„Volt nekem egy kedves tornatanárom, Mikus tanár úr. Igen katonás ember: az első óráját az osztályteremben tartotta, és azzal kezdte, hogy fölírta a táblára a parancs meghatározását, a régi, első világháborús szabályzatból: A parancs a csapat által feltétlen engedelmességgel, azonnal, az erők teljes megfeszítésével, minden viszonyok közt stb.
Azután is szünet nélkül: menetelés, jobbra át, balra át, hátra arc, díszlépés, puskafogások. Egyszer meg úgy állított föl bennünket, ahogy az ő idejében sorakoztak, majd kiszaladt a tornaterem végébe, ily módon vezényelve: – Fiúk, varázsoljátok vissza az ifjúságomat! Kettős rendek, jobbra át!…
A szernél is feszesen, keményen kellett viselkednünk. Például az úgynevezett plintnél, annál a bőrrel bevont, összerakható szekrénynél, melyen át kell vetődni: – Fiúk, nem elég ugorni, az még semmi. Ugyanilyen fontos a magatartás a szernél, ez is osztályozva lesz. Tehát: megállsz öt méternyire, merev vigyázzban, szemed se rebben, akkor… (tovább)
EZ-AZ avagy A bicikliző tigris 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1965
Enciklopédia 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Egyszerűen elbűvölő. Három nap alatt kétszer olvastam ki, és néha hangosan nevettem a körülöttem lévők döbbenetére. Persze jött a fekete leves, amikor egy tizenévesnek próbáltam elmesélni a poént, hogy mi is a „Bécsi út másik vége”… nem értette. Neki már Bécs nem távolság. Azon sem tud nevetni, amikor a Csinibanában elhangzik a kérdés „Helsinki az már nyugat?”
Így első olvasásra azt hiszem az alma nem esett messze a fájától, érdemes lesz a legendás író fiával is közelebbről megismerkedni. Amellett, hogy igen jó humorral volt megáldva, Cini egy igazi troll volt. Nagyon élveztem ezeket a rövidke kis írásokat, amikben sok saját élmény jelenik meg, és a Karinthy család életébe is vethetünk néhány pillantást.
Népszerű idézetek
Gyűlés az Írószövetségben: ez már a száznegyvenhatodik hozzászóló. Szavai mintha messziről, a pincéből konganának, vagy tán a magasból, s akár a vízcsöppek a kíni kínzókamrákban, úgy koppannak fejünk búbján. Devecseri elaludt ültében, Nagy Laci szürrealista pofákat rajzol, Kuczka verset ír, Palotai Boris horgol, és közben eszik, Tóth Gyula egy újabb, fulmináns felszólalásra jegyzetel. A hátsó sorokban többen kártyáznak. Juhász Ferit laza madzagon a székéhez kötöztük: mikor kifelé fordul, feldönti és maga után vonszolja. Örkény cédulát tűz hátamra, SEMATIKUS felírással.
58. oldal Ébresztő
Kövezzenek meg: én csak azokat szeretem, akik szembe dicsérnek. Lehetőleg jó hosszan, részletezve, az se baj, ha ismétlésekbe bonyolódva. Viszont a hátam mögött, a távollétemben akár szidhatnak is, nem érdekel. A kritikák közül is: a ledorongolókat összetépem, a dicsérőket megőrzöm, dossziéba rakom, rendezgetem, újra s újra elolvasgatom.
14. oldal Őszinteség
(Rejtő Jenőt) Egy ízben a verekedésnél alkalmazott jó fogások felől faggatom.
– Mit csinálsz, Jenő, ha késsel támadok rád?
– Megfogom a csuklódat, kicsavarom, így – és mutatta is, hogy felszisszentem.
– És ha puskát szegezek a mellednek?
– Bal kézzel félrelököm a csövét, jobb tenyerem élével a karodra ütök, hogy kiejtsd…
– No és ha revolverrel célozlak meg?
– Lábbal hirtelen kirúgom a kezedből, és én kapom el a levegőben.
– És Jenő, mondd csak… – folytattam az izgalomtól vörösen. – Ha tíz méterre állok, hogy ne férhess hozzám, egyik kezemben revolver, a másikban puska… Akkor mit csinálsz?
– Nagyon egyszerű – felelte Rejtő, meg se rezdülve. – Azt mondom: ne hülyéskedj, Cini, odamegyek, elszedem a cuccot és lekenek egy pofont.
35. oldal Howard
Telefon
A kettős telefonfülkének hátránya, hogy tudom, minden szavam hallják a szomszédos fülkében. Előnye viszont, hogy én is hallok mindent, amit odaát beszélnek. Ezúttal egy fuvolázó, halk férfihangot:
– Halló, te vagy az? Én, igen, én… Nem, nincs semmi újság, csak az, hogy sétáltam itt a parkban, és eszembe jutottál. Hogy mi vagy nekem, mennyire szeretlek… Halló! Nem hallod? – emeli föl a hangját. – Azt mondom, hogy szeretlek, nagyon szeretlek… Halló, rossz ez a telefon, halló!… Azt mondtam: sétáltam itt, és eszembe jutottál… Kérlek, én a kagylóba beszélek, de ez a készülék… – s már rázza, ütögeti. – Egyszóval csak annyi, hogy rád gondoltam, nem érted? – üvölti, s teli tüdőből a kagylóba fúj. – Szeretlek!… Én vagyok, halló, itt én vagyok, végtelenül szeretlek!… Hát ez hallatlan!… Annyit akartam mondani, hogy szeretlek, mindenem vagy… Halló, nem hallod?… – ordítja, és ököllel beleüt a dobozba. – Imádlak, nem érted? … Dögölj meg! – s lecsapja a kagylót, úgy vágja be maga mögött az üvegajtót, hogy a Janus arcú fülke megremeg.
23. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Örkény István: Egyperces novellák 93% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! 93% ·
Összehasonlítás - Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok 94% ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája 92% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Nem vagyunk ördögök 92% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Ájlávjú 90% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: De szép ez az élet! 90% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Göre Gábor kalandjai ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Heuréka 92% ·
Összehasonlítás