Csak ​egy árnyék 95 csillagozás

Karine Giébel: Csak egy árnyék

Erősnek ​hitted magad. Legyőzhetetlennek.
Piedesztálod magasából azt képzelted, irányíthatod a világot.
Manipuláltál – préda leszel.
Uralkodtál – rabszolga leszel.

Normális életet élsz, sőt, inkább irigylésre méltót.
Sikerült elismerést kivívnod, megtalálnod a helyed a világban.
És akkor egy napon…
Egy napon hátrafordulsz, s meglátsz magad mögött egy árnyékot.
Attól a naptól fogva üldöz. Szakadatlanul.
Csak egy árnyék.
Nincs arca, nincs neve. Nincs megfogható indítéka.
Követ az utcán, lekapcsolja mögötted a villanyt, felbontja a postád.
Megfigyel még a legintimebb pillanataidban is.
A rendőröknek hiába szólsz: pszichiáterhez küldenek.
A barátaid furcsa szemmel néznek rád, majd eltávolodnak tőled.
Senki nem ért meg. Senki nem tud, senki nem akar segíteni neked.
Egyedül vagy.
Nem: a félelem folyton veled van.
Ahogy az árnyék is.
Ott van a hátad mögött, az… (tovább)

Eredeti cím: Juste une ombre

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
600 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997734 · Fordította: Burján Monika

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Alexandre "Alex" Gomez · Cloé Beauchamp · Armand · Bertrand · Carole · Pardieu · Philip Martins · Quentin

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 149

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989 P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Őrületes volt! Szó szerint.
Nagyon megtetszett a KMK új sorozatának, a női pszichológiai thrillereknek első darabja.
Mindig is érdekelt, vonzott a pszichológia, a pszichiátria, a pszichiátriai betegségek, a tünetek, a betegségek lefolyása…
Ügyesen ültette a könyvbe ezeket a témákat az írónő: a paranoia, a paranoid zavar érdekes témák.
Cloé – t, a főhősnőt, hol utáltam (nem rendelkezik épp a legmegnyerőbb tulajdonságokkal, eléggé nyers és arrogáns), hol szimpatizáltam vele és sajnáltam… Borzasztó lehetett átélni, amin átesett… Bele se merek gondolni, mit tettem volna a helyében…
Akit még megemlítenék Alex, akit hamar a szívembe zártam. Ő egy megtört lelkű, kiégett, de segítőkész, jóképű, kitartó zsaru, akinek megvannak a saját démonai, az egyetlen, aki igazán segíteni akar…
Nem szeretnék spoilerezni, de sejtettem, mi lesz a története vége. Megrázott. Összetört.
Remélem sosem lesz egy Árnyék a nyomomban.

5 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Lerágtam a körmeimet, annyira izgalmas volt, de fel is dühített. Megszoktam, hogy kedvelem a főszereplőket, de Cloé annyira egy ellenszenves, önelégült luvnya, hogy nem bírtam vele azonosulni. Akkor inkább már Alex Gomez. Bírtam a zsarut, és őt tényleg sajnáltam.
Olvastam már hasonló könyveket, ahol a pasi teljesen elidegeníti a nőt a barátaitól, a családjától, paranoiásnak állítja be. De mindig konkrét célja van vele, bosszú, féltékenység stb. Ez a motiváció elég gyengécske volt. És pont ezért nehéz rájönni, hogy ki az Árnyék. Ráadásul az írónő mintha rá akarná terelni a gyanút spoiler, simán el is hiszed egy darabig, hogy ő az. De a vége, az visz mindent. Semmi konkrét és spoiler, bár azért ezt sejteni lehetett.

>!
Madama_Butterfly P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Ez a könyv…Igen! Egy pszicho-thrillernek ilyennek kell lennie!
Pörgős és izgalmas cselekmény, azt veszed észre hogy csak falod a lapokat, ám ez nem akadályoz meg abban, hogy ne érezd a rettegést, a rémületet és ahogy a félelem felkúszik a gerinced mentén…A lélektani része is fantasztikusan van megoldva (pro és kontra), elgondolkodtató az emberi elme kettőssége: törékeny ám ha kell, erősebb bárminél…
Durva, megdöbbentő és hátborzongató – a vége pedig…zseniális! Magasra rakta a lécet a thriller kategóriában,
Egy biztos: mostantól gyakrabban nézek a hátam mögé és remélem, hogy az Árnyék nem fog követni….

6 hozzászólás
>!
Everglow P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Van olyan könyv, ami után nem szükséges hegyi beszéd és a papolás. Van olyan, ami után ésszerűbb csöndbe burkolózni. Vegyük például ezt itt.

Ez a könyv nem úgy szorongat, mint a Vértestvérek. Nincsenek konkrét utalások, hanem szépen beeszi magát a lélekbe, gúzsba köt, és nem enged el a hátralevő életben soha többet.

A biztonság kedvéért pedig ezután jó előre benézek minden sarkon.

Bővebben: http://booksofdreamer.blogspot.hu/2017/06/sokk-felelem-…

>!
Bleeding_Bride IMP
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Női pszichothriller, felkiáltójellel. Ezt még emésztenem kell, mert nagyon sok oldalról sérti a szépérzékemet ez a címke. Főleg miután elolvastam. Vártam valami pink unikornist, két tetovált alfa hímet, aki a főhősnőt megmenti majd papucsizálódik, de mit ad az ég, elmaradt. igen, próbáltam „nőiesítve” elképzelni a thriller jellemzőket.

Negatív mufurc rész lezár. Most jön a katarzis: Jézusom de imádtam. Ez az kérem szépen, amiért szeretem a műfajt. Mert bemászik a bőröm alá, a koponyámba, falnám az oldalakat, de mégis néha pihentetem, mert félek, hogy mi derül ki. A főszereplő hölgyünket bevallom, első perctől rühelltem, volt pont ahol már- már meginogtam, hogy nem-e mégis csak az elkövetőnek kellene-e szurkolni.
Igaz, a vége fele, mikor lelepleződik a tettes, kicsit keserűen köptem egyet, de a grand finálé mindenért kárpótolt.

Tartom, A téboly ebben a témában még mindig überelhetetlen kedvencem marad, mivel ott se a főszereplő, sem én mint olvasó nem tudtam eldönteni, hogy akkor most ő vagy nem ő, itt ez a vonal azért érezhetően tisztább volt, viszont eszméletlen jó kis olvasmány. 600 oldal, viszont egy délután be lehet falni, aztán egy egész este lehet még minimum kattogni rajta.

6 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Női pszichothriller. Hát ezt is megértük. A női pszichothriller ismérvei: egy ilyen összetett mondatot, mint ez, keresve sem találhat benne a nő. Csak ilyen rövidet. Vagy ilyet. Na. Gondolom, a nők agya nem képes hat szónál többet feldolgozni egy mondaton belül. Remélem, azért az értékelést megértitek, nők. Szerkesztő, ezt a cimkét gondold át, kicsit degradálónak érzem.
Aki olvasta a Tébolyt, annak ismerős lesz a történet. Csak ez sokkal hosszabb és ezerszer nyomasztóbb. Az elején két szálon fut a sztori, van Cloe, aki egy ritka tenyérbemászó, irritáló nőstény, és van Gomez parancsnok, aki a rossz zsaru, de hogy miért, azt is megtudjuk. A feléig ezek össze se futnak, gondolkoztam, mi lesz ebből. Aztán összefutnak, és lesz belőle valami.
Nagyon jó könyv lenne, az is, de sajnos roppantmód hosszú. Ha 150-200 oldallal rövidebb lenne, akkor egy feszes tempójú női pszichothrillert kaptunk volna, így néha kicsit uncsi. De a vége felé durván beindul a cselekmény, csak kapkodtam a fejemet, hellóka, ez egy női pszichothriller, ilyet hogy lehet beleírni, amit beleírt ez a női író? Még ma is ezen kattogott a női agyam reggel, úgy beleéltem magam.
Erről ennyit, ajánljatok nekem férfi pszichothrillert. Vagy kutyáknak szólót.

19 hozzászólás
>!
Lanore P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Meglepett ez a könyv. Az elején egy picit furcsa volt a stílusa, mintha hiányozna belőle valami, de aztán maximálisan sikerült ezt elfeledtetnie az írónőnek. A Csak egy árnyék bizony nem csak egy árnyék, egy igazi pszicho-thriller, vérpatakok nélkül, nem az a fajta, amitől nem mersz majd elaludni, de arra tökéletes, hogy párszor a hátad mögé nézz, nincs-e ott valami, valaki… elképesztő, ahogy a főszereplő Cloé sorsa alakult, sokszor felpofoztam volna, nem voltak szimpatikusak a reakciói spoiler, ahogy az emberekkel bánt, egy sznob libának gondoltam, és végülis nem tévedtem, de az tény, hogy a végére teljesen kifordult önmagából spoiler. A kedvenc karakterem egyértelműen Gomez volt, az ő sorai nagyon őszinték voltak, kézzel tapintható fájdalommal spoiler. Ami viszont a legjobban meglepett, az a vége. Bakker! spoiler Respect, Kölyök!

3 hozzászólás
>!
Szimirza P
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Eszméletlen jó! Senkit ne riasszon el, hogy mennyire terjedelmes, mert nem kell félni attól, hogy ellaposodik a történet. Bátran ajánlom Mindenkinek!

6 hozzászólás
>!
mate55 
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Karine Giébel könyve a kiemelkedő várakozásom, és az áradozó kritikák övezte bevonulás után nem találta meg az utat szívemhez, így aztán látványosan távozott a számomra oly kedves könyvvilág porondjáról. Miközben az elején könnyedén sikerült elmerülnöm az igazán izgalmas és mozgalmas történetben, az motoszkált bennem a történet előrehaladtával, hogy mint egy isteni mestertervben, a szenvedésnek itt is célja van. És nem abban az értelemben, ahogyan azt egy gyomorforgató horrortól, vagy egy nyomasztó atmoszférájú tragédiáról elképzeljük. Az írónő ennél sokkal, finomabb eszközökkel dolgozik, a bizonytalanságában vergődő hősének kálváriája azonban így kúszik a legjobban a bőrünk alá. Na de a remek kezdés (és folytatás után), az addig jól felépített és remekül kivitelezett könyv elérkezett a „mélyrepülésének” kezdetéhez. Innentől kezdve odavész minden titokzatosság, ami addig előre vitte a történetet. Továbbra is érdekes marad, de valahogy onnantól kezdve már nem okoz sok meglepetést. Aztán a végéhez közeledve, inkább csak azon töprengtem, hogy vajon, miért kezdett az írónő ebből egy rémisztő szarságot csinálni. Tényleg úgy tetszik, mintha valaki egy paranoiás nő fantáziáját gyúrta volna egy száraz jelentéshalmazzá. Ugyanis a könyv helyenként egyben rettentő bugyuta is lett: a szereplők érzelmi érettsége alkalmanként egy tízéves szintjén mozog. Ezzel sajnos még a drámai részek is roppant nevetségessé válnak és az egyre több erőszak világra kerülése miatt, a történet hamar elemelkedik a realitástól. Ez a könyv számomra egy fantasztikus példázata a tehetségnek, ami a végén a tehetségtelenségnek álarcát ölti magára.

13 hozzászólás
>!
Gothic01
Karine Giébel: Csak egy árnyék

Basszus! Még soha nem kerültem ennyire egy könyv hatása alá! :o
Ez valami eszméletlenül csodálatos volt, emellett meg beteg, idegtépő, izgalmas, elkeserítő…zseniális…letehetetlen…lehetetlen és még egy csomó más, amit igyekszek tűrhető formába mondatokba rendezve kifejteni az ebben az előre láthatóan még hozzám képest is hosszúnak ígérkező irományban.
Ha minden Kristály Pöttyös könyv csak megközelítőleg ilyen jó lesz, akkor nekem bizonyára valami elvonókúrára vagy a pénztárcám és a vásárlásra ösztönözhető rokonaim elzárására lesz szükségem, különben inváziót fognak indítani a kis drágák a polcaimon…
Még több órával az olvasás befejezése után is elképzelhetetlen normálisan nyilatkozni erről a műről, mert az utolsó 50 oldal végképp kisütötte az ingerületátvivő receptoraimat. Most már kezdem kapizsgálni, miért akart a könyvesboltos lebeszélni erről a regényről, mondván ez nagyon durva. Valóban az, de imádtam! :D Karine Giébel nem az a fajta író, aki nem meri a lehető legbrutálisabb módon sokkolni az olvasóit és hasonló precizitással kínozni a karaktereit. Az írónő ügyesen keveri a kártyákat, nincsenek felesleges tölteléktörténések, mindennek jelentősége van és előbb-utóbb mindenkit gyanús fénybe helyez… még magát Cloé-t is. A főszereplő tudni akarja, ki az Árnyék, az olvasó szintén tudni akarja ki az Árnyék. Az ilyen súlyú tudás viszont lavinát indít, ami maga alá temeti a birtokosát. Aki azt kívánja, bárcsak maradt volna meg a békés homályban…
Teljes, tartalmas mármint nem spoileres értelemben értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/01/karine-giebel…

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lénaanyukája P

Gomez hazamenekül, aztán a kanapén elterülve bedob egy olyan reggelit, amitől egy dietetikus elájulna.

444. oldal

2 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P

Jobban tettem volna, ha ezt az estét egy jó könyv vagy egy jóképű pasi társaságában töltöm.

7. oldal

>!
Gothic01

– Mihez kezdesz a napjaiddal? Nem unatkozol túlságosan?
– Sálakat kötögetek a jótékonysági egyletnek.
– Állítólag fű alatt nyomozol. Igaz?
– Mi mást tehetnék? Pocsékul kötök.

442-443. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexandre "Alex" Gomez
>!
KönyvMoly_1989 P

De a halál nem egy könnyűvérű nő. Visszautasítja azokat, akik epekednek utána,azoknak adja oda magát, akik eltaszítjàk.

243. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

A szerelem gyengeség, amiért később nagy árat fizethet az ember.

97. oldal

3 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P

Az égvilágon semmit nem tudok rólad, csak azt, hogy neked van a legkülönösebb szemed, amivel valaha találkoztam. Hogy kezdesz számomra a legerősebb droggá válni, erősebbé, mint bármi, amit valaha próbáltam.

49. oldal

1 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P

Irányítasz – én majd engedelmességre tanítalak.
Megvetsz – én majd tiszteletre tanítalak.
Dacolsz – én majd félelemre tanítalak.
Manipulálsz – én majd prédát csinálok belőled.
Az én prédámat.
Uralkodsz – én rabszolgát csinálok belőled.
Az én rabszolgámat.

118. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Túl titokzatos ahhoz, hogy igazán kiismerhesd.
Túl utálatos ahhoz, hogy valódi értékén becsülhesd.
Túl intelligens ahhoz, hogy egészen gyűlölhesd.
Túl bátor ahhoz, hogy titokban ne csodáld.
Túl vad ahhoz, hogy nyíltan szembe merj szállni vele.

46. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Te leszel a legszebb műalkotásom, a legszebb sikerem.
A legszebb pusztításom.

68. oldal

>!
Gothic01 P

– Ha megcsalsz, kikaparom a szemed!

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cloé Beauchamp
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Erik Axl Sund: Bomlás
Helena Silence: Ezüsthíd
Pierre Lemaitre: Téboly