Szerkesztő ​úr, kérem! 4 csillagozás

…menjen ki az olvasó egy szép júniusi délelőtt a mi szép, tiszta, virágos és világos Kerepesi temetőnkbe sétálni – majd meglátja, nemcsak el nem szomorodik, de felfrissülve és felüdülve tér vissza abba a kriptába, amit nagyvárosnak nevezünk, s ahol (hogy megnyugtassam a romantikus kedélyt, ki ha a temető szót hallja, rögtön kukacokra és nyüvekre gondol) sokkal több kukac és nyű nyűvi halhatatlan, tehát testnél értékesebb lelkedet, mint amennyi szegény testednek kellemetlenkedik majd, annak idején, ha rá kerül a sor.

80. oldal, Gondolatok a Kerepesi temetőben (Kossuth, 2012)

Egyre gyakrabban találkozunk emberekkel, akik dicsekszenek vele, hogy ők nem szoktak gondolkodni. Minap egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem érti, amit én beszélek, mintha ez rám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve.

138. oldal, Vásárcsarnok (Kossuth, 2012)

Mostohaanyád, a Társadalom, kitett az ajtó elé, s így szólt: „Eredj világgá!”
S most összeroskadsz az ajtó előtt, mintha kiátkoztak volna.
Olyan borzasztó ez a mondás?
Meleg, kényelmes kis szobádért cserébe az egész világot ajánlotta fel. „Eredj világgá'” – miért nem így értetted, „tiéd a világ”?

213. oldal - Egy úrhoz, aki ma öngyilkos lesz

Ha Párizst a szobámban láthatom és hallhatom – ha Párizs szobámból láthat és hallhat engem, nem kell Párizsba mennem, ez nyilvánvaló.
Viszont, ha nem kell sehova eljutnom ahhoz, hogy megismerjem a dolgokat – mi célja akkor az életemnek?
Egy helyben álljak, mint a szikla?
Élet ez?

206. oldal, Játék, ajándék (Kossuth, 2012)

Az orosz írók közt kétségtelenül gróf Tolsztoj volt a legkeresztényebb lélek – rajongva és törhetetlenül hirdette műveiben Krisztus követését. S az orosz írók közt éppen ennek az egy Tolsztojnak a műveit helyezte indexre a kereszténység akkori hivatalos őrzője és fejedelme.
Ki tévedett itt? Tolsztoj, vagy az egyház?
Egyik se.
Egyszerűen nem értették, nem érthették egymást.
Az egyház számára, mert ennek így kell lennie, Krisztus az Eszme, amit csak jelképesen lehet inkarnálni. Tolsztoj számára valóság.

37-38. oldal, Naplóm - Hazaszeretetről és hazaszerelemről (Kossuth, 2012)

Tehát nem az a kérdés, mennyi ideig élünk, hanem az, hogy adott idő alatt mennyit éltünk. Mint ahogy a térben nem az a kérdés, mekkora a terület, hanem az, mennyit foglal magában. Egy tömeget ábrázoló filmkockán nyilván több élet van, mint a Szahara sivatagban. Vetítsd rá egy Szahara nagyságú lepedőre, majd meglátod.

51. oldal, Naplóm - Hosszú élet, rövid élet (Kossuth, 2012)

Első versem határozottan biztató. Címe: Egy gondolat bánt engemet…Ezt igen szép betűkkel másoltam le Petőfiből, szórul szóra, elejétől végéig, és a végére, kissé beljebbezve, hogy művésziesen hasson, odaírtam a nevemet. Nagyon meg voltam hatva, hogy én ilyen szép verset tudok írni.

23. oldal, Szerkesztő úr, kérem! - A múltam (Kossuth, 2012)

Politika. Egy szent, akinek, mint a példabeszéd mondja, maga felé hajlik a keze. Miután feltűnően hasonlít a „P” betűhöz, jegyezzük meg hozzá a „politika”, esetleg „pénz” szavakat, tisztára a mnemotechnika kedvéért.

7. oldal, Képes ábécé (Kossuth, 2012)

A közönség pedig áll és bámul, nem érti a dolgot. Ami tetszik neki, azt szidják, ami hidegen hagyja, azt dicsérik. Lassanként elmegy a kedve az egésztől, rájön, hogy ő úgyse ért az irodalomhoz – vállat von, és bemegy a moziba.

177. oldal, Irodalompolitika (Kossuth, 2012)

Nem az idő rövidségén múlik – nem ez ellen lázadozik bennünk, túljutván életünk delelőjén, az élet akarása. Bennünk, magunkban, lelkünk, idegeink alkatában van a hibaforrás.
Egy cseppet kapunk, mindannyian, valóban – egy filmkockát, időben –, ennyi az egész. De e cseppben ott tükröződhetik a csillagos ég – erre a kockára, ha elég érzékeny rajta a felvevő réteg, rákerülhet tízmillió év története is.

52. oldal, Naplóm - Hosszú élet, rövid élet (Kossuth, 2012)