Esik ​a hó 8 csillagozás

Karinthy Frigyes: Esik a hó Karinthy Frigyes: Esik a hó Karinthy Frigyes: Esik a hó Karinthy Frigyes: Esik a hó

Erőteljes, ​hangos írások, mint mikor nagyon belémelegedünk valamibe. Tragikus életek, halálok és szerelmek könyve, nagy viharokkal és békétlen hadakozókkal. Heroikus történetek, elemek és sorsok körtánca, egy igazságkereső ember rálátásai és – ritkábban tévedései, tételek, tanok, teóriák magvából nőtt tartalmas példázatok, Nyugtalanságok és erőfeszítések lapjaiból fűzött könyv, egy nyugtalan s erős ember írásai.

Kételkedő és hívő elme, nem tagadó, több ennél, meggyőződött. De mikben kétkedik és miket hisz? S azután, miket hirdet? És, hogyan, mi módon?

Nézzünk szemébe, ismerjük meg jókor, mert azok közül való, akikkel sok igazságtalanság történhet. Belső köze van minden reformhoz, amely sorompókat csusszant fel, erőket tesz szabaddá. Harcok embere s a nagy, maeterlincki harmóniák csakugyan nem az övéi. És csakugyan, nem simít és nem egyenget, inkább élezi és mélyíti a lélek felületi ellentéteit. Hősei örökkőn harcolók és sohasem kötnek emberi békét. Sohasem ember… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 1928
152 oldal · keménytáblás
>!
Nyugat, Budapest, 1912
140 oldal

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

atomarcú P>!
Karinthy Frigyes: Esik a hó

Megint egy zseniális Karinthy-kötet, bár ezúttal nem a humorát csillogtatja, hanem inkább ewerses, csáthgézás, érfelvágósan komor sztorikat gyújtött offcsokorba. Vigyázat, tömény szürkeséget tartalmaz, túladagolása depressziót okozhat!

SzVera>!
Karinthy Frigyes: Esik a hó

Nem a kedvenc Karinthy kötetem. Borongós hangulatú novellák, nem feltétlen karácsony előtti olvasásra ajánlott.

annicsku>!
Karinthy Frigyes: Esik a hó

Nem vidám történeteket tartalmaz a novelláskötet, amit az olvasó a kezében tart, de ez nem kell hogy elrettentsen senkit, mivel jó szívvel ajánlom, és ezzel nem vagyok egyedül. Sűrű olvasmány, mintha valamiféle zselében próbáltam volna haladni, és folyamatosan rácsodálkoztam arra, hogy éppen ki vagyok, mit csinálok, és mi esik meg velem a egy-egy történetben. Közben pedig folyamatosan idézhetnék ide ezer és ezer sort. El kell olvasnom még egyszer. Köszönet érte Lalalacnak.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

annicsku>!

– Igen, doktor úr a könyvek… Ó, ínyencfalataim, drága könyvek. Ó, csemegéi nyomorúságomban kéjelgő szívemnek.

annicsku>!

Nagyon nehéz a fejem. Szeretnék sétálni menni. Folyton járni kell a fejjel. Ezzel a fejjel. Ezzel az imbolygó fejjel. Ezzel a fejjel. Fejjel. Fejjel.

annicsku>!

S most már hiába mosolyog vissza elfehérült, durcás kis arcodba a napsugaras élet, melynek meleg asszonyszívéből mosolyogva nyújtja ki karját a könnyes szánalom, hogy átölelje kihűlt, vézna kis nyakad. Most már nem tehetsz okosabbat, aludj és pihenj hát, s várd meg türelmesen, míg föloszlott testedből egy új, boldogabb lelket formál majd az én ölem – lelket, melyet nem ismersz, s mely téged nem ismer. A túlsó parton várok reád, meleg és vigasztaló szavakkal. Aludj.

Intő

Aurora_Serenity_White I>!

Hat órakor ébredtem és lementem az utcára.

(első mondat)

annicsku>!

Egyszer fényes nappal, a vásárcsarnokhoz közel siettem, az utca másik oldalán hajlott hátú és nagyon vén ember jött; ősz, hosszú szakállal. Nem látott, egyszerre egy uborkát szedett ki, megállt, nem bírta tovább, beleharapott. Szemeit behunyta, és ráncos pofáján két oldalt lecsurgott a lé, mintha zöld könnyek zuhogtak volna. Ádámcsutkája ráncosan mozgott, míg gyötrődve lenyelte. Mintha a szívemből szakadt volna fel, úgy szökött szemeimbe a rettenetes szánalom. Nem tudom, hogy történt, világosfejű és hideg vagyok s túl minden gyerekes szuggesztión, szánalomról, öregségről.

atomarcú P>!

Kezdetben volt az Unalom. És mondá az Úr: legyen Szórakozás, mert így elalszom. És gondolt magának kis golyókat és lökdöste őket jobbra-balra. Hat napig így szórakozott az Úr. Hatodik nap délután nagyot ásított, majdnem elaludt megint. És gyorsan gondolt magának embert.

149. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Gárdonyi Géza: Az én falum
Fejes Endre: A hazudós
Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron…
Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Moldova György: A beszélő disznó
Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Galgóczi Erzsébet: Bizonyíték nincs
Csurka István: Kettes kolbász