Jelbeszéd 7 csillagozás

Karinthy Frigyes: Jelbeszéd Karinthy Frigyes: Jelbeszéd Karinthy Frigyes: Jelbeszéd Karinthy Frigyes: Jelbeszéd Karinthy Frigyes: Jelbeszéd

Kisfiú ​lépdel az utcán, „csendes arccal, jóságos mosollyal”: király ő, a meghódított városba vonul be, serege élén, a palota erkélyéről királynő integet; kisfiú lépdel az utcán „sápadtan, de felemelt fejjel, hátratett kezekkel, lassan, nagyon lassan”: keze vaslánccal hátrakötve, előtte hóhér, ő a halálra ítélt Lelkiismeret. Tizenhárom éves korában játssza Karinthy ezt a „két játék”-ot, ő lépdel így, „a képzeletnek emberfölötti önkívületében” a pesti utcán; a Liget környékének kínosan egyenes, szürke házsorai a semmibe süllyedtek, egyedül van, kívül azon a világon, amely mások számára látható.
Természetes ez így, a gyerek képes csak rá, hogy ilyen tökéletesen elszakítsa az élményt és az életet. Karinthy megőrízte a gyermeki képességet: hallatlanul intenzív élményeket tudott rögzíteni tökéletesen élettelen térben. Az egyik korai novellája a tenger fenekén játszódik, hősei egy elsüllyedt hajó vízbe fúlt utasai; – a cselekmény nem a múltjuk, nem – az örök jelenük, a tenger… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Karinthy Frigyes összegyűjtött művei Szépirodalmi

>!
Adamo Books, 2019
1086 oldal · ISBN: 9789634536093
>!
ISBN: 9789639555044

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Karinthy Frigyes: Jelbeszéd

Nagyon-nagyon hosszú. Ha nem egy éves novellás kihíváshoz kezdtem volna el olvasni, talán nem is lettem volna ilyen kitartó, és olvastam volna el belőle mindet (elejétől végig bizony!), hanem csak válogattam volna. De hát utólag válogatni se könnyű belőle, nemhogy előre, mikor az ember még nem ismeri az adott történetet. Na jó, az ismerősöket igen – de azt meg öröm volt újra olvasni. :) Szóval, ha tanácsolhatom jövendőbeli kötetolvasóknak: egyszerre csak annyit, amennyi jól esik! Néha nyögve nyelős, nem az ízlésünknek megfelelő, máskor meg csak úgy pörögnek az oldalak, falja az ember egyiket a másik után. A kötet vége pl. nekem ilyen volt, ezért is lódulok neki gyorsan holmi értékelésféle megírásának. Legelső erénye, hogy a novellák rövidek. Igen, igen, ez hatalmas erény! Mert inkább olvas az ember kapásból 3 rövidet (lásd korábban…), minthogy azon töprengjen: belekezdjen-e egy 10-20 oldalas hosszabba. Mind egy-egy csiszolt, kerek gyémánt – kövecske, kavics, etc. (lásd korábban…) Tehát, ha csak egyre van időnk, akkor is befejezettség érzéssel tehetjük le. Második előnye e könyvnek, hogy bár vannak hasonló kavicsok, kövecskék, azért ez a nyaklánc igen változatos füzér! A végén bizony leesett állal hápog az ember, hogy mindezt egy valaki írta: ennyit és ennyifélét.
Na jó, most egy kicsit megállok. Most jön a statisztikus hideg fej, és kezdi összeszámolgatni a variációkat.

pipacstappancs>!
Karinthy Frigyes: Jelbeszéd

Mostmár tudom, miért nem olvastam sohasem horrort: a valóság sokkal kegyetlenebb. És ezek a novellák is azért hol sokkolóak, hol szívfacsaróak, mert az életről szólnak. Nehéz olvasni, néha kétszer kell, de azt hiszem, nagyon is érdemes.
(Ez a Karinthy nekem egészen új volt, de ahogy nézem Molyon is igencsak felfedezetlen, pedig van olyan fagyosan-jó olvasmány, mint a manapság divatos északi krimik!)

2 hozzászólás
balage79>!
Karinthy Frigyes: Jelbeszéd

Igazából nem sikerült végig olvasni, még az első kötetet sem…azt hiszem van abban valami, amit a kötet fülszövege mond: kamaszkorban fogékony igazán az olvasó ezekre a novellákra. Én ezen már túl vagyok, és hiába voltak jó pillanatok, összességében nem kötött le.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Aki sok asszonyt szeretett, nem ismeri a szerelmet – önmagát szerette és kereste

502. oldal, Egy nőt szeretni

Rebane P>!

Az embernek fontos a keze meg a lába meg a feje. Az igaz, már az elemibe tanultam, hogy a kéz kell, hogy az ember dolgozzon vele, a szem is kell, hogy az ember lásson vele, a száj is, hogy egyék vele. Az egyes részeknek tehát van célja. De mi célja van az egész embernek? Az egész embernek semmi célja nincs. De igen, aszongya, mert az egész ember a társadalomért van, igaz, persze. De mi célja van az egész társadalomnak. Hja, úgy.

Unalom

Kek P>!

Nagyapámnak széles, fehér homloka volt. Ez a homlok is egy tárna volt, és a csontrétegek mögött csákányok és lapátok dörömböltek, és feszegették az agy puha ércét, és mély barázdákat ástak, be a homloktól, végig a koponya alatt a nyúltagyvelőig.

17. oldal (Szépirodalmi, 1978), Cipőcsokor

Rebane P>!

Tavasz volt megint a világon és a szívemben, és én kitárt karokkal álltam ebben a tavaszban s boldogan kiáltottam a felkelő Nap felé: „Ó, visszaszerzett életem! Ó, újrakezdődő gyönyöre a létnek és a megismerésnek! Már nem szeretem őt! Isten, Isten, boldog Isten, irgalmas jó Isten, már nem szeretem őt!”

Napok

Rebane P>!

– Margitka kisasszony – mondta halkan és szomorúan –, a jó, a nemes, a karcsú és szép lovak országáról beszélek magával. Emberek nem laktak még ott soha, azért nincs ott bűn, nincs hazugság, nincs harc, irigység és bosszúállás. Az emberek kegyetlenek: ne adja az ég, hogy valóban bejuthassanak a mi álmaink országába!

Margitka álma

Kek P>!

Igaz-e, hogy a szerelem a fajta felé szimatoló honvágy?

505. oldal, Egy nőt szeretni

Kek P>!

Valami nagy, ostoba nyugalom van most bennem: egy csendes folyó árad, áradozik, messziről figyelem… Messziről hallom, amint beszélek… Nagyon csendesen és egyhangúan beszélek, nem fárasztja önt ez?

57. oldal (Szépirodalmi, 1978), Könnyek

1 hozzászólás
Kek P>!

Közbeléptem, és rendre intettem a leghangosabbat, vállára tettem a kezem (emberrel ritkán vitatkozom, ők már rég nem értenek engem), és határozottan szóltam: elég. Csöndet akarok, esik a hó.

24. oldal (Szépirodalmi, 1978), Esik a hó

Kapcsolódó szócikkek:
Rebane P>!

Meg akart ölni. Tudtam már rég, mosolyogtam rajta. Megölhetett volna szerelemmel is: térdeit átkulcsolhatta volna nyakamon, és megfojthatott volna. De neki így kellett; látta volna sikamlós húsomat, amint a fenevadak marcangolják, és látta volna kibuggyanó beleim – s gonosz, irtózatos testén izgalmak vonaglottak volna végig… végig a combján… e látványra… s leroskadhatott volna véres, szétszaggatott holttestem fölé, hogy vad görcsökben és sikoltozva öleljen át… eszelősen kiáltozzon, hogy meghaltam érte… Ó, undor! Ó, unalom!

Két verssor között

Kek P>!

Ma úgyis kedd van, szállítanom illik valamit.

160. oldal (Szépirodalmi, 1978), Találkozás egy fiatalemberrel


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
Rejtő Jenő (P. Howard): Az utolsó szó jogán
Csáth Géza: Lidércálmok
Gárdonyi Géza: Az én falum
Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Németh Kriszta: Csücsök
Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Krúdy Gyula: Jézuska csizmája