Napló ​I-III. 16 csillagozás

Karinthy Ferenc: Napló I-III. Karinthy Ferenc: Napló I-III. Karinthy Ferenc: Napló I-III. Karinthy Ferenc: Napló I-III. Karinthy Ferenc: Napló I-III. Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Karinthy Ferenc hagyatékában több ismeretlen kézirat található. Közülük a Napló a legterjedelmesebb és a legjelentősebb. A naplót szerzője több alkalommal is élete fő művének nevezi.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nemzeti Könyvtár

>!
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269936
>!
ISBN: 9789638926623
>!
ISBN: 9789638926613

3 további kiadás


Enciklopédia 54

Szereplők népszerűség szerint

Déry Tibor · Honoré de Balzac · Németh László

Helyszínek népszerűség szerint

Kisbacon


Kedvencelte 6

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

fióka>!
Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Naplót olvasni nem könnyű, legalábbis nekem – mindig úgy érzem, hogy voyeurködöm. Túl személyes, de hát végül is erről szól egy napló – főleg az, amelyik eredendően nem a köz miatt íródott, hanem csak úgy, magánélvezetként.
Cini furcsa jelenség. Nem hajlandó tudomásul venni – vagy csak úgy tesz, mintha –, hogy ő a rendszer egyik üdvöskéje, aki annyit utazik, hogy az egy tucat embernek egy életre elég volna, akit állandóan publikálnak, akinek mindig játssza egy darabját valamelyik színház, aki fejedelmi körülmények között él kora átlagos megfelelőihez viszonyítva, aki Aczél elvtárssal bratyizik, Cini, aki tulajdonképpen szocialista, bár mégsem és a demokrácia meg a kapitalizmus is jó dolog, az pláne, ha pénzed van és szabad vagy, de azért mégiscsak ez a mi jó öreg szocializmusunk az igazi s különben is: írjuk csak ezt az utóbbit le gyorsan, mert még esetleg megorrolnak érte felsőbb hatalmak s akkor aztán!
Csak szemelvényekként: folyton hülye zsidózik, főleg, amikor Amerikában tölt hosszú időket, azonkívül mindenki buzeráns, de általában a portások, pincérek és hasonlók biztosan.
Van neki is némi megalomániája messianisztikus hajlamokkal fűszerezve, a magyar irodalom tönkremenőben, kiüresedőben, a mai modernkedők és abszurdok semmire nem jók, ki is menthetné meg a literatúrát és írhatná meg az igazán nagy témákat, ha nem ő, Karinthy Cini.
Lenéz trónjáról és féltékenykedéssel vádol és nevet és elnézően megbocsát, közben féltékenykedik és magyarázkodik és én jól mulatok.
Az utolsó pár éve, amikor már halálfélelmei vannak és súlyos alkoholista, rettenetes. Újra felfedezi a feleségét – addig a legyet is, röptében –, számolhatatlanul elhangzik az, hogy Ági nélkül nem tudná csinálni és már csak neki köszönhetően és miatta él.
Közben ott van a rendkívül művelt ember, akinek öröm olvasni a százezredik útleírását, a beköpéseit, megállapításait, véleményét mindenről, mert jól ír, okosan és élvezetesen.
Cini, aki ’90 után rájön, hogy hát mégiscsak milyen jó volt neki a szocializmusban – nem mintha visszasírná –, mert akkor kiadták és megvolt mindene és ismert mindenkit és mindent elintéztek neki és jött-ment, most pedig a tartalékaikat élik fel és kicsi a nyugdíj és minden szar. De azért jó a sajtó- és szólásszabadság. Meg hát ő mindig is forradalmi hajlamú és revizionista volt.
Egyszóval van itt ambivalencia dögivel, a naplójára nem lehet 5 csillagnál kevesebbet adni, annak ellenére, hogy – lásd fenn.
A kimaradt részekre mindenesetre én is kíváncsi lennék.
A kiadás csapnivaló, hemzseg a hibáktól, sok helyütt egyenesen élvezhetetlenné teszik az olvasást. Ideje lenne talán egy új kiadásnak, színvonalas kiadónál és talán – hiszen több, mint húsz év telt el azóta – egy revíziónak: mi az, ami már megjelenhet, mert a kegyeleti okok már nem okok.

16 hozzászólás
stancili1>!
Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Öt csillag, persze, öt csillag, de nem elsősorban azért, ahogy és amit leír, hanem azok miatt az érzések miatt, amelyeket bennem keltett. Íme, egy, a rendszer által féltve őrzött, privilegizált író naplójegyzetei, „most Amerika, de utána mindjárt Finnország, Párizs és London” (sarkítva), most lemegyek a nyaralómba, stb. A három T-ből ő Támogatott volt, mi több: kiszolgált, kirakatember, s ő ezt azzal hálálta meg, hogy munkáival sokszor kiszolgálta a rendszert. Eközben Hajnóczy szép csendben halálra itta magát, más szerzőket szilencium sújtott, de ez oda, ahol Cini ült, nem hallatszott fel.

Nem megyek bele olcsó párhuzamokba, ti. az átlagember a Kádár-korszakban mikor mehetett nyugatra, illetve az életszínvonala hol volt Karinthyhoz képest. A napló érdekes olvasmány, csak a mai olvasó néhol gúnyosan mosolyog olvasása közben.

3 hozzászólás
danaida>!
Karinthy Ferenc: Napló I-III.

ötcsillag, naná.. lenne az hat is, ha egyszer megtudhatnám, hogy mik maradtak ki..

daniagi>!
Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Olvasása közben sorra beszereztem a hivatkozott munkáit, de sajnos, mindegyik csalódást okozott. A Naplót viszont élveztem, nem a stílusa miatt, hanem a megidézett kor keserédes romantikája fogott meg: Palatinus strandi csajozások, Fészek Klub, Aczél elvtárs, leányfalui magányos evezések, finnországi egyéjszakás kalandok, a kortárs írótársak froclizása.

Psmith>!
Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Én ezt a naplót néhány évente újraolvasom. Igazából nem is tudom miért, mert sok dolog igaz, abból amit már elírtak előttem, hogy privilegizált író volt, féltékenykedett a kortársaira, stb. de valahogy mégis muszáj olvasnom és ráadásul szeretem is ezt az embert. Talán pont azért, mert végig érzem, hogy ő egy ember, emberi. És hogy ellentétben sok nagy művésszel, azért sosem veszi magát teljesen komolyan, még a legfontosabb kinyilatkoztatások közben is képes elejteni egy viccet, illetve saját magát is rendszeresen öniróniával kezeli. Nem úgy, mint pl. Márai, akit szintén szeretek, de sokszor felbosszant a naplóiban. Érdekes egyébként, hogy Cinit is bosszantja Márai, mégis rendre beszerzi és olvassa az emigrációban írt naplóit.
Ráadásul a Napló azért is fontos „kórtörténeti dokumentum” mert Cini a társadalmi pozíciójának és családjának köszönhetően folyamatos kapcsolatban áll a hazai és utazásai miatt részben a nemzetközi kulturális elit tagjaival is.
Ami a pályatársaival és az egész irodalmi közeggel kapcsolatos véleményeit illeti, én azokat például sokakkal ellentétben elég nagy mértékben osztom. Még ha voltak is nyilvánvaló tévedései, szerintem sokat igazolt az idő és amit igazán jónak gondolt, azért képes volt őszintén lelkesedni (pl. Weöres Sándor Psyche).
A Karinthy családról pedig nem győzök eleget olvasni, engem még mindig érdekelnek az apró kis mozzanatok, vicces anekdoták, ugratások.


Népszerű idézetek

fióka>!

Balzacról van egy anekdota: egyszer a nyomdásza figyelmeztette, hogy az egyik bekezdésnek semmi értelme. Balzac elolvasta, és bólintott. – Igaza van, barátom, mondta, maradjon ez a passzus bent. Időnként írok ilyeneket: az olvasó nem érti, és elkezd engem tisztelni.

231. oldal, II. kötet, 1971. október 26.

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
6 hozzászólás
fióka>!

Megszólít az utcán egy részeg katona: ön, szakikám, ugyebár, Kosztolányi Dezső. Nem, felelem, én Móricz Zsigmond vagyok. Nem számít, legyint a katona, egy megálló differencia.

1968. május 1.

fióka>!

A kapitalizmus behozhatatlan előnye − minden ismeretes káosza, hátránya ellenére −, hogy minden szükségletre tüstént talál azt kielégítő vállalkozót. Amikor a yalovai komphoz értünk, egy pasas megvette nekünk az összes szükséges jegyet, és kért érte 1 líra borravalót. […] Az Új Dzsámi előtt egy vak ember magokat árul, galambetetésre. A szocializmus ezeket sose fogja utolérni. Amíg megszerveznék a madáretető státust, és az átmenne minden fórumon, a galambok mind megdöglenének.

1970. április 14.

Kapcsolódó szócikkek: bürokrácia · kapitalizmus · szocializmus
fióka>!

Ebéd után áthajtottunk Assisibe. Véletlenül az egyik legjobb szállóba estünk be, de nem bánjuk, majd lespóroljuk máshol. Isteni a kilátás, a lenyugvó napra, középkori háztetőkre, tornyokra, a zöld Umbriára. Hát igen, szép a szocializmus, a forradalom, de gazdagnak lenni se lehet rossz. Szép a lemondás, amit Szent Ferenc hirdetett, de mi, magyarok annyit mondtunk le, most már mondjon le más, és jó a fürdőszoba. Aki nálunk mindenről lemond, pl. ide se juthat el, ahonnan a lemondást hirdették világgá.

446. oldal, II. kötet, 1973. szeptember 28.

Kapcsolódó szócikkek: Assisi · Assisi Szent Ferenc · lemondás · Umbria
24 hozzászólás
fióka>!

Ma láttam egy ócska Trabant kocsit, DT (diplomácia) rendszámtáblával. Kié lehet ez? Az Albán Népköztársaság nagykövetéé?
Aztán láttam egy Mercedest, AA-0001 rendszámmal. Ez talán Szent Istváné.

133. oldal, III. kötet, 1978. május 15.

Kapcsolódó szócikkek: I. (Szent) István · Mercedes · Trabant
3 hozzászólás
fióka>!

Az olvasó nélkül maradt írók hovatovább elárasztják a világot, s egymást sem győzvén olvasni, előbb-utóbb majd nyilván fölfalják egymást.

257. oldal, II. kötet, 1972. február 4.

Kapcsolódó szócikkek: író · olvasó
11 hozzászólás
fióka>!

Irodalmi szakácskönyv, Réz Pali szerkesztésében. Hát igen, ebben, itt verhetetlen a magyar irodalom. Apor Péter, Bethlen Miklós, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Kosztolányi. Ételekről, italokról sehol nem tudnak így írni. Nálunk ez a nagy téma. Annyi minden helyett. Itt a velős csontból meg a töltött káposztából lett költészet.
Nem kell szégyellni, nem az írók tehetnek róla. Azokat élvezni kell, és lehet is. Napok óta elragadtatással, fel-felsikongva olvasom és habzsolom és eszem és iszom és szívom.

1970. november 3.

fióka>!

Van itt egy másik kutya is, Burkus, óriási, bozontos dög, egész nap meg van kötve, csak éjjelre engedik el; kimentem nézni a teliholdat, vagy százötven méterről észrevette és nekem rohant. De nem féltem tőle, s különben is, amióta itt vagyok, hordom neki a jó csontokat: hát összenyalogatott. Elkísért a szobám ajtajáig, adtam neki kockacukrot, nem tudta, mi az. Erre a szájába dugtam: annyira ízlett neki, el nem mozdult az ajtóból, ott strázsált, és éjfélig, ha kinyitottam az ajtót, benézett a szörnyű nagy fejével, várakozva. Kissé idegbajos kutya, úgy rángatja a pofáját, mint Déry Tibor, csak nem ír olyan rosszakat.

1969. szeptember 26.

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor · Kisbacon · kutya
2 hozzászólás
fióka>!

Nyelvészeti történelem. Szicíliában − ugyanúgy, mint Magyarországon − a nyelvi és nyelvészeti kérdések mindig is közügy voltak, a szó legvéresebb értelmében. Éspedig nemcsak abban, hogy őrizték, őrzik és büszkén beszélik furcsa tájszólásukat. De például Siracusában a Dionysos füle nevű hosszú barlangban tartott rabok kiszabadulhattak, ha szépen tudtak szavalni Euripidészből. A szicíliai vecsernyén pedig az összefogdosott franciáknak élet-halál kimenetelű rögtönzött nyelvvizsgát kellett tenniük: kimondani a Cicero szót. Aki franciásan mondta, azt már vitték is, de ha olaszosan − vagyis asszimilálódott valamelyest −, akkor elengedték. Olyasmi, mintha nálunk az elfogott labancoknak ki kellett volna mondani: kukoricakása.

124. oldal, III. kötet, 1978. április 19.

Kapcsolódó szócikkek: Euripidész · nyelvészet · Siracusa · Szicília · Tájszólás
3 hozzászólás
fióka>!

A Finnugor Intézetben […] Beírok a vendégkönyvbe: Karinthy Ferenc, foglalkozása: Karinthy Ferenc. Mi más lehetne?

1970. december 11.

Kapcsolódó szócikkek: Karinthy Ferenc
4 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: „most elmondom, mint vesztem el”
Kabdebó Lóránt – Tóth Mariann (szerk.): Szabó Lőrinc környezetének naplói
Kosztolányi Dezső: Ákom-bákom
Kuncz Aladár: Levelek
Móricz Zsigmond: Naplók 1930–1934
Ortutay Gyula: Napló 3.
Sándor Iván: A kő visszahull
Bartha István: Feri és Pista két keréken
Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér