Utazás ​a koponyám körül 918 csillagozás

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei – pártállásra tekintet nélkül – összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó „Frici” már a kórházban elhatározza, hogy „erről az egészről” könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is.

Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1937

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Talentum diákkönyvtár Akkord · Karinthy Frigyes művei Kossuth · Lektúra könyvek Kriterion · Karinthy Frigyes munkái · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Életreszóló regények Kossuth

>!
Osiris, Budapest, 2020
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632764115
>!
PairDime, Szeged, 2019
ISBN: 9786155950865
>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075121

26 további kiadás


Enciklopédia 49

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin · Friedrichstrasse


Kedvencelte 139

Most olvassa 89

Várólistára tette 418

Kívánságlistára tette 182

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Nagyon megrendítő volt felfedezni Karinthy utolsó nagyobb volumenű művében EP Hasnyálmirigynaplójának irodalmi előképét – a létező legőszintébb vallomást és tudósítást, amiben egy kiemelkedő íráskészségű egyén beszámol a halállal való szembenézés élményéről. Azonban ahogy Esterházynál nem, úgy Karinthynál valamiért az életmű egyik legtöbbre becsült eleme lett a daganattal vívott harcról szóló regény – hogy miért, arra egyelőre még nincs konkrét válaszom.

Azt azonban nagyon meg tudom érteni, miért szereti a közönsége rajongásig az Utazás…-t. Intimitásában és nyelvi játékosságában egy rendkívül érzékeny és finom író-olvasó kapocs sejlik fel, ami sokféle jelentéstartalommal töltheti meg az amúgy nyomokban zsurnalisztikai jellegű művet. Nemcsak riport ez az agytumor felfedezéséről, kezeléséről és az átélt fizikai, lelki fájdalmakról, hanem lélektani mélyfúrás egy olyan ember belső világába, aki évtizedeken át kötetről kötetre bizonyította, hogy kiváló emberismerő, érti és érzi a világot mozgató mechanikákat. Most azonban nem alkotótársait, nem kisgyermek énjét kell feltárnia, hanem saját magát.
Nem mellesleg a regény irodalmisága ugyancsak kiemelkedő: szép, elkalandozó, de mindig rendszerben tartott iromány, élvezet betűről betűre, mondatról mondatra haladni benne. Karinthy bizony veszettül jól tudott írni – bár a humoreszkek mögül ez a képesség talán kevésbé sejlik fel. Ha pedig már erőszakosan párhuzamba állítottam Esterházyval, meg kell mondanom, kitűnik a szövegből legalább annyi nyelvi lelemény, mint a posztmodern utód hasonszőrű munkájában, de mint az előszóból kiderül, még az írót körülvevő világ is hasonló jegyeket mutat: kezdve azzal, hogy Kartinthyt a korabeli szélsőjobbos sajtó szívesen kóstolgatta, de élvezte a kulturális közélet abszolút elismerését és támogatását.

Szomorú apropó ide vagy oda, egy ilyen könyv méltó lezárása bármilyen életműnek, egyúttal a legvégső bizonyítéka annak, hogy a többség szemében humoreszkíróként elkönyvelt Karinthy méltó tagja a XX. századi magyar irodalom nagyjainak – hacsak gyenge pillanatainkban nem az egyik legnagyobb nagyságot véljük benne felfedezni.

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

„Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.”

Csak egy szó jut eszembe: Fantasztikus.

Még iskolás koromban el akartam olvasni, de mikor megtudtam miről szól, megijedtem és végül nem került rá sor.
Most kezembe került szüleim könyvespolcát nézegetve és már kaptam is le, mert mindenképpen túl kellett esnem rajta.
Bámulatos volt, ahogy átéltem a sorokat, ahogy én is beleéltem magam, hogy mit hogyan élt át.
A mű néhol elég nyers, de ezt nagyon szerettem, kendőzetlen élményt nyújtott.
Most már tudom anno nem voltam elég érett hozzá, most viszont nagyon is értettem és élveztem, már ha lehet ilyet írni egy ilyen témájú könyvhöz.

Ajánlom!

pannik >!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Amikor elkezdtem olvasni, nem emlékeztem rá, hogy mi az apropója ennek a könyvnek.
Egészen lenyűgöző humorral tud írni erről a borzasztó nehéz élethelyzetről amibe került, az agydaganatáról.
Néha felnevettem, vagy csak mosolyogtam annyira jó ahogy ír, egyszerűen zseniális az egész történet nézőpontja. Valahogy érezzük, hogy ez tragikus és borzasztó de mégis mosolyogni kell a megfogalmazásain.
A műtét leírása briliáns, hogy lehet ezt így leírni? Talány. Ez volt az a pont, ahol utána olvastam és egyfajta válasz a kérdésre, hogy saját élmény alapján lehet ezt így írni, na de arra nincs válasz, hogy lehet ilyen JÓL és humorosan leírni? Ehhez zsenialitás kell.

Bla I>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Karinthy utolsó regénye átélt élményeiről a megbetegedéstől az operáción keresztül a csodás gyógyulás megörökítéséig. Kitűnő „úti élmények” jó humorral megörökítve. S igen ezek az agyban végbemenő változások alapvetően meghatározzák életünket. Nagyapám egy agyvérzést követően hirtelen ment el, míg mostohaanyám éveken keresztül titkoltan lett végül áldozata a demenciának. Az előjeleket mindketten titkolták – akárcsak a szerző, s mi csak utólag jöttünk rá – már a diagnózisok birtokában –, hogy mik is voltak ezek. Két évvel túlélte a műtétet, de végül ő is agyvérzésben ment el.
Nagyszerű, egyedülálló és tanulságos alkotás, minden idősödő embernek.

1 hozzászólás
n P>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Eszembe jutott valami, miközben (újra)olvastam ezt a remekművet.

Van egy legenda (?), sajnos alig emlékszem, Karinthyról, amikor egy étteremben elcserélték a kalapját. A kalap csere Molnár Ferenc (?) miatt volt. Amikor Molnár visszavitte az írónak az elcserélt holmit, néhány szót váltottak.

Molnár: -Elnézést, egyforma fejünk van.

Karinthy: -Körül lehet, de belül nem. :)

…újra de nem utoljára olvastam el.

(ha valaki pontosan ismeri a legendát, írja le)

4 hozzászólás
gabiica P>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Nagyon rég terveztem már, hogy elolvasom a könyvet. Már gimnáziumban foglalkoztatott a dolog, mikor megtudtam, hogy miről is van itt szó, de az olvasásáig sosem jutottam el. Egészen mostanáig.
Ez nem volt semmi. Már az első pillanattól magával ragadott, és végig figyelmesen olvastam a történéseket, mit, és hogyan is élt át. Kiváló történet volt. Bár néhol számomra túl nyers, túl sok Grace klinikát néztem már ahhoz, hogy ne tudjam elképzelni a leírtakat, ez így volt hiteles. Merthogy számomra éppen abban rejlik ennek a szépsége, hogy hiteles és valószerű volt. Nem olyasfajta fikció, amit hamar kiversz a fejedből.
Néhol fekete, néhol tiszta humorral fűszerezve, számomra tökéletesen „karinthys” volt a könyv. és nem csak „karinthys” volt, hanem önmagában is tökéletes.

akire P>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

„– Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.”
(A.A.Milne: Micimackó)

Erre a Karinthy Frigyes fordította idézetre épp ma bukkantam @n oldalán, és mindjárt ez a könyv jutott róla eszembe. Karinthy Frigyes a saját „nem vagyok hogyan” szituációját –
harcát az agydaganattal – fogalmazta tűéles látleletté, amit akár halálos humoreszkként is olvashatunk. Szerencsére a történet végén főszereplője, maga az író – korai színdarabjának hőséhez hasonlóan – újabb lehetőséget kapott és bátorságot merített a továbbéléshez.

„… én magam vagyok / a kép s a keret, s évek, negyvenöt, / lobognak körűl, s mindegyik mögött / ott a többi, ott cirpel, ami csak / enyém volt …” – írta Szabó Lőrinc a Tücsökzenében. Karinthy 49 évesen betegedett meg, és még két év jutott neki.

latinta P>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Megrendítő beszámolót olvastam. Ugyanakkor nem pusztán a kórtörténettel, hanem a 30-as évek Európájának is egyfajta kortörténetével találkoztam.

off)

És hogy mi minden van ebbe a Karinthy-írásba beleszőve? Azon túlmenően, hogy olyan szívből jövő, igencsak személyes hangú, egyáltalán nem mesterkélt szöveg – naná, elég csak a címét szem előtt tartanunk! –, mindazonáltal nagyon is szerteágazó, sokoldalú ismerethalmaztár ez:
az orvostudomány – még a moziban is(!): a dokumentumfilm-vetítés;
a korabeli/kortárs világirodalom – Thomas Mann: József és testvérei;
a zenei műveltség – Beethoventől a volgai hajóvontatókig;
a kávéházi életforma;
a szerkesztőség…

    Különös, magával ragadó betegségregény volt ez, mégis azt kell mondanom, épültem általa, lélekben gazdagabbá tett.

Frank_Spielmann I>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Felejtsetek el mindent, amit eddig írtam Karinthyról. Olvastam az összes novelláját (majd' 1000 oldal), az első négy regényét (Faremidó, Capillária, Kötéltánc és a fantasztikus Mennyei Riport), vagy száz humoreszkét, és egynéhány újságcikkét a Nyugatból. Hagyjuk ezeket. Karinthy az utolsó regényével ezt a lenyűgöző életművet, a saját zsenialitásának termékét 200 oldalon lesöpri. Mondhatjuk azt is, hogy fölteszi az i-re a pontot, de ahhoz kell egy i is, anélkül a pont nem ér semmit, ez a regény viszont önmagában remekmű. Nem kell hozzá ismerni semmit Karinthyról. Talán még izgalmasabb úgy, ha az ember nem várja, mikor bukkan már föl Kosztolányi, vagy más kedvelt írója a korból…

Nem akarom ragozni: ott a helye a világirodalom nagy remekei között, valahol Shakespeare és Joyce környékén, a halhatatlan könyvek társaságában.

6 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Sokat foglakoztat a gondolat, hogy egy-egy beteg vajon miként éli meg, amikor szembesül vele, hogy az agyában történt valami baj. Agyi katasztrófa után láttam már csodatörténeteket is, de lassú illetve rohamos romlást is. Egy daganat koponyán belüli fejlődése legtöbbször kiderül, még mielőtt tudatvesztést okozna, így van rövidebb-hosszabb idő arra, hogy az ember tudatosítsa magában, hogy valami egyre nő a fejében. De miféle egy idő lehet ez?! Milyen félelmek között tobzódhat egy ember, aki tudja, hogy bele fognak „turkálni” az agyába? Milyen érzés lehet a műtét után felébredve szembenézni, megbékélni próbálni a műtét valamilyen – esetleg maradandó – komplikációjával?
Ezekről a kérdésekről ír Karinthy egy saját tapasztalatból adódó, hiteles beszámolót. Legfontosabb üzenetének a pozitív életszemléletet, gyógyulásban való hitet, és azt a – néha talán kicsit kesernyés – humort tartom, amit ő mindvégig szem előtt tartott. A fájdalom, és a félelem, a bizonytalanság ezektől nem fog ugyan elmúlni, de könnyebb megbirkózni velük, mint akkor, ha hagyja az ember leteperni magát általuk.


Népszerű idézetek

Epilógus>!

A test, komoly ember számára, érdektelen jelenség, csökevény, rossz ruhája a léleknek.

30. oldal (Szépirodalmi, 1987)

31 hozzászólás
Azora>!

Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége […]

1 hozzászólás
Gólyanéni>!

[…] a túlságos világosság éppen úgy megtéveszti a szemet, mint a teljes sötétség.

Kapcsolódó szócikkek: sötétség · világosság
Sli P>!

Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk, felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt, a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.

55. oldal, Vércseppek a szemfenéken (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · város
Fanniii>!

Minden napnak megvan a maga gyötrelme és megvan a maga gyönyörűsége.

„Oldozzátok el kötelékeit!”

Frank_Spielmann I>!

„Menj analízisbe, Ofélia” – mondja a modern Hamlet kedvesének.

Rövid hetek és egy hosszú pillanat

4 hozzászólás
ppeva P>!

Csak napok vannak. Huszonnégy óra, huszonnégy órát pedig valahogy mindig ki lehet bírni. Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be kell majd osztani, mint a többit, ha sor kerül rá.

Gólyanéni>!

Nem lenni rendkívül unalmas állapot az élet tarkaságához képest.

Galambdúc>!

Igen, igen, kétségtelen, ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb – nem vágyom többé ilyen halálra.
Nagyon utálatos volt. Vagy talán csak azért, mert nincs igazi hitem? Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra –, odaát semmit sem látok.
Nem, nem, más baj van itt.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő; mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
Mert halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam – az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal. Mert jövő nincsen, ez csak olyan szólásforma.

25. oldal (Akkord Kiadó, 2003)

Mese>!

A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
Örkény István: Tóték
Alan Alexander Milne: Micimackó
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Wass Albert: Tizenhárom almafa
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Vaszary Gábor: Monpti