Apám mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes… (tovább)
Szellemidézés 22 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1946
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Kosztolányi Dezső · Apponyi Albert · Böhm Aranka
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 14

Kiemelt értékelések


Egyetlen bajom volt a könyvvel – most komolyan, Karinthy Frigyes az 51 évével már öregnek számított? Mert az író vastagodó derekának, és a fiatal lányok iránti hódolatának leírását még csak értem a fiú, mint megfigyelő részéről, de apja akkor sem lehetett koros, mert Frici nem adta alább a szellemmel, mint ahogy (a szintén 51 éves korában elhunyt) Desiré, azaz Kosztolányi sem. Ülök itt, szemben a Szentendrei-szigettel, ahol a könyvbéli találkozásuk játszódik – remélem, még mindig ott játszanak valahol. Lehet, én is átúszom egyszer hozzájuk…


No lám, úgy is lehet egy híres író (és családja) életét bemutatni, hogy közben az ember nem érzi magát aljas leskelődőnek. És úgy is lehet egy írót emberként bemutatni, hogy közben a szerző nem rántja le a sárba. És a könyv nem életrajzi adatok felsorolása, hanem olvasható, szerethető novellák sorozata. És az a szigeti beszélgetés a barátjával… az egy kis remekmű. életről, halálról, barátságról.


Vitathatatlanul jó könyv. Tetszett, és jó volt olvasni. Kicsit rosszul érzem magam, mert szinte csak addig érdekelt a történet, amíg a mi drága jó Fricink is szerepelt, utána már csökkent az érdeklődésem.
Rosszul érzem magam miatta. A fiú ír egy könyvet (és nem csak az apjáról) és mivel az apja egy zseni volt, nehezebb feladata nem is lehetne.
Akarva-akaratlanul is össze fogják őket hasonlítani, keresni fogják a Karinthy-s jegyeket.
Nehéz lehet egy zseni árnyékában élni.
Na de!
A könyv tényleg jó volt, és kedvet kaptam az író további köteteire is, kíváncsi vagyok hogy ott mit alkot.


Karinthy-rajongóknak ez is kötelező. Amúgy nemcsak Frici van benne (aki ebben a könyvben többek között meghal, de nem csak), hanem a fiatal Ferenc (Cini, Cinkó), aki egész hasonlóan szórakozik a barátaival, mint az apja, a háborúban pedig beáll a nagyapja boltjába zsinegkereskedőnek (0 üzleti érzék), meg Marci (Márton), mint akaratos kisgyerek, meg persze a temperamentumos Aranka és öccse, „Béla bátyám”, neki mondjuk volt üzleti érzéke. Betekintést nyerhetünk továbbá a Karinthy család zavaros anyagi helyzetébe.
Legjobb a Baracklekvár.


Már régóta megvan a családi könyvtárban ez a könyv, de nekem csak most került a kezembe.
Hihetetlenül jó! Nagyszerű a stílusa, elragadó a humora. Nincs benne egy felesleges mondat sem. Tartalmas, mély, bölcs, ugyanakkor szórakoztató.
Témája a Karinthy-család élete egy kisregényben és öt novellában elbeszélve. Karinthy Ferenc fiatalkori műve, mégis érett szerzőre utal. Megírása óta több mint ötven év telt el, de ma is frissnek hat. Azt gondolom, Ferenc tehetsége sem marad el édesapjáétól. A jövőben szeretnék többet is olvasni tőle.


Nagyon kedves volt nekem ez a könyv. Valóban jólesett bepillantani a Karinthy család életébe, megismerni a sajátosan bohó, de mégis szerethető életmódjukat. Kedvenc rész számomra is a Kosztolányival folytatott párbeszéd. Tetszett, hogy nem kifejezetten a híres apára volt kihegyezve a történet, hanem a fiatalságra is. Nagyon megérintett Peti karaktere, talán ő volt a kedvencem az egész történetben. Karinthy-rajongástól függetlenül szívből ajánlanám bárkinek ezt a regényt!
Népszerű idézetek




Anyám villámló szemmel, tántoríthatatlanul várta az újabb támadásokat, apám azonban már kimerülten pihegett a borjúpörkölt roncsai fölött. Három perc múlva oly békésen hámoztuk a diót, mintha mi sem történt volna. Az ilyen viharok mindennaposak voltak házunkban, amily gyorsan támadtak, oly hirtelen ültek is el.
137. oldal




Noémi azonban a saját ifjúságát sugározta. Pedig apám évek óta nem is gondolt igazán erre az ifjúságra. Barátai sorra elhaltak mellőle, igazán csak Kosztolányit, Somlyót szerette, s ővelük sírba szálltak a múlt idők is. Ha akarja, akkor is csak nehezen emlékezett volna rájuk, immár irodalommá váltak, Esti Kornéllá, Sárkánnyá, Kaniczkyvá. Saját ifjúsága helyett Kosztolányi novellái vagy a Nyitott Könyv jutottak volna eszébe.
48. oldal (Ulpius-ház, 2006)




Anyám szörnyűségesen féltékeny volt, minden sarkon, minden szoknyában veszélyt gyanított. Egyszer valami diáklányok jöttek, hogy autogramot kérjenek apámtól. Anyám nyitott ajtót, először be sem akarta engedni őket, de a lányok látták apámat bejönni a kapun. Anyám leplezetlen undorral mutatta meg a dolgozószoba ajtaját.
A lányok izgatottak voltak, apám inkább szórakozott.
– Jó reggelt – mondta, anyám meg átkiabált a másik szobából: – Marha! Már délután van!
A lánykák megijedtek, apám zavarba jött. Valamit motyogott, kiszaladt anyámhoz, és suttogva, rekedten követelte, hogy most azonnal, a lányok előtt kérjen bocsánatot, és kövesse meg. Anyám hátravetette a fejét és felnevetett.
– Leánykáim! – kiáltotta, s hogy azok megijedtek, így szólt: – Az imént talán nem jól hallották, meg kell ismételnem: az uram egy nagy marha.
Szellemidézés




Apa a lakásunk túlsó felén még sokáig égette ernyős lámpáját. Bizonyos trópusi lepkefajtákról olvasott egy angol könyvet. Időnként bosszankodott, mert elhatározta ugyan, hogy tökéletesen érti a szöveget, és kifogástalanul tud már angolul, itt-ott mégis ismeretlen szóba ütközött. Ilyenkor megállt, és gondolkozott, mit is jelenthet. Fölkelhetett volna, hogy megnézze a szótárt, ami a könyvszekrény aljában állt, de lusta volt rá.
Eh, bizonyosan potrohot jelent – gondolta, és tovább olvasott. Különös dolgok derültek ki. A potrohok tavasszal dús virágba borulnak. Ilyenkor csapatostul keresik fel őket a trópusi pillangók, hogy a virágport széthordozzák kelyhükből, s más potrohokat termékenyítsenek meg vele.
Érdekes – gondolta apám –, ezt nem is tudtam. – Később az is kiderült, hogy a potrohok gyökere körülbelül másfél méterre nyúlik a föld színe alá. Apámban gyanú ébredt. Elkedvetlenedve dobta félre a könyvet, és eloltotta a lámpát.
14. oldal (Ulpius-ház, 2006)




Apám sem érezte már jól magát, vágyott a kávéházba, írni sem tudott odahaza. Számtalanszor elhatározta ugyan, hogy szakít ezzel a költséges életmóddal, íróasztalt, tollakat, papirosokat, ceruzákat vásárolt, tintát és itatóst. Ezeket igen nagy rendben tartotta, a papírokat, ceruzákat méret szerint csoportosította, a radírnak mindig ugyanott kellett lennie az íróasztalon. Megtiltotta, hogy bárki is hozzájuk nyúljon; ha a munkáját nem is, a kellékeit szentnek tartotta. De azért soha egyetlen sort se tudott otthon leírni, ha pedig betegen a szobájához volt kötve, inkább nem írt, vagy ha nagyon szorította az idő, akkor tollba mondta nekem, amit írni akart.
45. oldal (Ulpius-ház, 2006)




Ketten ültünk a gyerekszobában, Peti a díványon, én az asztal mellett.
(első mondat)




A dolog Róza néni nevéhez fűződik. Róza néni szakácsnő volt nálunk, s egyben gyereklány, szobalány, mindenes. Leány ugyan már rég lehetett: egy tisztes, ősz hajú, szigorú asszony, már külsőre oly tekintélyt parancsoló, hogy mi gyerekek nem is mertük tegezni. Ami nagy szó, mert Gabi bátyám például hétéves koráig mindenkinek, még gróf Apponyi Albertnak is kurta szevasszal köszönt (a gyereknapon történt), s csak egyszer – amikor a szobába lépve egy kéményseprőt pillantott meg a kályhánál – mondta ki ijedtében, hogy: kezicsókolom.
Baracklekvár




Fölkelhetett volna, hogy megnézze a szótárt, ami a könyvszekrény aljában állt, de lusta volt rá.
Eh, bizonyosan potrohot jelent – gondolta, és tovább olvasott. Különös dolgok derültek ki. A potrohok tavasszal dús virágba borulnak. Ilyenkor csapatostul keresik fel őket a trópusi pillangók, hogy a virágport széthordozzák kelyhükből, s más potrohokat termékenyítsenek meg vele.
Érdekes – gondolta apám –, ezt nem is tudtam. – Később az is kiderült, hogy a potrohok gyökere körülbelül másfél méterre nyúlik a föld színe alá. Apámban gyanú ébredt. Elkedvetlenedve dobta félre a könyvet, és eloltotta a lámpát.




– No látod. Hát akkor mi legyen belőlem? Ezt kérdezi mindenki: mihez óhajtok kezdeni? Megmondjam? Semmihez. Szeretek a városban sétálni, cél nélkül, hiszen tudod, a parkokban, tereken, nézelődni, fütyörészni. Hidd el, az ilyesmi nagy mulatság, még a legforgalmasabb munkaidőben is.
155. oldal (Ulpius-ház, 2006)
Említett könyvek
- Baskircsev Mária: Baskircsev Mária naplója I-II.
- Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
- Thomas Mann: A varázshegy
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Messze van odáig! 97% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál? ·
Összehasonlítás - Markovits Rodion: Sánta farsang ·
Összehasonlítás - Lengyel József: Igéző 90% ·
Összehasonlítás - Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Tímár Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák ·
Összehasonlítás - Gelléri Andor Endre: Gelléri Andor Endre válogatott művei ·
Összehasonlítás - Becht Rezső: Szomeya-szan nevetett ·
Összehasonlítás - András László: Reménytelen szerelem ·
Összehasonlítás