahol Shakespeare és Joyce környékén, a halhatatlan könyvek társaságában.

6 hozzászólás
>!
bagie P
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Bevallom, annak ellenére, hogy Karinthy Frigyest nem is ismerem annyira mint amennyire illene és nem is kedveltem. Valamiért nekem az irodalmi karikatúrák, a humoreszkek, az irónia, a szatírák nem jönnek be – vagy nem értem őket ezt már több helyen említettem … ezért eléggé fenntartással vettem kézbe ezt a művet is.
Kár volt félnem tőle – ez tetszett.
Hihetetlen utazásra lehetett menni a könyv segítségével… KF agyműtétjét -valóságban is megtörtént esemény- és a műtétig / műtét után történő eseményeket élhetjük át -úgy érzem- Karinthys tálalásban.
Sokszor küzdöttem azért, mert az író tudományokhoz -köztük az orvostudományhoz, orvos feleség hatása (?) – való vonzódása is bőven benne volt a történetben, ami nekem több utánajárást követelt volna, ezért sok-sok ismeretlen fogalmat csak a szövegkörnyezet alapján tudtam értelmezni – így a hatás kicsit felemás.
Remélem, azért jön még velem szembe egy-egy Karinthy kötet – az ilyen fajtából.


Népszerű idézetek

>!
Epilógus

A test, komoly ember számára, érdektelen jelenség, csökevény, rossz ruhája a léleknek.

30. oldal (Szépirodalmi, 1987)

31 hozzászólás
>!
Azora

Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.

1 hozzászólás
>!
Gólyanéni

A túlságos világosság éppen úgy megtéveszti a szemet, mint a teljes sötétség.

>!
Frank_Spielmann I

„Menj analízisbe, Ofélia” – mondja a modern Hamlet kedvesének.

Rövid hetek és egy hosszú pillanat

4 hozzászólás
>!
Fanniii

Minden napnak megvan a maga gyötrelme és megvan a maga gyönyörűsége.

„Oldozzátok el kötelékeit!”

>!
Eszter01

Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.

47. oldal, Vércseppek a szemfenéken (Akkord, 2003.)

>!
ppeva P

Csak napok vannak. Huszonnégy óra, huszonnégy órát pedig valahogy mindig ki lehet bírni. Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be kell majd osztani, mint a többit, ha sor kerül rá.

>!
Gólyanéni

Nem lenni rendkívül unalmas állapot az élet tarkaságához képest.

>!
Galambdúc

Igen, igen, kétségtelen, ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb – nem vágyom többé ilyen halálra.
Nagyon utálatos volt. Vagy talán csak azért, mert nincs igazi hitem? Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra –, odaát semmit sem látok.
Nem, nem, más baj van itt.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő; mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
Mert halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam – az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal. Mert jövő nincsen, ez csak olyan szólásforma.

25. oldal (Akkord Kiadó, 2003)

>!
Frank_Spielmann I

Ez a bosszantó és izgató béka csúfot űz minden nőiességből, és éppen ezzel válik hallatlanul nőiessé.

Találkozás egy haldoklóval

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Rados Virág: A visszakapott élet
Szabó Magda: Az ajtó
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Hamvas Béla: Karnevál
Németh László: Égető Eszter
Szerb Antal: A Pendragon legenda