Értékelések 74

edanka87>!
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

A kötetben Karinthy magyar és a külföldi költőkről-írókról szóló karikatúráit olvashatjuk. Műfajok szerint csoportosítva találhatunk benne verseket, drámákat és prózákat is.
Alapvetően a verseket és drámákat kevésbé kedvelem, és ez ennek a gyűjteménynek az olvasása során is erősödött bennem. A prózák közül kerültek ki a kedvencek (kivéve egyet: Mint aki halkan belelépett. Ez a versek közül vitte a prímet :)).
Mókásnak tartom, ahogyan röviden összefoglalta egyik-másik nagy magyarunk életének történetét, kinek-kinek a főbb stílusbeli jellemzőit, sajátosságait jól kihangsúlyozva (hosszú versek, alliterációk…) Kifejezetten tetszett a Babits alliterációit eltúlzó-kifigurázó összefoglaló :)
A legtöbb művön jót mulattam. Érdekes eszmefuttatása volt a lépcsők számáról és irányáról, nem tudom, kinek jut egyébként eszébe ilyesmivel foglalkozni :) Viszont voltak nehezebben olvashatók is, mint például a „népiesch” Móricz karikatúra, túl sok volt benne a népies (szemeimnek idegen) kifejezés. A drámák nagy részénél a „helyesírásuk” nehezítette a gördülékeny olvasást, és olyan se eleje, se veleje jellegűek voltak, talán a legutolsót leszámítva (A emberke tragédiája). Emiatt kevésbé tetszettek.
Ami még külön érték a könyvben, az az, hogy saját magát is kifigurázza, többször is. Számomra ettől hiteles, hiszen nemcsak másokban találja meg a viccelődés formáit, hanem önmagában is.

Lizi90>!
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Jár neki az öt csillag, mert nem Karinthy tehet róla, ha nem elég intelligens az olvasója és legalább száz évig kellene még molynak lennie, hogy elejétől a végéig értse és illő módon értékelje a művet. :D Tíz évvel ezelőtt kellett volna olvasnom a könyvet, amikor még frissebben emlékeztem a középiskolai kötelező olvasmányokra. Amelyik mű ismerős volt régről, vagy azoknál a szösszeneteknél, amelyek nem igényeltek különösebb vagy pontosabb előismeretet, nagyon élveztem az olvasást, de némely számomra ismeretlen történetből is kiérződött a zsenialitás és Karinthy hatalmas tudása és irodalmi ismerete. Lenyűgöző! Kár, hogy oktatási rendszerünk eddig nem érezte szükségét annak, hogy középiskolában elővegye ezt a művet és megmutassa az ifjúságnak, hogy az irodalom egyáltalán nem száraz, hanem tele van játékossággal.

Szent_Habakuk IP>!
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Ezt a könyvet is többször olvastam, és úgy gondolom, hogy aki először fiatal korában futja át, az nem tudja még kellően méltányolni. Mert ha nem ismerünk minél több benne szereplő szerző műveit, a sima poénokon tudunk mosolyogni – de átélni Karinthy teljes zsenialitását nem. Pedig fantasztikus szellemi élvezet példul „Móricznál Móriczabb” novellát olvasni, Ady versen nevetni, és így tovább…

Tadeshi>!
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Frenetikus, nem is értem, miért hagytam ki gimiben…
Minden esetre, most pótoltam, és óriási élmény volt, tőlem zengett a villamos minden alkalommal, amikor azt olvastam. (Ezúton is elnézést kérek a hármas villamos utazóközönségétől, csak, hogy tudják, emiatt a könyv miatt kellett cirka háromnegyed órán keresztül elviselniük a fékevesztett röhögésem. Mea culpa.)
Még az olvasás előtt azt gondoltam, hogy csak azokon az írásokon fogok jól szórakozni, amiknek a karikaturizált szerzőjétől már korábban olvastam valamit, de tévedtem, szerencsére, sőt, talán azokon nevettem a leginkább, akiktől még nem olvastam korábban. Az pedig külön csodálatos volt, hogy Karinthy saját magát is karikaturizálta. :D

sünigombóc>!
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Ezzel a zseniális alkotással az első élményem az, hogy valami fura indíttatásból adódóan kikerült a tantervből, amely alapján a magyar nyelv tanítását akkori tanárom folytatni kényszerült, csak a felsőbb szervek arról felejtettek el szólni, hogy ettől még a továbbtanulás szükséges előfeltételeként úgy másfél évtizede még komolyan vett képességfelmérő vizsgán azért természetesen a paródia továbbra is szerepel a tételek között. Az említett vizsgán mindenki meglepetése teljes volt, amikor az értekezős-kifejtős tétel (habár ezen nem kellene meglepődni, hiszen ismerjük Murphy törtvényeit és azoknak érvényesülési gyakoriságát) nem más volt, mint maga az elfeledett paródia. Még emlékszem is, hogy bámultam ki a fejemből, hogy ugyan mégis miről kellene írnom, hiszen mindössze emlegettük eme csodás műfajt, azt is román nyelv és irodalom órán, pedig néhány jólelkű felvigyázó próbált segíteni ennek a könyvnek a címét ismételgetve. Akkoriban még csak a Kosztolányi paródiákat ismertem belőle, azt is csak hallomásból ("mint aki halkan belelépett", ugyebár), aztán tolódott, húzódott az elolvasása, most pedig a kezembe akadt, hát úgy döntöttem, ideje elolvasni. Mint azt már az első mondatban is írtam, zseniális. Nagyon jókat nevettem rajta. Nem is tudnám megmondani, melyik a kedvencem, sőt azt sem, hogy van-e egyáltalán, hiszen egyik jobb, mint a másik. Nem tudom, hogy azóta visszakerült-e a tantervbe, de csak remélni tudom, hogy igen, mert ezt kár lenne kihagyni belőle.

1 hozzászólás