Napiparancs 3 csillagozás

Karinthy Frigyes: Napiparancs

Tudomásunk ​szerint ez a kis gyűjtemény az első, amely Karinthy Frigyes katonai és háborús tárgyú novelláit, karcolatait és humoreszkjeit (ezek közé sorolva néhány színpadi tréfáját is) külön, önálló kötetbe rendezi. Válogatásunk ugyanakkor nem tartalmazza kimagasló jelentőségű – s némely kortársai szerint, hatásában Adyéval egyenértékű – háborúellenes publicisztikai műveit, melyeket főleg a Krisztus vagy Barabbás és a Csak semmi háború című köteteibe foglalt, mert műfajuk szerint nem ebbe a gyűjteménybe tartoznak. Nem vettük fel azonban néhány olyan írását sem, mely ugyan mind tematikailag, mind műfajilag kötetünkbe illeszkedett volna, de csupán megismétlése, puszta variánsa vagy újrafeldolgozása egy korábbi írásnak. Ezért nem válogattuk be például a Színészet című karcolatot, mely néhány mondatnyi eltéréssel cseppentett mása a kötetben megtalálható Színésznőnek, vagy ezért vetettük el a Levél a tisztelt Fődiplomata úrhoz című kis remeklés kedvéért a belőle írt, de jóval sápadtabb… (tovább)

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1989
264 oldal · ISBN: 9633270538

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Bolondkandúr>!
Karinthy Frigyes: Napiparancs

A Boldog Békeidők nemzedéke nem ismerte a háborút, Krúdy szerint ezért éljenezték annyian 1914 nyarán. Akik megérték, pár hónap múlva már rádöbbenhettek, hogy a háború nem a romantikus regényekben leírt férfias kaland, amit úriemberek legkésőbb vacsoraidőre befejeznek. Kevesen voltak, akik már az elején tisztán látták ezt. A legszellemesebben Szép Ernő tiltakozott, aki tiszti kardjának pengéjébe a „Leben und leben lassen” mottót vésette. A hadsereg azonban nem érti a tréfát, de nem is szereti, ezért hősünk alig úszta meg a hadbíróságot. Bátor cselekedet volt szólni vagy írni az őrület ellen, hiszen a pacifista szitokszó volt, párosulva a ma is oly divatos „hazaáruló” kifejezéssel, de szélsőséges példának ott van Jean Jaurés meggyilkolása.
A katonai témájú írásokból válogató Zrínyi Zsebkönyvek jelen kötete „komoly” novellákat és humoros karcolatokat tartalmaz kb. fele-fele arányban. Karinthy már a háború kitörése előtt írt háborúellenes történeteket, amelyek bár más korokban, például Napóleon idejében játszódtak, mondanivalójuk aktuális volt száz évvel később is. Természetesen mindegyik írás remek, de legjobban a karcolatok abszurd humora emeli ki a hadsereg groteszk és embertelen működését, a darálóba bekerült emberek kiszolgáltatottságát, szenvedésüket olyan homályos célokért, melyeket a valóságról tudomást sem vevő politikusok és tábornokok lázálmodtak meg.

MosolyMűvek>!
Karinthy Frigyes: Napiparancs

Jó válogatás. Kicsit megdöbbentő élmény volt, hogy a Tanár úr kérem és az általam nagyon szeretett humoros színpadi művek írója ilyen komolyan ír. Nem egy humoros könyv.
Nem szabad egyvégtében olvasni, akármilyen kicsikének is tűnik. Katonai és háborús tárgyú rövid írásokról van szó, mindegyikükben a háború ellen tiltakozik az író. Kevesebb benne a humoreszk, mint a komoly, olykor groteszk, de mindenképpen nyomasztó írás. Harctéri jelenetek, az élet utolsó pillanatban csalódás a császárban, aki miatt egy húszéves fiatal boldogan hagyta el a hazáját: Nem éri meg. Majdnem minden írás konklúziója ez: Nem éri meg. Néhányuk továbbgondolja a történelem „apróbb” eseményeit, háttérelbeszélésként funkcionál. Majdnem minden írás nagyon jó volt, csak tényleg nem szabad egyszerre csak egyet-kettőt olvasni, mert elsikkad a mondanivaló is (hiszen ugyanaz a téma), és Karinthy nagyszerű csavarjait sem tudjuk élvezni.


Népszerű idézetek

Bolondkandúr>!

Maga, freiwilliger Fekete, mi maga civilben? Csillagász? … Maga bejön hozzám, és felvarrja a káplár úr Zanyád blúzára a csillagokat, akit előléptettek. De nekem úgy dolgozzék, mintha civilben csinálná, és ott ülne a boltjában, megértette? Nem „igen”, hanem „jelentem alássan őrmester úrnak, igenis megértettem”, mert itt nem lakodalmon vagyunk, hogy annyit lehessen beszélni, hanem egy katonánál a rövidség a fő.

159. oldal, Napiparancs

MosolyMűvek>!

Ivanovics Iván diplomata volt … szeretett üldögélni a zöld posztós asztal mellett, ahol milliók sorsáról tanácskoztak és döntöttek. […] Élő emberek tömegéről úgy tudott beszélni és határozni, mint az építész a kőről és agyagról, amiből építeni kell, vagy a sakkmatador, midőn összehúzott szemmel és csak az eredményre gondolva, emel le a tábláról egy parasztot. […] -Villamos áram van a drótsövényben – mondta mosolyogva. – De hiszen nagyon egyszerű: pár száz ember megrohanja a sövényt, ezek odatapadnak, az emberi test rossz vezető, ezeken keresztül a többi átmászik.

102. oldal, Példázat a halálról

Bolondkandúr>!

Az előszobán keresztül egy másik várószobába vezetnek. Körülnézünk. Négy függőleges fal vezet lefelé a tetőzettől egészen le, a padlóig. A padló vízszintesen húzódik el lábaink alatt -sehol semmi dísz, cikornya rajta. Nagy idők, nagy emberek – villan át rajtunk hirtelen.

205. oldal, "Minden bizonnyal..."

MosolyMűvek>!

Fuksz nem lett volna görög-magyar szakos bölcsész, ha rögtön meg nem ismerte volna Leonidast. Rögtön megismerte, és rögtön tudta azt a szép görög mondatot, amivel ilyen magas rangú katonát és félisteni hőst az ókorban megszólítani illett; már kezdte volna mondani, de különös, a mondat egészen másképp fordult mint ahogy befejezni akarta.
– Zeüsz fia, perzsaölő Leonidas – kezdte el Fuksz görögül, mintha a kollokviumon felelne –, üdv neked! Mely istenség vezérelte lépteidet e tájra, és nem tudod-e… (itt vette csak észre Fuksz a sisakot), és nem tudod-e, hogy a sisakot nem szabad kismirglizni, ha Feldbe van az ember, mert az jó Zielt mutat?

190. oldal, Hősök


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Kellér Dezső: Leltár
Hollós Korvin Lajos: Böjti szelek és más szatirikus írások
Gárdonyi Géza: Göre-könyvek
Ephraim Kishon: Alma a fa alatt