Aki szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük – az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a „Strungle for life” zárórímének hősi-etikus tilalma – annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is – mint a Judik Etelt gyászoló Halott –, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János „Nagyon fáj! Nem megy!”-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni.
A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki – ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem… (tovább)
Nem mondhatom el senkinek 39 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1930
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Karinthy Frigyes művei Kossuth · Karinthy Frigyes összegyűjtött művei Szépirodalmi
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
Elég lenne erről a verseskötetről csupán egy szót írni ide: zseniális!
Ezzel mindent el is mondanék róla. Karinthy Frigyes esetében ez nem is meglepő, igazi tehetség volt, akit elsősorban íróként és nem költeményei révén ismerünk, pedig ez utóbbiak is remekművek. Ami őt annyira meghatározta, a játék a szavakkal, humoros körítéssel, rímekbe öntve, ez köszön vissza verseiben is.
Rendkívül szórakoztató volt olvasni ezt a kis gyűjteményt, melyben verseit követően fordításai is helyet kaptak.
A könyv Karinthy összes, korábban megjelent verseskötetét magában foglalja. Az 1930-ban kiadott Nem mondhatom el senkinek című kötet nyitó verse, az Előszó talán a legszebb és leghíresebb Karinthy-vers. Ugyancsak jó ismert a Versek, dalok ciklusban olvasható humoros, tragikomikus A halottas kocsi. Az Üzenet a palackban versei 1930-tól jelentek meg a Pesti Hírlap hasábjain, de csak a költő halála után láttak napvilágot könyvalakban. Engem az Üzenet a palackban költeményei kevésbé fogtak meg.
Az egyik legkedvesebb Karinthy-kötetem. Főleg az első fele tetszett, ott az ismertebb versei mind megtalálhatóak. Még sokszor újra fogom olvasni!
Karinthyt mint költőt eddig nem ismertem. Tetszett, hogy egy újabb oldalát is láttam, bár valószínű, hogy továbbra sem a versei miatt fogom elsősorban olvasni. Mint általában a versesköteteknél, most is voltak, amiket nagyon át tudtam érezni, és voltak, amik egyszerűen nem tetszettek. Elektronikus könyvtárból olvastam, és nem tudom, hogy a rengeteg írásjel elhagyása ennek tudható-e be, vagy az eredeti, papír formájú kiadásban is ez a helyzet, de én nem igazán szeretem, amikor újra és újra el kell olvasnom egy mondatot, hogy rájöjjek, hogy mit is jelent. És sajnos akadt néhány ilyen, amikor annyira hiányoltam a vesszőket, hogy nem tudtam a versre koncentrálni.
@Zsuzsi_Marta olvasása és értékelése miatt találtam ezt a művet és olvastam el, bevallom. Na meg mivel Karinthy Frigyes mégiscsak Karinthy Frigyes és ha már ennyire szeretem, kihagyhatatlan ez a szokatlan darab tőle; költemények gyönyörű csokra. Felesleges is sokáig ragozni, vagy fejtegetni. Remekmű, ami minden Karinthy-kedvelőnek kötelező.
Karinthy Frigyes verseskötetében ismerős és számomra eddig ismeretlen verseket is találtam. Versnovellákat, vershumoreszkeket, verskiáltványokat. Vérmező, 795 május, Nem mondhatom el senkinek, Üzenet a palackban, Versek, dalok és Költőktől (Fordítások) a kötet fejezetcímei. Az egyik legjobban tetsző egy versben írt novella volt. Érdi Erdő, novella, gyermekkori emlék a címe.
„ Hogy magyarul is muzsikál szavak örvénye mögött
Az a mély és idegen és félelmetes messzi varázs”- írja a Heine- fordításáról.
Nyelvi zsenialitása ezekben a versekben is érvényesül. Gyakori témája a halálfélelem.
„ Nem segít ezen se filozófia se vallás még a költészet se használ ….” (Egy reggel dátum nélkül)
„Elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal és az új nemzedékekkel (…) És végül leszámolás a korral…”
Népszerű idézetek
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Előszó, 19-21. o.
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.
Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.
És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,
Bő könnyeim, a könnyü bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.
Eldobtam mindent – íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,
Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.
Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.
Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.
Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e –
Mindössze ennyi volt a lecke,
Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.
Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész –
Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.
Lecke (Szépirodalmi, 1982)
Egy fekete kocsi ment a Köruton,
Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
És drága nők csacsogtak boldogan
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
Ki a ligetbe, merre lát a szem,
Csak a fekete kocsi ment közöttük
Becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt,
Feküdt három fehér ur meztelen,
A hangulat kissé fagyos közöttük,
A modoruk se könnyed, fesztelen,
A lábukra egy cédulát kötöttek,
A cédulán rendőri látlelet,
Friss jégből van a derékalj mögöttük
Jégből a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
Mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?
És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,
És szólt a másik: négy napot bizony,
Én Óbudánál ugrottam be, és ön?
És szólt a másik: én a Lánchidon.
És szólt az egyik: az öné milyen volt?
És szólt a másik: barna és molett,
És szólt az egyik: az enyém is éppen
És szólt a másik: hát az meglehet.
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?
És szólt a másik: Ringaráz Kata,
És szólt az egyik: hát ez óriási!
Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, önt szerette mégis
Azért ugrottam, mint egy kerge kos,
És szólt a másik: hát nem önt szerette?
Hisz én ön miatt voltam bánatos,
És szólt az egyik: hát nem önt szerette?
És szólt a másik: ó hát volt remény?
És szólt az egyik: hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: enyém.
A halottas kocsi, 175-176. o.
Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.
Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint –
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.
Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el –
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.
Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.
Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.
„Struggle for life” (Szépirodalmi, 1982)
Hasonló könyvek címkék alapján
- József Attila: József Attila összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Tajtékos ég 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei 95% ·
Összehasonlítás - József Attila: József Attila válogatott versei 94% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! 93% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Vér és arany 91% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Új versek 90% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai 89% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából 88% ·
Összehasonlítás