Kentaur 8 csillagozás

Karinthy Ferenc: Kentaur Karinthy Ferenc: Kentaur Karinthy Ferenc: Kentaur Karinthy Ferenc: Kentaur

„Budapesten ​nincs Quartier Latin, nincs olyan kerület, amely magán viselné az egyetemi városrész színes és félre nem ismerhető jegyeit. De azért egyes vidékein, útvonalain fel lehet lelni azt a jellegzetes reggeli és déli nyüzsgést, amely az egyetemek és főiskolák közelségére vall”- ezzel a hangütéssel kezdődik Karinthy Ferenc nagy sikerű regénye. A Kentaur azonban nemcsak a pesti egyetemisták életének hiteles megidézése, mint az indító mondat sejteti: „tudóslélektani detektívregény” is, ahogy egy kritikus nevezte. Ősi Iván, a regény nyelvész-hőse, a megszállott detektívek ádáz dühével nyomoz egy középkori oklevél rejtélyes szava, a kangrez után, hogy e nyomozás során – mint a jó detektívregényekben is – egy jellegzetes kisvilág, különös tenyészet furcsa figuráit és helyzeteit ismerje meg az olvasó. A kalandos történet, a már-már irrealitásba átlendülő, groteszk epizódok játékossága opalizáló fényekbe vonja a mindvégig izgalmas, mélyebb tartalmait humoros helyzetek mögé rejtő… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631505286
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1957
170 oldal · keménytáblás · ISBN: 0249001178497

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Karinthy Ferenc: Kentaur

A Kentaur (1947) a fasizmustól beárnyékolt ifjúság tapasztalatairól ad összegző képet, az ifjúság felismeréseit fogalmazza meg. Karinthy Ferenc e korban harmadik regénye a magányos tudós életformáját bírálja és utasítja el. Ősi Iván, a történet ifjú nyelvész hőse, a monomániások megmagyarázhatatlan konokságával igyekszik megfejteni a Tihanyi Alapítólevél „kangrez” szavának etimológiáját. Ez egy tudományos nyomozás, amelybe be-betör a politika. Magányos erőfeszítéseit a történelem tragikomikus mutatványok sorozatává teszi, a hódító fasizmus erőszakoskodásai, hazugságai minduntalan betörnek az elzárt tudományos műhelybe, s végül maga a tiszta tudományosság, a cédulázó mikrofilológia is értelmét veszti. Ősi Ivánnak a megvetett „ősdiáktól”, Rák Ernő Polykárptól kell megtudnia, hogy hosszú évek munkájával felépített elmélete alighanem egy véletlen félreolvasás egyszerű következménye, amely így egyik pillanatról a másikra maradéktalanul összeomlott. A szobatudós eszményeinek és magatartásának ironikus-önironikus bírálata arra utal, hogy Karinthy Ferenc érdeklődését már a történelmi távlatok, a nemzedéki orientáció foglalkoztatják: ismét tájékozódni akar, hősének szomorú, egyben mulatságos sorsával a közéleti felelősségvállalás és elkötelezettség időszerű ideáljait állítja szembe. A regény egy első kiadás, amely kezembe került kedves-intim dedikációjával és vastag lapjaival együtt nem igazán nagy durranás, vitathatatlan értéke tán a környezetrajz gazdagsága és megelevenítő ereje.

>!
dontpanic P
Karinthy Ferenc: Kentaur

Ennek a detektívregénynek a fülszövege, amiben a Tihanyi alapítólevél egyik szórványemléke után nyomoznak, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. A regény elejét, a történet megalapozását, ahol megjelennek a helyszínek, a Múzeum körút, könyvtárak, az egyetem épülete és kertje, a tipikus bölcsészfigurák, nagy élvezettel olvastam. Maga a történet nem rejt igazi detektívregényhez méltó fordulatokat, és számomra sokszor széteső, összefüggéstelen volt a cselekmény. De úgy gondolom, ennél a könyvnél nem is az a legfontosabb, hogy egy koherens, csavaros, összeálló cselekményszálat kapjunk. Ami nekem a legjobban tetszett az, ahogyan párhuzamba állítja a történeti nyelvészetet és magát az életet. Egyrészt a főhősünk kilép könyvtárak és irattárak csöndjéből, hogy mozgalmasabb helyszíneken kutasson, ahol viszont csak másod- illetve sokadkézből származó információkhoz jut – a történeti nyelvészet is sokszor csak közvetett információk alapján tud levonni következtetéseket. A másik forrás természetesen a szöveg. Ősi Iván leveleket, szótárba firkantott jegyzeteket, rég halott tudósok feljegyzéseit böngészi, ahogy a nyelvtudomány is sokszor a szövegekre támaszkodik. Tehát, bár Ősi is egy titokzatos szó után kutat, kutatásai messzire viszik, bele a való élet sűrűjébe, ahol viszont a nyomozása magát a történeti nyelvészet folyamatait modellezi.
Másrészt a könyv végén, a „megoldás” felé közeledve Ősi rájön, hogy úgy a történeti nyelvészetben, mint az élet más területein, nem feltétlenül egy darab egyetemes igazság létezik, illetve ha létezett is valaha, azt visszakeresni és minden kétséget kizáróan bebizonyítani tulajdonképpen lehetetlen.
Nekem ezek miatt a párhuzamok miatt, na meg persze maga a téma miatt ez a könyv megér négy csillagot, és meg tudom neki bocsánat a gyengébb pontjait.

>!
Gregöria_Hill
Karinthy Ferenc: Kentaur

A tudóslélektani detektívregény (fülszöveg) tk. elég találó. Nemkülönben a tenyészet szó. Mindez így leírva, hogy kívülállónak groteszkbe hajló, belülállónak meg „ja, de igaz”, elég mókás. Bizonyos részei megidézték az óra után az Ebola eszpresszóban folytatott nyelvtörténeti italozások hangulatát. Amin részt venni lehet szórakoztató, most nekem olvasni róla kevésbé volt az. Bár az egy ősi igazság, hogy aki egyszer nyelvész, az az is marad, ezt biztosra tudom! Egy-két bolond bölcsésztársra is ráismertem. Pedig nem vagyunk kortársak Ferenccel. Amúgy se többet, se szebbet nem tudok róla mondani, mint amit @dontpanic, @Pável és @Lovely molytársak elmondtak (Mi az élet értelme? A kangrez vagy semmi? :))

Ja, még egy. Ez a mondat nem olyan, mintha kiszökött volna egy rejtőjenőből? „Nicsak! Hisz ez a Pacific Peggie! – ugyanekkor egy szőke, cigarettázó, Marlene Dietrichhez hasonló nő lejtett el páholyuk előtt, s meghallván hibátlan angolsággal ejtett nevét, kedvesen rámosolygott a társaságra.
     – Ilyen csodát – tűnődött Tibold –, hát ez most itt van? De akkor ki van az Arizonában?”

>!
Lovely
Karinthy Ferenc: Kentaur

Hogy mennyire igaz ez az egész:) Lehet csak az tudja igazán értékelni, aki át is élte a tudománynak ezt a mély mocsarát. Vagy aki nagyon közelről belelát. Persze ha nem ilyen humorral lenne megírva, még a kútba ugrást is megfontolnám a könyv végére. Igazából annyira szépen rámutat a nagy kérdésre: Mi az élet értelme? A kangrez vagy semmi?

1 hozzászólás
>!
mongúz
Karinthy Ferenc: Kentaur

Úgy volt bennfentes, hogy mégis végig közérthető maradt. Úgy volt rendkívül szellemes, hogy közben a drámára is maradt puskapora. Úgy volt bölcsész, hogy közben a természettudományos és pszichológiai részek is a helyükön voltak.
Volt benne korrajz, nyomozás, katarzis… minden, ami kell.
Nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

Századunk a tudományok elkülönülésének jegyében áll: ma már nincsenek polihisztorok. Akik annak látszanak vagy annak vallják magukat, szélhámosok, és ezt tudja mindenki, aki belekóstolt már valamiféle kutatásba. Az évszázadok óta összehordott szakmunkahegyek oly fenyegetően tornyosulnak a tudományok búvára előtt, hogy meg kell elégednie egyetlen ágának, annak is valamely levelének, erecskéjének boncolgatásával, s még örül is, ha egy élet elegendőnek látszik a maga elé tűzött problémaparányocska megoldására.

5 hozzászólás
>!
Lovely

– Nézd, Heltai – mondta Tatár Elemér. – Heltai Jenő.
Iván megfordult. – Az, aki nem használja az ikes igéket?
– Az.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Heltai Jenő
>!
dontpanic P

Nincs olyan helyzete az életnek, mikor a nyelvész el tudna távolodni a tudományától. Csók közben azon tűnődik, összefügg-e ez a szó a finn suukkó-val, a szájról eszébe jut, hogy uráli őskincs, s így szövi gondolatait lefelé, egészen a török eredetű inferióris jelekig. Egy-egy szó után, amely könyvben vagy cégtáblán tűnik elé, olykor hetekig tartó vadászatot folytat, lázasan lapozva a folyóiratok hasábjait, mutatóit. Most is, amint a díványon heverészett, s annak rossz rugóit külön-külön érezte hátában, Ősi István mereven a mennyezetre tekintett, és sok gondja-baja közben, mellékesen és egyre jobban bosszankodva azon tűnődött, honnan származik a plafon szó, ami oly közkeletű, hogy igazán illenék tudnia.

2 hozzászólás
>!
dontpanic P

A háztető felett már az ég kéklett, alján kis, fehér felhők ültek (…)
Olyan, mint a… – kezdte gondolni [Iván], de tüstént rájött, hogy a felhőkről ő már semmi újat nem tud mondani, mert réges-rég minden lehető hasonlatot felhasználtak előle a több ezer év óta garázdálkodó írók és költők. Hiába próbálta cukorsüveghez, angyalhajhoz, tejhez, hópihéhez, lúdtollhoz, vattához, kacsapehelyhez s más effélékhez hasonlítani, bizonyos lehetett abban, hogy mindezeket már rég elmondták előtte. – A végén már csak hallgatni fogok – gondolta. – Különben ezt a bölcsességet is több százszor megírták s elbeszélték már előttem.

>!
Lovely

Csak a múlt távlata mutat igazán teljes és kerek, kutatásra méltó történéseket.

14. oldal

>!
Bla IP

Iván előre-hátra lapozott a régi hírlapokban, próbálta felidézni belőlük ennek a rég letűnt őszi délelőttnek emlékét, amely nyomtalanul szándékozott elmerülni az időben.

51. oldal

>!
Lovely

Azt gondoldolná, hogy az agysebész nem szólhat a pszichológus dolgába? Szó sincs róla, ma már megint a szintézis felé kell mennünk, az új tudós az lesz, aki egyesíteni képes sokféle szak eredményeit.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja
Falus György: A pesti maffia
Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni
András László: Halál a Dunaparton
Kristóf Attila: A feledékeny gyilkos
Mattyasovszky Jenő: Hód és a picike ember
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Holden Rose: Az ellopott karácsony
Berg Judit – Kertész Erzsi: A négy madár titka
Gabriel Wolf: Valami betegesen más