A ​feleségem beszéli 24 csillagozás

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

A háborús évek tragikomikus krónikáját egy háziasszony meséli el – egy ügyeskedő, kissé szószátyár és tudálékos, de aranyszívű asszony, aki élni akar és szépnek és kívánatosnak látszani az ezerszázalékos infláció, a feketézés, a háborús veszteséglisták, a hadirokkant jótékonysági estek és a növekvő elégedetlenség dorbézoló és nyomorgó Budapestjén.

>!
Noran Libro, Budapest, 2016
90 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155667046
>!
Noran, Budapest, 1997
78 oldal · ISBN: 9639042224 · Illusztrálta: Karinthy Frigyes, Major, Pusztay

Kedvencelte 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Karinthy egy őstroll. Akkor is az volt, mikor azzal a tragikus, szépséges, minden napján megmenteni való Judik Etellel élt, amikor belőle merített ihletet. Akkor is trollal írt, szerencsére, gurulvaröhögőset, sokféleképpen olvashatósat. Aki akar, butus (?)* feleséget lát evickélni a mindennapok miniatűr katasztrófái között, aki olykor naivitást és tűpontosságot vegyítő észrevételeket tesz. Aki akar, egy visszájára fordult világot, kusza politikai viszonyokkal, minden realitással szembemenő és agyonszabályozott mindennapokat, amin már tényleg csak röhögni lehet. Az első Karinthynéból csak annyit, amennyire az eredetire egy karikatúrából következtetni lehet – egyébként kapunk azokból is. Főleg Karinthyról, maga és mások által rajzoltakat. És egy kis nekrológot a végére, meghatódhatni. Két szélsőségekig különböző -vagy nem is annyira – ember, két hihetetlenül érzékeny művész közös életén.
Pont annyi alapanyagot adnak hozzá, amennyi még könnyen fogyasztható.

* spoiler

>!
Zonyika P
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Kedves kis 'végigmosoly' olvasmány, a butácskának ábrázolt asszonyi egyheti kétpercesek. Amolyan századeleji szőkenő. Nem buta, inkább csak a tipikus háziasszonyi: de akkor ez most hogy van? kérdi férjét.
Amiért én szerettem: 1918, Budapest, hiába háború, nélkülözés, etc., szép lehetett, én pedig már nem láthatom…
A végén pedig szívszorító utónekrológ, ahogy csak író tud szeretni.

7 hozzászólás
>!
Baba082 P
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Csodálatos írás. Egy egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott fiatal asszony gondolatai, amik nem szűkölködnek a pikírt, ironikus utalásokban. Már- már hétköznapi, és valahogy mégse az.Mély emberi érzelmekkel kigondolt, a problémákat a lehető legegyszerűbben megoldani kívánó nő véleménye a világról.
A könyv nagyon üde, én végig fennhangon nevettem rajta. És bevallom sírtam is. Na nem szívszakadva, de Karinthy nekrológja erről a drága asszonyról igazán megható. Nem terjengős romantika, inkább valami egyszerű, mélyről jövő valódi szeretet. Még szinte a hiány sem érezhető, hisz tudja, hogy felesége már békét talált.
A megdöbbentő az egészben az, hogy a könyvben említett gondok kísértetiesen hasonlítanak a maiakhoz, pedig akkor háború volt. De a BKV már akkor se járt normálisan, az orvos akkor se volt okosabb a betegénél, az élelmiszerrel akkor se gazdálkodtak jobban…. és ennek már 100 éve!
Úgy gondolom Karinthy egyik kihagyhatatlan írása ez.

>!
jevus
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Olvasás közben végig mosolyogtam. És szomorkodtam. Karinthy nagyon jól bemutatja a kor visszásságait, nehézségeit. Elsőre vicces, de ha belegondolunk, hogy mi is áll valójában a humor mögött, akkor leszünk igazán szomorúak.

2 hozzászólás
>!
Duchon_Jenő
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Kb. 17 évvel ezelőtt olvastam ezt a kötet, és most. És most rájöttem, hogy mitől Karinthy. Mert még most is jó. Jó volt akkor amikor még függetlenül élve, de a töri órák miatt aktuálisan tudtam (vagy tudnom kellett volna) a kort, és jó volt most, hogy a töri ismeretek részletei megkoptak, de immár házasként tudom, milyen egy feleség. Mert Karinthy első felesége nő volt, feleség, olyan valaki, aki a dolgokban olyan dolgokat is meglát, olyan oldalról is értelmez, ahogy én, férfi, sose fogok. Minden reggel 1-2 oldalt elolvasva a műzlistál felett az amúgy vékonyka kötet napokra szóló élmény okozhat.

>!
Tigrincs
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Nagyon szeretem Karinthyt. A csavaros észjárását, humorát, írói profizmusát, kiapadhatatlan ötlettárát. Örülök, hogy rengeteg írása áll még előttem.
Ez a kis könyvecske kedves társam volt mostanában kicsit gyakoribb rövid utazásaimkor, és a budapesti belvárosi környezet illett is tartalmához. Némelyik írás olyan, úgy látszik örökérvényű jelenségekre világított rá, amelyeket ma is tapasztalhatunk, mint például amikor meg is bíznál valakiben, de azért írásban is kéred az ígéretét vagy amikor bizonyos szavakról hirtelen kitaláljuk, hogy az mostantól mást fog jelenteni, mert eddig valami sértőt jelentett. Nem akarom lelőni a poént :)
Olvassátok el.

>!
szöszmösz I
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Karinthytól megszokott humoros írások. Judik Etel már ennyiből is sokkal szimpatikusabbnak tűnik, mint Böhm Aranka. Egy aranyos, szeretni való, naiv, de mégis kellőképpen intelligens nő, még csak most ismertem meg, de azért majdnem megsirattam a végén – de nem, mert nem vagyok olyan.

>!
Fanniii
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Eleje, közepe: hót Karinthy -ha szabad így kifejeznem-. A vége, pedig gyönyörű In Memoriam. Átfogó képet kaptam az első feleségéről. Sajnos ez a spanyol nátha a kor nőin rendesen kifogott.. Kaffka és a kisgyermeke is ebbe halt bele, meg sokan mások. Nekem tetszett ez a novelláskötet is, talán a legbelsőségesebb volt eddig, pedig olvastam már párat..

>!
csucsorka P
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli

Ez egy bűbájos olvasmány, a locsifecsi feleséggel. Egy óra alatt kivégzi az ember, és kedves lesz neki az az egy óra.
A kedvenc mozzanatom az, hogy csak olyan újsághírekről hallunk, amibe valami csomagolva volt. :))


Népszerű idézetek

>!
Emerencia P

Az emberekkel el kell hitetni, hogy jók, ha azt akarjuk, hogy azok legyenek.

>!
Fanniii

Az a szó, hogy tisztességes, minden ilyen nyilatkozatban benne van, úgy, hogy eszembe jut, pár év előttről, az a rendelet, mely megcenzúrázta a szerelmi apróhirdetéseket, mivelhogy már nagyon elvadultak és megszemérmetlenedtek – megcenzúrázta és feltételül tűzte ki, hogy ennek a szónak: „tisztességes”, elő kell fordulni mindenfajta apróhirdetésben. Azóta aztán jönnek ilyen apróhirdetések: „megismerkednék jóvérű, molett, perverz úrinővel, akivel Pesten átutaztomban július 31-én egy éjszakát tisztességesen együtt tölthetnénk.”

1917. július 30.

>!
csucsorka P

Hazudjatok, hogy az igazság kijöhessen – én a kisfiammal jöttem rá erre a módszerre. […] Ha elkezdi a komiszkodást, egyszerre mosolyogni kezdek és azt mondom neki, hogy ő egy aranyos, szelíd, jó kis fiú, egy drága. Nézd meg, hogy zavarba jön ettől, hogy elcsodálkozik, és hogy hagyja abba a bömbölést tágra meresztett szemekkel.
Az emberekkel el kell hitetni, hogy jók, ha azt akarjuk, hogy azok legyenek.

>!
Boglinc P

… hát persze, ha én két nőre azt mondom, hogy az egyik szebb, mint a másik, attól még lehet mindkettő elég randa, csak az egyik nem annyira. Ez éppen olyan… ez éppen olyan, mintha én például elmegyek a Műcsarnokba, és mikor odaérek, kiderül, hogy az nem a Műcsarnok, hanem a keleti pályaudvar…. Nem? Hogy ez nem éppen olyan? Hát nem éppen olyan. Mit csavarod el a dolgot[…]?

>!
jevus

… hát most magyarázd meg nekem, hogy mi ebben a vicc? mert én nem értem, mi van azon különös, hogy aki békepárti, az nem akar harcolni? hát hiszen éppen azért békepárti – vagy csak annak van joga azt állítani, hogy a béke jobb a háborúnál, aki szeret verekedni? ellenben, aki itthon ül és szerkeszt vagy ír, szóval a felmentett lógós, az legalább legyen háborúpárti az istenit neki és dicsőítse a hősi halált, ha már őneki nem lehet része benne?

40. oldal - 1918. január 18. (Noran, 1997)

>!
csucsorka P

… hogy igaza legyen annak a hogyhíjják franciának, aki megmondta, hogy a férjem gondolkodik, tehát vagyok.

>!
Zonyika P

Mondd kérlek, nincs nálunk törvény a szeméremsértő ábrázolatok ellen vagy pedig nem akarják ezeket a törvényeket végrehajtani? Hogy miről beszélek? Menj ki az utcára és sétálj el a kirakatok előtt – ej, dehogy, nem a képkereskedéseket és nem a papírkereskedéseket gondolom, nagyon jól tudod, hogy ilyesmin nem akadok fel – a csemegekereskedésről és a fűszerboltokról van szó és azokról a festett táblákról, amik az ajtó előtt és fölött és mellett terjeszkednek. Ezeken a képeken cukorsüvegek domborodnak, méteres sajtkorongok hevernek henyén és fesztelenül, karcsú üvegekben piroslik a bor, gúlákba rakva sárgul a szappan, a makaróni kék tekercsek s a kávé, ah, a pörkölt szemes kávé omolva pereg ki a felfordított és felszakított zacskókból ki az asztalra könnyelműen és léhán, szertegurulva – érted? jelezve, hogy ki is fordulhat belőle, az már nem számít, van belőle elég. Hogy nem erről kezdtem beszélni – dehogynem: hát mit ért a törvény szeméremsértő alatt? Olyan ábrázolásokat, melyek káros és egészségtelen érzéki gerjedelmet keltenek. No már bocsáss meg, kell neked károsabb és egészségtelenebb, érzéki gerjedelem, mint egy ilyen jó vastagon megfestett, felhasított, meztelen ementáli sajt képmásának a látása, neked, aki négy éve nem ettél ementálit? A békekoszt utáni vágy van olyan szemérmetlen és bűnös szenvedély, mint amit a gonosz nők keltenek – és ha ma egy férj este hűvösebben csókolja meg a feleségét, az asszony igazán nem tudhatja, annak tulajdonítsa-e ezt, hogy valami ördögi, szép démonnal beszélt délután – vagy annak, hogy hazajövet rózsásra sült pasztránát látott egy fűszerkereskedés cégtábláján.

1918. május. 31.

>!
Boglinc P

… már semmi mást nem hamisítanak többé, kivéve persze a pénzt, amihez nem kell semmiféle anyag, csak az az állítás, hogy a húszkoronás húsz koronát ér, vagy egy hazugság kell csak hozzá: – abból pedig van bőven, és ingyen, amennyi kell.

>!
jevus

Azt mondja a Tisza, hogy a békét csak a felmentett újságírók meg felmentett hadimunkások meg felmentett politikusok akarják olyan nagyon, meg még esetleg a katonák is, szóval általában az emberek, de ezeken kívül aztán igazán senki, csak ezek a bujkálók, akik kivonják magukat a háború alól és nem akarnak harcolni…

40. oldal - 1918. január 18. (Noran, 1997)

>!
Etike MP

[…] egyébként pedig, hadd el, vannak nők, akiknek a fejéről is csak úgy lehetett tudni, hogy fej, mivel kalap volt rajta.

1917. augusztus 4.


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Margaret Atwood: Fellélegzés
Erlend Loe: Elfújta a nő
Alessandro Baricco: Novecento
Patrick Süskind: A nagybőgő
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Heltai Jenő: Bakfis álmok