Az ​emberke tragédiája 129 csillagozás

Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Az emberke tragédiája Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról reprint kiadása. A versikéket írta Karinthy Fricike, aki 1936-ban írta ezt a gyöngyszemet. Kis híján elkallódott. Az író az elkészült művet átadta Ascher Oszkárnak, a kitűnő előadónak, hogy megtanulja. Ascher író barátai társaságában felolvasta. Egy közülük kölcsönkérte tőle egy napra – és elvesztette. Ascher, nem sejtve semmi rosszat, még egy példányt kért Karinthytól, mire azt a választ kapta az ijedt írótól, hogy csak ez az egy példány volt belőle. Halála után, hagyatékát rendezve egy padlásról lehozott láda tízezernyi papír fecnijén beküldött dilettáns írások, újságok és levelek között megtalálták két jelenet híján a teljes művet. A hiányzó részeket fia, Karinthy Ferenc pótolta.

Eredeti megjelenés éve: 1936

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalmi Fülbevaló

>!
Kossuth, Budapest, 2006
ISBN: 9789630949262 · Felolvasta: Rudolf Péter
>!
Háttér, Budapest, 2005
42 oldal · ISBN: 963936536x
>!
Háttér, Budapest, 1999
42 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638128585

2 további kiadás


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Jópofa kis „versecske” a világ teremtéséről és persze pár történelmi korszakról. Már ahogy elkezdődik a teremtés, mosolyt csal az arcunkra

"Dolgozott egy keveset,
Hat nap alatt úgy, ahogy
Összecsapta valahogy…"

Aztán persze jön az édenkert, Ádámka, Évike és Luci Ferkó :-D
Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.

Az édenkertből való kipenderítés után jó pár korszakon át követhetjük Évikéék sorsát, melyekbe egy ismétlődő kis refrénnel hoppanunk át. Igazából a fél csillag levonást azért kapja a történet, mert szerintem sziporkázóbb volt az eleje, ahol a bibliai történések adták az alapot, a későbbiek során már modernebb korokba is elugrunk, nem maradunk a bibliai szálnál, pedig nekem az volt humorosabb.

5 hozzászólás
>!
GingerKid I
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Meghaltam. Ez Zseniális!
Hát Karinthy se volt normális. :D

(Imádom!! )

6 hozzászólás
>!
szklaudi
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Ez most teljesen feldobta a napomat :))
Ez fantasztikus :D. Nagyon aranyos, vicces és játékos volt.

3 hozzászólás
>!
encsy_eszter 
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Ez valami szenzációs volt! :D Sajnálom, hogy nem olvastam korábban, bár talán nem is értékeltem volna ennyire. Karinthy tényleg zseni volt. És végre megjött a kedvem az olvasáshoz, pedig jó pár napja alig tud lekötni egy könyv.

>!
verdeleth
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Mindig tudtam, hogy ez az ember nem volt normális, és ez újabb bizonyíték a sorban.

>!
Lynn
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Az ember tragédiája után olvasva zseniális!!, gyanítom, attól függetlenül olvasva is az. Ér annyit, mint a „Kötelezők röviden”, bár nyilván nem pótolja az eredetit.

>!
Kovaxka P
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Egyszerűen zseniális, aki írta nem normális! :) Imádtam, akár az eredetit. Remek paródia, könnyesre nevettem magam.

>!
Agatha_Emrys
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Kötelezők röviden á la Karinthy. Ha többhöz is megalkotta volna a maga változatát attól tartok az eredetieket kevesebben olvasnák…

Emberke bízva bízzál
Karinthy te meg írjál!

>!
Szimirza P
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Örülök, hogy @Kozmikus_Tahó rábeszélt, jobban mondva ajánlotta, mert nagyon tetszett!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
danaida P

Ádámka meg Évike
Édenkertnek végibe
Hancúroztak, ittak-ettek,
Állatokkal verekedtek

Ádámka nem akart menni
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád
Láttam két szép almafát

Angyalka jött, nagyon mérges
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg a beletek.

No most tele van a bendő,
Itt a bűn az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek
Bezárjuk az Édenkertet

>!
verdeleth

AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA

Madách Imrike után
Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról
a versikéket írta

KARINTHY FRICIKE

BEVEZETÉS

Tomcsi, Fercsi, Jancsi, Náncsi.
Csupa kandi, meg kíváncsi
Kisgyerek.
Amit Imre bácsi néktek
Elmesél most – attól égtek
Ifjak, öregek.
Egyik izzad, másik fázik,
Egyik vígan hahotázik,
Másik pityereg.
Ha így nézed, domború,
Ha így nézed homorú,
Egynek szörnyű mulatságos,
Másnak szomorú.

Első szín

Utca Lajcsi, hopsza Lenke,
Volt egyszer egy jó Istenke,
Azt gondolja magában:
Mit ülök itt hiában?
Megteremtem a világot,
Hogy olyat még kend nem látott.
Hogyha látod, szádat tátod,
Mesterségem megcsodálod.

Amint mondta, úgy is tett,
Dolgozott egy keveset,
Hat nap alatt úgy, ahogy
Összecsapta valahogy,
Rajta nem is másított,
Csak nagyot ásított.

Rafale, Miska, meg Gábor.
Ebből állt az angyaltábor.
Rafi mondta: halihó,
Ez a világ jaj be jó!
Miska mondta: gyerekek!
Ez a világ de remek!
Gabi mondta: mi lesz még,
Ha meglátjuk az eszmét?

Luci Ferkó azonban’
Irígy volt és goromba
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell, edd meg magad.
Ilyen volt a Luci Feri,
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!

Második szín

Ádámka, meg Évike
Édenkertnek végibe
Hancuroztak, ittak, ettek,
Állatokkal verekedtek.

Ádámka nem akart menni
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád,
Láttam két szép almát.

Angyalka jött, nagyon mérges,
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet.

Harmadik szín

Vége lett a jó életnek,
Éviék szegények lettek,
Mert elkövették a rosszat,
Dolgozhatnak most naphosszat.
Mi lesz ebből, Évikém?
Nem bírom egy évig én.
Csak tudnám, mi lesz belőlem,
Mit akar Istenke tőlem.

Luci Ferkó majd megmondja,
Annak ez a legfőbb gondja,
Mióta büntetés végből
Őt is kidobták az égből.

Feküdjetek a bokorba,
Kimondom most nektek sorba,
Évi, Ádám,
Kibontom a meseládám.
De előbb módját megadni,
Van szerencsém bemutatni,
Ha nem tetszik a regény,
Vagy az ágyacska kemény,
Ez a kislány megpuhítja,
Úgy hívják, hogy zöld remény.


Negyedik szín

Ádámkából azon nyomban
Fáraó lett Egyptomba.
Nagyon finom volt a dolga:
Mint a pelyva, annyi szolga,
Dolgozott egy kőhegyen,
Csak hogy neki jó legyen.

Gile-gula tarka-barka,
Rabszolgának fáj a marka,
Férfiszolga, nőcseléd
Liheg-lohog, csőcselék!

Ha kilóg a nyelvecskéd,
Megverünk, mint kis kecskét.
Cshi-puhi, mertek-gyertek,
És egy szolgát agyonvetek.

Évike, hogy látja ezt,
Nosza pityeregni kezd.
Mit pityeregsz, te gyermek?
Évi tovább pityereg.
Na megállj csak az apád!
Eltörtétek a babám!
No majd veszek frisset, másat,
Finomat és elegánsat!
Ez már úgyis régi, ócska,
Így szólt a jó Fáraócska.

Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Átszaladtunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!


Ötödik szín

Görög hazát akkor éppen
Megtámadták kérem szépen,
Miltiades fővezér
A csatába ment ezért!

Hát ahogy ott csatázott,
Mint valódi hellén,
Arrament egy ellenség,
Megszúrta a mellén.

No ez mégis hallatlan,
Hogy a nép ily hálátlan.
Nincs hálátlanabb a népnél,
Otthagyták őt a faképnél.

Királynak, ha nincs szószék,
Hatalmának bezzeg vége.
Igyuk meg a tejecskét,
Csapjuk le a fejecskét.

Égszakadás, földindulás,
A nyakamon egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Hatodik szín

Hű, ezek de rosszak lettek
Énekelt, ittak, ettek,
Évi, Ádi gonoszcsontok,
Elvetettek minden gondot.
Évi röhög, mintha ráznák,
Csintalanok és paráznák,
Nincsen benne semmi könyör,
Azt mondja, hogy fő a gyönyör,
Fő a gyönyör, meg a gyomor,
Persze, lett is szörnyű nyomor.

Ádi, Évi rossz is, rest is,
Hát egyszer csak jött a pestis,
Jött a csúnya dögvészecske,
Hullt a nép, mint a legyecske,
Kézzel, lábbal kalimpált
Ás aztán meghalukált.

Ekkor jött szent Peti,
Ki a rosszat megveti.
Ádi, Évi nézd meg ezeket,
S megmutatta a keresztet.

Égszakadás, földindulás,
A szívem egy koppanás,
Átszaladtunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Hetedik szín

Tankrés bácsi énekel,
Azt mondja, hogy hinni kell.
Egyik hiszi eztet, aztat,
Másik hiszi aztat, eztet.
Egymás kezéből kitépik,
Rongyolják a szent keresztet.
Ejnye, csípje meg a macska!
Hol az exact fogalmacska?

Évi zárdába ment,
Nem hallgatott okos szóra.
Ádi mondja: csip, csip, csip,
Gyere már ki egy kicsit.
Évi, Évi gyere ki.
Ég a házad ideki.
Évi mondja: nem, nem, nem,
Nem enged a korszellem.
Feri mondja: a kereszt!
Megforgat, de nem ereszt!

Égszakadás, földindulás,
A szívem egy koppanás,
Átszaladtunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Nyolcadik szín

Ádi, Évi, ácsi pácsi,
Ez meg itt a Kepler bácsi,
Nem ám holmi fecske-locska,
Kenyere a csillagocska,
A nagy bolygó náció,
Meg a gravitáció.
Egyedem-begyedem,
Meg a világegyetem.

Közben Évi: juj, juj, juj,
Egy fiúval összebúj,
Hogy majd vesznek, éljen, vivát!
Ádámkának vásárfiát.
Nem fügét és nem narancsot,
Icipici kis agancsot,
Felteszik a fejére,
Jól fog állni nekie.

Csakhogy ahhoz pénz kell ám,
Adjál nékem, Ádikám.
Ádi mondja: no, mi lesz még?
Nem szeretem ezt az eszmét,
Unció-smunció,
Szebb a revolució.

Égszakadás földindulás,
A szemem egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is pajtás!


Kilencedik szín

Játsszunk fej vagy írást mostan,
Mondta Ádám a magosban.
Hogyha írás semmi sírás,
Mindennapra egy tojás.
Hogyha fej lesz de sok hely lesz,
Minden bögre csupa tej lesz.
Megisszuk a tejecskét,
Lecsapjuk a fejecskét.

Utolsó pár legelőre,
Kimegyünk a legelőre,
Mienk a föld, rontom-bontom,
Az én nevem Kukorica,
Kukorica, Kukorica Danton

Utcu bizony megérett a meggy,
Danton bácsi ki a rétre megy.
Kint a réten fűbe harap,
Hiányzik belőle egy darab.

Égszakadás, földindulás,
Könyököm egy koppanás„
Gyerünk vissza, pajtás!

Tizedik szín

Ádámkának mi nem jut eszébe,
Hogy ő most beleül a székbe.
A tudományt onnan magyarázza,
Hű tanítványt a hideg kirázza.

– Tudós bácsi. mondd meg nékem,
Mi legyen a mesterségem?
Vegyél könyvet, tollat, irkát,
Mindenféle irka-firkát!

Tudós bácsi, vettem, hoztam,
mit csináljak vele mostan?
Dobd a tűzbe hamarjában,
Jó meleg lesz a szobában!
Beledobta, lángol, ég is,
Mit csináljak mostan mégis?

Mostan hányjál egy bukfencet,
Mert a tanító csak henceg,
Nem tud ő sem jobbat ennél,
Amitől okosabb lennél!

Égszakadás, földindulás,
Az agyban egy pattanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Tizenegyedik szín

Hálaisten, nem kell
Iskolába menni,
Ádámnak, Ferkónak
Nincsen dolga semmi.
Kimennek sétálni
A piacra ketten,
Azt mondja az Ádám:
Jaj, de éhes lettem!

Ferkó mondja – Addig ehetsz,
Míg a zsírtól meg nem repedsz,
Amíg tele van az erszény,
Te maradsz a polgáreszmény!
Pénzért mindent megkapunk,
Vedd elő a bukszát,
Vendéglőben sört iszunk,
Megesszük a buktát!

Arra megy az Évike,
Figyeli, hogy nézik-e?
Játékot kér Ádámtól,
Szereti is hálából.

De a gonosz Luci Feri
A játékot összetöri,
Nem kellesz már nékem Ádám,
Tanuld meg a versen:
Akad aki többet ád ám,
Ez a szabad verseny

Égszakadás, földindulás
A zsebemen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Tizenkettedik szín

Hát ez meg már micsoda?
Gőzmalom vagy mosoda?
Akár gyár, akár malom,
Benne nagy az unalom.
Olyan tiszta, olyan csendes,
Olyan sima, olyan rendes.
Nem lehet bent hajkurászni,
Henteregni, falramászni.
Nem csinálnak benne ácsok
Kardot, csákót, kalapácsot,
Csak gépet, meg kereket,
Csupa rendes gyerekek.

Gyerünk Frekó, lássuk,
Itt fogunk ma hálni!
Hadd lám, tudnak-e valóban,
Mint mi tudtunk, fűben, hóban
Olyan édes, kicsi, kedves
Kereket csinálni?

Ez ló, kutya, macska, virág;
Ilyen volt a régi világ.
– Hát ma nincs belőle már!
– Egy maradt csak: a szamár.
Égszakadás, földindulás,
Csak a ketyegés és kopogás,
Fel az égbe, pajtás!


Tizenharmadik szín

Jancsi, Pista, Marcsa, Lenke,
Ez itten a végtelenke!
Ferkó mondja: hallga, csitt,
Itt elbújunk egy kicsit!
Ádi fél, remeg, gyanakszik,
– Földtanár úr megharagszik,
Hogyha jön és nem talál.
Frekó röhög: – Oh, te gyáva,
Szebb a pulyka, mint a páva,
Mit nekem föld és halál?
Ádi mondja: – Ecki-becki,
Engem ugyan nem nevetsz ki,
Vagyok én is, idenézz,
Nekem semmi az egész!

Földtanár úr dúl-fúl, dörög,
Hol van az a komisz kölyök?
Meg kell írni, ecke-becke,
Még mindig nincs meg a lecke!

Égszakadás, földindulás,
A léghajón egy robbanás,
Le a földre, pajtás!

Tizennegyedik szín

Ejnye, csípje meg a csóka,
Több az ember, mint a fóka.
Ez már nem vicc, nem is móka,
Félre jelmez és paróka!

Csupa jég és csupa hó,
Vörös a nap, halihó.
Bife-befagyott a tó,
Didereg az eszkimó,
Mégsincs kedve korcsolyázni,
Inkább volna falramászni.
De a kunyhó fala sík,
Ha rámászik, leesik.

– Évi, Évi, – Ádi mondja:
– Hol a púder meg a spongya,
Mert itt kissé ronda vagy.
Évi mondja: majd ha fagy.
Nem kell szépség, nem, nem, nem
Fázom, nem ér a nevem.
Veletek tovább nem játszok,
Vigyetek már haza, srácok!

Ferkó mondja: csípje csóka,
Nem kell móka, nem kell fóka.
Álommozi lepereg,
Ébredjetek, gyerekek!

Utolsó szín

Álommozi nem forog,
Ádi, Évi hunyorog.
Csodálkozva széttekint,
No most itt vagyunk megint.

Édenkertből kihajítva
Kuksolunk megint sunyítva.
Kinek volna tovább kedve
Hinni, élni lelkesedve.

Luci Ferkó nyavalyás,
Te vagy mindenben hibás!
Hagytál volna nekünk békét,
Miért csináltad ezt a zrít?
Most a remény nem virít,
Elmondtad a mese végét.

Ádi henceg: – Tudod mit,
Mondok neked valamit.
Oda álom, ide álom,
Nekem ez nem ideálom,
Ha akarom, nem csinálom,
Ez az élet piszokfészek
Nem csinálom az egészet,
Én elmegyek, kegyed ül,
Rám a Gellért hegye dül,
Csináljátok egyedül!

S ugorna már lefelé,
Ekkor jön az Évike:
Ádi gyere, csitt- csitt- csit,
Súgok neked valamit.

Únom én az egész mesét,
Ez a játék egy hülyeség.
Te is hagyd ott Lilit, Ferit,
Akik mindig egymást verik,
Nem kell nekem több fiú
Mind hencegő és hiú.
Fiú lánynak nem barát,
Únom már a maskarát.
Csinnadratta, kereplő,
Nem leszek már szereplő.
Mindig másnak látszani.
Nem kell kalap és kabát,
Csinálok kócból babát,
Azzal fogok játszani.

Ádi is szól szemlesütve:
Mégis jobb a zsemle sütve,
Puha kenyér, házi koszt,
Ördög vigye a gonoszt.

Jó Istenke hallva eztet,
Csendben mosolyogni kezdett
Hegyes bajusza mögött
S elküldte az ördögöt.

Aztán így szólt: no, mit mondok,
Kell-e még az almakompót?
Mért ettétek azt a vackot
Kaptok érte két barackot.

Az egyiket Évi kapta, fejebúbját tapogatta.
– Csak azért, meg ne hízzál,
Másik Ádám fülét érte, nem is haragudott érte.
– Te meg fiam, bízva bízzál.

Így mesélte ember a fiának
S ezzel vége a komédiának.

1 hozzászólás
>!
Aranymag

Ádi is szól szemlesütve:
Mégis jobb a zsemle sütve
Puha kenyér, házi koszt,
Ördög vigye a gonoszt.

36. oldal Utolsó szín

>!
sophie P

Az én nevem Kukorica,
Kukorica, Kukorica Danton.

23. oldal - Kilencedik szín

>!
Carmilla 

Amíg tele van az erszény,
Te maradsz a polgáreszmény!

>!
encsy_eszter 

Ádi, Évi rossz is, rest is,
Hát egyszer csak jött a pestis.
Jött a csúnya dögvészecske,
Hullt a nép, mint a legyecske.

VI. szín

>!
encsy_eszter 

Aztán így szólt: no, mit mondok,
Kell-e még az almakompót?
Mért ettétek azt a vackot
Kaptok érte két barackot.

Az egyiket Évi kapta,
fejebúbját tapogatta.
– Csak azért, meg ne hízzál,
Másik Ádám fülét érte,
nem is haragudott érte.
– Te meg fiam, bízva bízzál.

Így mesélte ember a fiának
S ezzel vége a komédiának.

XV. szín

>!
Timosz

Rafael, Miska, meg Gábor.
Ebből állt az angyaltábor.
Rafi mondta: halihó,
Ez a világ jaj be jó!
Miska mondta: gyerekek!
Ez a világ de remek!
Gabi mondta: mi lesz még,
Ha meglátjuk az eszmét?

Luci Ferkó azomba'
Irígy volt és goromba.
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell, edd meg magad.

Ilyen volt a Luci Feri,
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!

2 hozzászólás
>!
Timosz

Únom én az egész mesét,
Ez a játék egy hülyeség.
Te is hagyd ott Lilit, Ferit.
Akik mindig egymást verik,

Nem kell nekem több fiú,
Mind hencegő és hiú.
Fiú lánynak nem barát,
Únom már a maskarát.
Csinnadratta, kereplő,
Nem leszek már szereplő,
Mindig másnak látszani
Nem kell kalap és kabát,
Csinálok kócból babát,
Azzal fogok játszani.


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Babik
Déry Tibor: Felelet I-II.
Hatvany Lajos: Urak és emberek I-II.
Bódy Gábor: Végtelen kép
József Attila: Töredékek
Laczkó Géza: Rákóczi
Mikszáth Kálmán: Az amerikai menyecske
Szomory Dezső: A tudósok I-II.
Székely Mózes: Egy régi udvarház árnyékában / A térkép
Szászi Zoltán – Szabó Ottó: A krónikás könyve